TÖRVÉNYTELENSÉG VALÓSULT MEG MINDEN BANKNAK MINDEN SZERZŐDÉSÉNÉL

Törvénytelenség valósult meg minden banknak minden szerződésénél

Dr. Léhmann György a megnyert ügyek ítéleteinek ismeretében konkrétan fogalmaz: Törvénytelenség valósult meg minden banknak minden szerződésénél a bankok szándékos magatartása folytán kormányzati, közjegyzői segítséggel úgy, hogy több ezer ügyvéd ezt a mérhetetlen kárt okozó törvénytelenséget képes volt némán elviselni, millióknak emiatti szenvedését végignézni.

Dr. Léhmann György egyrészt optimista: Az Európai Bíróság főtanácsadója által is javasolt módszerrel jogi területen minden akadály elhárul a devizahitelesek útjából, most már csak az adósokon múlik minden, a kérdés mindössze az, hogy bírósági keresetekkel szembe mernek e menni a bankokkal vagy sem. Az Európai Bíróság április 30-i határozatát követően  – és a Kúria megerősítő döntése után – a politikai döntéstől függetlenül jogerősen megnyert perek ezreire lehet számítani. A hír hallatán százezrek emelhetnék hálálkodva az ég felé tekintetüket, ha éppen nem Magyarországon, hanem olyan jogállamban élnének, ahol a bírósági határozatokat szentírásként kezelik, tekintettel arra, hogy a törvényhozás, a végrehajtó államigazgatás és az igazságszolgáltatás egymástól hermetikusan elzárt hatalmi ágként működik. Ugye nem kell mondanom, hogy ez az állam nem a Kárpát-medence területén prosperál.. (még).


Ezért Én pesszimista vagyok. Egyre több információ érkezik arról, hogy olyan bírókat, aki a társadalmi igazságérzet figyelembevételével, a hatályos törvény alapján hoztak törvényes ítéleteket, – pl.  a károsultak javára döntött a pénzintézetekkel szemben –  azokat a banki hatalom és az azt kiszolgáló politikai lobbi emberei hamar félreállították.  Nyílt titok, hogy egy bíró számára ma Magyarországon, a jogállamiság – ezen belül az állampolgárok érdekeinek szolgálata – nem garantál hosszú karriert a pályán, súlyosabb esetben egy nagyobb súlyú, "elvárt" döntéssel szembe helyezkedő ítélet adott bírót a nem csak bírói karon belül sújthat retorziókkal, hanem kihathat az egzisztenciára, és a magánéletre is.

Természetesen a bírók tisztában vannak azzal, hogy igazságszolgáltatás elvileg önálló hatalmi ág, amelyet nem befolyásolhat a politika és az államigazgatás, de az összefonódások, a háttérben mozgó erők ellen tiszta szívvel csak egyet tehetnek: Otthagyják hivatásukat, és az élet más területen keresnek megélhetést, egyúttal a magyar állam költségén szerzett tudásukat egy tisztességes rendszer megteremtésének szolgálatába állítják, a törvénytelenségek szolgai érvényesítése helyett.

Hasonló a helyzet az ügyészségeken, a rendőrségen, és az állami szférában általában. Az ilyen területeken dolgozó, amúgy a társadalmi fejlődés elősegítésére hivatott – értelmiséget azzal zsarolják, hogy aki nem áll be a sorba, az kiszorul abból a körből, amely a legtöbb esetben  a tisztes létfeltételeket garantálja számára. A társadalom kiszolgáltatott többsége éppen ezért magára maradt,  a látszólagos közszolgálati intézményrendszer már egyáltalán nem a köz érdekeit szolgálja. Pesszimista vagyok, mert jöhet bármilyen iránymutatás akár az EU-ból, akár máshonnan, ez itt Magyarország.


Ezt támasztja alá Dr. Léhmann György is: A devizakárosultak számára megnyugtató Európai Bírósági döntés  ellenére a bankok mindent el fognak követni érdekeik védelmében, akár azáltal is, hogy folyamatosan zaklatják, háborgatják, fenyegetik az adósokat a közjegyzők és kormányzat hathatós támogatása mellett. Az ügyvéd úr meg van győződve arról, hogy a bankok politikai kapcsolataikat kihasználva – megfogalmazása szerint – alkotmánysértő, adósok számára csak kárt okozó törekvésekkel igyekeznek a devizahitelesektől elcsalt milliárdokat megtartani.

Úgy tűnik a jó szándékú, ugyanakkor jogi területen dolgozó szakemberek megszenvedik azt a kettősséggel, amivel Dr. Léhmann is szembesül. Ügyvédként hinnie kell a jogállamiságban, a bírói, ügyészi függetlenségben, a lefektetett jog erejében, tapasztalt emberként, viszont tudomásul kell vennie, hogy a jog olyan eszközzé, fegyverré vált , hatalom kezében, amit a társadalmi igazságérzet ellen fordított.

Az Európai Bíróság ítélete egy tudatos kormányzati időhúzás betervezett állomása, amire hivatkozva új ötletmenü kerülhet terítékre. Most kell résen lenni, nem szabad bedőlni az újabb ígéreteknek, hanem a lehetőségünkre álló eszközökkel közösen kiharcolnunk az igazunkat.

Tatár J.

forrás: tatarjozsef.bloglap.hu

Szólj hozzá

Hozzászólás