Mr. Végzet megszólalt: katasztrófa lesz a vége így is, úgy is

Akármit tesznek a világ legnagyobb jegybankjai, mindenképpen katasztrófával végződő útra terelhetik a világgazdaságot – véli Nouriel Roubini, aki a Mr. Végzet nevet azzal érdemelte ki, hogy megjósolta a pénzügyi válság kirobbanását.

Feloldhatatlan dilemma elé kerültek a világ legnagyobb jegybankjainak vezetői – állítja Nouriel Roubini New York-i sztár közgazdász. A pénzügyi válság után úgynevezett szokatlan módszerek alkalmazásába kezdtek: nullára vagy nulla közelébe vitték le az alapkamatot, továbbá kötvényvásárlásokkal bővítik a pénzkínálatot abban a reményben, hogy lendületbe hozhatják országaik gazdaságát.

A fellendülés mindezek hatására szerencsésen elindult, ám nem beszélhetünk tempós növekedésről és a gazdaság nem bővül eléggé ahhoz, hogy látványosan mérsékelje a munkanélküliséget. A félsiker enyhén szólva nehéz helyzetbe hozza a döntéshozókat – derült ki Roubini helyzetértékeléséből.

Egyszerű dilemma


A meglehetősen rút alternatíva ma így fest: vagy kivégzik az éppen hogy csak elkezdődött kilábalást, vagy újabb pénzügyi buborék felfúvódását, és ezzel a 2008-2009-es válság visszatérését kockáztatják. Ha csírájában el akarják fojtani az utóbbi veszélyét, amit nem tehetnek másként, mint hogy szigorítják a hitelfeltételeket, akkor átterelik a pénzt a kötvénypiacokra, és kivégzik a fellendülést.

Ha halogatják a kamatemelést és a monetáris enyhítés visszavonását, akkor azt kockáztatják, hogy a pénzbőség túlpörgetheti az értékpapírpiacokat, amelyek végül összeomolhatnak, súlyos recesszióba taszítva a világgazdaságot. Ennek előjele lehet, hogy piacra öntött pénz nem jutott tovább a gazdaságba, hanem megmaradt a bankokban. Az ingyen forrással játszanak a pénzintézetek: egyebek mellett a kamatkülönbözőségek kihasználását célzó úgynevezett carry trade üzleteket kötnek, amelyek gyöngyöző buborékokként lepik el a pénzpiacokat.

Szovjet tervezés

Újabb nagy válság lehet tehát a történet vége, akármit tesznek az illetékesek, kivéve, ha a világ bankrendszerének kockázatait mérsékelni hivatott intézkedések, amelyeket a közgazdászok makroprudenciális szabályozásnak neveznek, nem fékezik meg a bankok profitéhségtől vezérelt túlzott kockázatvállalását – teszi hozzá a Mr. Végzetnek csúfolt pénzpiaci guru.

Ezzel azonban gondok lehetnek. A Bázel III néven ismert követelmények, amelyeket éppen a pénzügyi válság hatására fogadott el a svájci Bázelben ülésező bankfelügyeleti bizottság, nem feltétlenül működnek majd a tervekkel összhangban – idézte Gerard Capriót, a Williams College professzorát a MarketWatch.


Caprio egy nemrégiben tartott Fed-konferencián a Szovjetunióban folytatott tervgazdálkodáshoz hasonlította a bázeli szabályrendszert, mondván: ahhoz hasonlóan ez is olyan bonyolult útvesztő elé állította a végrehajtásra hivatott szervezeteket, hogy azok végső soron nem képesek megfelelni az elvárásoknak.

Csiki-csuki

Az egyik aggodalomra okot adó körülmény, amely nem kap elég figyelmet, az az, hogy a rendszer belső felépítése olyan összetett, hogy senki sem lehet képes működésének ellenőrzésére. Szerintem ez nem fér össze a demokrácia alapelveivel – fogalmazott Caprio. Megjegyzései ugyan nagy tapsot kaptak a konferencián, ám javaslatait már kisebb lelkesedés fogadta.

Szerinte be kellene szüntetni az értékpapírok kockázat szerinti súlyozását – hogy erősítsék a vásárlók felelősségét és kockázatvállalását –  és végleg meg kellene szüntetni a bankárok jutalmazását a nagy rizikó vállalásával elérhető nagy haszonért. Emellett fel kellene állítani egy független testületet azzal a feladattal, hogy jelezze a rendszerszintű kockázatok kialakulását, illetve azt, hogy a felügyeleti hatóságok hogyan kezelik ezeket. A Fed-tanácskozás résztvevői szerint ezeket az intézkedéseket nehéz lenne elfogadtatni a piac szereplőivel.

NapiHu

 

Szólj hozzá

Hozzászólás