Surányi György volt jegybankelnök beismerő vallomása a devizahitelekről+cikk

A hitelszerződés nem más, mint befektetési szerződés ? (!) 

Álláspontunk szerint az aláírt hitel-szerződésből, nem vezethető le a felek között, a valóságban létrejött, és tartós jogviszonyként teljesülő kötelem. A hitelviszonyon túlmenően, olyan befektetési jogviszony is megvalósult, a bank virtuális devizakockázata, és az adós valós kockázatát eredményező kötelem keretében, amely a szerződésen túlmutató, többlet tényállás vizsgálatát, a bíróság részéről megkerülhetetlenné teszi. 



 

Mind az – elsődlegesen alkalmazandó – EU-s joggal (93/13 EGK Irányelv a fogyasztóvédelemről), mind a magyar fogyasztóvédelmi jogszabályokkal ellentétes. A befektetéssel vegyes hitelszerződésnek, a valós történéseinek feltárása a bírósági eljárásban, és a KÖZÉLETBEN, A KÖZBESZÉDBEN, A MEGOLDÁSOK KERESÉSE SORÁN, azt jelenti, hogy a hitelszerződés, csupán kezdete annak, hogy a bank átértelmezi annak tartalmát, és egy befektetést hajt végre annak ürügyén a futamidő alatt, a következő formában.

 

1. A devizahitel forintforrásból jött létre.

2. A forintforrás nem más, mint az adósnak nyújtott virtuális Ft hitel számlán elkönyvelt hitelösszeg a közjegyzői szerződés aláírásakor, amelyet a bank zárol (swap lebonyolítása, és a kölcsön kifizetésének idejéig).

3. Az adós devizaszámlája ennek a Ft hitelnek a devizában kifejezett értéke a szerződéskötés napján.

4. Az adós devizaszámlájával swappol a bank mérlegen kívül, az adós tudta, hozzájárulása, megbízása nélkül.

5. A kölcsön, az így swappolt devizaszámlája műveletének zárásakor, a deviza számlán létrehozott deviza folyósításkori értéke, amit az adós kölcsönként kézhez kap, bármilyen rendelkezésére álló Ft eszközből.

6. Nincs a hitelnek forrásigénye: a tartalékráta befizetésével a bank a semmiből létrehozza a hitelpénzt az adósa számára.

7. Nincs fedezete.

8. A bank nem a mérlegegyensúlyhoz szükséges fedezetként, hanem mérlegen kívüli pénzpiaci műveletnek, swapnak veti alá az adós   (devizatőke nyilvántartási) devizaszámláját (ez nem azonos a bank deviza-adósság-nyilvántartási technikai számlájával).

9. Ez a swap a deviza virtuális létezését teremti, igazolja meg.

10. Így a Ft hitelszámlával szemben, az adós devizaszámlája már mérlegen kívüli hitelpénzként szemben áll.

11. Ez a szembenállás az, ami kiegyensúlyozza a Ft virtuális hitelpénzt, a deviza virtuális pénzel, létrejön egy üzemi egyensúly, nem mérlegegyensúly.

12. Ez a banknak elég a hitel kiegyensúlyozásához, és devizafedezetként, forrásként értelmezi.

13. A devizaszwap zárásakor A devizaszámlát mint külső devizaforrását értelmezi a Ft hitelnek.

14. Azonban ez sem nem forrás, sem nem banki külső pénz. Ez is az adós pénze: a Ft hitel, és a deviza tőke nyilvántartása egymással szembeállítva.

15. A deviza swap  során a bank a hitelszerződést mint swap megbízást, a hitel ingatlanfedezetét, mint a swap ingatlan-fedeztét értelmezi, az adós kötelezettségvállalását a hitel hosszú-lejáratú részletekben fizetését, a swap kiegyenlítésére vonatkozó kötelezettségvállalásként értelmezi, holott a swapot rövid távon meg kell újítani a banknak, így a deviza létét, újra kell teremtenie a hitel futamideje alatt, pillanatról, pillanatra.

16. Az adós nem vállalta a swapművelet fedezetét, és megfizetését.

17. A bank az adóst befektetői pozícióba helyezte, a befektetésekre vonatkozó jogszabályban rögzített jogok nélkül (szerződés, tájékoztatás, kockázatfeltárás, kockázati befektetői kilépés stb), a bank viszont megszegte ezzel a kötelességét. (Az adósait megtévesztette, tévedésben tartotta, kárt okozott felróhatóan, és haszna származott belőle.)

18. A bank a swappal az adós kockázatát előállította, a saját hitel-deviza"forrás" egyensúlyának virtuális kockázatát a swappal kezelte.



19. A rövidlejáratú swapokkal CHF, YEN alapon ellentételezni a fedezetlen Ft-hitelt, több mint kockázatos: bűn, mert

20. a) az adósnak erről nem volt tudomása

b) mert az adós devizatőke nyilvántartási számlájával a tudta, és beleegyezése nélkül végezte,

c)mert hosszúlejáratú Ft hitellel állították szembe,

d) mert ahogy bebizonyosodott 2008. novemberében, a swapok elismertetése, külpiacról nem volt biztonságos, és feltétlen, főleg nem a jelzáloghitelek futamidejéig,

e) mert a deviza jelzálog-hitelek ezen ellentételezését a MNB-nek „kellett” „átvennie”,

f) mert ez a swapban érdekelt devizákat, és csak azokat (EURO, Dollár, CHF, YEN), megdrágította a Ft-hoz képest, ami az adósok terheit megnövelte, és a bank így maga állította elő az ebből származó árfolyamnyereségét.

g) mert ezzel az országkockázati felár növekedése, az ország, és lakosság devizakitettsége a bankok hasznává vált (közöttük a MNB devizatartalékának növekedésével is).

 

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

 

Ha ez igaz, és ennek a banki terméknek a működését közvetve bizonyítottuk, akkor ennek alapján, álláspontunk szerint a bíróságnak arra a következtetésre kell jutnia, hogy a felek között egyező, és egybehangzó szerződési akarat nem volt a bank által érvényesített kötelemre. Így az ennek alapján keletkezett adósi fizetési kötelezettség sem jöhetett létre a hitelszerződés alapján, mert erre az nem terjedt ki, még érvényessége esetén sem. Ha igaz az a felperesi állítás, hogy az adósok devizatőke nyilvántartási számlája része a swapnak, akkor az erre vonatkozó banki műveleteknek, az írott szerződésből levezethetőnek kellene lennie. Ha igaz, hogy ezek a műveletek állították ellő az adós devizában nyilvántartott parttalan kockázatát, és terheit, akkor erre a bizonyítékok beszerzése, és mérlegelése nem tagadható meg, mert éppen ez a kereset tartalma elsődlegesen. Az adósok nevén nyilvántartott devizatőke-nyilvántartás nem lehet banktitok, mert a számla az adósé, mert a bank a swap során az adós számláját használja befektetésként, és a swap a hitelfedezeti ingatlannak swap fedezeteként való értelmezését feltételezi, a bankközi tranzakcióban. Ezt a bank nem tagadja, nem ismeri el, erre nem is nyilatkozik. 

 

A bíróságok kötelessége, kérelemtől függetlenül, a hivatkozott tisztességtelenséget eredményező banki magatartás miatt, a fogyasztási szerződésnek, a kereseti, és fellebbezési kereteken túlmenő teljes megvizsgálása, hivatalból.

 

Tisztában vagyunk azzal, hogy egy nagytekintélyű, és befolyásos gazdasági, és politikai súllyal rendelkező, de a társadalom, és állami intézményei által alig ellenőrzött bankrendszer típus-szerződéséről állítani azt, hogy a közokiratba foglalt szerződés nem jött létre, mert nem azt valósította meg a bank, felülértelmezte egy más jogszabállyal szabályozott befektetési szerződéssel, és ezt forrásteremtő, műveletnek bagatellizálja, a bíróságok számára is meglepő, és nem mindennapi feladat. De az adósok mégis ezt állítják, s ezért a bíróság e valóság feltárására köteles:

a) mert ez a kereset ténybeli állítása,

b) mert erre a bank nem nyilatkozott,

c) mert a felperesek erre bizonyítást ajánlottak fel, részben akként, hogy 1. kérték a devizatőke nyilvántartási számlájuk adatainak, és forgalmának, és a swapnak a feltárást a bank részéről az egyedi szerződésre vonatkozóan. 2. Mert kérték figyelembe venni a bank, a banki szövetség, a közgazdaság, a banki szakemberek, a bankot ellenőrző szervezetek, és a MNB nyilatkozatai ténybeli előadását arról, hogy a befektetéssel vegyes hitelviszony a devizahitel-szerződés, egy hibrid, amelynek mind a hiteljogviszonyra, mind a befektetési jogviszonyra vonatkozó szabályoknak meg kell egyidejűleg felelnie.

d) a bankszektor a hitelszerződés, és a bank is annak részeként értelmezi a swap műveletet a futamidő alatt,

e) ennek alapján nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy ennek milyen következményei vannak az adós terheire, és milyen haszna a származik ebből a banknak.

f) Az adósok állítják, hogy a bank maga drágította meg a YEN, CHF devizákat,  maga állította elő ezek árfolyamának emelkedését (és nem a FT romlott), ez a szerződéskötés idején a terméke piacra dobása, és a szerződéskötés idején is szándéka volt, amelyet az adós – álláspontunk szerint – bizonyíthatott és bizonyított.

 

A deviza alapú hitel terméknek nevezett összetett eszközöket az alperesnek a befektetési szolgáltatás törvényi szabályai szerint IS kellett volna értékesítenie, a befektetési szolgáltatás törvényi szabályai alapján kellet volna a kockázatokat feltárnia és a befektetési szolgáltatás törvényi szabályai szerint kellett volna a tájékoztatási kötelezettségnek eleget tenni.



 

 

Ugyanis a reálszerződés aláírásakor, a devizanyilvántartás valódi kockázatát csak az tudta volna felmérni, aki tudta volna, és elegendő közgazdaság ismeretekkel rendelkezik annak megítélésére, hogy:

 

a) a reálszerződésben szereplő devizanyilvántartás mit tesz lehetővé a banknak,

b) azt a bank mire használja valójában,

c) a devizanyilvántartás a nemzetközi banki piacokon, majd 2008. végétől kizárólag a MNB finanszírozásával, a Ft-ot rontva, a devizát megdrágítva, a bank számára mit tesz lehetővé,

d) a devizanyilvántartás az adós nevén, és szerződéséhez kötötten egy virtuális, az adós által nem ismert pénzpiaci műveletek része,

e) hogy ennek a számlának minden, napi, heti, havi mozgása költségekkel jár, amelyeket

f) a reálszerződés biankó klauzuláin keresztül közvetlenül az adóssal fizetteti meg a bank,

g) ha tudta volna, hogy ezek milyen jelentős összegek,

h) ha tudta volna, hogy ezek nem a reálszerződése hitelszámlájának, hanem a bank devizaműveleteinek a költségei (forrásköltségek, de a bank hasznának forrásköltségei)

i) hogy ezeket a THM eleve nem tartalmazza, mert – a perbeli konstrukciót előkészítendő, már 2004. év előtt — a bankszövetség korábbi lobbi tevékenységének eredményeként, ezeket a THM-ben fel sem kell tüntetni,

j) ha tudta volna, hogy a deviza-nyilvántartással végzett banki műveletek a bank virtuális kockázatát kezelik, de az adós valós kockázatát mérhetetlenül megnövelik,

k) ha tudták volna, hogy a banknak éppen az az érdeke, hogy az adós kockázata megnőjön, és ezzel a Ft-deviza árfolyam romlásból extranyereséget realizáljon, amely a deviza-nyilvántartásban keletkezik, de az adós fizeti meg árfolyam romlásból eredő kötelezettségként,

l) ha tudta volna, hogy a Ft-deviza árfolyamromlás a banknak nem csak érdeke, de előidézője is, és ezzel közvetetten is az adós terhévé teszik a banki nyereség kitermelését, és virtuális teremtődését valódi, reális adósi teherré teszik,

m) hogy az adósok hozzák létre a semmiből a bank nyereségét…

n) ha tudták volna, hogy az adós meghatározott napra eső teljesítési kötelezettségekor, a bank önkényesen állapítja meg a Ft-devizaszintet, és az eladási és vételi árfolyamrést is, és valamennyi bank a devizaszerződésekre nézve típus kereskedelmi árrést, és 60-135 %-kal kinyitott kereskedelmi árrést alkalmazott önkényesen, (csatoljuk ehhez a PITTE szervezet ezzel kapcsolatos kimutatását ()

o) és ha ezzel az összehangolt, banki eljárásról még többet tudhatott volna, hogy ez mekkora terhet, és egyoldalú, és a bank által előidézet tehernövekedést jelent hónapról, hónapra…

 

p) ha tudták volna, hogy a Ft értékállósága felett őrködő MNB finanszírozza a bankok devizaműveleteit, és ezzel a MNB-nak nyeresége képződik az adósok terhére…

q) hogy a MNB ezzel rontja a deviza-Ft értékarányt, alkotmányos kötelezettségével ellentétben, és ezzel növeli az adósok terheit, megnöveli az államadósság devizában számolt összegét, és ellenérdekeltté válik a forint erősítésére, mert ezzel, mint végső finanszírozója a devizaswapnak, a Ft romlásában, és a deviza Ft-tal szembeni hazai felértékelődésében lesz érdekelt…

 

 

Mindezeket bizonyítja:  

Elsőként 

Másodikként 

Harmadikként 

Kapcsolódó cikk: A bankok terrortevékenységét érthetetlen módon tétlenül szemléli a PSZÁF

 

Forrás: Fővárosi Hírhatár

Szólj hozzá

Hozzászólás