NAGY A CSEND – A PÉNZVILÁG CSŐDBE VITTE ARGENTÍNÁT!

Wall Street-i történet

Miközben a neoliberális sajtóorgánumok még mindig Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének félmondatán rágódnak (és azért csak a felén, mert ha hozzátennék a másikat, akkor nem lenne min felháborodni), elsikkadt a hír, hogy két spekulatív befektetői társaság szép csendben államcsődbe vitte Argentínát.

A szaklapok annak rendje és módja szerint ezen nem háborognak, a világ legtermészetesebb eseményeként tálalják, néhol már csak mínuszos hírként. Pedig mekkora sztori! Összehajol pár dollármilliárdos, és megroppantja Dél-Amerika negyedik legerősebb gazdaságát.

A recept a következő: végy potom áron államkötvényeket Argentínától akkor, amikor bajban van (2001-ben), majd követeld vissza a befektetett pénzed többszörösét. Ha az adott ország nem hajlandó ezt kifizetni, mivel a hitelezők zöme az ország talpra állításáért már belement az adósság részleges elengedésébe és átütemezésébe, akkor pereld be. Mivel a kötvények amerikai pénzmogulok tulajdonában vannak, ezért az ügyben egy New York-i bíróság az illetékes, nem is kérdés, kinek a javára dönt. De itt még nincs vége. A drágalátos bíróság még azt is feltételül szabja Argentínának (!), hogy addig nem egyenlítheti ki lejáró adósságait más hitelezőkkel szemben, amíg ennek a két spekulatív alapnak nem fizet. Kész a csapda, kattan a zár. Mert mire kényszerítettek egy független államot? Vagy fizet mindenkinek, vagy senkinek.


Ha mindenkinek – így a spekulánsoknak is –, akkor saját magát sodorja veszélybe, mert lesz, aki ezen a példán felbuzdulva pereskedni kezd az annak idején elengedett milliárdokért. Soha véget nem érő jogi játszma venné kezdetét, és lerombolná mindazt, amit Argentína tizenhárom év alatt felépített. Tiszta sor, hogy marad a második opció, jelen esetben az, hogy az állam nem rendezi tartozását, mert egyszerűen nem teheti. Hiába helyezték banki letétbe a hitelezők többségének járó pénzt egy New York-i bankban, nem utalhattak, mert kötötte a kezüket egy amerikai bírói döntés.

Kényszerből államcsődöt kell jelenteniük. Ez már önmagában is katasztrófa egy ország gazdaságára nézve: megugrik az infláció, nehezen adhatók el az államkötvények, nő a bizonytalanság a lakosság és a vállalatok körében. És most eljön a spekulánsok igazi ideje: már ott virít a Financial Timesban, hogy mekkora lehetőség Argentína csődje! Mások nyomorán keresni – ez az igazi nagy üzlet! Hamar megtollasodhat, aki most argentin kötvényeket vásárol. Sőt, be lehet szállni az energiaiparba, az élelmiszeriparba, és megannyi remek lehetőség adódik, mert a spekulánsok igazi „érdeme”, hogy zuhannak a részvényárak.

Köröznek a dögkeselyűk, ahogyan az argentinok nevezik a spekulatív alapokat, és ha ezek megjelennek valahol, onnan sosem hiányozhat Soros György. Mert egyrészt fellármázzuk a nemzetközi sajtót az 1944-es budapesti emlékmű ügyében, ami egyébként senkit nem érdekel sem kül-, sem belföldön, másrészt eközben kifosztjuk azokat, akik egy évtizede küzdenek a túlélésért, kifizették az IMF-et (merték volna nem tenni), és kínnal-keservvel, de túljutottak a nehezén. Soros egyik spekulatív alapja (gondolom, egy a sok közül) az amerikai tőzsdéken jegyzett argentin vállalatok papírjaiból jól bevásárolt. Olcsón jutottak hozzá energetikai és telekommunikációs cégek részvényeihez – mikor, ha nem most? 


Aztán majd később, amikor az argentinok kikászálódnak a technikai államcsődből (mert valójában képesek fizetni, és ép a gazdaságuk, csak néhány spekulatív alapnak az volt az érdeke, hogy ez ne így tűnjön), akkor majd borsos áron továbbadják őket…

Szép történet, ugye? – MNO

Szólj hozzá

Hozzászólás