FÖLDÖNFUTÓVÁ VÁLNAK A DÚSGAZDAG BANKÁROK?

Földönfutóvá válnak a dúsgazdag bankárok?

Kevesen hitték volna Portugáliában, hogy a 145 éves múltra visszatekintő bankárdinasztia hetek leforgása alatt jut a tönk szélére, de most ez is bekövetkezett. Az Espirito Santo család 1869-ben indult világhódító útjára, az egyszerű valutaváltóból kinőtt birodalom Európa mellett Dél-Amerikában és Afrikában is komoly iparági pozíciókat szerzett az évtizedek során. Az üzlet virágzásához kellett az is, hogy a diktatúra időszakában a megfelelő oldalon álljanak, de a család a szegfűs forradalom utáni államosítást és a száműzetést is túlélte. Nagy kérdés, hogy mit tudnak tenni akkor, amikor a család legendás alakjáról, Ricardo Salgadoról kiderül, hogy vélhetően a jogszabályok folyamatos megszegésével az egész család jövőjét sodorta veszélybe.

AJÁNLOTT CIKK: MNB VIZSGÁLAT: 62 BANK ÉS TAKARÉK CSALT!

Sokan hallhattak az utóbbi hetekben a portugál Banco Espirito Santoról, amely a híres bankárdinasztia, az Espirito Santo (magyarul Szentlélek) család tulajdonát képezi, és jelenleg is azon van, hogy a teljes összeomlást valahogy elkerülje. Annál kevesebbet lehet viszont tudni magáról a családról, amelynek a túlzott kockázatvállalása és fokozatos szabálytalanságai oda vezetettek, hogy egy közel 150 éves bankárdinasztia eshet darabjaira. Viszonylag ritkaságszámba megy a világban, hogy egy család ilyen nagyfokú befolyással rendelkezzen egy országban, és ekkora bukást szenvedjen el, éppen ezért kezdtünk kutatásba, hogy felgöngyölítsük a dinasztia történetét.

Valutaváltóból vállalatbirodalom

A kezdetekről annyit lehet tudni, hogy 1850. május 13-án született Jose Maria do Espirito Santo e Silva, a kereszteléskor kiállított okmány szerint viszont a szülők kiléte ismeretlen. Akkor még Jose sem tudhatta, hogy az általa útra indított család Portugália legnagyobb és legbefolyásosabb bankárdinasztiája lesz és Európában az egyik legnagyobb családi sikertörténet. Mint minden nagy sikersztori, ez is kicsiben indult, Jose Lisszabon egy kis utcájában 1869-ben nyitotta meg a szerény "Caza de Cambiot", amely valutaváltással, szerencsejátékkal, és értékpapírok lakossági értékesítésével foglalkozott.


A fiatal vállalkozás, amely a Banco Espirito Santo elődjének feleltethető meg, gyors növekedésnek indult, az 1880-as években több bankházat is alapított Jose, 1915-ben bekövetkezett halálakor már Lisszabonban az ingatlanbefektetési piacon is érdekelt volt, ahogy a mozambiki cukoriparban és az angolai gyapotültetvényekben. Az egyre növekvő vállalatbirodalmának a központi elemét a bank jelentette, amely jelenlegi nevét 1920-ban vette fel. Az alapító halálát követően az üzlet természetesen családon belül marad, fiai veszik át a stafétabotot, először Ricardo, majd Manuel.

A család pénzügyi befolyása lehetővé tette, hogy kapcsolati hálót építsenek ki, amely megalapozhatja a további növekedést. Többek között nagyon szoros kapcsolatot alakítottak ki más neves dinasztiákkal, úgy mint a Firestone és a Rockefeller. Sőt a második világháború alatt támogatást és menedéket nyújtottak Windsor hercegének is, valamint János Károlynak is, aki 1975-ben spanyol király lett. Politikai körökben is nagy befolyással bírtak, köszönhetően annak, hogy az 1920-as évek közepétől Ricardo Espirito Santo annak az António Salazarnak lett a közeli tanácsadója, aki 1932-1968 között fasiszta diktatórikus rendszert (Estada Novo) vezetett be Portugáliában. 

Az üzlet virágzott ezen időszak alatt és még az sem tudta megtörni a szárnyalást, hogy 1955-ben Ricardo szívrohamot kapott és elhunyt. Manuel Ribeiro biztos kézzel irányította a cégbirodalmat az 1970-es években viszont fordulat következett. Az Estado Novo éra leáldozásához nagyban hozzájárult, hogy 1968-ban Salazar beteg lett és az irányítást Marcelo Caetano vette át, aki viszont már nem tudta olyan erős kézben tartani az "Új Államot", mint elődje. A többéves agonizálást követően 1974-ben tört ki Portugáliában a szegfűs forradalom, amely az Espirito Santo család életében is óriási változást hozott el.

Száműzetés, majd feltámadás

A forradalmat követően a baloldal gyorsan magához ragadta a hatalmat, és 1975-ben egyik első intézkedésük, hogy a főbb iparágakban államosítani kell, aminek a Banco Espirito Santo és a család más vagyontárgyai is áldozatul estek, többek között az energetikai, élelmiszeripari és a cellulóz hasznosításához köthető iparágak is. Politikai kapcsolataik miatt az Espirito Santo család vezetőinek el kellett hagyniuk az országot, a száműzetést Brazíliában, Svájcban és Angliában töltötték. Akkor még nem sejthették, hogy Portugália a kapitalista Nyugat-Európa felé kezd idővel közeledni és az Európai Uniós tagja lesz, ezért külföldön folytatták a terjeszkedést.

A hatalmas kapcsolati hálót, amelyet évtizedeken keresztül épített ki a család, most kamatoztatni is tudták, komoly segítséget kaptak, hogy felépítsék az Espirito Santo Groupot (ESG). Óriási támogatást kaptak az újrakezdéshez a száműzetés alatt a JP Morgantól, a RBC-től, de olyan híres családok is szárnyaik alá vették őket, mint a Fiat tulajdonos Agnelliék, a Rothschildok és a Rockefellerek. Az ESG gyors növekedésnek indult, Portugáliában igaz nem szerezhettek piacot a bankszektorban, de Brazíliában, Amerikában és a világ több pontján folytathatták a terjeszkedésüket.

Az újrakezdésnek meghatározó alakja a családban Ricardo Salgado – az alapító dédunokája – volt, aki 1972-től dolgozott a Banco Espirito Santóban, egészen az 1975-ös államosításig. Ezt követően az ESG újraépítésében segédkezett, először a brazil (1976-1982), majd a svájci (1982-1991) operációnál. Ricardo volt az, aki az új vállalatbirodalom alapjait lerakta, Luxemburgban alapítottak egy holdingtársaságot (ES International), majd az 1980-as évek közepén a pénzügyi (ES Financial) és nem-pénzügyi (ES Resources) vállalkozásokat két cégbe fogta össze, méghozzá a holdingtársaság alatt. 

Időközben Portugáliában is nagyfokú változások zajlottak le, az uniós csatlakozással a kormány privatizációs programot hirdetett meg, a bankszektort is megnyitották a magánszektor előtt, ami az ESG-nek is megadta a lehetőséget, hogy visszatérjen a korábbi sikerei helyszínére. A Crédit Agricole-lal közösen létrehozott céggel fokozatosan tudták a bankot visszaszerezni, a privatizáció 1992-ben zárult le. Ricardo Salgado ügyvezető elnökként a legelső időktől kezdve irányította a Banco Espirito Santót (BES), és a nevéhez köthető az a program, amellyel képesek voltak a bankot a portugál bázisról nemzetközi irányba elmozdítani, főként Brazília, Afrika és Spanyolország meghódításával.

A teljes összeomlás küszöbén

A vezetőség által képviselt új irányvonal gyors sikereket hozott, 1992 és 2013 között az agresszív terjeszkedés jóvoltából a fiókhálózatuk 240-ről közel 800-ra emelkedett, a kiszolgált ügyfelek száma 1,4 millióról 2,2 millióra, de a foglalkoztatottak száma is közel a duplájára nőtt. A BES tavaly év végén Portugália legnagyobb bankja volt piaci kapitalizáció és nettó eszközérték alapján, a piacon 19,7%-os részesedéssel rendelkezett, de a nemzetközi terjeszkedés miatt 4 kontinens 25 országában voltak jelen. Az egész vállalatbirodalomnak ez csak egy részét jelentette, többek között az ingatlanpiacon, az agráriumban, a turizmusban és az egészségügyben is megvetette a lábát a dinasztia.

Az őrületes sebességű terjeszkedést saját forrásból nem tudták előteremteni, emiatt nagyobb mértékben rászorultak külső forrásokra, a nagyobb mértékű tőkeáttétel felvállalása és az eladósodottság viszont idővel megbosszulta magát. Elgondolkodtató, hogy a 2009-es jelentés alapján a bank hitel-betét mutatója 192%-on állt, és utána is csak azért tudott csökkenni, mert a betétek dinamikusan növekedtek. Az elmúlt években is látszódtak már problémák a bank háza táján, de egészen ideáig a helyzet súlyossága rejtve maradhatott. Május folyamán jött csak az első negatív hír, amikor a portugál jegybank szabálytalanságokat talált a bank egyik tulajdonosánál.


AJÁNLOTT CIKK: AZ OTP BANK SZERZŐDÉSE BIZONYÍTOTTAN TISZTESSÉGTELEN

A bank legfőbb gyengeségét az adta, hogy a család saját bejáratú bankjának számított, a vezetők gyakorlatilag a saját kényük-kedvük szerint határozhatták meg a hitelezési politikát. A vállalatbirodalmat valamiből finanszírozni kellett, a BES pedig kézenfekvő forrásnak bizonyult. A különböző iparágakban végrehajtott projektek mind hitelből valósultak meg, azonban ezek közül több is a válság miatt gajra futott. Nem is csoda, hogy a luxemburgi cégek rossz befektetési döntéseit követő likviditási nehézség az egész szervezeten belül fertőzést okozott. Július folyamán több családi cég is csődvédelembe menekült, a BES pedig július végén rekord nagyságú (3,7 milliárd eurós) veszteségről adott számot 2014 első félévére vonatkozóan.

AJÁNLOTT CIKK: Így szőtték a kartellt a bankok

A hitelportfólióban jelentősebb mértékű átértékelést kellett végrehajtani és nagyobb céltartalékolás is elengedhetetlen volt, ami egyértelműen kapcsolatba hozható a család más vállalataival. Szakértők szerint a bank sorsát az pecsételte meg, hogy nem akarták átadni az irányítást az agresszív terjeszkedés idején sem, ami fenntarthatatlan adósságfelhalmozáshoz vezetett. A hiteleket rövid távú és meglehetősen drága forrásokból finanszírozták, a cérna most szakadt el. Egy neve elhallgatását kérő szakértő hozzátette, hogy azért is meglepő ez a stratégia, mert a portugál bankrendszer meglehetősen gyenge lábakon állt már évekkel ezelőtt is. Két lehetőség volt, vagy a bank irányítását végzők félreértelmezték a helyzetet vagy egyszerűen valamit el akartak rejteni. 

Azt még most sem lehet tudni, hogy Salgado befolyásos üzletemberként miként tudta a hatóságokat és a befektetőket megtéveszteni, a központi bank, a lisszaboni tőzsde és a portugál ügyészség is azon van, hogy megfejtsék a bonyolult cégbirodalom rejtélyét. Salgado hetekkel ezelőtt lemondott elnök-vezérigazgatói pozíciójáról a banknál, azonban vizsgálat folyik ellene például adócsalás és pénzmosás vádjában, és 3 millió dolláros óvadék ellenében engedték csak szabadlábra. A legújabb információk szerint a bankot végső soron uniós és állami mentőcsomagból ki lehet majd menteni, azonban a rossz bank létrehozásával a jelenlegi részvényesek elképzelhető, hogy semmit sem látnak viszont. A remény még ott van, hogy a bankon kívüli más vállalatoknál a csőd és a restrukturálás hatásos lesz, de a 145 éves bankárdinasztia túlélése továbbra is kétséges. – Portfolio

Szólj hozzá

Hozzászólás