MEGÉRKEZETT AZ ÜGYÉSZSÉGRE-KÜLÖNÖSEN NAGY KÁRT OKOZÓ GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNY!

MEGÉRKEZETT AZ ÜGYÉSZSÉGRE-KÜLÖNÖSEN NAGY KÁRT OKOZÓ GAZDASÁGI BŰNCSELEKMÉNY!

Kapták:
Dr. Polt Péter!
Dr. Belovics Ervin!
Dr. Lajtár István!


Alulírott, Járvás Éva magyar állampolgár kérem Tisztelt ügyészségi vezetőket, hogy csatolt, Önökhöz címzett Nyilt Levélben leírt, bizonyítékok alapján feltárt különösen nagy kárt okozó gazdasági bűncselekmény felelősei kilétének megállapítására és felelősségre vonására tegyék meg a szükséges intézkedéseket. 
Ezzel egy időben tegyenek meg minden szükséges lépést a Pénzintézetek jogalap nélküli követelésére kezdeményezett végrehajtások megszüntetésére, kilakoltatások megtiltására.

Járvás Éva

Osszátok, hogy legyen elég nyomaték a válasz kikényszerítésére.

Számviteli egyenlegcsalás leleplezése Pénzintézetek „elszámolása” tükrében

Bankkal 2011. év óta van elszámolási vitám. Már előbb is észleltem, hogy Bank követelése irreális, nem egyeztethető össze a kölcsön jogviszony alapján készített számításokkal. Vállalkozás vezetőjeként ismertem a Ptk-t és a Számviteli törvényt is. A devizaszerződés aláírásakor pontosan tisztában voltam azzal, hogy egy nyilvántartási effektivitás nem módosítja a kölcsönjogviszonyt kereskedési jogviszonnyá. 2011. óta kértem Bankot, hogy mutassa meg pontosan és részletesen, hogy hogyan számítja ki azt az összeget, amit követeléseként megjelöl. Bank nem volt hajlandó igazolni, hogy miként számítja ki felém az értesítőkben megjelölt tartozás összegét. Követelése igazolásától következetesen többször „üzleti titokra” hivatkozva elzárkózott. Ma már látható, hogy az ő „üzleti titka” nem más, mint egy számviteli egyenlegcsalás.




Ma már minden Magyarországon működő Pénzintézet devizakölcsönhöz készített részletes elszámolását ellenőríztük. Ellenőrzéseink során gazdasági bűncselekményt tártunk fel Pénzintézetek által szolgáltatott iratok alapján.

A számviteli egyenlegcsalás bizonyítása a Számviteli törvény ismerete nélkül nem lehetséges.

2015-ben az Elszámolási törvény kényszere alatt minden magánjogi kereskedelmi Bank és Pénzügyi szolgáltató megküldte ügyfeleinek az önmaga elleni terhelő okirati bizonyítékot, amit „Elszámoló levélnek” és „Részletes elszámolásnak” nevezett, de a kölcsön jogviszonyhoz elszámolásilag nincs köze. Az iratot nem az elnevezése, hanem a tartalma alapján kell megítélni. Ezen két ügyfeleknek megküldött okirat a bizonyítéka annak, hogy Pénzintézetek nem a kölcsön jogviszony alapján számoltak, és követeltek. Az általuk megküldött „Elszámoló levél” és „Részletes elszámolás” nem a jogszabályoknak megfelelő kölcsön számításait tartalmazza, hanem egy egészen más pénzügyi művelet elszámolását. Ellenőrzések alapján megállapítható, hogy Pénzintézetek által megküldött elszámolás egyértelműen és vitathatatlanul Forex trade devizapáros spekuláció elszámolása.

Ezzel a gazdasági bűncselekménnyel csupán az önkormányzatok adósságkonszolidálása révén a költségvetésből közel 400 Milliárd forint került jogalap nélkül kifizetésre kereskedelmi bankok részére. Vegyük hozzá a sportegyesületek adósságkonszolidálását, a vállalkozásoktól és lakosságtól elcsalt összegeket és ezek társadalmi következményeit, a károkozás felbecsülhetetlen méretű. Ilyen mértékű károkozás nem maradhat feltáratlanul. Az Önök felelőssége a társadalmi igazságosság képviselete úgy, hogy a gazdasági bűncselekmény felelősei megnevezésre kerüljenek és a kellő felelősségre vonás belátható időn belül megtörténjen.

A gazdasági bűncselekmény számviteli egyenlegcsalással jött létre és nem esik a DH1, DH2 törvény hatálya alá, mivel nem az abban szabályozott részkérdések javításáról van szó. Pénzintézetek elszámolásának alapvető törvényességi megfelelősége hiányzik, amely mind a DH törvények előtt, mind a kötelező elszámolás után fennáll.

Pénzintézetek nem vezették a devizakölcsönhöz a jogszabályi előírásoknak megfelelő minősített és értékelt nyilvántartást sem forintban, sem devizában, annak ellenére, hogy törvény kötelezi mindkettőre. A kölcsön nyilvántartásának hiányából eredő hiányzó számítási alap (egyenleg), lehetetlenné teszi a jogszabálykövető kölcsönszámítást. A nyilvántartás vezetésének hiánya miatt a kölcsönnek nincs egyenlege, mely a valós fennálló tartozást mutatná. Bank a kölcsön egyenlege helyett egy nyitott devizakereskedési pozícióból határozta meg a tartozás összegét. A tartozás meghatározásának jogszabálykerülő módja számszaki anomáliákat is okozott.

Hangsúlyozom nem a tartozás forintra váltása okozza a hibás teljesítést, hanem a kölcsön jogviszonyból eredő tartozás kiszámítása lehetetlen annak forint és deviza egyenlegének meghatározása nélkül.

A feltárt bűncselekményt ma már széles társadalmi nyilvánossággal ismertté tettük. 2016. évben országjáró road show keretében oktattuk a lakosságot, ügyvédeket, s rajtuk keresztül a valóban független bírókat arra, hogy készségük legyen meglátni a magyar gazdaság kisavazását erdményező közönséges bűncselkemény lényegét, és számonkérhetőséégét. Eljött az ideje a felelősök megnevezésének. Ez azonban már az Ügyászság feladata.

Hogyan szabályozzák a hatályos törvények a devizakölcsön elszámolását?

Magyarországon minden vállalkozás gazdasági eseményeinek elszámolását a

2000. évi C törvény szabályozza.

A Számviteli törvény minden elszámolás fundamentuma.




Magyarországon minden gazdasági esemény elszámolási fundamentuma a 2000. évi C törvény. Minden ezt követő Kormányrendelet, Hpt, Ptk, DH1, DH2 jogszabály és MNB rendelet csak a Számviteli törvénnyel összhangban értelmezhető. A Számviteli törvény rendelkezéseivel ellentétes értelmezés törvénysértéshez vezet. Amennyiben részletesen megvizsgáljuk a Számviteli törvény kölcsönre vonatkozó minősítési és értékelési szabályait, világosak és egyértelműek lesznek a Hpt. és Ptk. kölcsönt szabályozó rendelkezései is. Nem hiába kerülik Pénzintézetek a Sztv., Hpt., Ptk. egymást támogató összefüggéseinek megvilágítását.

MNB Pénzügyi Felügyelete, mint hatóság szakértelem hiányában, vagy ellenérdekeltsége okán szabotálta Pénzintézetek ez irányú ellenőrzését. Egyértelműen a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Felügyelete a felelős azért, hogy az Államkincstárból is százmilliárdok vándoroltak át jogalap nélkül külföldi érdekeltségű magánjogi kereskedelmi bankok számlájára ellenőrizetlenül, továbbá a magyar gazdaság kiuzsorázása is az ellenőrzés  elmulasztásának köszönhető.

Mi megtettük. Ellenőriztük pénzintézetek elszámolásának törvényi megfelelőségét, de nem csupán a korrekciók tekintetében, hanem alapjaiban, ahogyan a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Felügyeletének kellett volna.

250/2000 évi Kormányrendelet (XII.24.)

1.§  A hitelintézet és pénzügyi vállalkozás (a továbbiakban együtt pénzügyi intézmény) a Tv előírásait e rendeletben foglalt eltérésekkel köteles alkalmazni.

250/2000 Kormányrendelet 9.§ rendelkezik.

 „(19) A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések és kötelezettségek (ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések, illetve forintkötelezettségek) esetében a Tv. 60. §-ának (7) bekezdését alapul véve, a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vétele és törlesztése a felek által a szerződésben meghatározott irányadó árfolyam folyósítás, illetve törlesztés napján érvényes értékén forintosított összegben történik. Az ilyen követelések és kötelezettségek alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének.

Amiben nincs eltérés (szigorítás) azt a Tv. szerint kell alkalmazni. A Kormányrendelet nem ad kibúvót a pénzügyi instrumentumok valós értéken történő nyilvántartás szempontjából történő minősítése és értékelése alól. A minősített és Tv. rendelkezései alapján értékelt eszközök nyilvántartásáról és forintra váltásáról rendelkezik. Vagyis a devizakölcsönöket a nyilvántartási effektivitásnak megfelelően devizában is nyilván kell tartani, és a Tv. szerint vezetet nyilvántartás egyenlegéből származtatott tartozást miként kell forintra váltani.

1996. évi CXII. törvény (Hpt)

243. § E törvény -a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, …………jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.”

A Bankok tisztességtelensége miatt született későbbi törvényi rendelkezések sem értelmezhetők önmagukban, mivel azok csak egy részprobléma kiküszöbölésére születtek. Megjegyzem teljesen feleslegesen, mert olyan  kérdéseket szabályoz, ami már amúgy is szabályozott. Duplikál. Tudjuk, hogy az Elszámolási törvény a Bankszövetség nyomására, 2014. november 9-i paktum alapján született. Ez a tény is azt mutatja, hogy a Bankszövetség el akarja terelni az igazságszolgáltatás figyelmét a 2000. évi C. törvényről.

Tehát a 2014. évi XXXVIII. törvény, a 2014 évi XL. törvény, a 42/2014 MNB rendelet és az 54/2014 MNB rendelet sem értelmezhető helyesen a minden elszámolás alapjául szolgáló Számviteli törvény nélkül. Pénzintézetek minden igyekezete arra irányul, hogy ezeket elszakítsák a törvényi alaptól.  Az alaptól elszakítva azonban félrevezető és téves következtetések levonására alkalmasak.

loading…


Egyik jogszabály sem értelmezhető teljes egészében, ha a fundamentumként szolgáló Számviteli törvényt figyelmen kívül hagyjuk. Pénzintézetek rendszeresen a Számviteli törvénnyel ellentétesen magyarázkodnak és minden igyekezetük arra irányul, hogy elhitesse, hogy neki nem kell betartani a Számviteli törvény rendelkezéseit. A forex alapú elszámolásukat is a DH törvényekre hivatkozva akarják felülvizsgáltként és támadhatatlanként elfogadtatni.

Pénzintézetek kibúvói a Számviteli törvény számonkérése alól  

Amikor Pénzintézetnek ez az igyekezete nem sikeres, akkor azt bizonygatja, hogy ügyfélnek semmi köze hozzá, hogy betartja-e a Számviteli törvény előírásait vagy sem. Ennek ellenőrzése kizárólag a hatóságokra tartozik. Ez azonban nem így van. A hatóságok dolga az ellenőrzés és szankciók kiszabása, de ha a szerződéses jogviszonyban szerződő félnek kárt okoz azzal, hogy törvénysértő módon jár el, akkor teljes körű joga van másik félnek ellenőrizni, hogy a törvénysértése milyen kárt okozott és szembesíteni vele. A kölcsönszerződésben foglaltakat a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok szerint kell értelmezni. Ettől eltérő teljesítés szerződésszegésnek minősül.

Pénzintézetek kibúvót szoktak még keresni a felelősségre vonás alól azzal, hogy közlik, hogy a Beszámolóját könyvvizsgálók auditálják és az elszámolását az MNB ellenőrizte. A Beszámoló auditálásakor azonban nem kerül sor az analitikus nyilvántartás ellenőrzésére, és annak vizsgálatára, hogy a főkönyvi összegeket Pénzintézetek honnan származtatják. Auditáláskor nem derül ki, hogy Pénzintézetek a törvényi előírásoknak megfelelően vezették-e a devizakölcsön forint- és deviza nyilvántartását az egyedi esetekhez.

Az MNB nem ellenőrizte az elszámolást. Erre való hivatkozás alaptalan. Az MNB csak annak technikai feltételének meglétét ellenőrizte. MNB prominens vezetőinek nyilatkozatából kiderül, hogy átfogó ellenőrzésre kapacitásuk sincs. MNB-vel folytatott levelezésemből kiderül, hogy MNB nem végzett Banknál tematikus vizsgálatot a devizakölcsönök nyilvántartásának jogszabálykövető vezetésének ellenőrzésére. Ezt Pénzintézetek  sem tudják igazolni.

Devizaelszámolások szabályai kölcsön jogviszony alapján

Magyarországon 2000. évben a gazdálkodók számára megnyílt a lehetőség arra, hogy üzleti megállapodásaikat külföldi devizában, vagy deviza alapon kössék meg. Ugyanakkor 2000. évben a devizában vagy deviza alapon történő elszámolások mikéntjére is szigorú törvényi szabályozás jött létre.

A devizakölcsönök igazi forintosítási törvénye a szerződéskötés idején és ma is hatályos 2000. évi C. törvény.

Az Elszámolási törvény csak ezzel összhangban érthető meg és értelmezhető helyesen. Az elszámolási törvény nem rendelkezik a kölcsön egyenlegének nyilvántartásának módjáról, minősítéséről és értékeléséről. Csak a kölcsönegyenleg forintosításáról rendelkezik. Ehhez azonban kell a kölcsönegyenleg, amely nyilvántartásáról, minősítésétől és értékeléséről a Számviteli törvény rendelkezik. Amennyiben a devizakölcsön nyilvántartása a törvényi rendelkezéseknek megfelelő, úgy a forintosítás piaci árfolyamon nem okoz problémát, és nem juttatja Pénzintézeteket jogalap nélküli gazdagodáshoz az egész társadalom kárára.

1.

Magyarországon vagyunk. A kölcsönöket magyar emberek Magyarország területén működő kereskedelmi magántársaságoktól vették igénybe. Magyarország hivatalos fizetőeszköze a forint.

A kölcsön jogviszonyból eredő deviza alapú követelését Pénzügyi szolgáltatónak forintban és devizában is kötelező nyilvántartani.  Főszámla forintban, analitika devizában. Az analitikának egyezni kell a főszámlával. Ma már tudjuk, hogy a bankok egyáltalán nem vezettek a kölcsönökhöz nyilvántartást, mert ők nem is kölcsönként kezelték a kölcsön jogviszonyból eredő tartozást, nem is kölcsön jogviszony alapján számították.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

„2000. évi C. tv. 20.§ (1) Az éves beszámolót e törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az előírt tagolásban, az 1-3.számú mellékletben előírt tételeket a megadott sorrendben, a tételek továbbtagolásának, illetve összevonásának szabályai figyelembevételével, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos és áttekinthető formában, magyar nyelven kell elkészíteni.

 (2)Az éves beszámolóban az adatokat – a (3)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel – ezer forintban kell megadni. Amennyiben a vállalkozó éves beszámolója mérlegének mérlegfőösszege meghaladja a száz milliárd forintot, akkor az adatokat millió forintban kell megadni.”

2.

A Számviteli törvény kötelezi a gazdálkodót arra, hogy minősítse és értékelje a pénzügyi instrumentumait aszerint, hogy valós értéken vagy rögzített értéken kell nyilvántartania. Bizonyos esetekben nem enged szabad kezet a minősítés és az értékelés szempontjából. A kölcsön minősítését és értékelését szigorúan szabályozza választási lehetőséget nem enged.

A kölcsön jogviszony egy pénzértékre szóló megállapodás, de a teljesedéséhez pénzeszközre van szükség. A teljesedéshez felhasznált pénzeszköz értéke nem válhat el attól az értéktől amiről a kötelem szól, ezért  a Számviteli törvény kötelezi ezen pénzeszközök minősítését és értékelését.

Magából a kötelmi viszonyból is következik, hogy a pénzértékre szóló megállapodás egy rögzített érték, mely a teljesítés során a pénzösszeg meghatározását teszi szükségessé. Dinamikus számítási elem jelenléte folyamatos újra meghatározást tesz szükségessé. Ám a Sztv. nem hagy kétséget és tévedési lehetőséget, nem enged vitaalapot afelől, hogy a kölcsön egyenlegét nyilván kell tartani, minősíteni és értékelni.

loading…


Tehát az

  • első lépés a minősítés,
  • második lépés a jogszabályi előírás szerinti értékelés.

Az első és legfontosabb az, hogy a vállalkozásnak a pénzügyi instrumentumait minősítenie kell aszerint, hogy kereskedési célú vagy nem kereskedési célú. A minősítésnek meg kell történnie függetlenül a pénzügyi instrumentum megjelenési formájától, pénznemétől vagy a kötelmen belüli más effektivitási megállapodástól. Sem fizetés pénznemére vonatkozó, sem a nyilvántartás pénznemére vonatkozó szerződéses megállapodás nem menti fel Pénzintézetet ez irányú kötelezettsége alól.

A minősítést a 2000. évi C tv. 59/A §-a kötelezővé teszi.

A minősítést Bank úgy végezte el, hogy a kihelyezni szánt forintmennyiséget „a.) kereskedelmi célú pénzügyi eszközzé” minősítette, „d.) a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések.” helyett. Későbbiekben látni fogjuk ennek okát is. Ez a kis melléminősítés tette lehetővé a gazdasági csalás elkövetését.

59/A. § (1) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó – a számviteli politikájában rögzített döntése szerint – a pénzügyi instrumentumok (6)-(7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével meghatározott körére alkalmazhatja az e §-ban, valamint az 59/B-59/F. §-okban előírt valós értéken történő értékelés szabályait.

(4) A valós értéken történő értékelés alkalmazása szempontjából a fedezeti célú ügylet részét nem képező pénzügyi eszközöket – a törvény egyéb előírásai szerinti befektetett pénzügyi eszközzé vagy forgóeszközzé történő minősítés érintése nélkül – a következők szerint kell besorolni:

a) kereskedési célú pénzügyi eszközök,

b) értékesíthető pénzügyi eszközök,

c) lejáratig tartott pénzügyi eszközök,

d) a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések.

(6) A pénzügyi instrumentumok bekerülésekor – a könyvekbe bekerülési (beszerzési) értéken történő felvételt követően -, valamint a mérleg fordulónapjára vonatkozó értékelésekor a (7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a bekerülés időpontjában érvényes, illetve mérlegfordulónapi értékelés esetén a mérleg fordulónapján érvényes

a) valós értéken vagy belső értéken kell értékelni a kereskedési célú és a fedezeti célú származékos ügyleteket,

b) valós értéken kell értékelni a származékos ügyletnek nem minősülő kereskedési célú pénzügyi instrumentumokat,

c) valós értéken lehet értékelni az értékesíthető pénzügyi eszközöket.

A pénzügyi instrumentumok valós értékükön csak akkor értékelhetők, ha azok valós értéke megbízható módon meghatározható.

(7) Nem alkalmazható a valós értéken történő értékelés:

a) a lejáratig tartott pénzügyi eszközre,

b) a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelésre,

(8) A (7) bekezdésben meghatározott pénzügyi instrumentumokat a törlesztésekkel és az értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt bekerülési (beszerzési) értéken, illetve a szerződés szerinti értéken kell kimutatni, a törvény általános (bekerülési érték szerinti) értékelési előírásainak figyelembevételével.

 (9) Nem minősíthető kereskedési célúvá vagy értékesíthetővé a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelésekből a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelés, a biztosítási szerződésekből eredő követelés, valamint a munkavállalókkal és a költségvetéssel szembeni követelés.

60. § (1) A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó – a (4)-(6) bekezdés szerinti – devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.




Fent idézet jogszabályok tükrében Bank a kölcsön jogviszonyból keletkező követelését nem minősítheti kereskedelmi célú pénzügyi eszközzé függetlenül attól, hogy van vagy nincs nyilvántartás effektivitási, van vagy nincs teljesítésre pénznembeni effektivitási megállapodás a szerződésben. A szerződött kölcsön jogviszonyt nem változtatja meg semmilyen effektivitási kikötés.

A szerződött jogviszony vagy kölcsön, vagy kereskedési célú. Összevonni nem lehet, tilos.

Miért?

Ennek egyszerű a közgazdasági és jogi magyarázata. Ugyanazt a dolgot ugyanazon időben, ugyannak a személynek nem lehet egyszerre kölcsön is adni, és el is adni. Nem lehet a kölcsön ideje alatt szedni a kölcsönzés szolgáltatási díját, és egyúttal amikor a kölcsön adott dolgot kölcsönbe adó visszakapja, még a vételi árat is követelni.

Másik oka az, hogy a kölcsönadott dolog kölcsönzéskor meglévő eszköz. Vele szemben további beszerzési költségek nem számolhatók el. Ha Pénzintézetek prudenciális működése nem volt teljesen tiszta, az nem tartozik az ügyfélére – akár állami ügyfél, akár vállalkozó, akár magánszemély –  és nem befolyásolhatja a vele való törvényes elszámolását. Pénzintézetek minden körülmények között kötelesek törvényesen elszámolni ügyfeleivel. Még akkor is ha veszteséges a működése.

Elszámolás, értékelés tekintetében a pénzügyi instrumentum minősítése során kategorikusan külön kell választani a kölcsönt az értékesíthető pénzeszköztől. A devizakölcsön csak és kizárólag a szerződéskötés-kori árfolyamon tartható nyilván. Ha az elszámolásban árfolyam-különbözet jelenik meg, akkor az nem kölcsön jogviszonyból származtatott  pénzintézeti követelés. Pénzintézetek követelésében, elszámolásában jogalap nélkül felszámított árfolyam-különbözetek vanannak. Ez abból is kitűnik, hogy a felvett „kölcsön” összege a törlesztések ellenére jelentősen nőtt Bank kimutatása szerint. Már csak ebből az egy tényből is látható Bank már a kihelyezni szándékozott pénzmennyiség minősítésekor sem gondolkodott kölcsönzésben. Ez is bizonyítja, hogy kölcsönre csak megtévesztési szándékkal hivatkozott, de valójában nem kölcsönt adott. Nem adott kölcsönt. Sem forintban, sem devizában. Mivel nem adott kölcsönt, nem jött létre kölcsön jogviszony, ezért nincs mit helyreállítani és javítgatni.

Itt említem meg az Elszámolási törvényben szolgáltatás hiányában tisztességtelennek minősített árfolyamrést. Sajnos A Kásler-perben nem vizsgálták a törvényes elszámolás alapszabályait, hanem jogászkodva érték el ezt az eredményt. Ha a Számviteli törvény ismeretében tekintünk az árfolyamrésre, akkor az egyértelműen a vételár része, mely vételár a kölcsönelszámolásban egyáltalán nem szerepelhet. Sem réssel, sem rés nélkül. Az árfolyamrés egy másik jogügylet, a devizakereskedés elszámolásának része. Az árfolyamrés a vételárhoz kapcsolt. Vételár a kölcsöntőkéhez nem kapcsolható. A kölcsön pénzértékre vonatkozó megállapodás. Vételár csak a kölcsönzési szolgáltatáshoz kapcsolható, így az árfolyamrés csak a kamat vonatkozásában jelenhet meg, illetve számítható vissza. 

Ugyanez a helyzet az árfolyam-különbözettel is. Kölcsöntőke vonatkozásában nem jelenhet meg tőkenövekményként, mert a kölcsön nem számolható el devizakereskedésként. Az árfolyam-különbözet a szolgáltatás árában a kamatban, mint költségnövelő tényező jelenhet meg.

TOVÁBB A 2. RÉSZHEZ.  

loading…


Szólj hozzá

Hozzászólás