A Portfolionak előző írásomban vizsgált augusztus 10-i cikke a lengyel és magyar bankszektornak eltérő, magyar adósok törvénytelen banki kifosztását eredményező viselkedésének okait a következőkben határozza meg:

„A két bankszektor ellentétes viselkedése mögött tudomásunk szerint jogi és közgazdasági okok egyaránt állnak:  
  • Googleplus
  • Youtube

míg a lengyel bíróságok már a kétezres évek elején elmeszelték a nem kellően szabályozott egyoldalú kamatemeléseket, Magyarországon a Kúria csak utólag, 2014 júniusában mondta ki a tisztességtelenségüket,

a magyar bankok magasabb ország kockázati felárral és forrásköltséggel, jóval magasabb különadóval és szabályozói terhekkel, illetve hitelezési veszteségekkel küszködtek a válság alatt, amit legkönnyebben a lakossági devizahitelek kamatmarzsának tágításával tudtak kompenzálni pénzügyi teljesítményükben.”

Ebből a második bekezdésben írtak csak részben fogadhatók el azért, mert a bankok által kifosztott magyar adósok túlnyomórészt nem a válság alatt – 2008. év vége után – hanem ezt megelőzően kötöttek devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződést a két országra nézve azonos kockázat – kockázati felár – mellett, de azért is, mert az immár jogegységi döntésnek tekintendő, jelenleg is hatályos 2/2012. PK Vélemény a banki forrásköltségek növekedésével kapcsolatosan a következőket állapítja meg:

“Tisztességtelen tehát az ok-listában szereplő olyan körülmény-változás megjelölése, amelynek bekövetkeztét vagy mértékét a pénzügyi intézmény egyoldalúan képes meghatározni (pl.: a tulajdonosi hozamelvárás változása).”

Tisztelt Portfolio!

Ebből a tisztességtelenségi problémából kiindulva talán mégsem kellett volna a kifosztott adósok számára elfogadott tényként közölni a cikkben fentiek szerint azt, hogy a lengyel és magyar bankrendszer közötti különbség indokoltan abból is adódik a magyar emberek kárára, hogy a banki forrásköltségek növekedését előidézve nincsenek a lengyel bankoknál olyan jövedelemben részesülő bankvezérek, mint amilyenek Magyarországon Csányi Sándor és társai.

Más a helyzet az idézet második bekezdésében írt alábbi közléssel:

a magyar bankok …jóval magasabb különadóval és szabályozói terhekkel, … küszködtek …, amit legkönnyebben a lakossági devizahitelek kamatmarzsának tágításával tudtak kompenzálni pénzügyi teljesítményükben”.

Ugyanis ez a megállapítás helyes.

Ebből következően pedig megállapítható az, hogy a magyarokkal szemben a lengyel közhatalmi elitnek eszébe sem jutott az, hogy jóval magasabb különadóval és szabályozói terhekkel terhelje a lengyel bankokat, hiszen jól tudta azt, hogy ezeket a terheket a “lakossági devizahitelek kamatmarzsának tágításával” kompenzálná a lengyel bankszektor, míg a

magyar közhatalmi elit bár ugyanígy tudta azt, hogy magasabb különadónak és szabályozói terheknek bankoktól történő behajtásával a magyar bankok „a lakossági devizahitelek kamatmarzsának tágításával” fogják kompenzálni ezeket a terheket, azaz nagyobb mértékben fogják fosztogatni a magyar bankok a magyar adósokat, de a magyar közhatalmi elitet ez a banki kifosztás egyáltalán nem érdekelte.

Átírták eszerint Magyarországon a Mária Terézia féle „etetni kell a juhot, hogyha nyírni akarjuk” elvet

„nem kell etetni a juhot ahhoz, hogy akár nekem, akár cimboráimnak nyírni lehessen.”  elvre.

Egyébként pedig határozott véleményem az, hogy ez az „én kérek tőled különadót és indokolatlan többletterhet, Te pedig úgy fosztogatod törvénytelenül a magyar adósokat büntetlenül ahogy akarod” egyezség is vezetett oda, hogy immár az Európai Törvényesség szemétdombjára kerültünk.

Itt már lehet bármit tenni.

Más országokhoz képest példátlanul lehet a fogyasztókra bármilyen szerződésüket módosító rendelkezéseket rákényszeríteni,

lehet törvénybe foglalni akkor is az árfolyamváltozás terheinek adósra terhelését teljes egészében, ha másutt 90 %-ban az ilyen terhet a bank viseli,

lehet a Matolcsy féle banknak azon spekulálni, hogy minél jobban leviszem most a jegybanki alapkamatot, annál nagyobb mértékben növelhetem az adósok terheit elviselhetetlen mértékben mondjuk két év múlva sokszázalékos alapkamat emelés folytán,

lehet a Matolcsy féle bank által kidolgozott módszerrel jogelveket semmibe vevő számolgatásnak magyar adósokra kényszerítéssel és adósok által soha el nem fogadott forintosítással az elviselhetetlen banki terheket még elviselhetetlenebbé tenni,

itt már lehet mindent, ami nem európai és erkölcstelen. 

Rátérve a Portfolio cikke idézett részének első bekezdésére,

„míg a lengyel bíróságok már a kétezres évek elején elmeszelték a nem kellően szabályozott egyoldalú kamatemeléseket, Magyarországon a Kúria csak utólag, 2014 júniusában mondta ki a tisztességtelenségüket,” a cikknek írója téved. Ugyanis a Kúriának ezzel kapcsolatos jogegységi döntése 2014. júniusában ide kapcsolódóan mindösszesen a következőket állapította meg:

„2. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha az nem felel meg a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6. pontjában felsorolt elveknek (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve; tételes meghatározás elve; objektivitás elve; ténylegesség és arányosság elve; átláthatóság elve; felmondhatóság elve; szimmetria elve).”

de egy szó sem volt arról 2014. júniusában a Kúria jogegységi döntésében arról, hogy a Kúria általánosságban meghatározta volna azt, hogy a bankok által szerkesztett minden szerződésben tisztességtelenek az egyoldalú kamatemelések.

A Kúria jól tudta azt, hogy vagy egyedi, vagy közérdekű perekben bíróság előtti rendes eljárásban lehet konkrét szerződésről, vagy Üzletszabályzatról azt eldönteni, hogy az abban foglalt szerződési feltételek semmisek, és semmi esetre sem lehet bíróságon kívül megállapítani.

Megbocsáthatónak ennek ellenére azért tartom a Porfolio füllentését, mert nehéz megmagyarázni azt, hogy ha a 2014. évi XXXVIII. törvény címe szerint

„A Kúria 2/2014. számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása”

követelménynek kíván megfelelni, ellenben ez a 2/2014. PJE egy szóval sem határozza meg  kölcsönszerződés, vagy Üzletszabályzat feltételének tisztességtelenségét a 2/2012. PK Véleményben írtaknak megfelelő bírósági vizsgálat nélkül, akkor miként lehet megmagyarázni azt, hogy az Országgyűlés a bírósági hatáskört átvéve, minden devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésről megállapítja azt, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási szerződési feltétel valamiféle mondvacsinált banki perlés elmulasztása esetén minden további vizsgálat nélkül semmis a 2/2014. számú Polgári Jogegységi határozatra hivatkozva.



Magyarán mondva, hogy lehet a magyar törvényhozásnak ekkorát hazudni.

Tisztelt Olvasóink!
A Facebook egy ideje korlátozza a nem fizetős postok láthatóságát. Ami azt jelenti, hogy a Facebookon közzétett cikkek negyed annyi embert érnek el, mint korábban.
Ha értesülni szeretnének az oldalunk frissítéseiről húzzák az egeret a Facebook oldalunkon a "Tetszik/Liked" gombra és pipálják ki az értesítéseket hogy megjelenjünk a hírfolyamban. FACEBOOK: https://www.facebook.com/pages/Nemzeti-Civil-Kontroll/342783665741979

Mint ahogy azt is bajos megmagyarázni, hogy ha már egyszer ezzel az idézett címével jelzi az Országgyűlés azt, hogy milyen törvényt akart alkotni, akkor miért nem tett említést a törvényben arról, hogy ennek a 2/2014. PJE döntésnek 1. pontjában írt rendelkezése szerint

“Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.”

a banki tájékoztatás elmaradása, vagy helytelensége esetén a szerződésnek részbeni, vagy egészbeni érvénytelenségét kell a fogyasztó kérése esetén a bíróságnak megállapítani.

Ellenben a Portfolio által állított Kúriai folyamatos késlekedés Magyarországnak EU-s csatlakozása utáni, EU-s törvényekkel kapcsolatos teendők ellátása során sajnos kétségtelenül fennáll.

Hiszen 2004. május 1-én csatlakozott hazánk az Európai Unióhoz, majd két hónap híján két évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a 93/13. EGK rendelkezéseinek megfelelően a fogyasztói szerződéseknek tisztességtelenségével kapcsolatos jogharmonizációs jogalkotási folyamat nálunk befejeződjön.

Mindösszesen néhány paragrafus átírása tartott közel két évig, és szerintem egy közepes képességű negyedik éves joghallgató ezzel a feladattal egy hónap alatt végzett volna.

A különbség a jogharmonizáció előtti és utáni állapot között ezzel kapcsolatosan elsősorban az, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek a magyar jog szerint korábban megtámadható érvénytelenséget – egy év alatti érvényesíthető – eredményeztek, majd a jogharmonizációs eljárás után a magyar jog az európai jog rendelkezéseit átvéve a tisztességtelen szerződési feltételekhez határidő nélkül érvényesíthető semmisséget kötötte.

A kérdés okszerűen ebből következően az, hogy amennyiben a Kúria észlelte 2004-től 2006-ig azt, hogy az Európai és magyar jog rendelkezései eltérnek nyilvánvalóan abból a célból, hogy a törvényhozás az időhúzással már akkor is a bankoknak jogtalan előnyt biztosítson, akkor Kúria döntvényben, vagy PK Véleményben a két év alatt miért nem tette helyére a bíróságoknak európai normák szerinti eljárási kötelezettségét. Hanem várt 2011. december 12-ig.

Sajnos már akkor is arra lehetett gondolni, hogy nyilvánvalóan a közhatalom nyomásgyakorlására tekintettel a Kúria tőle telhetően legalább időhúzással a jogtalanságot akár bírói ítéletekkel is évekig elviselte, majd csak 2011. december 12-én tette tisztába a semmisség-megtámadhatóság problémát a magyar törvényhozásnak szándékos időhúzása miatti 2004. május 1-től 2006. március 1-ig tartó jogharmonizációs anomáliát: (3/2011. (XII.12.) PK Véleményből)

2. A 2006. március 1-je előtt, de 2004. május 1-je után megkötött fogyasztói szerződésekben alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt, illetve általános szerződési feltétel tisztességtelenségének is a semmisség a jogkövetkezménye

Indokolás:  Az Európai Unió Bírósága a C-240/98. sz. Océano Grupo ügyben kifejezetten utalt arra, hogy a nemzeti bíróságoknak "irányelvkonform" módon kell értelmezniük a nemzeti jogszabályokat. E követelménynek megfelelően a Ptk-nak egy adott ügyben irányadó rendelkezéseit az Irányelv céljára és rendelkezéseire tekintettel, úgy indokolt értelmezni, ahogy azt a fogyasztói érdekek hatékony érvényre juttatásának célja szükségessé teszi.

Mindebből az következik, hogy nem csak a 2006. március 1-jétől, hanem már a 2004. május 1. és 2006. február 28. között kötött fogyasztói szerződésekben is a semmisség a jogkövetkezménye az egyedileg meg nem tárgyalt, illetve általános szerződési feltétel tisztességtelenségének.

7 évi késéssel sikerült a Kúriának ezt a bankok érdekeit szolgálva megállapítani.

Vagy nézzük a Kúria által 2012. december 10-én közzétett minden tekintetben alapos, és az elmúlt évi Kúriai döntés alapján immár jogegységi döntésként alkalmazandó 2/2012. PK Vélemény időszerűségét.

Ezt megelőzően 2012. április 26-án hozta meg az Európai Bíróság magyar bírósági megkeresésre a C-472/10. számú, szerződési feltétel tisztességtelenségével kapcsolatos ítéletét, és ennek az ítéletnek indokolása többek között a következőket is tartalmazza:

 

41      Az első kérdés második részét illetően, amely azon következményekre vonatkozik, amelyeket a nemzeti bíróságok kötelesek meghatározni, amennyiben a jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban megállapításra kerül valamely fogyasztói szerződésekben szereplő ÁSZF részét alkotó kikötés tisztességtelen jellege, először is arra kell emlékeztetni, hogy a bíróság azon lehetősége, hogy hivatalból vizsgálja a feltételek tisztességtelen voltát, megfelelő eszköz annak elősegítésére, hogy az irányelv 7. cikkében szereplő cél elérhetővé váljon hozott (lásd a C‑168/05. sz. Mostaza Claro‑ügyben 2006. október 26‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10421. o.] 27. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). 

Ugye tetszenek látni azt, hogy eszerint már 2006. október 26-án is rendelkezésére állt a Kúriának olyan Európai Bírósági ítélet, melynek alapján a 2/2012. (XII.10.) PK Vélemény tartalmának megfelelő elemzésüket elvégezhették volna. Ellenben a Kúria teljesen indokolatlanul várt 2006. október 26-hoz képest még hat évet, és csak ezt követően rendezte azokat a kérdéseket, amiket már hat évvel korábban, vagy még korábban rendeznie kellett volna.

Az elmulasztott hat év alatt pedig a nemzeti bíróságok többségének esze ágában sem volt európai színvonalon a szerződési feltételek tisztességtelenségét értékelni, hiszen a mindenkor meglévő, bankoknak adósok kifosztását segítő közhatalmi nyomás nem erre késztette őket.

Fentiekből következően állapítható meg az, hogy a Kúria folyamatosan , sok évig tartó indokolatlan és bankok érdekében álló időhúzással igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha Magyarország jogállam lenne. Hiszen nem lehet azt mondani, hogy az európai jogot hazánk bíróságai nem alkalmazzák, csak mindig úgy teszi kötelezettségét a Kúria, hogy közben az akár 7, akár 6 év indokolatlan mulasztása miatt a magyar jogfosztott adósok anyagilag és minden tekintetben tönkre menjenek.

Mint amikor 1944-ben a szovjet csapatok Varsót körbevéve várták azt, hogy az ártatlan emberek kipusztuljanak, vagy testileg-lelkileg megnyomorodva éljék tovább életüket. A krónika szerint

 

“A Vörös Hadsereg majd csak 1945. január 17-én vonult be a teljesen elnéptelenedett romvárosba.”

Kúriának 2014. julius 4-e óta – XXXVIII. sz. törvény megszavazásának napja – tartó elvi jellegű tevékenységére sajnos a mai napig ugyanezek a megállapítások érvényesek az alábbiak szerint.

Az alábbi cím megnyitásával   http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_i.pdf

látható a Kúria joggyakorlat elemző csoportjának 2015. február 3-i összefoglaló jelentés Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél” cím alatt.

A jelentés elkészítésére 2014. márciusában adott utasítást a Kúria Elnöke, és a 23 fős munkacsoport a július XXXVIII. törvény meghozatala előtt kétszer, ezt követően hétszer tartott ülést. A munkacsoport összetételét nem tartom szerencsésnek azért, mert a csoportot Kúrián kívűli bíróságok egyes bírái is jelentették, valamint az Igazságügyi Minisztérium és Legfőbb Ügyészség egy-egy képviselője is a csoportban volt.

Önmagában akár a Navracsics, vagy a Trócsányi féle minisztérium, akár a Polt Péter által vezetett Legfőbb Ügyészség is garantálta így azt, hogy a bankokra nézve hátrányos megállapításokat egyhangúan a csoport nem szavaz meg.

Feladatait az irat 2. oldalán a csoportnak a következőkben határozták meg:

 

III. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél

IV. A részleges érvénytelenség jogintézménye

V. Az elévülés szabályainak érvényesülése a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek alkalmazása körében

VI. A semmisség hivatalbóli észlelésének kötelezettsége, valamint a rendelkezési elv érvényesülése az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása során

Majd ezeknek a témáknak feldolgozását követően az alábbi záró gondolatokat közli az irat 48-49. oldalán:

„A joggyakorlat-elemző csoport felállításakori jogi helyzethez képest a jelen összefoglaló vélemény elkészítésének időpontjára – legalábbis a jogviták igen nagy számát kitevő fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében – jelentősen megváltozott a jogi környezet. Meghozatalra kerültek ugyanis a 2014. évi XXXVIII., a 2014. évi XL. a 2014. évi LXXVII. törvények, amelyek a bennük rögzített „elszámolás” és „forintosítás” révén minden bizonnyal jelentős kihatással lesznek a jelenleg felfüggesztés alatt álló perek kimenetelére. Ezek nagy része ugyanis várhatóan „okafogyottá” válik, és valamilyen módon (pl. keresettől való elállás, szünetelés) érdemi döntés nélkül fog befejeződni.

A folytatódó perekben minden bizonnyal csak igen kivételesen fog az előfordulni, hogy a bíróság valamilyen okból egy kölcsönszerződés teljes érvénytelenségét állapítsa meg úgy, hogy nincs módja a szerződés érvényessé nyilvánítására sem. Fogyasztói kölcsönszerződés esetben még ilyenkor sem fog a bíró szembesülni az eredeti állapot helyreállítása, vagy hatályossá nyilvánítás dilemmájával, mert a módosított 2014. évi XL. törvény – a régi Ptk. 237. §-ához képest lex specialisként értékelhető – 37. § (1) bekezdéséből következően a jogalkotó ilyen esetben a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítást tartja alkalmazható jogkövetkezménynek. Az esetlegesen folytatódó érvénytelenségi perekben arra is figyelemmel kell majd lenni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződéseknek az említett törvényi szabályok által kialakított (módosított) tartalma már fogalmilag nem minősülhet érvénytelennek.

Mindezekre a körülményekre tekintettel a joggyakorlat egysége biztosítása szempontjából a joggyakorlat elemző csoport tagjai jelenleg nem látnak olyan „szükséghelyzetet”, amely azt indokolná, hogy a joggyakorlat elemző csoport összefoglaló jelentése kapcsán kollégiumi vélemény kerüljön elfogadásra, vagy a fogyasztói kölcsönszerződéseket illetően újabb jogegységi eljárásra kerüljön sor. A joggyakorlat-elemző csoport tehát erre irányuló javaslatot nem tesz. Jogerős ítéletekkel lezárt értékelhető számú konkrét per hiányában pedig magának a joggyakorlat-elemző csoportnak arra nézve nincs kompetenciája, hogy pusztán spekulatív alapon befolyásolja a joggyakorlatot.

Mindazonáltal a joggyakorlat-elemző csoport tagjai úgy vélik, hogy munkájuk annak ellenére is hasznosnak tekinthető, hogy több kérdésben nem tudtak konszenzuson alapuló álláspontot kialakítani. Az elemző munka során elkészült tanulmányok és a lezajlott elméleti vita, továbbá az ezek eredményeit összefoglaló jelen vélemény – kollégiumi egyetértést követő – közzététele ugyanis minden bizonnyal hozzájárul majd az érvénytelenség polgári jogi jogintézményének jobb megértéséhez, és alapjául szolgálhat – amennyiben ez a későbbiekben szükségessé válik a Kúria joggyakorlatot egységesítő tevékenységének. Az összefoglaló vélemény a 2014. évi XXXVIII. törvény, a 2014. évi XL. törvény és a 2014. évi LXXVII. törvény értelmezésével kapcsolatban felmerülő egyes kérdések megválaszolásához is támpontul szolgálhat.”

Észrevételeim erre:

A 2015. február 3-i Kúriai összegzési irat 48. oldala utolsó bekezdésében említi első alkalommal azt, hogy 2014. júliusában, szeptemberében, majd decemberében olyan magyar törvényeket hoztak, melyek a 

„a bennük rögzített „elszámolás” és „forintosítás” révén minden bizonnyal jelentős kihatással lesznek a jelenleg felfüggesztés alatt álló perek kimenetelére. Ezek nagy része ugyanis várhatóan „okafogyottá” válik, és valamilyen módon (pl. keresettől való elállás, szünetelés) érdemi döntés nélkül fog befejeződni.

Ismeretében a Debreceni Törvényszék alábbi végzésének, indokolt feltenni kérdéseket a Kúriának.

Tisztelt Kúria!

Miért vezeti félre a 23 fős munkacsoportjuk a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés adósait azzal a közlésükkel, hogy

„Ezek – perek – nagy része ugyanis várhatóan „okafogyottá” válik, és valamilyen módon (pl. keresettől való elállás, szünetelés) érdemi döntés nélkül fog befejeződni”.

Hiszen a Kúriai munkacsoport minden tagja jól tudja azt, hogy az Európa Unió jogának figyelmen kívül hagyása folytán törvényi akadálya lett 2014. július 4-i szégyenletes törvényhozástól kezdődően annak, hogy akár a szerződési kikötések tisztességtelenségén alapuló érvénytelenségének megállapítását, akár a jogkövetkezmények megállapítását kérje.

Hiszen a Kúriai munkacsoport minden tagja jól tudja azt, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében írtakat is semmibe vették 2014. julius 4-én a magyar törvényhozók Európában példátlan módon:

 

47. cikk

 

“A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog

Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll. 

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.

Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.”

Hiszen a Kúriai munkacsoport minden tagja jól tudja azokat a tényeket, amit a fentiekben ide másolt törvényszéki végzés 3. oldalán írtak tartalmaznak:



„…a törvényszék megállapította, hogy a továbbiakban egyedi polgári pernek a tárgyát a 2014. évi XXXV III. törvény 4. §-ának 1. bekezdése szerinti

szerződéses kikötés tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségének sem a megállapítása, sem az adott érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása  nem  képezhet, az adott tárgykörben a továbbiakban egyedi polgári per nem kezdeményezhető”

Miként tudott a Kúriai munkacsoport összegzése olyat közölni a felfüggesztett perekkel kapcsolatosan, hogy „Ezek – perek – nagy része ugyanis várhatóan „okafogyottá” válik…” akkor, amikor a 49 oldalas február 3-i összefoglaló jelentésük VI. fejezeténél a 38-48 oldalaknál 10 oldalon át csak a következő problémával foglalkozott:

„A semmisség hivatalbóli észlelésének kötelezettsége, valamint a rendelkezési elv érvényesülése az érvénytelensége jogkövetkezményeinek alkalmazása során.”

Mitől lett hirtelen, az összefoglaló jelentés 48. oldalának utolsó bekezdésében írtak szerint a Kúriai munkacsoport számára a felfüggesztett, tehát folyamatban lévő perekben „okafogyott” a semmisségnek  bíróság általi hivatalbóli észlelésének kötelezettsége?

Miközben az összefoglaló jelentés VI. fejezete is a semmisség hivatalbóli észlelésének kötelezettségével kapcsolatosan ugyanúgy értelmezi az Európai Bíróság esetjogát folyamatosan, mint ahogy a többi fejezetben tett megállapítások is, tud-e a Kúriai Munkacsoport logikus magyarázatot adni arra, hogy az összefoglaló jelentés VII. fejezetének nem egészen egy oldalas ismertetése első bekezdésében említett 2014. évi XXXVIII., 2014. évi XL.,. 2014. évi LXXVII. évi törvényekkel kapcsolatosan miért nem jutott eszébe egyetlen munkacsoporti tagnak az, hogy itt is megemlítse a kapcsolatot az Európai Bírósági esetjoggal?

Miért nem jutott eszébe legalább egyetlen olyan Európai Uniós joggal kapcsolatos felvetés a munkacsoport tagjainak, mint amit a folytatandó pereimnek minden periratában az alábbiak szerint fogalmazok meg:

„Tisztelt Ítélőtábla!

Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződésnek 267. cikke

„Az Európai Unió Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:

a./ a Szerződések értelmezése

Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Bírósághoz fordulni.”

valamint Pp. 155/A §-ban írtak figyelembevételével

k é r e m

előzetes döntéshozatali eljárást kérelmezni szíveskedjék az Európai Unió Bíróság előtt T. Gyulai Törvényszéknél 5.P.20.360/2015/2.  szám alatt nyilvántartott peres eljárásban a fentiek alapján.

K é r e m

T. Ítélőtáblát arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban döntést kérve az alábbi kérdéseket tegye fel:

megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13/EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdésének, valamint a 93/13. EGK Irányelv 10. preambulum bekezdésében írtaknak akkor, amikor fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban tagállami jogszabályra hivatkozással olyan felhívást intéz a fogyasztó felé permegszüntetés terhével, mely bírói felhívások teljesítése a fogyasztó számára a perlést nagymértékben megnehezíti, illetve meghiúsítja

megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. EGK Irányelv 7. cikk (1) bekezdésének, valamint a 93/13. EGK Irányelv 10. preambulum bekezdésében írtaknak akkor, ha fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban a tagállami jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyja az esetben, amennyiben a fogyasztó számára a perlést nagymértékben megnehezíti, vagy figyelmen kívül hagyja

megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. EGK Irányelv utolsó preambulum bekezdésében írtaknak akkor, ha fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelensége iránti peres eljárásban a szerződésnek bíróság általi teljes körű vizsgálata helyett hozott tagállami jogszabályi rendelkezéseket a tisztességtelen szerződési feltételek megállapításával kapcsolatosan figyelmen kívül hagyja

megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 4. cikke 2. bekezdésének akkor, ha a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos, nem fogyasztótól származó tájékoztatás a jelentős gazdasági következményekkel kapcsolatosan a fogyasztó számára nem teljes körű, megtévesztő, tisztességtelen és erre tekintettel a tagállami jogszabályban megállapított elszámolási árfolyam meghatározást figyelmen kívül hagyja

megfelel-e a nemzeti bíró eljárása az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti “A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” követelményének akkor, ha bíróság előtti peres eljárásoknak felfüggesztésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva az eljárás felfüggesztését mellőzi és eljárás folytatását rendeli el.

megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 6. és 7. cikkekben írtaknak ha a fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelenségi peres eljárásban figyelmen kívül hagyja a szerződés módosulásával kapcsolatos törvényi rendelkezéseket akkor, ha a fogyasztó megkérdezése nélküli a szerződése módosulása

megfelel-e a nemzeti bíró eljárása a 93/13. Irányelv 6. és 7. cikkekben írtaknak ha a fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési feltétele érvénytelenségi peres eljárásban figyelmen kívül hagyja a szerződés módosulásával kapcsolatos törvényi rendelkezéseket akkor, ha nem a szerződés tartalmára, hanem a szerződés tárgyára vonatkozik a törvényi módosulás.”

Ezeknek az Európai Uniós jogi problémáknak felvetése helyett az összefoglaló jelentés utolsó előtti bekezdése megállapítja azt, hogy

„Mindezekre a körülményekre tekintettel a joggyakorlat egysége biztosítása szempontjából a joggyakorlat elemző csoport tagjai jelenleg nem látnak olyan „szükséghelyzetet”, amely azt indokolná, hogy a joggyakorlat elemző csoport összefoglaló jelentése kapcsán kollégiumi vélemény kerüljön elfogadásra, vagy a fogyasztói kölcsönszerződéseket illetően újabb jogegységi eljárásra kerüljön sor. A joggyakorlat-elemző csoport tehát erre irányuló javaslatot nem tesz.”

nem látnak jelenleg szükséghelyzetet.

Majd hat, vagy hét elteltével akkor, amikor a magyar emberek milliói már testileg –lelkileg károsodtak, földönfutókká lettek, kivándoroltak hazájukból a 2014. évi XXXVIII. törvénynek áldásai következtében, majd akkor látnak „szükséghelyzetet” a Kúriánál.

És akkor majd hivatkoznak az Európai jogra, EU bírósági esetjogra. Éppen úgy, mintha jogállamban élnénk. Siófokon 2015. augusztus 24. napján.

Léhmann György

Következik a III., befejező rész.  Aminek azt a címet is adhatnám, hogy aki másnak vermet ás… 

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás