Egy évvel az után, hogy milliók kifosztásában jeleskedő bankvezér keresztes állami kitüntetést kapott, véleménynyilvánítás céljából megjelentem a házánál.
A nemzeti ünnepen nem vettem részt végeláthatatlan szócséplésben, nem támogattam társadalmi problémákat eszközként használó pártrendezvényeket.


  • Googleplus
  • Youtube

Cikk: Póka László
 
14-én este még úgy gondoltam, hogy a túrán kitűzött kokárdával veszek részt. 15-én reggelre ezt is másként láttam. – Nagyon kevés kivétellel olyanok tűznek március 15-én nemzeti színű jelképet, akik maguk semmilyen áldozatot nem vállalnának a hazáért. Sokuknak csak a szájuk jár, még többeknek még az sem. A 48-as hősök, akik életüket, vagyonukat áldozták szabadságért, mások szabadságágáért bizonyára nem tartanák méltónak a kokárda viselésére a haszonlesőket, és gyáván megalkuvókat.
Én sem vállalok közösséget velük.



Helyette a sárgapólósok elszántságot jelképező, a fekete kendőjét kötöttem fel.
Így mentem túrázni, és így mentem egyedül véleményt nyilvánítani az első számú uzsoráshoz.
 
Ha már ott voltam hagytam is neki egy üzenetet.
„Üzenet az első számú uzsorásnak

Egy évvel ezelőtt is jártam itt. (Meg előtte is sokszor, és utána is sokszor.
Akkor – többek között – az miatt, mert egy olyan ember, állami keresztes kitüntetést kapott, aki másokat öngyilkosságba hajszol, akinek a bankja éveken keresztül tisztességtelen volt, aki mint bankár – a többi bankárhaverjával együtt – (idézem) „csőbe húzta az embereket a devizahitelekkel”. Az utóbbi idézetet, a tisztességtelen magatartást, az „első számú uzsorás” jelzőt abból a kormánykörökből kapta, akik egy évvel ezelőtt kitüntették.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Jól látszik, hogy a bankellenesség csupán színjáték, leginkább választások előtt erősödik. Most is választások közelegnek. Fölösleges most újból játszania a kormánynak, az MNB-nek a „jó zsarut”. Mi már átlátunk a szitán. Itt folyik a mutyi. És csak az folyik.


Mi a valódi megoldás érdekében cselekszünk.
Nem fizetünk, és ahogyan látjuk egyre többen kapnak ehhez kedvet.



Mindegy, hogy hány eljárást indíttat ellenünk az uzsorás…
Az is mindegy, hogy hányszor tud még rávenni bírókat, hogy meszeljenek el…
Lényegtelen, hogy az NNI nyomoz ellenünk, vagy bárki más…
– Nem ijedünk meg.

Egyetlen módon lehet véget vetni a sorozatos, bankokban, kifosztók házánál, hivatalokban, folytatott véleménynyilvánításoknak: – Ha megfizetik a kárainkat.

Amíg ez nem történik meg, megyünk az úton. Egyre több embernek nyitjuk fel a szemét a látványos, bátor akciókkal.
Mert, ahogyan a dal is mondja: 
„Nem menekülök el, inkább elvérzem,
Gyere csak, nem félek a harctól sem…”
 
2016. március 15. Póka László” 

Szólj hozzá

Hozzászólás