PÁRTOKRÓL PÁRTATLANUL

Pártokról pártatlanul

Facebook – Éva Nagy, Szerző: Kovács Sándor

Az élet mindennapjait annyira erőteljesen beszövik a pártok, hogy a politikai színtér már csupán azok beteges tekervénye, szövevénye. Ha az egyszerű ember meghallja a politika szót, azt rögvest a pártokkal köti össze. Ugyanis azt tartja, hogy ezek nélkül a politika nem létezik. Pontosabban azért véli úgy, mert ezt tanítják meg neki. Ezt látja és hallja napi rendszerességgel, ezt sugallja neki az akármelyik, mindegy hogy melyik párt, vagy az azt kiszolgáló Tv, rádió, újság, miegymás. De nézzük meg kissé közelebbről a pártok köré, mögé kialakított színjátékot. Ez egy fölöttébb érdekes játszma, amelyet az egyszerű emberrel játszanak, hiszen nincs a világon egy olyan párt, amely valósan a nép érdekeit szolgálja. Az még nem alakult meg és minden bizonnyal ezután sem fog.


Egyrészt a pártok mögött rejtőző háttérhatalom utasít, megmondja, hogy mit, mikor és hogyan kell tenni, hogyan kell a népet megvezetni, milyen módon és mit kell neki hazudni. A játék lényege az, hogy egy párt köré szőnek egy bizonyos, a nép számára ismert irányvonalat: nemzeti, radikális, liberális, demokrata, vagy szocialista. Igazából mindegyikről tudjuk, hogy mit képvisel. Tudjuk, hogy az egyszerű ember bal vagy jobb, szélsőséges vagy „tisztességes közép” irányba terelhető. Azt hiszi, hogy az ő nehéz kis élete ezáltal valamilyen módon könnyebbé válik.

Így minden egyes párt egyetlen célja meggyőzni a magyar embert jobbról, balról, középről, szélsőről, mindegy hogy honnan, csak győzze meg, ez a lényeg. Az ember higgye el a hazugságot, engedje vezettetni magát. Kivétel nélkül mindegyik ezt akarja: megnyerni a nép bizalmát, és bekerülni az országgyűlésbe. Mert az egy olyan hely, ahol el lehet lenni mindenféle felelősség nélkül, akár évtizedeken át. Aztán kialakul az általuk megnevezett „pártpolitika”, ami egy nagy semmiből áll, akárcsak a program, vagy éppen a program programja. De azok, akik egy pártba tartoznak, mindannyian kivétel nélkül ugyanazt a programot kell, hogy kövessék. Ez a program nem más, mint a meggazdagodás egyénileg és csoportosan, a kizsákmányolás minél több formájának felderítése, a pontos csalásformák megkeresése és megtalálása, majd azok alkalmazása, a magyar nemzet meggyengítése, az ország minél nagyobb mértékű kifosztása és még sorolhatnám. És nincs kivétel, higgyék el. Ott, benn a pártlabirintusban már nincs gerinc. Csak egymás felülmúlása aljasságban, kapzsiságban, embertelenségben, haza és nemzet teljes megtagadásában. És itt nem csak egy kommunista ideológián alapuló, magyarellenes szocialista pártra gondolok. Mert arról tudjuk, nem rejti véka alá, hogy ez a szándéka.

Merthogy a magát nemzetinek valló párttal is ugyanolyan nagy a gond. Ugyanúgy kizsákmányol, kifoszt, és hazudik. Miközben úgy tünteti fel, hogy pimaszul és ádázul harcol az Unióval, megvédi a magyar földet, nem engedi kifosztani az országot. Pofátlanul azt tanítja a magyar nemzet egyszerű emberének, hogy mindent csak őérte tesz. Kizárólag az ő érdekét akarja, életszínvonalának emelését, munkahelyteremtést számára. Mindent Magyarország javára, hogy jobban teljesítsen, hogy az egyszerű ember rezsije csökkenjen, megvédje őt a bankoktól, a szolgáltatóktól, az uniótól, az esetleges külső ellenségtől, a belső bal vagy jobboldali szélsőséges párttól, s ha kell, még a földönkívüliektől is. És a nemzeti kormány ernyője alatt eközben eladja, elárulja az országot, a nemzetet, az ország jussát, a nemzeti vagyont és az igaz magyar önérzetet. És még csak ezután kezdi. Hiszen ő nagyon nagyot nyert most ezen a választáson és teljesen magabiztos. Biztos abban, hogy a nép ezt akarja, hiszen ezt világosan mutatják a választási eredmények!

Aztán ott van a néhány éve berobbanó radikális párt. Róla meg annyit, hogy ennek aztán semmi köze nincs a radikalizmushoz, az ősi szakrális magyar eszméhez, soha nem is volt. Fellépett a színpadra egy megjátszott, látszólag eget rengető ősi erővel, amelyben semmi valóság nem volt, és mára már teljesen világossá vált a lagymatag, majdhogynem liberális magatartás, és az önös érdek. Hiszen dehogy akarja ő az igazi gyökeres változást a magyar nemzet, az egyszerű magyar nép számára. Egyetlen célja bent maradni, megmaradni a parlamentben, ott melegedni a tűz körül, néha odavakkantani valami „nagyon radikálisat” a nemzeti kormánypártnak, netán a baloldalnak, hogy hadd lássa az a szavazó, micsoda kemény legények ülnek ott. A valóságban pedig semmi más nem történik, csak sunyi módon üzletel a nemzeti kormánnyal, hogy valami jusson neki is, így aztán, ha nem csurran, legalább cseppen számára valami abból a nemzeti tarsolyból.

És ott van a liberális párt, amely folyton más formában, más néven kereszteli önmagát és üti fel a fejét, de mindegyik formájában tökéletesen teljesíti a magyar nemzet meggyengítésére szolgáló feladatot. A fene nagy szabadság jegyében meggyengíti valós eszmeiségében a magyar fiatalokat, gnóm és ferde hajlamokat próbál beléjük sulykolni, és ferdíti a jó, a szép és az igazság értelmét.


Minden párt, kivétel nélkül és egytől egyig olyan tagokat gyűjt össze, akik másutt, mondjuk az igazi tisztességes munka és megélhetés világában érvényesülni nem tudnak, nem megbízhatóak, gyenge jelleműek, hajlamosak a csalásra. Nem sokkal a pártba való belépésük után mindenük megvan, mert összelopkodják, mégsem érnek semmit, mert ők egymagukban, ha az a bizonyos párt nincs a hátuk mögött, akkor gyengék, alattomosak, kapzsik és gerinctelenek. Dehogy szolgálják ők a nemzetet, kisebb dolguk is nagyobb annál. Nem a segítségnyújtás a cél, nem az egyszerű nép, a magyar nemzet, netán a haza a fontos. Törődnek is azok az egyszerű magyar ember hétköznapjával. Törődjön a rosseb vele, nekik más dolguk van. Ők éppen vagyont gyűjtenek a magyar nemzet hátán és kárára. Azon magyar nemzet hátán, amely teljes mértékben ki van szolgáltatva nekik. Ők pedig köszönik szépen, jól elvannak még egy-két évtizedet, de inkább, ha lehet, nyugdíjazásig. És gondolkodjunk el azon is, hogy négyévenként önmaguk reklámozására több mint tíz milliárdot elköltenek a nép kárára. Azt nem a saját pénzükből fizetik, az mindenkinek világos, ugye?

És mi történik akkor, hogyha egy jóérzésű tisztességes, becsületes ember keveredik közéjük, bármelyik pártba? Hogyha nem fúj egy követ velük, nem hajlandó hazudni, átlát rajtuk, hogyha mondjuk, fel akarja emelni a nemzet malomkövét és valóban tenni akar és küzdeni a szűnni nem akaró csalás, lopás, népbutítás és ámítás ellen, amelyet a pártpolitika megkövetel? Akkor bizony nincs mit keresnie ott, kitúrják onnan, mehet a széllel szembe, de az esetek nagy többségében a jóhiszemű ember inkább menekül.

Hát ezért van az, hogy nem szabad pártokban gondolkodni semmilyen formában. És az nem igaz, hogy lehetetlen pártok nélkül a politika. Mert nincs egyetlen becsületes „pártfilozófia” sem. Ezt a velejéig romlott rendszert le kell bontani. Ezt csak olyan teljesen átható és átlátszó egyéni tisztaság és becsület válthatja fel, ahol minden egyes képviselő kiáll egymaga függetlenül, nem bújik el egyetlen párt mögé sem, egyénileg vállal felelősséget mindazért, amit a hazáért, a nemzetért tenni próbál, felvállalja a terhet és csak azok mellé áll, akik így gondolkodnak, így beszélnek és így is tesznek a nemzetért, a hazáért. Kovács Sándor, Hódmezővásárhely, 2014. április 11.

Szólj hozzá

Hozzászólás