Ez csak Európa Únió egyetlen országában lehetséges hazánk szégyenére – nálunk. Ami pedig a magyar országgyűlési képviselőket illeti,

egyenlőre senkinek, egyetlen országgyűlési képviselőnek sem jutott még ez eszébe. Ahogy Weöres Sándor írta: „Nem látnak. Fejük a vályúban.”

Meg egyébként is mindent pótol a migráns gumicsont.

  • Googleplus
  • Youtube

Még mindig az adósok végrehajtása előtti banki ténykedéseit vizsgálva, a Fővárosi Ítélőtábla 2015. november 26-i, 5.Pf. 20.823/2015/6/II. számu jogerős ítélet egyik peremben többek között megállapította rendelkező részben azt, hogy

„a felperesek és az alperes által 2008. május 7. napján megkötött devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződés alperes általi 2011. december 15-i keltű azonnali hatályú felmondása jogellenes.”

majd az ítélet indokolásában ide vonatkozóan a következőket rögzítette:



„Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy amennyiben a felperesek törlesztési kötelezettségüknek részben nem tettek eleget, úgy az alperes felmondása mindenképpen jogszerű. A felmondás csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha a jogosult a szerződés alapján fennálló követelhető tartozások összegét a felszólító levelekben és a felmondásban helyesen tünteti fel. Az alperes a felmondást olyan hátralékos összegre állapította, amely nyilvánvalóan téves, hiszen az az egyoldalú szerződésmódosításból és az árfolyamrésből eredő különbözetet is tartalmazta. Ilyen körülmények között a felperesek a felmondást nem tudták volna elhárítani a tényleges tartozás összegének megfizetésével, mert – túl azon, hogy a valós tartozásának mértékét nem is ismerhették – azokat csak a teljes, a II. rendű alperesi értesítőkben és felszólításokban szereplő összeg teljesítése mellett kerülhették volna el.

Nem jogszerű az a felmondás, amely valótlan, a hitelezőt meg nem illető kintlévőségi adatokat tartalmazó felszólításon alapul. A Ptk.321. § 1 bekezdése értelmében a jogszerű felmondásnak a perbeli esetben a szerződésen kellett volna alapulnia. Ha a szerződés III.2. pontja szerinti havi fizetési értesítőben a törlesztő részlet összege tévesen van meghatározva, úgy az alperes elmulasztotta azt a nyilatkozatot, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy a felperesek teljesíteni tudjanak, amelyből következően az alperes a Ptk. 302. b. pontja szerinti késedelembe esett, ami a 303. § 3. bekezdése értelmében a kötelezett egyidejű késedelmét, ekként a felmondás jogszerűségét kizárja.”

Ebből következően mível minden banki „rendkívüli” felmondás a banki nyilvántartások adatai alapján és nem a felek között létrejött szerződésbe foglalt adatokon alapulnak, a bankok által eddig közölt egyetlen felmondás sem jogszerű, valamennyi felmondás jogellenes a Ptk. 303. § 2. bek-e alapján.

És akkor jogellenes banki felmondások után miként is jutottunk el a az adósok háta mögött, sunyi módon készült közjegyzői végrehajtási záradékokig és az adósok vagyontárgyainak foglalásáig?

Szerintem nagy szerencséjük a közreműködőknek az, hogy a Legfőbb Ügyészt Dr. Polt Péternek hívják.

Fentiekben felsorolt tények, bírósági és egyéb megállapítások, valamint több ezer folyamatban lévő peremben szerzett tapasztalatok alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy az adósok kifosztására törekvőknek 2014. július 4-én kezdődő magyar adósok elleni villámháborúja elakadt.

Hozhattak bármilyen elszámolási és forintosítási törvényt, minden adósnak tudni kell azt, hogy ezek a nemzeti törvények csak annyiban tartandók be, amennyiben nem ellentétesek EU-hoz csatlakozásunkat követen az EU-s jogszabályokkal Európai Bíróság ítéleteivel.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Márpedig ellentétesek azokkal, és szerintem az általam kérelmezett Európai Bizottságnál egy évvel ezelőtt kezdődött panaszeljárás folyamatban van…

Tekintettel arra, hogy a forintosítási cirkusz után szerintem ennek az évnek végén következik be a Matolcsy féle banknak jegybanki alapkamat emelése, valamint a tőketörlesztés miatt jelentős adósi tehernövekedése miatt a törlesztő részleteknek akár kétszeresére emelése is lehetséges, álláspontom szerint nincs értelme a nemzetrontó nemzeti jogszabályoknak megfelelő adósi magatartásnak.

Azt látom helyes megoldásnak, hogy hivatkozva az Európai Unió jogszabályaira, valamint az Alkotmánybíróság által alkotmányosnak ítélt 2/2014. számú Kúriai Jogegységi Határozat 1. pontjában írtakra megtagadni a forintositási banki közlések betartását.

Azt javaslom a szerződések fenntartása esetén – hiszen elállásra is sor kerülhet részünkről – hogy az árfolyamváltozásnak bankok általi viselésére hivatkozással közölje minden adós azt, hogy mekkora összegű törlesztő részletet tart a bankoktól függetlenül törvényesnek. És csak annyit fizessen, amennyit törvényesnek tart ilyen körülmények között.

És ha nem tetszik ez a bankoknak, akkor tegyenek róla. Mondjuk úgy, hogy felmondják a szerződést, de ez esetben egyetlen forintot is fölösleges felmondás után az adósnak fizetni azért, mert banki szándék szerint a szerződés megszűnt.

Illetve alig várom adósként azt, hogy végre a bank jogtalan követelése érdekében forduljon már bírósághoz. Mondjuk három fokú eljárásban úgy 5-6 évig tartóan. A bíróságon pedig mindent feltárok, amit csak ezzel az üggyel kapcsolatosan elmondani tudok. Kártérítési igényét pedig beszámítási kifogással az adós érvényesíti.

Mondják meg nekem azt, hogy a forintosítási cirkusz után nagyobb baja az adósnak ilyen magatartás esetén miként lehet?

Más kérdés az, hogy a jelenleg nem létező törvényességben, erkölcsünkben bízva ilyen határozott szembefordulás nélkül a bankok az általuk eltervezett kifosztását az adósoknak nem kétségesen befejezik.

Ezért kérem az adósokat, hogy azok, akik félnek a bankoktól, rettegnek a telefonjaiktól, a jogkör nélküli behajtó cégeiktől, vagy bármitől, azok hozzám a jövőben még véletlenül se forduljanak. Nekem az ügyeikben társakra van szükségem és nem félelemtől reszkető alakokra.



Ügyfeleim nagy részétől tudom azt, hogy a bankok az utóbbi időben azokkal az adósokkal, akik rossz fizetőknek számítanak náluk, igyekeznek egyezséget kötni.

Ezt onnan tudom, hogy egyre több ügyfelem kéri azt az utóbbi időben, hogy álljak el a keresettől azért, mert a bankkal megegyeztek. Természetesen fogalmam sincs arról, hogy miként egyeznek meg, hiszen feltehetően a banknak egyik feltétele az, hogy az egyezségről nem tudhatok.

De az biztos, hogy ügyfeleim elégedettek a banki egyezségkötés után, és így célom megvalósult ezekben az esetekben. És ez a fontos.

Feltehetőleg a banki jogászoknak több eszük van, mint valamennyi magyar országgyűlési képviselőnek és más hatalmon lévőnek együttvéve.

Ők már tudják azt, hogy az adósokkal szemben tervezett teljes kifosztást még Matolcsy úr segítségével sem tudják megvalósítani…

Siófokon 2016. január 17. napján. Léhmann György

VISSZA AZ I. RÉSZHEZ >>>  

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás