A BANKOK VILLÁMHÁBORÚJA ELAKADT – DR. LÉHMANN

További kifosztásra képtelen állapot a bankoknál

Érdekes döntést hozott a Kúria a

 

http://www.lb.hu/hu/sajto/tajekoztato-pfvi211562015-szamu-ugyben-deviza-alapu-kolcsontartozasra-indulo-kozvetlen

cím alatt látható döntésével azokkal a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésekkel kapcsolatosan, ahol a bankok ráveszik a közjegyzőket arra, hogy valamiféle ténytanúsítványnak nevezett okirat alapján a bírósági út megkerülésével „közvetlen” végrehajtást rendeljenek el közjegyzői végrehajtási záradékkal:

  • Googleplus
  • Youtube

“A felperes és a perben nem álló adóstársa közjegyzői okiratba foglaltan „devizában nyilvántartott, jelzálogjog-típusú hitel kölcsönszerződést” kötöttek a perben nem álló bankkal (az alperes jogelődjével), amelyben a kölcsön összegét forintban határozták meg azzal a kikötéssel, hogy a bank a tartozást devizában „tarja nyilván”. A kölcsönszerződésnek megfelelően a bank az egyes törlesztőrészletek összegét havonta, az esedékesség napját megelőző napon érvényes, általa alkalmazott deviza eladási árfolyam alapján számítja forintra.




A felülvizsgálati eljárásban a Kúria rámutatott: deviza alapú kölcsön esetén a szerződő felek devizában határozzák meg a tartozás összegét, a kölcsönadott összeg deviza, a folyósított összeg forint. A perbeli esetben azonban mindez nem valósult meg, mert a szerződő felek nem devizában határozták meg a kölcsön tárgyát képező összeget és a szerződés alapján a kölcsön devizában meghatározott összegét nem is lehetett kiszámítani. Ebből adódott az is, hogy a kölcsönszerződés a törlesztőrészletek összegét sem tartalmazta és azok a szerződésből nem is voltak kiszámíthatóak.

Mindezek miatt indokolt volt a deviza alapú kölcsöntartozásra indult végrehajtás megszüntetése volt indokolt, hiszen a kölcsönszerződés a végrehajtási záradéktól eltérően nem devizában meghatározott kölcsönösszeget tartalmazott.”

Álláspontom szerint ennek a Kúriai döntésnek lényege, hogy törvényesen nem létezik az, hogy a bankok elrohannak a közjegyzőkhöz valamiféle adósi tartozást megállapító, de adós által soha nem látott, általuk szerkesztett iratukkal, majd a közjegyzők ebben a banki iratban szereplő számadatok valódiságának ellenőrzése nélkül közjegyzői iratba foglalnak a közjegyzőkre vonatkozó törvényben említett „ténytanúsítványt” azzal, hogy egy másik közjegyző pedig ezt az ismeretlen banki adatok szerinti „ténytanúsítványt” a Pp. 195. § 1. bek-e szerinti bizonyító erővel rendelkezőnek elfogadva „közjegyzői záradék”-nak nevezett újabb közokirattal lehetővé tegye a bankok számára azt, hogy az adósok védekezésre képtelen helyzetét kihasználva bírói út kihagyásával a végreható foglaljon az adós minden vagyontárgyára.

 

Illetve Dr. Parti Tamás Budapesti Közjegyzői Kamara Elnökének bölcs tanácsát követve amennyiben nem tetszik mindez a végrehajtó által mindenét lefoglalt adósnak, akkor indítson végrehajtás megszüntetése iránti rendkívüli peres eljárást felperesként a bank által megjelölt, és közjegyző által nem vizsgált végrehajtandó összeg 6 %-a illetékének lerovása mellett.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

A Kúria tehát szerintem pontot tett a fenti december 2-i határozatával ennek minősíthetetlenül erkölcstelen és tisztességtelen állapotnak a végére azzal, hogy ilyen esetben a végrehajtási eljárást meg kell szüntetni .

Ettől persze még megoldásra vár az a feladat, hogy mi lesz azokkal a károsultakkal, akiket a most ismertetett törvénytelen módszerrel kergettek ki évek óta lakásukból, vagy kergettek a halálba. Több magyar embert kergettek a halálba, mint amennyi az 56-os forradalom idején összesen meghalt. Valamint az is kérdés, hogy ki lesz az az ember, aki megkéri a közjegyzőket arra, hogy talán lennének szívesek abbahagyni a fentiekben ismertetett törvénytelen eljárásukat.

Egyenlőre senkinek, egyetlen országgyűlési képviselőnek sem jutott még ez eszébe. Ahogy Weöres Sándor írta: „Nem látnak. Fejük a vályúban.”

Meg egyébként is mindent pótol a migráns gumicsont.

Az Európai Bíróság főtanácsnoka pedig már korábban – 2015. június 25-én – kifejtette álláspontját a C-32/14 számú ítélet meghozatala előtt a végrehajtási záradékkal kapcsolatosan követendő magyar közjegyzői magatartásról:

 

V –    Végkövetkeztetések  92.      A fenti megfontolások összességére figyelemmel, azt javaslom, hogy a Bíróság a Fővárosi Törvényszék által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő értelemben válaszoljon:

„A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó okiratot az alakszerűségi követelmények tiszteletben tartása mellett elkészítő közjegyző számára lehetővé teszi, hogy a kötelezettségeit elmulasztó fogyasztóval szemben úgy indítsa meg a végrehajtási eljárást e szerződés tekintetében, hogy az említett okiratot végrehajtási záradékkal látja el, illetve úgy, hogy megtagadja a végrehajtási záradék törlését, anélkül hogy e két szakasz valamelyikében sor került volna a szerződés kikötései tisztességtelen jellegének vizsgálatára.

Mindazonáltal a közjegyző feladata, hogy az ilyen okirat elkészítésekor felhívja a fogyasztó figyelmét az általa észlelt esetlegesen tisztességtelen szerződéses kikötésekre, valamint a törvény által ráruházott azon hatáskörére, hogy egy puszta alakszerűségi vizsgálat alapján megindíthatja a végrehajtást a szerződés tekintetében, és dönthet az ebből eredő, elsősorban eljárási szintű következményekről.



Ezzel szemben ugyanezen irányelvvel ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a nemzeti bíróságot, függetlenül azon eljárás jellegétől, amelynek keretében hozzá fordultak, megakadályozza abban, hogy a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása mellett hivatalból vizsgálja meg a szerződés kikötéseinek tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek, illetve abban, hogy meghatározza ennek következményeit.”

Ugyanezt pepitában az Európai Bíróság 2015. október 1-i C- 32/14. számu ítéletében a következők szerint állapította meg:

“A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot az alakszerűségi követelmények tiszteletben tartása mellett elkészítő közjegyző számára lehetővé teszi, hogy az említett közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, illetve hogy megtagadja e végrehajtási záradék törlését, miközben egyik szakaszban sem került sor az említett szerződés kikötései tisztességtelen jellegének vizsgálatára.

Világos. A 93/13. EGK Irányelv rendelkezéseit betartva minden magyar közjegyző minden végrehajtási záradék készítése előtt köteles átvizsgálni a banki kimutatáshoz mellékelt kölcsönszerződés szerződési feltételeit és köteles az okirat elkészítésekor felhívni az adós figyelmét a közjegyző által észlelt tisztességtelen szerződéses kikötésekre.

Mindezek alapján megállapítható az, hogy a csatlakozási okmány aláírását követően Magyarországon is betartandó Uniós jogszabályoknak – 93/13 EGK Irányelv – megfelelően nem megy az, hogy a bankok és közjegyzők sunyi, alattomos és tisztességtelen módon úgy eresztik a magyar adósokra a végrehajtókat foglalni, hogy a végrehajtó megjelenéséig az adósnak fogalma sincs arról, hogy miféle közjegyzők miféle közokiratokat készítettek az ő hátrányára.

TOVÁBB >>>  

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás