SZAKJOGÁSZ NYÍLT LEVELE A KÚRIÁHOZ

SZAKJOGÁSZ NYÍLT LEVELE A KÚRIÁHOZ
Dr. Darák Péter úr, a Kúria elnöke
Dr. Wellmann György úr, a Kúria Polgári Kollégiumának kollégiumvezetője

KÚRIA JOGEGYSÉGI HATÁROZATÁNAK ALKOTMÁNYOS AGGÁLYAI.
KÚRIA GAZDASÁGI SZAKJOGOT MELLŐZŐ TÉVES JOGALKALMAZÁSA.

Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Kollégiumvezető úr!

Hivatásrendünk tagjaként és európajogi (pénzügyi) szakjogászként kötelességemnek érzem tudomásukra hozni a Kúria deviza alapú szerződésekre vonatkozó 2013.12.16. kelt polgári jogegységi döntésével kapcsolatos alkotmányos aggályaimat. Előre bocsátom, hogy álláspontom szerint a Kúria jogszabályokat tévesen alkalmazott, mivel egy befektetési szolgáltatással vegyes kölcsönszerződést nem lehet csak és kizárólag a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) és a hitelintézeti (Hpt.) törvények alá vonni, arra a 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontja(befektetési tanácsadás az ügyfél befektetői minőségére tekintettel), 19. cikkének (9) bekezdése(befektetési szolgáltatás pénzügyi termék szerves részeként) fényében alkalmazni kellett volna a befektetésekről szóló Tpt. (Bszt.) törvényeket és nem foghatottvolna helyt olyan bírói jogértelmezés, amely folyósításkor és törlesztéskor egy statikus Ptk. 231.§-án alapuló egyszerű átszámításra (kirovó, lerovó pénznem dogmájára) helyezkedik, ezt az értelmezést a Tpt., Bszt. mint lex specialis lerontja, ezért a Ptk.231.§-ának átszámítási jogából a deviza alapú ügyletet, mint a kölcsön és devizaművelet folytán összetett pénzügyi eszközt levezetni nem lehet. A jogegységi kérdés éppen az lett volna, hogy a kölcsönt összetett pénzügyi eszköznek kellett volna minősíteni, ezért a tőzsdén kívüli határidős ügyleti tartalom okán nem polgári jogi szerződéstípus, hanem egy vegyes szerződésről kellett volna jogegységi döntést hozni. Engedjék meg, hogy látva a pénzügyjogi tartalomhiányt kifejezzem azt, hogy egy ilyen jogtudomány egyes területei közötti (interdiszciplináris) megközelítést igénylő kérdésekhez nem lehet dogmatikai alapokat is sértő értelmezést fűzni. Kúria nemes és legszebb hagyományait mérhetetlenül lerontja és az igazságszolgáltatás felkészültségébe vetett szakmai meggyőződést is megkérdőjelezi ennek a döntésnek a tartalma. Az egyetemeken gazdasági vegyes szakjogok keretében oktatják azt, amit a jogegységi döntés tárgyaként figyelembe kellett volna venni. Azt tapasztalom, hogy az egész bírói kar menekül mint ördög a tömjén füsttől attól, hogy gazdasági szakjogokat kelljen alkalmazni ebben az ügyben és nem tett mást a Kúria sem. Azért nem, mert úgy gondolta, hogy az átszámítás jogával ezt a kérdést megoldotta, de sajnos nem, ugyanis az átszámítás egyben befektetési hitelnyújtás fiktív deviza vásárlására, amelyet folyósításkori azonnali (spot) vételi árfolyamon a bank megvásárolt az adóstól. A vételi kötési árfolyam és a törlesztéskori eladási kötési árfolyam pedig pénzügyi instrumentum (deviza) adásvétele, ez pedig tőzsdén kívüli határidős ügylet. A jellemző szolgáltatás ez, nem pedig az átszámítás és forint nyújtás. A fentiek okán téves bírói jogértelmezéssel állunk szemben és noha a jogegységi döntés kötelező a bíróságokra, úgy gondolom a törvényekkel szemben (contra legem) bírók sem ítélkezhetnek, ezért a döntésük alapvetően alkotmányellenes és ezt részleteiben is kifejtem.

KÚRIA-1.
A deviza alapú kölcsönszerződések olyan szerződések, amelyeknél az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait.


Alkotmányellenes bírói jogalkotás. A hitelintézeti törvény [Hpt. 200/A.§] ún. autentikus, tehát törvényi definíciót adott a deviza alapú szerződésekről, mely szerint devizában nyilvántartott és forintban törlesztett kölcsön. A törvényi definíció bírói értelmezésre nem szorul. Alkotmányos jogbiztonságot sértő, ezért alkotmányellenes a Kúria azon kiegészítése, hogy az adós kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el és ő viseli az árfolyamváltozás hatásait. Kúria döntése a Hpt. 2. számú melléklet III.7. pontjában foglalt kamat definícióba ütközik, ezért alkotmányellenes. A törvény szerint – idézem – „Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék”. A jogalkotó a kamatban megfizetettnek tekinti a pénzügyi intézmény hitelezési kockázatát, ezért ezt meghaladó árfolyamkockázat terhét az adósra telepíteni nem lehet. A kedvezőbb kamatmértéknek pedig nincs jogi relevanciája, mivel az árfolyamváltozás a kamat %-os mértékének változatlansága mellett is a kamat abszolút összegét megemeli, tehát a kedvezőbb kamatmérték és az árfolyamváltozás egymással nem összehasonlítható fogalmak. A devizában eladósodást eredményező átszámítás [Ptk. 231.§] jogából pedig egyáltalán nem következik az árfolyamkockázat egyoldalú viselésének kötelezettsége, mert az mindig a felek megállapodásán múlik. Az hogy a pénzügyi intézmények ezt a devizakockázatot egyoldalúan az adósra telepítették, úgy ezt a tényt a Kúria jogegységbe nem foglalhatta volna, mivel az szembemegy már az árfolyamrés költség felek között egyenlő (vétel/eladási helyett középárfolyam) elosztásában is megmutatkozott jogalkotói akarattal (rendszertani értelmezés – interpretatio systematica) és szembe megy a polgári jog szerződéses egyensúlyt – a jogok és kötelezettségek arányos elosztását – szabályozó alapelvi és kötelmi általános rendelkezéseivel.

KÚRIA-2. 
Ez a szerződéstípus önmagában az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia.

Alkotmányellenes bírói jogértelmezés. Kúria a deviza alapú kölcsönszerződés minősítésében a jogegységi indítványban is dogmatikalilag hibás fogalmakat használt („konstrukció”) és azt a jogegységi döntésben szerződéstípus fogalmával felruházta, ami alkotmányellenes. A Polgári Törvénykönyv szabályozza a szerződéstípusokat és a törvénykönyvben olyan nevesített szerződéstípus, hogy deviza alapú kölcsönszerződés, ilyen nincs. A másik dogmatikai hiba az, hogy a Polgári Törvénykönyvet csak konkrét szerződésekre lehet alkalmazni, ezért fogalmilag kizárt a szerződéstípus semmissége.

Jogértelmezés hiány.Kúriától elvárható lett volna, ha már belemegy egyes általános semmisségi jogalapok felsorolásába, hogy indokolását adja annak, hogy miért hagyta nyitva a jogszabály megkerülését tiltó Ptk. 200.§ (2) bekezdés első mondata második fordulatát. Lehet, hogy az a hiány, ami a vegyes szakjog alkalmazásának hiányában mutatkozott, az itt már olyan tényalapot és ismeretet igényelt volna, hogy ehhez tényleg nem volt levonható jogkérdés vagy a Kúria is érezte, hogy nem tud mit kezdeni a hitelviszonyba behatoló gazdasági joggal, nevezetesen a számára is nyilvánvaló deviza határidős ügyleti tartalommal, amely ügyleti állapotot egyebekben a gazdasági szaktörvény megkerülésével éppen a deviza alapú kölcsönszerződés hozta létre, ezért semmis. Ezt ugyanis az érvénytelenség körében (ex tunc) kell értékelni.

KÚRIA-3.
A pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre.

Jogértelmezés hiány.A kúriai döntés teljesen nyitva hagyja a bírósági utat arra, hogy tájékoztatási kötelezettség milyen tartalmú és mélységű legyen, de annak a szerződést megelőzőnek kell lenni.  A szerződéseknél általános és különös tájékoztatási kötelezettségeket szabályozó normák vannak.  Az általános szabály [Ptk. 205.§ (3)] alapján a feleknek tájékoztatniuk kell egymást a szerződést érintő minden lényeges körülményről. A különös szabályok egyike alapján az árfolyamkockázat ismertetése [Hpt. 203.§ (4)-(5)] követelmény volt. Azonban a befektetési ügyleti tartalom szigorúbb tájékoztatási követelményt is állít, amelyet a pénzügyi intézmények megszegtek és ez átvezet ahhoz, hogy a befektetési jogszabály megkerülésével a befektetővédelmi szabályok – közte a szigorúbb ügyfél tájékoztatási szabályok – sérültek, és mivel a külön törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, ezért a Ptk. 200.§ (2) bekezdés eső mondat második fordulata alapján a jogszabály megkerülésére irányuló tilos szerződés semmisségére vezet. A kúriai döntés itt is kihagyja a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv fényében értelmezendő külön (Tpt., Bszt.) jogszabály alapján a hitelezőt terhelő szigorúbb befektetővédelmi és tájékoztatási rendelkezések felhívását.


KÚRIA-4.
Ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg, a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető.

Alkotmányellenes érvénytelenségi ok kiküszöbölés. Kúria olyan jogegységet nem alkothat, amit a bíró sem hozhat. Márpedig az érvénytelenségi ok kiküszöbölése csak a peres felek kérelmére – kereset, viszontkereset – történhet, ennek hiányában a bíró hivatalból nem járhat el. Azonban itt is hangsúlyozni kell, hogy az adós, ha keresetében nem kéri az érvénytelenség jogkövetkezményei levonását, úgy arra a Kúria másik jogegységi döntése értelmében a bank az érvényesség alapjain elfoglalt védekezéséhez képest annak elutasítása feltételéhez kötött viszontkeresetet nem terjeszthet elő. Lényeges megjegyzésem, hogy a vh megszüntetési perekben meg egyáltalán nincs sem érvénytelenség kiküszöbölés, sem elszámolás. A szerződés egyes feltételei érvénytelensége kiküszöbölése csak remélni lehet, hogy nem a Hpt. 213.§ (1) bekezdésében foglalt és az egész szerződés semmisségére vezető okok kiküszöbölésére irányul, mert azon okok többsége felek megállapodása híján szerződési nyilatkozat, amit a bíróság nem pótolhat.

KÚRIA-5.
Ha a bíróság a fogyasztói szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, a szerződés azonban az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető, akkor ez azt jelenti, hogy az érvénytelennek minősített kikötés nem vált ki joghatást, a szerződés azonban egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket.

Jogértelmezés hiány. A kúriai döntés itt a részleges érvénytelenség szabályát értelmezi. Azonban érthetetlen módon egyoldalú és kihagyja azt, hogy és amennyiben egy bíróság olyan kikötés érvénytelenségét észleli, amely érvénytelen rész nélkül a szerződés nem teljesíthető, úgy a Ptk. 239.§ (2) bekezdés alapján az egész szerződés érvénytelen.

KÚRIA-6.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének, a jogegységi tanács a döntését az Európai Unió Bírósága előtt C-26/13. szám alatt folyamatban levő előzetes döntéshozatali eljárásban történő határozathozatalt követően fogja meghozni.

Észrevétel. A kúriai lebegtetés teljességgel indokolatlan, mivel jelenleg is hatályos és viszonylag újkeletű PK vélemény van a tisztességtelen feltételek átláthatóság, szimmetria követelményébe ütköző értékelésére (…).

KÚRIA-7.
A bírói szerződésmódosítás arra szolgáló jogi eszköz, hogy egy-egy konkrét szerződés esetében orvosolja a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértő hatását. Nem alkalmas jogi eszköz azonban arra, hogy társadalmi méretű gazdasági változásoknak azonos típusú szerződések nagy tömegét hasonlóan – csak az egyik fél számára hátrányosan – érintő következményeit orvosolja. Ha ezeket a hátrányos következményeket a jogalkotó bizonyos körben jogszabállyal rendezte, a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja.

Alkotmányellenes jogértelmezés.Kimondatott az, hogy és mivel végtörlesztéssel és árfolyamgáttal a jogalkotó már törvényben szabályozta a körülményváltozások adós fél lényeges jogos érdekét sértő hatását, ezért bírósági módosításának nincs helye. Hát ez az egyik legvitatottabb pontja a jogegységi döntésnek, ugyanis lényeges, jogos érdekként marad fenn továbbra is a gyűjtőszámlán gyűlő hitel, amely öt év múlva zúdul az adósra, tehát itt az árfolyamváltozás, mint körülményváltozás hatását már kiiktatottnak tekinteni, nos enyhén szólva tény- és iratellenes. Annál aki meg igénybe sem vette az árfolyamgátat, ott a bírósági módosítás véleményem szerint eleve nem lehet kizárt. A bírói út elzárása a Ptk. 241.§ jogának érvényesítésétől, alkotmányellenes.  

Dunaharaszti, 2013. december 20.

Tisztelettel:

Dr. Kriston István ügyvéd
európajogi (pénzügyi) szakjogász

Szólj hozzá

Hozzászólás