FIGYELEM! ADÓSOKON MÚLIK A SZABADULÁSUK A BANKFOGSÁGBÓL I.a. RÉSZ DR. LÉHMANN

  • Googleplus
  • Youtube

Adósokon múlik szabadulásuk a bankfogságból   I. rész

Felejthetetlen fogadtatásban volt részem Dunaújvárosban elmúlt hét pénteki napján – november 27-én – és talán sikerült az alábbi videó felvétel szerint részben megvalósítani azt a célom, hogy a magyar adósok számára világossá tegyem azt, hogy a mostanában hazánkban többek által átkozott Európa Unió jogszabályai, bírósági ítéletei alapján helyreállhat a jogrend, a jogbiztonság, a jogállamiság a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésekkel kapcsolatosan akkor, ha a magyar adósok a hitvány emberek hitvány javaslatait elvetve kiállnak saját és családjuk jogaiért:

(De még mielőtt előadásom részbeni értelmezését elvégezném, javaslom azt, hogy a bankoknak az adósok elállásával kapcsolatos, szokásos népbutító közleményeik cáfolatára tájékoztassák őket a Legfelsőbb Bírósági alábbi döntvényéről isJ

BDT2005. 1199. „Az elállás önmagában előidézi a szerződés felbontását, e joghatás bekövetkeztéhez az elállás elfogadására vagy más további cselekményre nincs szükség.

Az elállás tudomásulvételére vonatkozó nyilatkozatnak a szerződések megszűnésében nincs szerepe.”

Dunaújvárosi előadásommal kapcsolatos álláspontom lényegét követve abból kell kiindulni, hogy Magyarországon 2004. május 1-én hatályba lépett az Európai Unióhoz csatlakozásról szóló törvény kihirdetéséről szóló 2004. évi XXX. sz. törvény.

A csatlakozási törvényhez, ennek magyar fordításához ellenben hozzáférni már sokkal nehezebb számomra, de megismeréséhez segítségemre van a Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban volt perben hozott 5.Pf.21.699/2013/4. sorszámú, jogi terror kezdete – 2014. július 4- e – előtti  végzés, mely erről az alábbiakat közölte:

 

„ A 2004. évi XXX. törvény I. Mellékletének részét képező csatlakozási okmány ehhez képest már arról szól, hogy a csatlakozását megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok kötelezőek az új tagállamok számára és a megállapított feltételekkel ezekben az államokban is alkalmazandók. Az 53. cikk értelmében az új tagállamok is az irányelvek és határozatok címzettjei, az 54. cikk pedig előírja, hogy hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK-Szerződés 249. cikke szerinti irányelvek rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek. A per tárgyát képező szerződés tekintetében ennél fogva uniós jogként alkalmazandó az Irányelv, amelynek 1. cikk (1) bekezdésében rögzített célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó, vagy szolgáltató és fogyasztók között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa contra E.N.E.L.” ügy) a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól hogy a hazai jogalkotásra az Irányelv elfogadása előtt, vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívül kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93.l, C-194/94.).”

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Ebből tehát az állapítható meg, hogy 2004. május 1-i hatállyal aláírt nemzetközi szerződésben Magyarország a többi EU-s tagállammal együtt egy olyan csatlakozási alapokmányban foglaltak teljesítését ígérte, melyben vállalta azt, hogy 2004. május 1-től kezdődően minden uniós jogi aktust – legyen az akár irányelv, akár EU Bírósági döntés  – Magyarország kötelezően betart minden körülmények  között.

Szülessen az Európai jogi aktus akár 2004. május 1-e előtt, akár utána.

Ennek a nemzetek által tett ígéretnek, vállalásnak alapján különösen nagy szerepe van az alábbi

http://curia.europa.eu/arrets/TRA-DOC-HU-ARRET-C-0106-1977-200406992-05N00.html



cím megnyitásával látható Európai Bíróság ítéletnek hazánkban azt követően, hogy a Magyar Országgyűlés 2014. július 4-től kezdődően folyamatosan olyan törvényalkotási folyamatba kezdett, melynek semmi köze az Európai jogi aktusokhoz.

A hivatkozott, 1978. március 9-én kihirdetett Európai Bírósági ítéletnek címéből

„A nemzeti bíróság általi eltekintés a közösségi joggal ellentétes törvény alkalmazásától”

és az ítélet tartalmából következően már 1978-ban is számítottak arra az Európai Bíróság bírái, hogy csatlakozni fog majd egyszer olyan nemzet is az Európai Unióhoz, mely Vezetőinek, Országgyűlésének ígérete, szava annyit fog érni, mint a vonatfütty.

Számítottak arra, hogy majd valamilyen egyéni, vagy csoport érdek egyszer olyan erős lesz egy EU-s országban, mely érdek érvényesítése során sem az emberek sokaságának tönkretétele, sem az adott szó, vagy nemzetközi szerződés nem számít az ország vezetői, törvényhozása számára.

Erre az esetre hozták meg tehát a fenti Európai Bírósági ítéletet 1978-ban azoknak a nemzeti bíróknak címezve, akiknek ilyen szószegő nemzetnek Igazságszolgáltatásában kell tevékenykedniük.

TOVÁBB >>>  

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás