EZ LEHET A DEVIZAHITELES MENTŐCSOMAGBAN

Ez lehet a devizahiteles mentőcsomagban

Miközben egyre nő a törleszteni képtelen adósok száma, körvonalazódni látszanak a devizahitelek problémájának megoldását célzó, leendő csomag főbb elemei. Ezzel párhuzamban az MNB a lakáshitelezés alapfeltételeit is szigorítani akarja, ami csökkenti ugyan a veszélyeket, de nehezíti a kölcsönhöz jutást is.

A feltételezéseket kormányzati oldalról is megerősítve bizonyossá vált, hogy a devizahitelek ügyében őszre várható átfogó megoldás, azt követően, hogy a Kúria mind az árfolyamrések, mind pedig az egyoldalú szerződésmódosítások ügyében döntést hoz. Miután a jogi állásfoglalás lényege előre látható a különböző hazai és uniós testületek eddigi határozatai alapján, a kormánynak van néhány hónapja arra, hogy jól átgondolt és körültekintően egyeztetett törvényjavaslatot készítsen elő, amely alkalmas lehet nem csupán az akut problémák kezelésére, de a devizahitelek fokozatos kivezetésére és a hasonló bajok kialakulásának megelőzésére.

Tovább halogatni már tényleg nem szabad az ügyben, mert az adatok szerint az eddig megtett lépések nem sokat segítettek a bajba jutottakon: a végtörlesztés óriási hiba volt, azoknak adott 370 milliárd forintos ajándékot, akik erre nem szorultak rá, az árfolyamgát népszerűsége messze elmarad a remélttől, az ellehetetlenült adósok döntő többsége pedig legfeljebb a csodában bízhat. Az ő helyzetük könnyítését csupán az ingatlanok elárverezésének moratóriuma és a Nemzeti Eszközkezelő szolgálja, de egyik sem az igazi: az árverezések betiltásával legfeljebb időt lehet nyerni, miközben az intézkedés kihúzza a talajt a hitelezés egyik fundamentumát jelentő jelzálogozás alól, mivel a fedezet megkérdőjeleződik. 


Ami pedig az Eszközkezelőt illeti, a legfrissebb adatok szerint eddig 19 ezer lakást ajánlottak fel a tulajdonosok megvételre, és ebből csupán 7500 realizálódott, az állam erre 27 milliárdot költött, a bankok pedig 60 milliárd forintnyi adósságot engedtek el. A tervek szerint az év végéig 25 ezer lakás kerülne az eszközkezelőhöz, ami az eddigi adatok alapján összesen 90 milliárdba kerülne az államnak és 190 milliárdba a bankoknak, miközben a törleszteni képtelen adósok alig negyedén segítenek. Ez a megoldási lehetőség tehát igencsak korlátozott, egyrészt lassú, másrészt rendkívül drága, arról nem is beszélve, hogy a tapasztalatok alapján a saját egykori lakásukban bérlőkké válók negyede a felettébb méltányos, 10 ezer forint alatti havi bérleti díjat sem tudja fizetni.

Az MNB a napokban olyan előzetes koncepcióval állt elő, amely az alapját jelentheti a devizahitelek ügyét átfogóan rendező csomagnak. Az anyag abból indul ki, hogy a Kúriának az árfolyamrésre és a szerződésmódosításokra vonatkozó, várható döntése alapján korrigálni kell majd a tartozás összegét, amely nyilvánvalóan a mostaninál alacsonyabb lesz. Ezt követően mind a rendszeresen törlesztőknek, mind pedig az arra képteleneknek számukra kedvező konstrukciót kell ajánlani, ami az előbbiek esetében az árfolyamgát rendszerének általánossá tételét jelentené, azzal kiegészítve, hogy a felhalmozódó különbözet egy részét elengednék.


Ami a nem fizetőket illeti, az MNB adatai szerint a 90 napon túli tartozással rendelkezőknél a még meglévő hitel összege átlagosan 30 százalékkal magasabb a fedezeti értéknél. Számukra az jelenthetne segítséget, ha a bankok elengednék a tényleges ingatlanérték feletti hitelrészt, így a törlesztőrészlet az általános korrekción túl is számottevően csökkenne. A legfrissebb adatok szerint az ilyen problémás, lakásra felvett devizahitelek aránya az elmúlt egy évben tovább nőtt, és immár elérte a 18 százalékot, azaz az adósok ötöde erre a megoldásra vagy valami hasonlóra számíthat. Ezt azonban csak addig élvezhetik, amíg rendszeresen törlesztenek, ha nem, ezt az esélyt elveszítik. Az MNB elképzelése sok százmilliárdos veszteséget jelentene a bankoknak, de azt fokozatosan leírhatnák, nem lenne hirtelen sokkhatás. Kérdés az is, mekkora terhet vállalna ebből a költségvetés, például azzal, hogy a veszteség egy része levonható lenne a bankadóból. 

Akármilyen lesz a végleges csomag, kedvezőtlen hatást gyakorol a hitelezési tevékenységre, mindenki nagyobb óvatosságra kényszerül. Ebbe az irányba hat Matolcsyék másik elgondolása is, amely központilag szigorítaná a lakáshitelezést: egyrészt kötelezővé tenné a jövedelemarányos törlesztőrészleteket, amelyek alapja értelemszerűen az igazolt, legális jövedelem lenne, másrészt jogi úton szabályozná a szükséges fedezeti értéket, azaz a kötelező önerő nagyságát és a hitel/ingatlanérték arányát. Ha erről valóban törvényű szintű döntés születik, az jelentősen csökkentené a hitelek bedőlésének veszélyét, viszont korlátozná a kölcsönfelvétel lehetőségét is. Hogy melyik hatás érvényesülhet jobban, az a konkrétumokból derülhet majd ki, az ördög itt is a részletekben van. – 168 óra

Szólj hozzá

Hozzászólás