VÁLASZ A KÚRIA 1. KÉRDÉSÉRE!

Jogegységi eljárás lefolytatása iránti indítvány

i n d í t v á n y o z o m ,

hogy a Kúria Polgári Kollégiuma jogegységi tanácsként eljárva, a Bszi. 34.§ (4) bek. b) pontja alapján a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében hozzon jogegységi határozatot a deviza alapú fogyasztási kölcsönszerződések és fogyasztói lízingszerződések érvényességével kapcsolatban a bírói gyakorlatban felmerült elvi kérdésekben, amelyek közül a legfontosabbak az alábbiak:

"-1. Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a deviza alapú kölcsön deviza kölcsön vagy forint kölcsön-e)?…"

VÁLASZ A KÚRIA 1. KÉRDÉSÉRE!

Varga István-”Bizonyítani fogom hogy nem volt deviza a hitelek mögött.”

"Varga István, Magyar Nemzeti Bank – "Én pedig arra készülök hogy a Nemzeti Bank okmányaival bizonyítsam hogy nem volt deviza a hitelek mögött. Ezek a tanulmányok rendelkezésre állnak, nem most készültek, hanem abban az időben amikor ezeket a hiteleket folyósították. "


"A pénzügyi szolgáltatásokra a Hpt. 3. § (1) bekezdése az alábbiakat írja elő: „Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában:” A törvény szerint nincs „deviza alapú” pénzügyi szolgáltatás!



A Hpt. 200/A § (1) 2010. október 27-től új definíciót vezetett be „Ha pénzügyi intézmény a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett (a továbbiakban: deviza alapú) lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést vagy pénzügyi lízingszerződést kötött” A törvényi megfogalmazás nem tartalmazza, hogy mit jelent a „nyilvántartott”, milyen elszámolási kötelezettsége van, valamint a fizetés a nyilvántartás alapján történik-e? A törvény csak a lakáscélú kölcsönszerződésekre vonatkozik. Változatlanul nincs meghatározva a szabad-felhasználású, gépkocsi, és személyi kölcsönszerződések esetén a „deviza alapú” szerződés fogalma. A Ptk. 201. § (1) szerint a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. Sőt a magyarázat szerint az „egyenértékűség elvének védelme” kell érvényesüljön. Nem tisztázott, hogy a kölcsönfelvevő a deviza árfolyam kockázatának vállalásáért mit kap cserébe, és milyen mértékű változás esetén nem szenved csorbát az egyenértékűség elve. A „deviza alapú” kifejezés tartalma jogilag és közgazdaságilag nem tisztázott.



A pénzintézetek a deviza alapú kölcsönt úgy folyósították, mintha a háttérben a fedezetet deviza révén biztosították volna, és ezért volt kedvezőbb a kamat. A folyósítás és a visszafizetés forintban teljesül. Időközben a Svájci Tőzsde honlapja alapján bebizonyosodott, hogy egyetlen pénzintézet sem vett fel Svájcban kölcsönt, nem is adtak volna. A deviza piacon 7.000 milliárd forintnak megfelelő mennyiségű deviza nem állt rendelkezésre. A más bankok által megjelölt forrás a swap ügylet volt, ami a magyar bankok svájci frank forrásaként nem jöhetett szóba. Egyrészt ehhez is szabad devizaforrás kellett volna, ami ekkora összegben nincs. Másrészt a swap egy csereügylet, amelynél pl. a svájci frank ellenértékét azonnal át kell utalni a partnernek. Miután a swap fedezete csak a betétesek forintja lehet, a swap ügyletet két kamat terheli, a devizakamat és a betétesek forintkamata. Így a swap alkalmazásával a kamatszint magasabb lett volna, mint a forint kölcsön kamata. Végül a devizafedezetre kitalálták a „szintetikus” fedezetet, ami nem jelent valós pénzt, tehát abból nem lehet kölcsönt folyósítani. A deviza alapú kölcsönök mögött tehát deviza nem volt.



A deviza (pl. svájci frank) alkalmazása értékállandósági kikötésként is értelmezhető lehetne. Miután sem a bankoknak sem a kölcsönfelvevőknek, de még az országnak sincs markáns svájci kapcsolata, így a gazdaság változását, a kölcsönök értékének módosulását nem tükrözi a svájci frank, azaz a fogyasztási kölcsön értékállandósága nincs összefüggésben a svájci frankkal, így alkalmazása közgazdaságilag teljesen indokolatlan.



A pénzintézetek maguk sem kezelték úgy a deviza alapú kölcsönszerződéseket, mintha a kölcsön mögött svájci frank lenne. Az alacsony svájci kamatlábbal vették rá az embereket a kölcsön felvételére. Az elszámolásnál éppen az alacsony, idővel nulla szintű kamatot hagyták ki az elszámolásból, helyette szubjektív alapon emelték a kamatot. Ezt bizonyítja a továbbiakban, hogy a svájci frank kölcsönszerződés alkalmazása esetén közzé kellett volna tenni a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatláb változását, amit a 2009. évi CL törvény 62. § 1. sz. melléklete alapján törvény is előír. Miután a referenciakamat feltárhatta volna a kamatemelés visszaélését, a törvényt egyetlen bank sem tartotta be, így a kamat számítását, ellenőrzését lehetetlenné tette. Jellemző, hogy nem volt kormányzati erő a törvény betartására.



A pénzintézetek maguk bizonyították, hogy a szerződésükben maguk által megfogalmazott „nyilvántartás” feltételét sem tartották be, azaz maguk annullálták a „deviza alap” fogalmát.



A pénzintézet deviza alapú szerződések esetében nem az adott deviza jellemzőit alkalmazta, ezzel a szerződések ellentmondóvá váltak és így a szerződések a Ptk. 228. § (3) alapján semmisek."

Szólj hozzá

Hozzászólás