ÜGYVÉDI NYÍLT LEVÉL A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁHOZ


Elnok@kuria.birosag.huSomogyiM@kuria.birosag.huWellmannGy@kuria.birosag.huOroszA@kuria.birosag.hu,  Kuria@kuria.birosag.hukuriasajtotitkarsag@kuria.birosag.hukuria_polg_sajto@kuria.birosag.huErossMonika@kuria.birosag.huSubaIldiko@kuria.birosag.hu

Dr. Darák Péter a jogegységi tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula előadó bíró, Dr. Kemenes István előadó bíró, Dr .Almásy Mária bíró, Dr. Baka András bíró, Dr. Bartal Géza bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró, Dr. Csentericsné dr. Ágh-Bíró Ágnes bíró, Dr. Csiki Péter bíró, Dr. Csőke Andrea bíró, Dr. Csűri Éva bíró, Dr. Erőss Monika bíró, Dr. Farkas Attila bíró, Dr. Harter Mária bíró, Dr. Havasi Péter bíró, Dr. Kiss Gábor bíró, Dr. Kollár Márta bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna bíró, Dr. Kőrös András bíró, Dr. Madarász Anna bíró, Dr. Makai Katalin bíró, Dr. Mészáros Mátyás bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró, Dr. Molnár Ambrus bíró
Dr. Orosz Árpád bíró, Dr. Osztovits András bíró, Dr. Pataki Árpád bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró, Dr. Puskás Péter bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró, Dr. Szabó Klára bíró, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet bíró, Dr. Szűcs József bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet bíró, Dr. Török Judit bíró, Dr. Udvary Katalin bíró, Dr. Varga Edit bíró, Dr. Wellmann György bíró, Dr. Zámbó Tamás bíró
a jogegységi tanács tagjai.

Kivonat az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényből:

1. § Az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el.




2. § Az ügyvéd Magyarország valamennyi bírósága és hatósága (a továbbiakban együtt: hatóság) előtt eljárhat, és minden ügyben elláthatja a megbízó jogi képviseletét. Az ügyvéd Magyarország területén kívül az érintett állam szabályai szerint folytathat ügyvédi tevékenységet, azonban tevékenységére e törvény rendelkezéseit is – a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzatában meghatározottak szerint – megfelelően alkalmazni kell.

3. § (1) Az ügyvéd e tevékenységében szabad és független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét veszélyezteti.

(2) Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

(3) Az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.

4. § Ügyvédet mindenki szabadon választhat.

Ügyfeleim érdekében eljárva az alábbi nyílt és elektronikus úton is megküldött levélben fordulok a Kúria Jogegységi Tanácsának tagjaihoz:

Kúria Jogegységi Tanácsa 6/2013 PJE polgári jogegységi határozatot bocsátott ki a nemzeti ítélkezési gyakorlat számára a deviza alapú kölcsönszerződések kötelező jogértelmezéséről. A 6/2013 PJE hiányos – fel nem tárt – ténybeli alapokon téves jogi következtetéseket vont le a devizaalapú kölcsönszerződések tényleges tartalmáról, ennek következményei ma még beláthatatlanok. A jogegységi határozat alapvető tévedése az, hogy nem ismerte fel a devizaalapú kölcsön befektetéssel vegyes kölcsönviszonynak minősülő lényeges tartalmát, ezért téves következtetéseket vont le.
 

Kúria jogegységi tanácsának nagy tévedése-1.
 "A deviza alapú kölcsönszerződéseknél nem kellett az adós részére a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 40-42. §-a szerinti tájékoztatást nyújtani. E törvény 2007. december 1-jén lépett hatályba, így a korábban kötött szerződésekre akkor sem lenne visszamenőleges hatálya, ha egyébként ezen törvény rendelkezései a deviza alapú kölcsönszerződésekre kiterjednének. A hivatkozott törvény tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezései befektetési szolgáltatási tevékenység körében kötött szerződésekre vonatkoznak, melyek körét az 5. § tételesen felsorolja. E körbe a deviza alapú kölcsönök tipikus esetben nem tartoznak, kivéve, ha a deviza alapú hitel egyben befektetési hitel. Befektetési hitel kivételével, a deviza alapú kölcsön nyújtása során a pénzügyi intézmény pénzt biztosít az adós számára nevesített vagy nem nevesített célra, ezzel szemben befektetési szolgáltatási tevékenység esetén a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket."

Apró tévedés. 2004/39/EK (MiFID) irányelvet 2004. április 21.-n elfogadták, ezért az Európai Unió Bíróságának kötelező jogértelmezésről és záróhatásról szóló doktrínái értelmében a tagállami bíróságoknak azt a 2004.04.21. napjától kelt devizaalapú jogviszonyokra alkalmazni kell függetlenül attól, hogy az irányelv tagállami implementálására mikor került sor.

Kúria jogegységi tanácsának nagy tévedése-2.
"A deviza alapú kölcsön mögött – figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályokra – devizaforrás áll. Annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben. "

Apró tévedés. A jogegységi tanács nem győződött meg arról a közgazdasági és pénzügyi elemzésekben ismert tényről, hogy a bankok mérlegének nyitott devizapozíciója olyan mértékű, hogy a prudenciális szabályt nyilvánvalóan átlépve a devizaalapú kölcsönszerződésekhez nem rendelkeztek devizaforrással, ehelyett olyan szakszerűtlen kérdésekkel fordultak a PSZÁF-hoz és alkották meg azt a jogegységi fikciót, hogy a bankok rendelkeznek devizaforrással, noha ez ténybelileg súlyosan megalapozatlan, ezért téves következtetésük alapjául szolgált.

A szerződés lényeges tartalma




MNB tanulmány (lsd. lent A/ hivatkozások – A/7 – 1-92. oldal) részletesen leírja a szintetikus deviza devizaswap ügyletekkel történő előállításának folyamatát és de facto nem titkolja, hogy a devizaforrást az ügyfél pénzével állítják elő. Ezt más tanulmányok is megerősítik (A/7.1., A/7.2.). PSZÁF felügyeleti-hatósági nyilatkozatok (A/7.3., A/7.4.) szerint a devizaalapú kölcsönszerződések devizaforrásának biztosításához  a bankok tömegesen bankközi hitelfelvételt vagy devizaswap ügyleteket alkalmaztak. A bankok a bankközi hitelfelvétellel szemben (fedezetlensége és partnerlimitek miatt) tömegesen fx-swap és cross-currency (bázis swap), ezzel tömegesen saját számlás vagy bizományos (ügyfél megbízásos) devizakereskedelmi  tevékenységet folytattak.

Az approximatív ügyvédi konklúzióm.
Kúria jogegységi tanácsa akkor állt volna helyzete magaslatán, ha megállapítja, hogy a devizaalapú kölcsönnyújtás két egymáshoz tartozó pénzügyi szolgáltatást jelent, úgymint a Hpt. 3.§ (1) b) hitel és pénzkölcsön nyújtása és ehhez a Hpt. 3.§ (1) g) devizával végzett saját számlás vagy bizományosi devizakereskedelmi szolgáltatás az adott kölcsön devizaforrásának beszerzésére. Ez ilyen egyszerű és nem kellett volna ráépíteni egy Ptk. 231.§ alapjain nyugvó elméletet, mert a tömeges üzletszerű tartós jogviszonyokra a Hpt. (3.§ (1) b) és g) pontok) a lex specialis.

A devizakereskedelmi szolgáltatást a bank végzi szintetikus deviza előállításával (fx vagy cross-currency), azonban ennek mint a hitelmegállapodás uniós irányelv 4. cikk (3) bekezdésében és a Hpt. 210. (2) bekezdésében előírt lényeges egyéb feltételére – nevezetesen szerződési kikötést a szerződés devizaforrásának beszerzésére – az adóssal megállapodást nem kötöttek, ezért lényeges feltételben történő megállapodás hiányában a szerződés nem jött létre.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

A szintetikus devizaforrás beszerzése, valamint annak az adósra történő kiterhelése és tőle vételi árfolyamon történő megvásárlása szerződéshez tartozására analógiaként utalok a Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14 számú felülvizsgálati közbenső ítéletében a devizakonverziós szolgáltatás jogi minősítésére, mely szerint – idézem – „A Kúria nem osztja a Legfőbb Ügyész szakmai véleményében kifejtett azon álláspontot, hogy elkülönítendő, elkülöníthető az adott szerződéses konstrukcióban a kölcsönszerződéstől a deviza forintra, illetve a forint devizára történő átváltására irányuló szerződéses megállapodás. A perbeli kölcsönszerződésnek ugyanis elválaszthatatlan része a konverzió, anélkül a kölcsönszerződés nem teljesíthető”. Álláspontom szerint analogia iuris a devizaforrás beszerzésére vonatkozó megállapodás sem különíthető el a kölcsönszerződéstől, mert elválasztása esetén a devizaalapú szerződés nem teljesíthető.  

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2016. június 30. kelt 17.P.21.278/2016/8. számú ítélete (A/9). A kerületi bíróság elsőfokú nagy horderejű ítélete megállapította, hogy a felek szerződése csak a Ptk. 522.§ és 523.§-ában megfogalmazott hitel- és kölcsönszerződés elemeit tartalmazta, nem tartalmazta viszont azt a lényeges elemet, hogy az alperes a felperesnek kölcsönadandó pénzt kockázatos műveletekkel teremti meg, melyet a teljes futamidő alatt folyamatosan végeznie kell, s melynek minden kockázata a felperest terheli anélkül, hogy arra megbízást adott volna, s lehetősége lenne a befektetési megbízást felmondani, s a szerződésből szükségszerűen, törvényszerűen következik a deviza árfolyamának folyamatos, jelentős emelkedése. A felperesnek erről a befektetési elemről a szerződés aláírásakor tudomása nem volt, ő kölcsönt akart felvenni.

Dr. B-H.L. bronz fokozatú igazságügyi szakértő szakvéleménye (A/10). A kerületi bíróság elfogadva a perben beszerzett igazságügyi szakvéleményt rámutatott, hogy az aláírt kölcsönszerződésből nem vezethető le a felek között a valóságban létrejött, és tartós jogviszonyként teljesülő kötelem. 2004-től csak szintetikus devizával ellentételezett forinthitelt nyújtottak a bankok, mivel mérlegük alapján elegendő mennyiségű devizaforrásuk nem volt. A szintetikus deviza előállítása során a bank nem a saját pénzeszközeiből ad kölcsönt, hanem hitelviszony keretében teremti meg a tőkét. Ezt a pénzpiaci műveletet a törlesztés egész időszakában folytatnia kell, amelyeknek költségük van, és szükségszerűen a devizák iránti kereslettel megnöveli azok átváltási árfolyamát. Ezzel az adós devizakockázatát a hitelező maga állítja elő, az adós tudta nélkül. A felperes, habár arra szerződési akarat nem volt, kockázatos pénzpiaci műveletek passzív részesévé vált. Vagyis a mögöttes pénzpiaci műveletek akaratától függetlenül történtek meg, és azokról tudomással nem bírt. A hitelezők az adós kockázatát nem kezelték, abban nem voltak érdekeltek. A deviza alapú hitelezésben részt vett devizák iránti megnövekedett kereslet törvényszerűen megemelte ezeknek a devizáknak az árát.

C-312/14 uniós ítélet (A/8.10.). Az uniós ítélet tartalmilag a befektetési 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelv (MiFID) 4. cikke (1), 19. cikke (4)-(5) és (9) bekezdései alapján a tagállami bíróságokra kötelező jogértelmezésével kizárólag az adós-hitelező jogviszonyt, és abban az adós-hitelező közötti deviza vételi és deviza eladási árfolyamműveletek jogértelmezését adta. Az uniós ítélet szerint az adós-hitelező jogviszonyban befektetési jogviszony nem valósult meg. Az uniós ítélet szerint az adós-hitelező közötti deviza árfolyamműveletek tisztán kiegészítő jellegűek a devizaalapú fogyasztói kölcsön nyújtásához és törlesztéséhez (55. pont), az ilyen műveleteknek nincs más funkciójuk, mint hogy a kölcsönszerződésből eredő alapvető fizetési kötelezettségek, azaz a tőke hitelező által történő rendelkezésre bocsátása és a tőke kamatokkal növelt összege adós által történő törlesztése teljesítésének módjául szolgáljanak (57. pont). A kérdést előterjesztő tagállami bíróság által végzendő vizsgálattól függően, e műveletek a kölcsön és a törlesztőrészletek adott devizában (kirovó pénznem) nyilvántartott összegének a nemzeti pénznemre (lerovó pénznem) e deviza vételi, illetve eladási árfolyama alapján történő átváltására korlátozódnak (56. pont). A kölcsönszerződés devizaátváltásra vonatkozó feltételei tehát nem az e szerződés tárgyát képező művelettől elkülönülő pénzügyi eszköznek, hanem kizárólag a szerződés teljesítése elválaszthatatlan módjának tekintendő (72. pont). Álláspontom szerint az uniós ítélet fenti indokolásából következően csak és kizárólag a kölcsönszerződés rendelkezéseivel meghatározott deviza vételi és eladási árfolyamműveletek jogértelmezésére terjed ki. Az uniós ítélet – rendelkezéseiből következően – nem terjed ki a hitelező devizabeszerzésének adós-hitelező-devizapartner jogviszonyára, éppen arra nem amit a budapesti kerületi bíróság mögöttes, de a szerződéstől elválaszthatatlan lényeges feltételnek tekintett és amelyre az adós szerződési akarata nem terjedt ki, noha annak költségei reá háramoltak (árfolyamkockázat díja a törlesztőrészletekben). Összegezve az uniós ítélet diszkrecionális mérlegelési lehetőséget ad a tagállami bíróságnak arra, hogy – idézem – a kérdést előterjesztő bíróság által végzendő vizsgálattól függően – az adott perben megállapított tényállás mellett más következtetésre juthasson. 

Konklúzió. A ténybeli feltárt alapokon belátható, hogy a bankoknak nem állt devizaforrás a rendelkezésükre (tévedés-2 kiküszöbölése) és azt a pénzügyi eszközök piacain az adós pénzével pénzügyi eszközökre végzett pénzpiaci műveletekkel állították elő (tévedés-1 kiküszöbölése).




Jogegységi határozat hatályon kívül helyezése. Javasolom, hogy a jogegységi tanács komoly megfontolás után mérlegelje a most már "ország-világ előtt" nyilvánvalóan ténybeli feltáratlan alapokon nyugvó, ezért kirívóan okszerűtlen határozatuk hatályon kívül helyezését arra is figyelemmel, hogy arra alapítva és az alapján követett bírói gyakorlatra "készséges" és "szervilis", de a tényalapokat nélkülöző jogirodalmi- jogdogmatikai írások is születtek (tévedések eszkalálódása). A Kúria tekintélye forog kockán és a társadalomnak a pártatlan és tárgyilagos ítélkezéshez fűződő igényeit félretenni nem lehet. Önök a nevüket adták a tévedéshez, ezért szerény véleményem szerint azt Önöknek kell helyrehozni.

Tisztelettel: dr. Kriston István ügyvéd európajogi (pénzügyi) szakjogász

Mellékletek:
17.P. 21.278/2016/8. ítélet
Igazságügyi szakértői vélemény

Hivatkozások:

A/7 Devizaalapú hitelezés – MNB tanulmányok 90. 2010.

A/7.1. Devizaalapú hitel nyújtása

A/7.2. a forintosítás a lepel alatt

A/7.3. PSZÁF nyilatkozatai

A/7.4. PSZÁF válaszai a Kúriának

A./7.5. Balás Tamás – Nagy Márton: A devizahitelek forinthitelekre történő átváltása

A/7.6. Dr. Lentner Csaba: A kaszinókapitalizmus megbukott – F/7.6. függeléke

A/7.7. Palkó István: „Nincs is frank a devizahitelek mögött” – Ez komoly?

A/7.8. Makkos Albert közgazdász tanulmánya

A/7.9. Dr. Bessenyő András egyetemi docens: A devizahitelesek és a római jog

A/7.10. Dr. Gyarmati Éva volt bankjogász: Forinthitel alapokkal sem rendelkezés bemutatása  

A/8 Versenyjog ellenes és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat okirati bizonyítása:

A/8.1. Hvg.hu: Svájc már 2004-ben szólt, hogy baj lesz (2004.07.02.)
A/8.2. Vég: BÉT havi elemzés (2004. október)
A/8.3. hvg.hu: Veres Jánost figyelmeztette az IMF a devizahitelek miatt (2005.06.15.)
A/8.4. origo.hu: Bankszövetség tanulmánya – Nem kell félni a devizahitelektől (2006. január)
A/8.5. The Telegraph: Mit kellett volna feltárni a kockázatfeltáró nyilatkozatban (2007. július 14.)
A/8.6. gondolaDr. Damm-Makkos-Varga: Levél a Kúriához deviza ügyben (2013)
A/8.7. Makkos: Kúria a bankokat segíti? (2014.06.23.)
A/8.8. Esma – Az összetett termékekbe történő befektetések kockázatai (2014. február 7.)
A/8.9. Európai Unió Bírósága C-26/13 ítélete
A/8.10. Európai Unió Bírósága C-312/14 számú ítélete
A/9 Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17.P.21.278/2016/8. számú elsőfokú ítélete
A/10 Dr. B-H.L. bronz fokozatú igazságügyi szakértő szakvéleménye

Szólj hozzá

Hozzászólás