MIÉRT ÁTLÁTHATATLAN A BANKOK DÍJSZABÁSA?

Új, egységes költségmutatót szeretne bevezetni a Magyar Nemzeti Bank a folyószámlák esetén is, egy olyan viszonyszámot, amelyre rápillantva bárki azonnal össze tudja hasonlítani az egyes számlacsomagok teljes költségét. A káoszt azonban éppen az MNB okozta a bírságaival. Hiszen a bankoknak nincs más esélyük, mint elrejteni a költségeiket a számlacsomagok átláthatatlan díjaiba.
A legfontosabb díjtételek esetén már meg is valósult az MNB álma, szinte minden tranzakció díja ugyanúgy néz ki az újonnan születő számlacsomagok esetén. A baj a régiekkel van, melyek egyre átláthatatlanabbak és drágábbak az ügyfelek számára, mégis kevesen váltanak maguktól.

Nincs jó egységes díjmutató
Egy számlacsomag havidíja több költségből tevődik össze, szinte lehetetlen átlátni az egészet. Fontos figyelni a számlavezetési díjra, a kedvezményes feltételekre, a tranzakciós díjakra, a bankkártyadíjakra és még ezernyi apróságra.

Sokat ezek közül meg is lehet úszni, hiszen például egy okostelefonnal bármikor lekérdezhetjük az egyenlegünket, így felesleges SMS-értesítést kérni a kártyás tranzakcióinkról. Ezzel 20 tranzakció esetén 400–1000 forintot is spórolhatunk havonta. Ugyanígy el lehet felejteni a papír alapú számlakivonat díját, a fióki ügyintézés költségét és még rengeteg apróságot.

Tehát hiába alkotna a jegybank szinte emberfeletti munkával olyan költségmutatót, amelyik minden banknál alkalmazott díjat teljes mértékben lefed, és megfelelő mértékben súlyoz, ha szinte senki számára nem lenne releváns. Nem nyújtana igazából semmilyen információt azzal kapcsolatban, hogy az egyes, egyedi pénzügyi szokásokkal rendelkező ügyfélnek mekkora kiadása lesz.


A büntetések miatt átláthatatlan
A tranzakciós illeték bevezetése előtt ráadásul nem is volt akkora káosz a számlacsomagok körül, mint manapság. A bonyodalmak leginkább az első MNB-büntetés után kezdődtek, amikor 1,2 milliárdos bírságot kapott 35 pénzintézet, melyek jogszerűtlen módon hárították át a tranzakciókat terhelő adót. A technikai hibákon kívül a következő kifogásokkal élt az MNB a bankokkal szemben:

Az egyoldalú kedvezőtlen szerződésmódosítás új díjfajta bevezetésével történt.
Korábbi "díjmentes, ingyenes, 0 forintos" tranzakciót tettek fizetendővé, ami szintén új díj bevezetését jelenti.
Megváltoztatták a díjszámítás módját.
Rejtett költségek
Éppen ezek a kifogások és a tapasztalat, hogy mely díjemeléseket nem kifogásolt az MNB, kényszerítik arra a bankokat, hogy meglévő számlacsomagjaik esetén a már meglévő, többször rejtett díjaikat emeljék. A büntetéseket olyan tranzakciós díjak kivetése miatt kapták a bankok, melyek egy az egyben tükrözték az adó mértékét, vagyis a 0,3–0,6 százalékot.

Könnyű volt tehát levonni ebből a következtetést a bankoknak, hogy érdemesebb elrejteni a költségeket a régi ügyfelek régi számláinál, mintsem átlátható módon beépíteni az árakba, csakis azokat a tranzakciókat terhelve, melyeket valójában sújt az új adó.

Új számlacsomagok
A legtöbb bank tehát elrejtette a költségeit a régi számlacsomagok esetén, de megszüntette az értékesítésüket. Szinte minden nagyobb banknál elérhető már új bankszámla, amely közvetlen módon tartalmazza az illetéket, új ügyfelek általában már csak ilyet nyithatnak. Jobban is járnak vele, mint a régi konstrukciókkal, hiszen ezeknél már jóval kevésbé kell számítani érthetetlen és egyre növekvő díjtételekre.

Mi van, ha nem emelhet?
Képzeljük csak el, hogy a tranzakciós illeték bevezetése miatt díjemelésre kényszerül a bank, de nem teheti meg, hogy közvetlenül az utalás díját emeli meg. Kényszerűen egyéb szolgáltatásoknál emel árat. Ekkor az ügyfelek továbbra is azt gondolják, hogy utalni olcsó, a körültekintőbbek meg elkerülik azokat a szolgáltatásokat, amelyek megdrágultak. Tehát egyre több utalás lesz, több, mint ha az ügyfelek közvetlenül fizetnék az utalás teljes költségét. Mivel költség mégiscsak keletkezik, a bank tovább emeli az egyéb díjait, valahol vissza akarja szedni azt, amit a tranzakciókon elveszít.

Mások fizetnek
Ennek a következménye az lesz, hogy nem közvetlenül azok fizetik meg a tranzakciós illetéket, akik miatt be kell fizetnie a hitelintézetnek az államháztartásba. Persze ezt egyre többen felismerik, és új típusú számlára váltanak azok, akik vesztesei a díjszabásnak. Tehát egyre kevesebb ember fizet egyre többet mások tranzakcióiért.

Éppen ezért járhatunk sokkal jobban, ha egy olyan új számlacsomagot választunk, amely tartalmazza az illeték mértékét. Így mindenki csak a saját tranzakciói után fizet, a számlacsomagok költségei is sokkal átláthatóbbak, de legfőképp alacsonyabbak lehetnek.


Ilyen díjat tartalmaz egy új számlacsomag:
X FT + 0,3% (MINIMUM X FT, MAXIMUM X FT)

Új számlacsomagok esetén ebbe már nem köthet bele az MNB, legalábbis az eddigi kifogásai alapján, hiszen nem új díjat, díjtípust vezet be a bank, hanem egy teljesen új terméket. Ráadásul az ilyen szerkezetű díjakba könnyű is belenyúlnia a banknak, ha a kormány esetleg bármit változtat a tranzakciós illeték mértékén.

Át lehet hárítani
Sok ügyfél értelmezte úgy az MNB által kiszabott büntetéseket, hogy a bankja megsértette a törvényt, amikor díjat emelt. Ám az MNB-nek csak az áthárítások módjával volt baja.

Az áthárítást semmi nem tiltja, hiszen a törvény lehetővé teszi a pénzintézetek számára, hogy gazdasági és politikai okokból bekövetkező költségemelkedéseket áthárítsanak a fogyasztókra. Az ügyfeleknek pedig akkor lesz átlátható a díjemelés, ha a plusz díj közvetlenül azt a szolgáltatást terheli, amelynek a költségei megemelkedtek. – Origó

Szólj hozzá

Hozzászólás