KEGYELEMDÖFÉS A DEVIZÁSOKNAK? ITT A BÍRÓI KONFERENCIA TELJES ANYAGA! I.RÉSZ.

OLVASSÁTOK MIRE KÉSZÜLNEK!

A "devizás" szerződésekről:

Ha hibás "meggyógyítják".
Ha hiányos, akkor "pótolják"
Ha semmis a téves kockázatismertetés miatt, akkor forintkölcsön, ámde akkor forintkamatokkal.
Ha korlátozott árfolyamkockázatot vállalt az adós, akkor is forintosítják 256-al.
Valamint még sok-sok érdekesség…

A Pécsi Ítélőtábla és a Pécsi Törvényszék közös szervezésében 2016 április 8 án megtartott devizakonferencia:

"A Pécsi Ítélőtábla és a Pécsi Törvényszék közös szervezésében 2016. április 8-án megtartott devizakonferencia

Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője köszönti a megjelenteket, kifejezve azon reményét, hogy a résztvevők a gyakorlatban is hasznosítani tudják majd a mai napon hallottakat.


Dr. Gelencsér Zoltán: Örülök, hogy ilyen szép számmal megjelentünk. Arra kértek fel engem, hogy a devizahiteles perekkel kapcsolatos eljárásjogi kérdésekről szóljak néhány szót.

A devizahiteles perek indulásakor valamennyien azt hittük, típusperekkel fogunk szembeállni, azonban aki ezekbe az ügyekbe már mélyebben beleásta magát, szerencsétlenségére saját kárán megtapasztalhatta, hogy ez téves következtetés volt, hiszen ezekben az ügyekben szinte minden eljárásjogi probléma előfordul, nem beszélve az anyagi jogiakról. A devizahitelekkel kapcsolatos, és bennünket érintő perek speciális szabályait a 2014. évi XXXVIII. (DH1) és a 2014. évi XL tv. (DH2 tv.) tartalmazza, a XL. tv. 39. és 40. §-ában találunk az általános, a Pp.-ben is foglalt szabályoktól eltérő rendelkezést.

A 39. § azt mondja, hogy a keresetlevelet idézéS kibocsátása nélkül el kell utasítani, vagy ha ennek már nincs helye, az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében vagy viszontkeresetében az eljárás folytatásáról szóló

tájékoztatás és a hiánypótlásra szóló felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül a 37. § (1) bekezdésében részletezett feltételeknek megfelelő módon nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazását. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmét nem tartja fenn.

A 40. § (3) bekezdés pedig azt mondja, hogy a per 39. §-a szerinti megszüntetése esetén a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen túlmenően mindegyik fél viseli a maga költségeit. Szintén az ügyfél javára eltér a DH2 törvény 40. §-a a Pp-től, illetőleg az illetéktörvénytől, amikor kimondja, hogy ha a felek az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon egyezséget kötnek, vagy közösen kérik a per megszüntetését, peres eljárás illetékét az állam viseli.

Ezen túlmenően pedig mindegyik fél a maga költségeit viseli. Ugyanez vonatkozik a felperesi elállásra is, mert ebben az esetben a Pp. 160. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felperes az érdemi tárgyalás megkezdését követően is jogosult az alperes hozzájárulása nélkül elállni.

Mind a járásbíróságok, mint a törvényszékek találkoznak a devizahiteles perek sarkalatos problémáival. A törvényszékek – van, aki nem tárgyal devizahiteles pert, aki pedig ennél mélyebben beleásta magát, attól elnézést kérek – a Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja alapján járnak el első fokon azokban az ügyekben, amikor a fél tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indítja meg a pert, vagy adott esetben a devizahiteles ügy a Pp. 23. § (1) bekezdésének a) pontjában írt 30 millió forintos pertárgyértéket meghaladja.




Utóbbi azonban igen ritka, legalábbis a Pécsi Törvényszéken még nem találkoztunk vele, az esetek túlnyomó része inkább k) pontos.

A járásbíróságokon pedig kifogásként érvényesítik az ügyfelek a pénzintézetek által indított perekben azokat az érveket, amelyekkel a törvényszéki elsőfokú eljárásokban találkozunk. Természetesen a törvényszékek másodfokú tanácsai is bírálnak el devizahiteles pereket mind peres, mind nemperes ügyszakban. A PBT határozataival szemben indult nemperes eljárások száma, legalábbis a Pécsi Törvényszéken most egyre nő, éppen tegnapi napon három érkezett, két nappal ezelőtt négy ügy.

Szeretném, ha az előadások után szabadon tudnánk beszélgetni a tapasztalatainkról, netán valamilyen közös álláspontot is ki tudnánk alakítani olyan kérdésekről, amiben még nem egységes a gyakorlatunk. Valamennyien tapasztaljuk a törvényszéki perekben, hogy a jogi képviselők próbálják minden lehetséges módon támadni a szerződéseket. A keresetekben jellemzően látszólagos keresethalmazat szerepel, hiszen a tisztességtelen feltétel vagy feltételek mellett más érvénytelenségi okokat is megjelöl a fél arra az esetre, ha a tisztességtelenség nem állapítható meg. A Pécsi Törvényszék előtt folyamatba tett perekben a jogi képviselők jelentős része elsődlegesen a szerződés létre nem jöttére, alaki okból történő érvénytelenségre, ebben az esetben jellemzően a gépjármű hitelek esetében a Ptk. 200. § (2) bekezdésre hivatkoznak, és másodlagosan jelölik meg a tisztességtelenséget.

Ugyancsak tömegével jellemző az a hivatkozás, hogy a megfelelő tájékoztatás elmaradása miatt kérik vizsgálni az árfolyamkockázat áthárításának tisztességtelenségét, sőt találkozunk most már azzal is, hogy az árfolyamkockázat felső korlát nélküli áthárítása lehetetlen feltétel, és ez tisztességtelen.

Először is meg kell vizsgálnunk, hogy van-e hatáskörünk. Ezzel kevesebb probléma merül fel valószínűleg a járásbíróságokon, mint a törvényszékeken. Ugyan a Pp. 23. § (1) bekezdésnek k) pontja egyértelműen leszögezi, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak a tisztességtelen szerződési feltétek érvénytelensége tárgyában indított perek, azonban felvetődik a kérdés, hogy ha a fél úgy általában hivatkozik, és főként az egész kölcsönszerződés tisztességtelenségére, mi a teendő.

A Pécsi Törvényszék gyakorlata az, hogy akár jogi képviselővel, akár jogi képviselő nélkül jár el a fél – bár utóbbi esetben nyilván tájékoztatni kell a kötelező jogi képviseletről, és ennek elmaradásának jogkövetkezményeiről – hiánypótlás keretében e körben is határozott kereseti kérelem benyújtására hívjuk fel az ügyfeleket. Természetesen az sem elvetendő, ha a jogi képviselővel eljáró fél esetében nyomban idézés kibocsátása nélkül utasítjuk el a keresetlevelet.

A hatáskör vizsgálata során felmerül a pertárgy értékének megállapítása. A Pécsi Törvényszék gyakorlata igazodik az 5/2013. Polgári jogegységi határozathoz, amely szerint a pertárgy értékét, és így a hatáskört a szerződésben meghatározott ellenszolgáltatás értéke alapján kell meghatározni, ha a teljes szerződés érvénytelenségének megállapítását kérik. Ha pedig részleges érvénytelenségről van szó, a pertárgy értékét meg nem határozhatónak kell tekinteni, kivéve, ha a támadott szerződéses kikötéshez kapcsolódó érték a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékétől elkülönülten meghatározható.

Ha a felperes a szerződés érvénytelenségére hivatkozással valamely érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazását is kéri, keresete szükségképpen marasztalásra irányul, nincs tehát szó keresethalmazatról, hanem – függetlenül a felperes nyilatkozatától – egyetlen marasztalási keresetről beszélünk, amelynek jogcíméül szolgál a szerződés érvénytelenségének megállapítása. Ennek megfelelően a pertárgy értéke a Pp. 24. § (1) bekezdésének megfelelően a keresetben megjelölt marasztalási összeg.

A 2015. szeptember 28-án megtartott kollégiumvezetői értekezleten az az álláspont született, hogy a Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja alapján a tisztességtelen szerződési feltétek érvénytelensége tárgyában indított perek értékhatártól függetlenül a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartoznak, ha azonban a felperes a törvényszék előtt indult perben az érvénytelenségi okot megváltoztatja, és a marasztalás összege a törvényszéki hatáskört megállapító pertárgy értéket nem éri el, áttételnek van helye.

2016. március 17-én a civilisztikai kollégiumvezetők országos értekezlete is úgy foglalt állást, hogy ha a felperes a szerződés érvénytelenségére hivatkozással valamely érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazását is kéri, keresete szükségképpen marasztalásra irányul, nincs tehát szó keresethalmazatról.




Az illetékességi okokat érintően a jogalkotó 2014. január 1-i hatállyal a Pp. 30/A. §-át beemelte a Pp.-be, e szerint a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indított perre az a bíróság illetékes, amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye, belföldi lakóhely hiányában belföldi tartózkodási helye, vagy ha a felperes nem természetes személy, belföldi székhelye található. Csak ezek hiányában lehet az alperes lakó- illetve székhelye szerint a pert megindítani.

Az egyes kölcsönszerződésekben, vagy az ÁSZF-ben alávetési kikötés is szerepel jelentős részben. Jellemzően a PKKB, illetve a Fővárosi Törvényszék, vagy adott esetben, a Lombard-ügyekben a Szegedi Járásbíróság vagy a Szegedi Törvényszék gondolkodás nélkül átteszi illetékességi ok hiányában a keresetlevelet a Pp. 30/A. §-a alapján.

A 2/2011. PK vélemény 5. a) pontja szerint a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság illetékességének általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló kikötése tisztességtelen. A kikötésben megjelölt bíróság saját illetékességének vizsgálata körében a kikötés tisztességtelenségét hivatalból köteles észlelni, de az általános illetékességgel rendelkező bírósághoz csak akkor teheti át a keresetlevelet, ha a fogyasztó a bíróság felhívására az illetékességi kikötés tisztességtelenségére hivatkozik. A fenti PK vélemény 5. b) pontja tovább megy, amikor kimondja, hogy ha a felperes ilyen illetékességi kikötés ellenére a keresetlevelet nem a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerint illetékes bírósághoz nyújtja be, e bíróságnak is fel kell hívnia a fogyasztónak minősülő felet, hogy hivatkozik-e az illetékességi kikötés tisztességtelenségére.

A bíróságnak ezen nyilatkozat tartalmának megfelelően kell rendelkezni az áttételről vagy az érdemi tárgyalás kitűzéséről. Tehát ez a PK vélemény egyértelmű eligazítást ad erre az esetre.

Felmerült a jogalkalmazásban az a probléma, hogy a Pp. rendszerében a 30/A. § milyen szerepet tölt be. Ennek oka, hogy a jogalkotó, mint látjuk a jogszabály szerkezetéből, az általános illetékességi szabályok között helyezte ezt el. A szeptemberben Budapesten megtartott kollégiumvezetői értekezleten akként foglalt állást a megjelentek többsége, hogy ez az illetékességi ok nem vonható az általános illetékességi okok körébe, így kizárólagos illetékességet teremt. A Pécsi Ítélőtáblának is van egy határozata, ez a Pkf.VI.20.460/2015/2. számú másodfokú döntés, amelyben rögzítette, hogy a Pp. 30/A. §-ának megfogalmazása az e §-t beiktató, az egyes törvényeknek az új Ptk. hatálybalépéssel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CLII. tv. 85. § (5) bekezdéséhez fűzött indokolása is a Pp. 30/A. §-ának speciális illetékességi okként való értelmezése mellett szól. Ennek célja az volt, hogy a nagyszámú deviza alapú szerződéssel összefüggő perek arányosan oszoljanak el a bíróságok között.

A rendelkezés továbbá a fogyasztók érdekeit is szolgálja akként, hogy a fogyasztó lakóhelyéhez közeli bíróság bírálja el a keresettel érintett igényt, megkönnyítve a fogyasztó eljárásban való részvételét, jogérvényesítését. Mindezek alapján az ítélőtábla indokolása szerint ez a jogszabályhely olyan speciális illetékességi ok, amely a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségi tárgyában indított perekben a Pp. 29. vagy 30. §-ában szereplő általános illetékességi ok alkalmazását kizárja. Úgy tudom egyébként, hogy a Kaposvári Törvényszék tanácselnöki értekezlete pedig úgy foglalt állást, hogy a 30/A. § kizárólagos illetékességet nem teremt, így a Pp. 31-36. §-ai szerinti vagylagos illetékességi okot is választhatja a fél. Ezt azért mondom, az elején már jeleztem, hogy itt azért nincs mindenhol egység, de úgy tudom, hogy sikerült Kaposváron ebben valamilyen egyezségre jutni.

Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet : csak jelzem, hogy a többi ítélőtábla gyakorlata a Pécsi Ítélőtábla gyakorlatával egyező, tehát országos gyakorlatként ez várható.

Dr. Gelencsér Zoltán: a 2015. szeptemberi kollégiumvezetői értekezleten merült fel sok egyéb mellett, hogy az újonnan indult perekben van-e lehetőség az eljárás, vagy a per tárgyalásának felfüggesztésére, és ha igen, milyen jogszabály alapján. A fenti tanácskozásról kiadott emlékeztető szerint – amely a Pécsi Törvényszéken az erre a célra létrehozott „R” meghajtón elérhető – az újraindult perekben a DH1 törvény 16. § (1) bekezdését és a DH2 törvény 38. § (1) és (2) bekezdését együttesen értelmezve lehetséges az eljárás felfüggesztése annak ellenére, hogy a DH1 törvény 16. §-a hatályos szövegének szó szerinti értelmezése esetén a DH2 törvény hatálybalépését követően indult perekben nincs helye új felfüggesztésnek, a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig a felfüggesztésre irányuló jogalkotó cél azonban ebben az esetben is fennáll. Nyilván a Pp. 152-155. §-ait ebben az esetben nem lehet alkalmazni. Nem lehet megfelelően értelmezni úgy, hogy a pénzügyi intézmény a DH2 törvény szerinti elszámolási kötelezettségére, mint előkérdésre hivatkozik, mert e kötelezettség közvetlenül a törvényen alapszik, még akkor is, ha speciális eljárás útján még vitatható.

Az állított jogalkotói szándékot az is alátámasztja, hogy a peres eljárások felfüggesztését nem kizárólag a deviza alapú kölcsönszerződésekre vonatkozó tisztességtelenségi vélelem megdöntése iránti perek alakulása, mint más polgári per tárgyát képező előzetes kérdés elbírálása indokolta, hanem a pénzügyi intézmény önkéntes jogkövetésen alapuló elszámolási kötelezettsége is. Tehát a DH1 törvény 16. § (1) bekezdését és a DH2 törvény 38. § (1) és (2) bekezdését együttesen értelmezve, a jogalkotói szándékot is figyelembe véve a 2014. december 31. napját, valamint 2015. december 31. napját követően indult ügyekben is lehetséges a peres eljárás felfüggesztése.

A másik sarkalatos kérdés a hiánypótlással kapcsolatos. A novemberi kollégiumvezetői értekezleten Budapesten nagy vita folyt a hiánypótlással kapcsolatosan, hogy mi történjék, milyen mélységben követeljük meg az ügyféltől az úgymond határozott kereseti kérelmet. Ez főként az említett DH2 törvény 37. és a 37/A. §-ára vonatkozik. A Fővárosi Ítélőtáblának a BDT.2016. évi 3452. számú határozata alapján felvetődött a felfüggesztett eljárások folytatása után a különös szabályok és az általános szabályok összeegyeztethetőségének problémája; a fenti döntés szerint az eljárás felfüggesztését követően folytatódó devizahiteles perben szükségtelen hiánypótlási felhívás kiadása az érvénytelenség jogkövetkezménye mikénti levonására nézve, ha az eljárás tárgya kizárólag semmisnek tekintendő olyan szerződéses kikötés érvénytelensége, amelyre figyelemmel a felek között a felülvizsgált elszámolás megtörtént.




A bíróság az adott szerződéses kikötés tisztességtelensége törvényi vélelmének megdöntése iránt indult perben a keresetet jogerősen elutasította, ez pedig speciális közérdekű perben született, és így erga omnes hatályú ítéletnek minősül, ezért ugyanezen szerződéses kikötés érvénytelensége tárgyában az eseti döntés szerint bírói határozat ítélt ügyre tekintettel már nem hozható. Az adott ügyben a peres eljárás felfüggesztésére a másodfokú eljárásban került sor, és az eljárás folytatása iránti kérelemben a felperes keresetét úgy tartotta fenn, miszerint kérte az eljárás felfüggesztését, és előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. A pert megszüntette a másodfokú bíróság, és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Azzal indokolta a határozatot, hogy a vitatott szerződési kikötések a DH1 törvény hatálya alá tartoznak, vélelem keletkezett az egyoldalú szerződésmódosítás jogát szabályozó szerződéses kikötés tisztességtelensége mellett.

A vélelem megdöntését a pénzügyi intézmény a DH1 törvény 6. § (1) bekezdése szerinti perben érhette csak el. Adott esetben a pénzintézet keresetét elutasította a bíróság, ezért végérvényesen eldőlt, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jogot szabályozó szerződéses kikötés tisztességtelenség okán semmis, az érvénytelenség okai és terjedelme a továbbiakban nem vitatható. Mivel pedig a DH2 törvény 39. §-a nem alkalmazható, a per megszüntetése a Pp. 157. § a) pontja alapján és a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján, tehát ítélt dologra hivatkozással történt.

Másik ítélőtábla, a Debreceni Ítélőtábla álláspontja ettől eltért, és azt mondta, hogy értelmetlen és felesleges a felperest az érvénytelenségi jogkövetkezményeknek mikénti levonása érdekében hiánypótlásra felhívni. Az is előre megjósolható, hogy a másodfokú eljárásban, ahol a kereset nem változtatható meg, megállapítás helyett marasztalás kérhető, a felperes olyan keresetet pedig nem tud előterjeszteni, mely eredményre vezetne. Álláspontjuk szerint erősen kétséges, hogy a vélelem megdöntése iránt a pénzintézet iránt indított perben hozott ítélet, ítélt dolgot eredményezne a konkrét ügyben. Erga omnes hatállyal ugyanis csupán az dőlt el, hogy az érintett szerződéses kikötés tisztességtelenség okán semmis, az érvénytelenség oka és terjedelme a továbbiakban nem vitatható.

A fogyasztó által indított konkrét perben mindez ítélt dolgot nem eredményez, mindössze azt jelenti, hogy a pénzintézet sikeresen nem hivatkozhat arra, hogy a támadott szerződési feltételek tisztességesek volnának. A konkrét perben ezen álláspont szerint tehát ítélet hozandó, ahogy már létezik egy EBHban is leírt kúriai ítélet ilyen ügyben. Azt mondja, hogy az elszámolás eredményeinek vitathatatlansága ugyanis nem eljárási, hanem anyagi jogi szabály, és emiatt ítéletet kell hozni. Ennek kifejtését pedig a DH2 törvény 36. § (1) bekezdés tartalmazza, mely kötelezővé teszi a bíróság számára, hogy a felek fizetési kötelezettségét a felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével, a törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával állapítsa meg.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

A DH2 törvény azt a kötelezettséget rója a félre, hogy kizárólag megállapítást nem kérhet, számszakilag ellenőrizhető levezetést kell előterjesztenie. Ha ez a levezetés a későbbiekben tévesnek bizonyul, ennek következményét az ítéletben kell a bíróságnak levonni.

loading…


Innen már el is érkeztünk ahhoz, hogy mit követeljünk meg határozott kereseti kérelemként, amikor a DH törvény 37. §-át alkalmazzuk. Utalok arra, amit már az előbb elmondtam, arra, hogy álláspontom szerint a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján kell elutasítani idézés kibocsátás nélkül a keresetlevelet, mikor a felperes a jogkövetkezményt nem a DH2 törvény 37. §-a alapján jelöli meg. Persze ez a újonnan indult ügyekre vonatkozik, hiszen a felfüggesztés után folytatódó perekre a 39. és 40. §- ok vonatkoznak.

Természetesen nem lehet eltekinteni attól, hogy a keresetlevél nélkülözhetetlen tartalma a szerződéses jogviszony kezdetétől a keresetlevél benyújtásáig terjedő időszakra történő elszámolás, azaz részletes, számszakilag is ellenőrizhető tételes levezetés. Mit kell ennek tartalmaznia? A szerződéses esedékes törlesztő részleteket, a felperes által teljesített részleteket és az érvénytelen rendelkezés figyelmen kívül hagyásával esedékes törlesztő részleteket a közöttük lévő különbözet feltüntetésével, annak végösszegként történő megjelölését, hogy mennyi a felperesnek a pénzügyi intézmény irányában fennálló tartozása vagy esetleg túlfizetése. A Pécsi Törvényszék gyakorlata az, hogy ha már az ügyfél valamilyen elszámolást csatol, legyen első látásra sem feltétlenül olyan, amelyre érdemi ítélet alapítható, akkor az már megfelel a határozott kereseti kérelem követelményeinek és a DH2 törvény 37. §-ának. Persze, aki már belemerült a tárgyalásokba a DH törvények alapján, az tapasztalhatja, hogy az alperesek logikusan minden esetben azt mondják, hogy ez nem felel meg a DH2 törvény 37. §-ának, és ha feltesszük a kérdést a felperes jogi képviselőjének, hogy ha már van egy egyoldalas levezetés, akkor miből indult ki, és az előbb felsoroltak alapján beírt kamatot hogyan számolta ki, hiszen először ügyleti kamatot jelöl meg, aztán jegybanki alapkamatot, a kettő elkezd összekeveredni, és akkor általában a képviselő azt mondja, hogy ezt nem ő számolta ki, hanem egy általa felkért szakember, de nem is jó, mert van egy másik képlet valahonnan, és kér határidőt, hogy azt a képletet majd szolgáltassa a bíróságnak, és szépen elkezd az ügy egy masszává összeállni, ezt próbáljuk formálni, egyhamar nem biztos, hogy a végére fogunk járni az elszámolással kapcsolatos vitáknak.

A járásbírósági gyakorlatban fordul elő, hogy a viszontkereset, vagy éppen kifogás formájában hivatkoznak a szerződés tisztességtelenségére és a jogkövetkezményekre.

Viszontkereset esetében természetesen ugyanazt kell alkalmazni, mint a kereset esetében, tehát számszakilag levezetett viszontkereseti kérelmet kell benyújtani. Nyilván a járásbíróság ebben az esetben a viszontkeresetről végzéssel határoz, hiszen itt hatásköri problémák merülnek fel. Ha pedig kifogás keretében hivatkozik a járásbíróságon az alperes a szerződés valamely tisztességtelennek tartott rendelkezése jogkövetkezményére, akkor nem szükséges a számszerűsített és marasztalásra irányuló határozott kérelem.

Felhívom a figyelmet egyébként a Pp.146/A. §-ára, tehát a kötelező jogi képviselet esetében az általános szabályoktól eltérően a felperes a keresetét az alperesi érdemi ellenkérelem előadását követően 30 napon belül változtathatja meg, persze figyelni kell a (1) és (4) bekezdésben foglalt kivételekre is. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a keresetváltoztatás esetleges elutasítására külön végzést kell hozni, amely nem fellebbezhető. Nálunk is előfordult már, hogy kicsúszott a felperes a keresetmódosítási határidőből, a Pécsi Törvényszéken tapasztaljuk, hogy van, aki a jelenleg folyamatban levő 200 fölötti törvényszéki elsőfokú devizahiteles perből 110-ben jogi képviselő, tehát nem látja már át az ügyeit nagy valószínűséggel.

Ugyancsak 2015. márciusban a kollégiumvezetői értekezleten felmerült az a valószínűleg valamennyi törvényszéket érintő, a jogi képviselők által kitalált kereseti kérelem, hogy a kölcsönszerződést biztosító zálogszerződésnek a Ptk. 239/A. §-a szerinti érvénytelensége megállapítását kéri. Ez történhet úgy a tapasztalatunk szerint, hogy egyrészt a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségére hivatkoznak, másrészt pedig csak egyes kölcsönszerződési feltételek érvénytelenségére.

loading…


Úgy foglalt állást az értekezlet, hogy ha a zálogkötelezett keresetét, függetlenül attól, hogy ő egyben a kölcsönszerződés adósa is vagy más személy, tartalma szerint úgy kell tekinteni, hogy az a kölcsönszerződés érvényességének vitatására is kiterjed. Ugyanis a járulékos zálogszerződés érvényessége nélkül nem állapítható meg, hogy a bíróság az alapjogviszonyt jelentő kölcsönszerződés érvénytelensége kérdésében is állást ne foglalna az ítélet rendelkező részében. Ha tehát a felperes a kölcsönszerződés érvénytelenségét jelöli meg keresete jogalapjaként, a per szükségképpen a DH2 törvény hatálya alá tartozik, a 37. § (1) bekezdése értelmében a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása csak az érvénytelenségi jogkövetkezmények alkalmazásra is kiterjedően kérhető. E speciális törvényi szabályozásra tekintettel a kölcsönszerződésben szerződő félként nem szereplő dologi kötelezett felperesnek is kiterjed a perbeli legitimációja arra, hogy a kölcsönszerződés felei egymás közötti viszonyában kérje az érvénytelenség jogkövetkezményei levonását. Így a kölcsönszerződésben szereplő feleknek is perben kell állniuk.

Ha a felperes a dologi kötelezett, akkor őt a bíróságnak nem csak a DH2 törvény 37. §-a szerinti marasztalási kereset előterjesztésére kell felhívnia, hanem arra is, gondoskodjon a személyes kötelezett perben állásáról. Elvileg nem kizárt a személyes kötelezett önkéntes perbe lépése sem, de életszerűbb, hogy őt a felperesnek kell alperesként perbe vonnia a zálogjogosult mellett.

Saját gyakorlati tapasztalataink alapján számos esetben a választottbírósági kikötés tisztességtelenségének megállapítását kérik. Felmerül a kérdés, hogy ha kizárólag ez a per tárgya, és más kereseti kérelem nincs, akkor ítélettel dönt-e a bíróság az ügyben vagy sem. Tudomásom szerint a Pécsi Ítélőtábla álláspontja az, hogy mindenképpen ítélettel kell határozni e körben, ha viszont eljárási kifogás körében említi az ügyfél, akkor nem érdemben dönt a bíróság, hanem az ítélet indokolásában fejti ki ezzel kapcsolatos jogi álláspontját, és a rendelkező részt nem érinti ez a kérelem.

Természetesen, hogy ha a per során véletlenül igazolódik, hogy tisztességes volt ez a választottbírósági kikötés, akkor logikusan a pert megszüntetjük.

Szintén felvetődik, és egyre gyakoribb, amikor a felperes azt állítja, hogy nem tartozik a DH1 törvény hatálya alá a szerződés, mert az adott szerződési feltételeket egyedileg megtárgyalták. Az egyedi ügyekben kell állást foglalni, hogy a DH2 törvények hatálya alá tartozik-e a szerződés vagy sem. Nem elvetendő álláspont azonban, legalábbis itt Pécsett ahhoz igazodunk, hogy ha a pénzügyi intézmény a fogyasztóval elszámolt, és a fogyasztó nem vitatta az elszámolás kapcsán, hogy a DH törvények hatálya alá tartozik, akkor nincs min vitatkozni, akkor a DH törvények hatálya alá tartoznak.

loading…


Köszönöm a figyelmet!

Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet: tisztázni szeretném a Fővárosi Ítélőtábla, illetve a Debreceni Ítélőtábla álláspontja közötti különbséget, nehogy az maradjon meg a fejekben, hogy ítéletet kell hozni. Nem ez volt többségi álláspont. Ha valakinek aggálya van az ítélt dolog tekintetében, hivatkozhat a Pp.130. §-ának – általa megfelelőbbnek gondolt – másik pontjára is. Kizárólag – a perek nagy számára is tekintettel – arról van szó, hogy ne kényszerítsük a feleket sem olyan perbe, amely eleve kilátástalan a számukra,, és a bíróságra se háruljon megoldhatatlan feladat. E szempontokra is tekintettel a Kúria is elfogadta ezt a megoldást.

Dr. Kovács Ildikó: az lenne a kérdésem, hogy az előadás során említett EBH mit tartalmaz. Észrevételezném, hogy olyan iránymutatást nem lehet adni az elsőfokú bíróságoknak, hogy mindenki válasszon, mivel ért egyet. Vagy jogilag megoldható az ügy, vagy pedig jogszabály-módosítást kell kezdeményezni.

Dr. Gelencsér Zoltán: az említett EBH-ban a Kúria az erga omnes hatálynak a per megszüntetésre okot adó következményt nem tulajdonított, ezzel szemben a felperes keresetének érdemi elutasítása mellett foglalt állást. Nem devizás ügyben hozott döntés volt, 2012-es (P.14.), más jellegű ügy volt, a Debreceni Ítélőtábla hivatkozott erre a döntésre.

A jogszabályok, amelyekre itt támaszkodhatunk, nem adnak mindenben teljes körűen eligazítást. Attól félek, hogy 2019 márciusában vagy áprilisában is ugyanitt fogunk ülni, ezekkel az ügyekkel fogunk vesződni, az újonnan indult perek, és a felfüggesztésből úgymond kijövő ügyek meg fognak fullasztani első fokon.

Dr. Baranyabán Judit: tapasztalnunk kell, hogy a jogértelmezési vitákban mögöttes szempontként felmerül a praktikum, hogy valamilyen módon a mennyiségi problémát is kezelni tudjuk. Az állásfoglalások a nehezen alkalmazható jogszabályok tengerén át valamiféle gyakorlati megoldást próbálnak nyújtani, ezek azonban sokszor vitathatóak.

Dr. Gelencsér Zoltán: További kérdés, novemberben felmerült a kollégiumvezetői tanácskozáson a DH2 törvény 37/A. § problémája, amely azt mondja, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét a bíróság a 38. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével, az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával állapítja meg.

Felmerült a novemberi értekezleten, hogy ki alkalmazza, vagy ki határozza meg az elszámolási szabályokat, a bíróság vagy a felperes. Ahol nagy tömegű per van, a törvényben meghatározott elszámolással próbálják rákényszeríteni a felpereseket arra, hogy ilyen elszámolást nyújtsanak be, a felperesek meg azt mondják, hogy teljesen mindegy, milyen elszámolást nyújtunk be, ha ez a jogszabályhely azt mondja, hogy a bíróság állapítja meg az elszámolási szabályok alkalmazásával az elszámolás adatai alapján a végösszeget, nekik nem kötelességük ezt megtenni. Az egyik álláspont szerint követeljük meg az elszámolás levezetését ugyanolyan tételesen, ahogy a bank elszámolt a felperessel, mert ha nem, akkor Pp. 130.§ vagy éppen a DH2 törvény 39.§.

loading…


Csak ugye ez a bírósághoz fordulás jogával is valamilyen módon szembe megy. Nagyon nehéz az úgymond típus perekre alkotott szabályokat alkalmazni, mely perekről kiderült, hogy tulajdonképpen nem is típusperek. Többet nem is szeretnék mondani, átadnám a szót a következő előadónak.

Dr. Baranyabán Judit: az én témám és a soron következő előadás tárgya az érvénytelenség jogkövetkezményei az elszámolás után.

A helyzetünk valóban nehéz, de sok kérdésben segítségünkre lehetnek az évek során szerzett tapasztalatok, PK vélemények, jogegységi állásfoglalások, a kollégiumvezetők értekezletéről kiadott összefoglalók. Ami a deviza alapú kölcsönszerződések érvénytelenségét illeti, sok érvénytelenségi jogcímet, amivel a nehéz helyzetbe jutott adósok próbálkoztak, a jelenlegi tudásunk alapján már ki tudunk „lőni”. Tudjuk, hogy önmagában amiatt, hogy ezek a kölcsönszerződések deviza alapúak, nem ütköznek jogszabályba, nem ütköznek jó erkölcsbe, általában nem színleltek, nem uzsorásak.

Azt is tudjuk már, hogy a Hpt. 47. § (2) bekezdésére történő hivatkozással sem tudnak az adósok célt érni, mert előfordulhat, hogy ugyan nem volt meg az együttesen eljáró szervezeti képviselők együttes ügyleti képviseletre adott meghatalmazása, azonban utólagosan jóvá lehetett hagyni az álképviselő által kötött megállapodást, mely ebben az esetben éppen úgy érvényes, mint ha eredetileg is az arra jogosult kötötte volna meg.

Most ezekről nem beszélnék. Egy kicsit beszélnék általában a jogkövetkezményekről, és aztán meg arról, hogy mik azok az esetek, amelyek a gyakorlatban nekünk még sok munkát fognak adni.

Az érvénytelenségi jogkövetkezményeket illetően bizonyosan észrevettétek, hogy az évek során az eredeti állapot helyreállítása szép csendesen kiment a divatból. Ez a fajta jogkövetkezmény mostanában háttérbe szorul. Miért van ez? Ennek a dogmatikai alapja a jelenleg követendő álláspont szerint az, hogy a jogviszonyok, amelyekkel mi a mkdevizaperekben dolgozunk, olyan típusú kötelmek, amelyekben fogalmilag nem lehet eredeti állapotot helyreállítani, mert ezekben a használati jelleg a domináns.

Az adós megkapta a pénzt, az a tulajdonába ment át, ez azonban csak egy technikai dolog, a kölcsönt vissza kell adnia; tehát ő használja a hitelező pénzét, a hitelező pedig cserébe kamatot, hiteldíjat kér és kockázatot vállal, hogy visszakapja-e a kölcsön összegét, vagy sem. Tudom, hogy ezen sokat lehet vitatkozni, de jelenleg ez a többségi álláspont, és ezért van az, hogy maga a DH2 törvény sem fogalmazza meg lehetséges jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállítását olyanként, amit az adósok kérhetnek.

De akkor milyen jogkövetkezmények alkalmazhatóak? Mivel kiesik az eredeti állapot helyreállítása, az elsődleges érvénytelenségi jogkövetkezmény, amit most a zászlónkra kell tűznünk – az 1/2010. PK vélemény is ezt mondja – az, hogy ha lehet, érvényessé kell nyilvánítani a megállapodásokat. Szemben a Ptk. 237. § (2) bekezdésének közvetlen értelmezésével, a hatályossá nyilvánítás csak másodlagos lehetőség, akkor kerülhet szóba a hatályossá nyilvánítás, ha az érvényessé nyilvánítás lehetetlen.

Amennyiben lehetséges, érvényessé nyilvánítjuk az érvénytelen szerződést, kiküszöböljük az érvénytelenségi okokat, „meggyógyítjuk” ezeket a szerződéseket, és ebben az esetben a szerződést úgy kell tekintenünk, mint ha már kezdetektől a bíróság által orvosolt tartalommal jött volna létre.

TOVÁBB A II. RÉSZHEZ

loading…


Szólj hozzá

Hozzászólás