A per alapjául a peres felek által 2008. szeptember 29. napján megkötött, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekkel alperes által szerkesztett kölcsönszerződésnek tisztességtelen szerződési feltételeinek megállapítására irányuló felperesi kérelem szolgál.

  • Googleplus
  • Youtube

Azonos jogi és ténybeli alapon indult peres eljárásban hozott elsőfokú ítéletet követő fellebbezési eljárásban Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/4. számú 2014. március 11-i hatályon kívül helyező végzésében leírt, az újabb elsőfokú eljárás lefolytatásának jogi kereteinek alábbi ismertetése határozza meg  jelen felülvizsgálati eljárásban álláspontunkat arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú és másodfokú eljárásokban ekként kellett volna eljárni a bíróságoknak ahhoz, hogy törvényes ítélet szülessen:

„A Pp. 3. § 2. bekezdése kimondja, hogy a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A Pp. 2. § 4. bekezdése pedig akként rendelkezi, hogy a bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit csak az I. fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti. A Pp. minden további szabálya, így a 213. § és 215. § is ebből következően a Pp. 3. § 2. bekezdésében megfogalmazott alapelvvel összhangban értelmezhető.



A kereseti kérelemhez kötöttség elve alól kivételt tevő jogszabálynak kell tekinteni az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződést kihirdető 2004. évi XXX. törvényt, mellyel a törvény 2. §-ában hivatkozott csatlakozási szerződés (I. Melléklet) a magyar jogrendszere részévé vált. Ezt megelőzően az 1994. február 1-én hatályba lépett Európai Megállapodás még csak olyan rendelkezést tartalmazott, miszerint Magyarország biztosítja, hogy amennyiben lehetséges, jövőbeni szabályai a Közösség jogszabályaival összegegyeztetőek lesznek, és a jogszabályok közelítése többek között a fogyasztói érdekvédelem területére terjed ki.

A 2004. évi XXX. törvény I. Mellékletében részét képező csatlakozási okmány ehhez képest már arról szól, hogy a csatlakozást megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok kötelezőek az új tagállamok számára és a megállapított feltételekkel ezekben az államokban is alkalmazandók. Az 53. cikk értelmében az új tagállamok is az irányelvek és határozatok címzettjei, az 54. cikk pedig előírja, hogy hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK-Szerződés 249. cikke szerinti irányelvek rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek. A per tárgyát képező szerződés tekintetében ennél fogva uniós jogként alkalmazandó az Irányelv, amelynek  I.cikk (1) bekezdésében rögzített célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó, vagy szolgáltató és fogyasztók között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).

Az Irányelvvel összhangban álló értelmezés szempontjából az ítélőtábla az Irányelv 21. preambulum bekezdését, 6. cikk (1) bekezdését és 7. cikkét emeli ki, mely szerint a szerződési feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezménye a Ptk-ban szabályozott érvénytelenséghez képest speciális, sui generis és kedvezőbb a fogyasztó számára, mert a Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdésének alkalmazása mellett mód van a szerződés módosítására, míg a tisztességtelen szerződési feltétel „nem írott”, azaz figyelmen kívül marad és – amint azt a Bíróság a C-618/10. számú „Banco Espanol de Credito SA” ügyben kifejtette – annak helyébe más, módosított rendelkezés nem léphet, mert a fogyasztóvédelemnek preventív célja van.

A bíróság a szerződést nem egészítheti ki a tisztességtelen feltétel tartalmának módosítása útján. E lehetőség a visszatartó erő ellen hatna, mert az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák a tisztességtelen feltételeket annak tudatában, hogy míg ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az érdekeik biztosítottak legyenek. A Bíróság gyakorlatából az a következtetés vonható tehát le, miszerint az Irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a bíróság az eljárás bármely szakaszában kérelem nélkül is vizsgálhatja a szerződési kikötés érvénytelenségét, és az eljárás bármely szakaszában levonhatja azt a sui generis jogkövetkezményt, hogy a tisztességtelen feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltétel kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

A felperesek első kereseti kérelme ehhez képest az ítélőtábla álláspontja szerint nem tekinthető a Ptk. 239/A. §-a szerinti keresetnek, mivel az Irányelv értelmében a fogyasztók hatékony jogvédelme érdekében a bíróságnak döntenie kell a tisztességtelen feltétel alkalmazásának jogkövetkezményéről is.

Az elsőfokú bíróság ezért a kereseti kérelmek elbírálása során nem szorítkozhatott volna kizárólag a kölcsönszerződés II.3. pontjában foglalt egyoldalú szerződésmódosítási lehetőség vizsgálatára. Megállapítható továbbá, hogy még ebben a körben is elmulasztotta a releváns körülmények vizsgálatát, mivel azt kellett volna vizsgálnia, hogy egyértelmű, érthető és világos-e a szerződés feltétel, és nem tulajdoníthatott volna perdöntő jelentőséget annak az I-II. rendű alperesi

hivatkozásnak, miszerint az egyoldalú szerződésmódosítást a Hpt. 210. § (3) bekezdése és 213. § (1) bekezdés d., pontja lehetővé tette. Az Irányelv 13. preambulum bekezdéséből, illetve az annak megfelelően értelmezendő 1. cikk (2) bekezdéséből, valamint a PK Véleményben kifejtettekből is következően az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötés tisztességtelenségének vizsgálatát nem zárja ki, hogy annak alkalmazását jogszabály lehetővé teszi.

Jogszabályon ugyanis olyan jogszabályi rendelkezéseket kell érteni, amelyek az adott kérdést a szerződés tartalmává váláshoz kellő részletességgel rendezik, vagyis amelyek a Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján nem igényelnek szerződéses megállapodást. A Hpt., valamint a 275/2010. (XII.15.) Korm. rendelet ehhez képest nem kógens, hanem megengedő jellegű keretszabályokat tartalmaz, melyeket a felek szerződésének kell tartalommal kitölteni. Megjegyzi az Ítélőtábla, hogy amennyiben e jogszabályi rendelkezések kizárnák a szerződési feltételek tisztességtelenségéneki vizsgálatát, úgy az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében és az Irányelv 8. cikke alapján azokat figyelmen kívül kellene hagyni.

Az Irányelv 5. cikke azt a rendelkezést tartalmazza, miszerint a fogyasztónak ajánlott valamennyi írásban szereplő feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie. A Hpt. és a Korm. rendelet ennek megfelelő elvárást tartalmaz az egyoldalú szerződésmódosítás indokainak egyértelmű és érthető megfogalmazása fogyasztóvédelmi rendelkezésként történő előírásával. E jogszabályok és a Ptk. fogyasztóvédelmi rendelkezései az Irányelvvel összhangban értelmezendőek, ezért a perrel érintett kölcsönszerződésre is vonatkozik az a 2009. május 22. óta már a Ptk. 209. § (4) bekezdésében is megjelenő elvárás, miszerint az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos, vagy nem érthető (C-484/08., C-472/10.) A szerződési feltétel világossága alatt a szövegérthetőséget kell érteni, az érthetőség pedig azt jelenti, hogy a fogyasztónak a kikötés hatásaival, következményeivel is tisztában kell lennie, vagyis lehető kell tenni a számára, hogy egyértelműen és érthetően megfogalmazott kritériumok alapján előre láthassa milyen okból, hogyan, milyen mértékben módosulnak a szerződésben megállapított kötelezettségei.

Az elsőfokú bíróságnak ezen elvek mentén kell vizsgálnia a kölcsönszerződés II.3. pontjában foglalt egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget tartalmazó kikötést, valamint a kölcsönszerződés V.4. pontjának a mindenkori üzletszabályzatra utaló kikötését. Vizsgálnia kell ezen kívül a vonatkozó szabályok szerint hivatalból is – kivéve ha a felperesek ez ellen tiltakoznak – a kölcsönszerződés I.2.d) pontjának a hitelkeret beállítási jutalékról, a II.2. pont kezelési költségről, a I.1. és a III.2. pont árfolyamrésről, a III. pont jövőre vonatkozó „bianco” elismerést tartalmazó közjegyzői ténytanúsítványról szóló kikötései, valamint a V.1.a) pontban foglalt, a jogosult számára bármely szerződésszegés esetére azonnali hatályú felmondási jogot biztosító kikötés tisztességtelenségét. Nyilatkoztatnia kell továbbá a felpereseket arról, hogy hivatkoznak-e egyéb szerződési feltételek tisztességtelenségére is, és lehetőséget kell adni az alpereseknek álláspontjuk kifejtésére.

A fogyasztó részére az ügyleti kamaton felül fizetési kötelezettséget előíró szerződési feltételek vizsgálatának nem akadálya a Ptk. perbeli szerződés megkötésekor hatályos 209/B. § 5. bekezdésében foglalt rendelkezése, mivel nem a szerződés feltételek alkalmazója, hanem az anyagi jog dönti el, mi minősül a kölcsönszerződés szempontjából szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak. A Ptk. 523. §-ából következően kölcsön esetében a hitelezőnek járó ellenszolgáltatás az ügyleti kamat, mindazon további díjak és költségek, amelyeket a pénzügyi szolgáltató egyébként felszámíthat, járulékos jellegűek, azaz nem minősülnek fő- vagy alapvető ellenszolgáltatásnak.

A Ptk. 201. § (1) bekezdésében és 277. § (4) , (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy van-e olyan többletszolgáltatás a hitelező részéről,. amelyért ellenszolgáltatást ( díjat, költséget) követelhet. A pénzügyi szolgáltató költségként a fogyasztó érdekében felmerült valóságos kiadásait számíthatja csak fel.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Amennyiben a kiadás a pénzügyi szolgáltató alapvető szerződéses szolgáltatási kötelezettségével és az ehhez tartozó törvényi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos, annak megtérítését a fogyasztótól nem követelheti, mert az az ellenszolgáltatást ügyleti kamatként már megfizeti. A havi törlesztő részletek pontos összegértől szóló tájékoztatás a Ptk. 302. § b) pontja értelmében valójának a hitelező érdeke, miként a pénzteljesítés fogadása is, különösen olyan esetben, amikor a szerződés szerint az adós folyószámláról – melynek vezetéséért díjat fizet- történik a teljesítés. Vizsgálni kell azt is, hogy a fogyasztótól követelhető költséget, díjat indokolt-e a tőketartozás összegéhez viszonyítani.

Az egyes szerződési feltételek tisztességtelensége a Bíróság C415/11- („Aziz” ügy) számú ítéletében kifejtett szempontok szerint vizsgálandó. A fogyasztó kárára előidézett „jelentős egyenlőtlenséget” a felek megállapodása hiányában irányadó nemzeti szabályok elemzése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a szerződés a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozz-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben. Annak megállapításához pedig hogy az egyenlőtlenséget a „jóhiszeműség követelményével ellentétben” idézték-e elő, meg kell vizsgálni, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szemben tisztességes és méltányos eljárása esetén ésszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.

A kölcsönszerződés III: pontjában szereplő közjegyzői ténytanúsítvány vonatkozásában az elsőfokú bíróságnak a szerződési feltétel vizsgálatát a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j.) pontjában foglaltakra tekintettel kell elvégeznie. Eszerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül az a szerződési feltétel, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Ehhez képest kell megítélni, miként minősül, hogy az adós terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás közokirati tanúsításaként a felek az adósnak a hitelezőknél vezetett számlái és a hitelezők vonatkozó bizonylati alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el.

Az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés előbbieknek megfelelő teljes körű vizsgálatát követően lesz abban a helyzetben, hogy állást foglaljon arról, van-e olyan tisztességtelen szerződési feltétel, amely kihagyásával teljesíthetetlen a kölcsönszerződés. Amennyiben igen, úgy az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó Ptk. 239. (1) bekezdése szerint az egész szerződés megdől. Az ítélőtábla utal arra, hogy a Ptk. 239. §-a 2006. március 1-től hatályban lévő (2) bekezdését megállapító 2006. III. törvény miniszteri indokolása szerint a bíróságok mindig is az Irányelvvel összhangban alkalmazták Ptk. részbeni érvénytelenséggel kapcsolatos rendelkezését, és a jogszabály módosítás azt a célt szolgálta, hogy a teljes egyértelműség érdekében az irányelvi szövegezést hűen követő speciális szabály kerüljön beillesztésre a Ptk-ba.”

Kereseti kérelmünk törvényes elbírálásának pontos leírását tartalmazó Fővárosi Ítélőtáblai fenti ismertetés alapján terjesztettük elő eddig is perbeli előadásainkat és minden tekintetben ennek megfelelően kértük az eljárásokban az eljárás lefolytatását. Felülvizsgálati eljárásban is saját előadásunknak kérjük tekinteni a fenti Ítélőtáblai ismertetést és ennek megfelelően kérjük az eljárás lefolytatását határozat hozatalát.

Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott Szegedi Ítélőtáblai Pkf.II.21.043/2015/5. számú jogerős ítéletet, illetve az ezt megelőző Kecskeméti Törvényszék 8.P.21.471/2015/4. számú ítéletet nem a fenti ismertetés szerint, Európai Jog rendelkezései figyelembevételével hozták, ezek az itéletek törvénysértőek és megalapozatlanok.

A felülvizsgálni kért ítélet indokolásának alábbi rendelkezéseiből kiindulva bizonyítjuk az ítélet megalapozatlanságát és törvénysértését.

Az elsőfokú eljárásnak és fellebbezési kérelmeknek ismertetését követően az ítélet indokolása elsőként azt vizsgálta, hogy felperesek megalapozottan kérték-e az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését, majd ezzel kapcsolatosan az alábbi megállapításokat tette:

„A felperesek azonban az általuk megfogalmazottak szerint ténylegesen nem uniós jog értelmezését kérték, hanem annak megállapítását, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg az uniós jog által védett alapelveknek, közelebbről a 93/13 EGK irányelv fogyasztóvédelmi előírásainak. A nemzeti jog értelmezése azonban nem az Európai Bíróság, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik, ezért nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a fél nem az uniós jog értelmezését, hanem annak megállapítását kéri, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg az uniós jog által védett alapelveknek (EBH 2005. 1320) Ennek megfelelően az ítélőtábla – e tekintetben minden osztva az elsőfokú bíróság álláspontját – mellőzte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését, hangsúlyozva, hogy a jelen ügyben az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdés nem merült fel.”

Ítélőtáblai ítéletnek ez a megállapítása minden alapot nélkülöző valótlan állítás. Felperesi álláspont a peres eljárás alatt folyamatosan az volt, hogy a 2014. évi XXXVIII. sz. a XL. számú, a LXXVII. számú és ezekhez kapcsolódó jogszabályoknak a perbeli kérelem eldöntésével kapcsolatosan jelentősége nincs.

Azért nincs jelentősége, mert  2006. III. törvény miniszteri indokolása szerint a bíróságoknak mindig is az Irányelvvel összhangban kell alkalmazni Ptk. részbeni érvénytelenséggel kapcsolatos rendelkezéseit, és egyéb jogszabályok is azt a célt szolgálják, hogy a teljes egyértelműség érdekében az irányelvi szövegezés szerint kell eljárni.

Ebből következően tehát nekünk elegendő az Irányelvre, Európai jogra hivatkozni, míg a felsorolt 2014. évi törvényeket az eljáró bíróságok alkalmazhatják akkor, ha előbb megvizsgálták egyezőségüket az Európai jogi rendelkezésekkel.



Úgy eljárni a magyar bíróságoknak, hogy a 2014. évi törvényeket kizárólagosan alkalmazzák az Európai jogalkotásnak, Irányelvnek egyezősége vizsgálata nélkül – a 2006. III. törvény rendelkezései indokolása alapján – nem lehet.

Erre tekintettel a felülvizsgálni kért Ítélőtáblai ítéletnek azt állítani, hogy a felperesek ebben az eljárásban – szerintük figyelmen kívül hagyandó – magyar törvényekkel kapcsolatosan kérték az uniós jogi értelmezést, nyilvánvalóan alaptalan állítás.

Használt személygépkocsi, eladó ingatlan, otthon végezhető munka, olcsó mobiltelefon, eladó laptop…stb. Ingyen apróhirdetések. Add fel te is a hirdetésed! KATTINTS 

Ténylegesen a valóságban az elsőfokú eljárásban is, és az Ítélőtáblai eljárásban is ezzel kapcsolatosan a következő kérelmet terjesztettük elő:

K é r j ü k

T. Ítélőtáblát arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban döntést kérve az alábbi kérdéseket tegye fel:

 

  • megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13/EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdésének, valamint a 93/13. EGK Irányelv 10. preambulum bekezdésében írtaknak akkor, amikor fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban tagállami jogszabályra hivatkozással olyan felhívást intéz a fogyasztó felé permegszüntetés terhével, mely bírói felhívások teljesítése a fogyasztó számára a perlést nagymértékben megnehezíti, illetve meghiúsítja

 

  • megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdésének, valamint a 93/13. EGK Irányelv 10. preambulum bekezdésében írtaknak akkor, ha fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban a tagállami jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívűl hagyja az esetben, amennyiben a fogyasztó számára a perlést nagymértékben megnehezíti, vagy figyelmen kívűl hagyja

 

  • megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. EGK Irányelv utolsó preambulum bekezdésében írtaknak akkor, ha fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban a szerződésnek bíróság általi teljes körű vizsgálata helyett hozott tagállami jogszabályi rendelkezéseket a tisztességtelen szerződési feltételek megállapításával kapcsolatosan figyelmen kívűl hagyja

 

  • megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 4. cikke 2. bekezdésének akkor, ha a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos, nem fogyasztótól származó tájékoztatás a jelentős gazdasági következményekkel kapcsolatosan a fogyasztó számára nem teljes körű, megtévesztő, tisztességtelen és erre tekintettel a tagállami jogszabályban megállapított elszámolási árfolyam meghatározást figyelmen kívűl hagyja

 

  • megfelel-e a nemzeti bíró eljárása az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti “A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” követelményének akkor, ha bíróság előtti peres eljárásoknak felfüggesztésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket figyelmen kívűl hagyva az eljárás felfüggesztését mellőzi és eljárás folytatását rendeli el.

 

  • megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 6. és 7. cikkekben irtaknak ha a fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelenségi peres eljárásban figyelmen kívűl hagyja a szerződés módosulásával kapcsolatos törvényi rendelkezéseket akkor, ha a fogyasztó megkérdezése nélküli a szerződése módosulása

megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 6. és 7. cikkekben irtaknak ha a fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelenségi peres eljárásban figyelmen kívűl hagyja a szerződés módosulásával kapcsolatos törvényi rendelkezéseket akkor, ha nem a szerződés tartalmára, hanem a szerződés tárgyára vonatkozik a törvényi módosulás.

VISSZA AZ I. RÉSZHEZ      TOVÁBB A III. RÉSZHEZ.  

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás