VIRTUÁLIS DEVIZA. URAIM, A JÁTSZMÁNAK VÉGE!

Nagy Éva – VIRTUÁLIS DEVIZA, AVAGY A TÖKÉLETES KIFOSZTÁS TECHNIKÁJA

A bankok minél nagyobb profit elérésében érdekeltek, és súlyos, irracionális kockázatokat is bevállalnak ennek érdekében. 

Működésükre vannak tőkekövetelménybeli szabályok, amely alól szeretnének kibújni. A Devizában nyilvántartott hitel (DH) egy innovatív termék, célja a tőkefedezeti követelmények megkerülésével történő pénz és hitelteremtés.

A derivatívákon(származékos ügyleteken) alapuló pénz és hitelteremtési technikát a Világbank tudtával, és támogatásával a 80-as években fejlesztették ki , és elterjesztése a 90-es években kezdődött meg Amerikában. 

OTC-derivatívák: származékos ügyletek, számtalan variációja ismert, mi a swapokkal találkoztunk. Ezekkel „fedezik” a bankok a nem létező devizát. A swapok egyik része mérlegen belüli tétel, a másik része mérlegen kívüli. A kívüli tételekre nincs kötelező tartalékképzés.

A Nagy Üzlet


2002-őt írunk, magas a jegybanki alapkamat, prosperál a gazdaság, a kereslet növekedése függvényében nőnek az ingatlanárak. Ideális terep a CHF-ben nyilvántartott hitelek kihelyezéséhez, változó kamatozású, annuitásos konstrukcióban. 
Először a prime a kiváló adósok becserkészésével indul a „játék”, hatalmas üzlet van kialakulóban a nyugati székhelyű kereskedelmi bankoknak. 
A konjunktúra 2006-ig tart. Akkor megtorpan a gazdaság, és az Öszödi beszédből ismert gondokra a kormány hamar megtalálja a gazdaság felpörgetésének alapját, az “Öszödi csodafegyvert”, a devizahitellel történő fogyasztásnövelést.
A bankok csak ezt ajánlják: „öszöd, nem öszöd, nem kapsz mást” akkor terjedt el. A bankok hihetetlen ütemben nyomultak a hitelpiacon, mivel az elsőrendű adósok már nem voltak, a célkeresztbe a II. és III. osztályú adósok kerültek, irracionálisan lazítva a feltételeken, jövedelemigazolás nélkül adva a hiteleket.

Ekkor tarolt a hitelgyár: ügynökök-értékbecslők-bankok-közjegyzők-végrehajtók kiépülésével kétszer annyi devizahitelezés történt, mint a korábbi években.

A bankárok bonusa nem a kockázatokhoz, hanem a túlhitelezéshez kapcsolódott. A pénzszivattyú és a bankárok bónusa csúcsra volt járatva. 
Annak ellenére, hogy tudták, hogy a II.III. osztályú adósok bedőlésének időzített bombáját a szerződés aláírásával egyidejűleg beélesítették, és idő kérdése a bedőlés.
Aztán jött a válság, és a swapok megújítási kockázata nőtt, és Izland után a Ft-elleni spekuláció a bankokat Magyarországon csőd közeli állapotba hozta. 

Ezért kellett az IMF-hitel, hogy a bankok likviditási problémáját tőkeinjekcióval orvosolják, miközben a lakosságnak csak a megszigorítások jutottak, a devizahiteleseknek meg mese jutott habbal. 
Bár az IMF-hitelt erre a célra vették fel, ahogy a bankok megállapodását is a devizahitelesek megsegítésére hozták tető alá. Csak erről az adósokat elfelejtették értesíteni.

Azóta az élesített bombák felrobbantak, és a hitelbedőlések beindultak, akkor kezdődött a közös gondolkodás, hogy ezekkel a hitelekkel valami nem stimmel.
A pénzszivattyú el kezdett akadozni, és bár a bankok előrelátóan létrehozták a saját végrehajtó rendszerüket, a kifosztó gépezetbe porszem került. 

Eljött az igazság pillanata, amikor nyilvánvaló, hogy a devizában nyilvántartott hitelek csak virtuálisan léteznek, és az adós Ft-ot kapott, és Ft-ban törlesztett, a többi árfolyamjáték az csak banki spekuláció, mert valóságos alapja nincs, annak ellenére, hogy ezt bankok által tollba mondott rendelettel fedezték.

Az adósok egyre kevésbé tudták/tudják fizetni a virtuális árfolyamokkal és indokolatlan kamatokkal duplájára/triplájára felturbózott törlesztő részleteket.

A kormány a bankokkal karöltve árfolyamgáttal és kilakoltatási kvótákkal megpróbálta késleltetni az adósság-dominó effektust, de a dolgok tehetetlensége győzött a spekuláció fölött. 

A devizahitelnek nevezett tőzsde és spekulációs játéknak vége!

Mára kiderült ez csalás-sorozat: előre megtervezetten, nyereségvágyból, aljas indokból,bűnszövetkezetben, nagy értékre elkövetett deviza-szemfényvesztés, vagy ahogy a BTK ismeri, csalás minősített esetei.

Szomorú tény, hogy a bűnszövetkezetben a Hitelgyár valamennyi résztvevője, és az akkori kormányok vezetői, MNB-elnökök is érintettek.
Ezért mondhatta Varga István, hogy ez az évszázad csalása, mert a bankok a hitelnyújtással adósságot teremtenek, amit értékpapírba csomagolnak és eladnak.


Ez a trükk lényege. De ez a lufi Magyarországon is kipukkadóban van, és maga alá fog temetni sok embert. 

Reméltem, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon először, ha van bűn, lesznek felelősök, és lesz felelősségre vonás is.

Nem úgy tűnik, hogy ebben az irányban haladunk…De bármi lehetséges…, reménykedjünk…

Most vizsgázik az ország jogállamisága, politikusaink szakmai és emberi tisztessége.

De hogy a becsapottak számára lesz-e igazi happy-end, az hamarosan kiderül.

Mert mindenre fény derül egyszer, és afelé tartunk, hogy még a banktitok sem lesz titok többé.
Az Ügyészség és a Bíróság előtt mára ezzel a trükkel nem lehet védekezni, mert megfordult a bizonyítási kényszer.

A védekezéshez pedig fel kell lapozni a sok titkot tudó és elfedő virtuális “tőzsdekönyvet”.De a banki könyvek kinyitása csak a vádirathoz lesz elég, a védelemhez már nem!

Uraim, a játszmának vége! Ideje lenne beismerő vallomást tenni!

Szólj hozzá

Hozzászólás