MÉG MINDIG NEM FIZETEM A HITELEMET. ÍGY KEZDŐDÖTT

Az alábbi bejegyzést Póka László, a Nem adom a házamat mozgalom vezetője írta korábban. Tudjuk róla, hogy nagy harcos, és elmegy a végsőkig annak érdekében, hogy az igazát bizonyítsa. De nem csak a mozgalom vezetője, és felesége az, aki aktívan harcol az igazáért, hanem az időközben hozzájuk csatlakozott tagság is.




Érdemes visszatekinteni arra, hogy miként indult a küzdelmük, és azóta hova jutottak.

Póka L. -Miután kitettem, hogy mindaddig nem fizetjük a hitelünket, amíg nem sikerül az egyoldalú, és tisztességtelen hitelszerződésünket módosítani, sok ismerős keresett meg. Egy részük egyetértéséről biztosított, és várja a fejleményeket, más részük pedig azon kívül, hogy várja a fejleményeket, feltett néhány kérdést:

„Mit szeretnétek elérni? Nem lesz ebből bajotok? Mi lesz, ha nem sikerül? Stb.”

Először is szeretném leszögezni, úgy gondoljuk, a kölcsön kapott dolgokat vissza kell adni. Ha nem, akkor ajándékról beszélünk. A kölcsönért jár ellenszolgáltatás, ha nem, akkor szintén ajándékról beszélünk. Fontosnak tartjuk, hogy azokkal a feltételekkel kell visszaadni a kölcsönt, amikről megállapodtunk a kölcsön elfogadásakor, vagy amikor a kölcsönt ránktukmálták. Ha nem, akkor átverésről beszélünk. Azt ugye nem várhatjuk el, hogy a bankok ajándékot adjanak. Itt az ideje, hogy a bankok se várják el, hogy eltűrjük az átverést.

Sokan úgy gondolják, hogy ezt véghezvinni lehetetlen. Amíg ezt hisszük, és meg sem próbáljuk, addig az is lesz. Mi nem hisszük, és erről egy idézet jut az eszembe:

– „Mindenki tudta, hogy ez lehetetlen. Aztán jött egy idióta, aki nem tudta. És megcsinálta.” Marcel Pagnol –

Azt nem tudhatjuk biztosan, hogy lesz-e bajunk belőle. Bízunk benne, hogy Magyarországon a jog előtt egyenlők vagyunk egy bankkal szemben. Ha ez így van, akkor meg kell szüntetni a szerződésben lévő törvénytelenségeket.




Ha mindig csak a félelmeink irányítanak, akkor nem jutnánk sehova, akkor el kellene tűrnünk mások kizsákmányolását. Mi nem ezt tesszük. Mi léptünk, és végig megyünk az úton. Ha elérjük a célunkat, akkor tudunk másoknak is segíteni. Ha nem, akkor az lesz a sorsunk, mint oly sok embernek. Nem lesz házunk. Ettől még otthonunk lehet. Egy halom kőhöz való ragaszkodás miatt nem fogjuk eltűrni, hogy mások egyoldalú, és tisztességtelen feltételekkel sakkban tartsanak.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

A hitelek felvételekor megbeszélt feltételek szerint a kölcsön 1,5- szeresét kellett volna visszafizetni 20 év alatt. Ez jó ajánlat volt, ezért mentünk bele. Egy szót sem szóltunk volna, ha ez max. a 2- szeresére emelkedik. Jelen állás szerint a felvett összeg 3- szorosát kellene visszafizetni. Ennyit nem fog érni a házunk. Nekünk nem. – Póka Lászó

Tehát így indult a küzdelmük. Tudjuk, hogy akadnak olyan devizakárosultak, akik ezt a fajta harcot nem tartják eredményesnek. Ők inkább a jogi útban bíznak. Ebben az esetben érdemes figyelmembe venni, hogy a jogszabályokat politikusaink, mint jogalkotók alkotják, és szavazzák meg és így léptetik életbe. Ebbe a körbe értendő a teljes parlamenti „elit”, ellenzékestől.

Az igaz, hogy a politika (megfelelő akarat esetén) rendkívül hatékonyan és rövid idő alatt rendezhetné ezt a hatalmas problémát, de mint láthatjuk, a forintosítással is inkább a bankok akaratát érvényesítette a parlamenti „elit” (a teljes ellenzék egyetértésével).




Tehát az eltelt hosszú évek alatt a gyakorlat azt mutatta, hogy szavakban minden parlamenti párt a tisztességes megoldást, és a bankok korrekt elszámoltatását szorgalmazta (volt olyan ellenzéki párt, aki még a látszatra is igyekezett adni és „kerekasztal megbeszéléseket” szervezett, de gyakorlatban mégis a bankok akarata érvényesült, a pártok azt szavazták meg. Ez még akkor is így van, ha a sok "deviza"-károsult pártkatonának, és pártszimpatizánsnak nem tetszik. (Mondjuk tényleg nem értjük, hogy egy "deviza"-károsult, az eltelt évek tapasztalatai alapján hogy hihet még egyetlen parlamenti pártnak is, (??) arról nem is beszélve, hogy akad olyan károsult, aki még tagja is valamelyik pártnak !!) 

Te hogy látod a dolgot? Szerinted mi a helyes megoldás? A „deviza”-károsultak teljes összefogása, és az összefogás aktív támogatása megoldást hozhatna? Lehet egyáltalán aktív összefogás? Te részt vennél benne?

Esetleg érdemes még tovább várni, hogy a „kedves politikusaink” majd jogalkotással megoldják a dolgot?

Szólj hozzá

Hozzászólás