MNB VOLT FELÜGYELETI TAG: “DEVIZAHITEL” MINDEN JOGÁLLAMBAN CSALÁS!

MNB VOLT FELÜGYELETI TAG: "DEVIZAHITEL" MINDEN JOGÁLLAMBAN CSALÁS!


Riportalany nem volt eléggé összeszedett, kiiktatta a józan észt és a szakmai ismereteket – sajnálatosan a kormány szolgálatában. (Videó lejjebb)

 

Üzenet ifj. Lomnici Zoltánnak és a CÖF-nek!

 

1.  Szerinte teljesen természetes, hogy a jogalkotó addig nem tud alkotni, míg a jogalkalmazó a bírósági döntésekkel nem mondja meg, hogy mit alkosson.




Ez  abszurd értelmileg: az alkotó alkotását alkalmazza az alkalmazó, és nem fordítva, ezért nevezik őket alkotónak és alkalmazónak, a szerepek nem felcserélhetők.

Jogilag  azért abszurd amit mond, mert a három hatalmi ág elkülönül, de ő az összefogásukkal feje tetejére állított rendet tekinti természetesnek.

A jogalkotó parlament meghozza a törvényt, amit a kormány vagy a politikai párt nevében fellépő személyek kezdeményeznek.

A bíróság hozott anyagból dolgozik, köti a törvény. A bíróság nem képezhet jogalkotási hátteret a törvényalkotáshoz – amint állítja – nem terjeszthet elő törvénytervezetet.

A kormány a törvényt előterjesztő, a kormány rendeli meg a parlamenttől a szabályozást. A kormány mellett képviselő is előterjeszthet, de ez álca, azt a célt szolgálja, hogy a törvény tervezetét ne kelljen előzetesen társadalmi vitán, egy előírt rend szerint értékeltetni a nagy nyilvánossággal.

Amennyiben a bíróságon olyan ismeretek gyűlnek fel, melyek a szabályozás megváltoztatását indokolják, akkor azt a kormány kapja meg a bíróságtól és eldönti, mit tesz vele.

A Kúria jogegységi határozataira hivatkozás a kormány felelősségének elhárítását célozza: ’mi nem tudtuk, nem tudjuk, de ők a jogtudók, ők mondták …’

2.  Miért hárítja a kormány a saját felelősségét a Kúriára? Mert őket nem lehet választáson számon kérni és a kormány, a Kúria, a Bankszövetség, az MNB  mind tudja, hogy a törvény nem az adósokat menti, hanem a bankokat a szerződések semmisségének kimondásától.

 

Ugyanis, az árfolyamrés azért van a szerződésben, mert deviza adás-vételét állították a tájékoztatásban és a szerződésben is, erre jött létre konszenzus. Csakhogy, nem volt adás-vétel, ami a szerződés semmisségéhez vezet.

Ezért a törvény az árfolyamrés tisztességtelenségére tereli a figyelmet, mint a szekérről leszórt aprópénzre, hogy ott guberáljanak az üldözők, ők meg vihessék a zsákmányt. Holott a deviza ott léte vagy nem ott léte a kérdés, hiszen, ha nem vették meg, nem adták el, akkor nem volt ott! Az csak egy belemagyarázás, hogy igen, nem volt ott, de átszámítás történt, ezért a középárfolyamon számolás a tisztességes. Azaz az alap vető jogsértést az aprópénzzel legalizálták – törvény a hamis adásvétel helyébe betette utólag az átszámítást (lerovó, kirovó).

Röviden nem az árfolyamrés volt tisztességtelen, hanem a deviza adás-vételére szerződés volt hamis. No, a riportalany ezt a visszamenőleges beavatkozást a polgári jogi szerződésbe nem ismeri fel. (vagy inkább nem akarja észrevenni…szerk.)

Amennyiben olvassa e sorokat, csak azt tudom ajánlani, olvassa el a bankok perbeli védekezését: pont ez, amit itt írtam! Szerintük, lehet, hogy jogsértő volt a szerződés, de a törvény utóbb jogosnak nyilvánította és a bíróságoknak ezt a módosult állapotot van csak joga megítélni, hiszen a jogalkotó fölé nem emelkedhetnek. Tetszünk érteni? A törvényhozáshoz lehet a bírósági gyakorlatra hivatkozni – szerintük, majd a meghozott törvény tekintetében már csak a törvényre.

A videó után a cikk folytatódik!

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/




3.  A hamisan állított deviza adás-vétel helyébe tett „deviza alapú” minősítés, azaz az átszámítás önmagában is tisztességtelen, ami könnyen belátható jogi végzettség nélkül is, ám Lomnici ezt nem hajlandó értelemmel követni, mert ha igen, elmondta volna.

Korábban Lomnici és a CÖF még így gondolta. Mára már meggondolták magukat. Csak a kormány mellett szervezték a békemenetet, a devizakárosultak mellett nem voltak hajlandóak: (a videók után a cikk folytatódik)

loading…


NCK: szeretnénk emlékeztetni az olvasókat, hogy a fenti videók után a CÖF nagyot fordult, és már helytelenítette a devizahiteles tüntetéseket is! Erről IDE KATTINTVA olvashatsz. Vajon mi történhetett a "civilekkel" ???

 

A kölcsönszerződésben a ’90-es évektől kötelező a fejlett országokban a THM alkalmazása azért, hogy egyetlen mutatószámmal kifejezve áttekinthető legyen a kölcsön ára, ­ szemben a kamaton felüli követelésekkel trükközve. A forintkölcsönt jellemzi a THM, de a devizára átszámítottat nem, mert az árfolyamváltozás hatása felülírja azt a követelményt, hogy egy mutatószám legyen. Azonban …

… a devizában számolt kölcsönnél az árfolyam változása átszámítható kamatlábra úgy, hogy a kiátlagolt változást kifejezzük kamattal, mintha az változtatta volna az adósságot. Húsz éves kölcsönnél húsz évre visszatekintve látunk egy jellemző változást, amit akár kamat is előidézhetett volna.  Svájci franknál ez 2008. előtti húsz évben évi 8.19 százalékos kamatnak felel meg. (Minden adat az MNB honlapján van). Tehát a devizára átszámolás esetén az ügyleti kamatot és az árfolyamváltozást kifejező kamatot össze kell adni.

loading…


Röviden: a forintkölcsönnek egy kamatlába van, a deviza alapú kölcsönnek kettő, az ügyleti és az árfolyam, mely összegét kell szembe állítani a forintkölcsön kamatával. Kiderül, hogy a svájci frank kölcsön jellemző 6-8 százalékos THM-jéhez hozzá kell adni a 8,19 százalékos árfolyamváltozást kifejező kamatot, a kettő együtt 14,19 – 16.19 százalékos évi kamatot ad, mely egyrészt több a forintkölcsön kamatánál, de ami fontosabb: kifizethetetlen!

Miután a kölcsönről teljes tájékoztatást kell adni, a deviza bevonása esetén a múltbeli és jellemző árfolyamváltozás a teljességhez tartozik, ez kötelező. A bank az árfolyamváltozás kamatra átszámítását elmulasztotta, mert akkor kiderül a teljesíthetetlen és a forintkölcsönnél drágább ár.

Holott a kölcsönző pénzintézet ezt a kamatra átszámítást el is végzi a mérlege kiegyensúlyozásakor,mert a swap azonnali és a jövőbeli árfolyama különbsége adja meg a swap árát, az un. swap pontot. Tehát a kölcsönző eltitkolt egy általa kötelezően elvégzendő átszámítási eredményt, amely alapvetően meghatározta az adós terhelését. Ez minden jogállamban csalás. A magyar parlament az adósmentés címén e csalásból mentette ki a pénzügyi intézményeket. Kár, hogy a riportalany mindezzel nincs tisztában és még mindig adómentésről beszél.

Varga István vállalkozó –  volt MNB felügyeleti tag.

loading…


Szólj hozzá

Hozzászólás