JOGÁLLAMI DEFICIT – AVAGY VÉDJÜK A BANKOKAT A “DEVIZA”-“HITELESEKTŐL”

Jogállami deficit

Nincs még egy ország a világon, amelyik ilyen kesztyűs kézzel bánna a bankrendszerével. Vajon meghálálják-e ezt valaha is tisztességes szolgáltatásaikkal, tisztességes kamatra adott hitelekkel?
Bármilyen különösen hangzik is, most már nem csupán az a kérdés a botrányba fulladt devizaalapú hitelszerződések szappanoperaszerű rendezgetésében, hogy megnyugtató módon megoldódik-e több százezer banki adós ügye. Sokkal inkább az lesz a kérdés, amikor már túl leszünk az egészen, hogy vajon kiállja-e a jogállamiság próbáját mindaz, amit Magyarország polgáraival szemben műveltek itt az elmúlt évtizedben a bankok, hatóságok, bíróságok sokáig a törvényhozók tétlensége, majd maszatoló intézkedések közepette.


A bajba jutott banki adósokat, akik a szocialista kormányok alatt tömegesen vettek fel hitelt egy nem csupán hibás, hanem súlyosan törvénysértő, hitelszerződésnek nevezett kontraktus alapján, nyugodtan tekinthetjük áldozatoknak, még akkor is, ha valóban nem nyomtak egyikük halántékához se stukkert, hogy aláírja a szerződést. Kiderült: az addig közbizalommal övezett bankok olyan árfolyamkockázatot építettek be az ügyfél kontójára, amely végül visszafizethetetlenné tette a kölcsönt. A legelvetemültebb alvilági uzsorásokat megszégyenítették a hazai bankárok és fehérgalléros segítőik, jogászok, pénzügyesek, közjegyzők.

Az Orbán-kormány – Brüsszel által inkább gáncsolva, mint segítve – igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy egyszerre enyhítsen a legnehezebb helyzetbe került adósok terhein az árfolyamgátnak nevezett intézkedéssel, ugyanakkor a végtörlesztés lehetőségét megadva a tehetősebbeknek, ily módon is csökkentve a devizaalapú hiteltömeg makrogazdasági kockázatait.

A hazai bíróságok – mondjuk ki – leszerepeltek gyámoltalan gyakorlatukkal. Az ügy már megjárta az európai fórumokat is, a Kúria előtt többször terítéken volt, még jogegységi döntést is eredményezett sajátos szempontok szerint megfogalmazott kérdésekben, ugyanakkor úgy tűnik, még mindig nagyon messze vagyunk attól, hogy kitehessük a pontot egy valóban igazságos, valóban jogállami megoldás végére. Olyan megoldást vár el minden magyar törvénytisztelő állampolgár, amely nincs tekintettel arra, hogy milyen terheket ró a bankszektorra, kizárólag arra van tekintettel, hogy a kölcsönszerződés kiállja-e a törvényesség próbáját, eleget tesz-e a megkötésekor hatályos vonatkozó törvények előírásainak.


Gazdasági és polgári jogban jártas neves jogászok, gyakorló ügyvédek mondják évek óta, hogy ezek az ügyletek törvénysértő voltuk miatt semmisek. A Legfőbb Ügyészség sem lép semmit, mintha valamire várna, pedig jó néhány hitelkárosult gondoskodott a helyzetbe hozásáról, a tevőlegesen tettestárs közjegyzők pedig lapítanak, mint halak a szatyorban. A bankszövetség a tőle elvárható vehemenciával védi a szektor érdekeit, a kormány a mögötte álló kétharmados országgyűlési támogatással elmegy a falig, vagyis addig, ameddig jónak látja érzékelni ezt a virtuális falat.

Az árfolyamgát, a végtörlesztés lehetősége után még idén sor kerülhet az első részleges kártalanításra is. A Kúria jogegységi döntése nyomán a törvény erejével szabnak gátat az erkölcstelen árfolyamkockázatból eredő kamattehernek, ráadásul visszamenőlegesen is vissza kell adni az adósoknak a jogtalanul beszedett pénzeket. A kormány nyilvánvalóan abban érdekelt, hogy a bankrendszer működőképes maradjon. Ezért a bankokra korábban kirótt adót várhatóan mérsékelni fogja javaslatára az Országgyűlés.

Nincs még egy ország a világon, amelyik ilyen kesztyűs kézzel bánna a bankrendszerével. Vajon meghálálják-e ezt valaha is tisztességes, nyugat-európai áron nyújtott szolgáltatásaikkal, tisztességes kamatra adott hitelekkel? – MNO

Szólj hozzá

Hozzászólás