( I.rész )

Február 20-án egy kissé még mellébeszélt a Portfolio egyik cikke az Európai jogrendet semmibe vevő elmúlt évi törvényalkotás eredményeivel kapcsolatosan, ellenben a mellékletben is olvasható, Palkó István közgazdász – szerkesztőnek a Lengyelországi törvényhozással kapcsolatos augusztus 10-i ismertetése Kegyetlenül földbe döngölték a magyar devizahiteleseket a lengyelek címmel már mindenképpen alkalmas mindannak bizonyítására, amit már évek óta szajkó módjára folyamatosan mondok, írok.

  • Googleplus
  • Youtube

A Portfolió cikke a következő igaz megállapításokkal kezdődik lengyel törvényhozásra utalva:

“Mintha mi átlag 170 forintos árfolyamon forintosítottuk volna a devizahiteleket, nagyjából olyan mentőcsomagot kaptak most a nem túl jómódú lengyel frankhitelesek. Pedig eddig is sokkal jobban álltak, mint a magyarok.”

Sokkoló ábrákkal és számokkal illusztráljuk, mennyivel járt jobban, aki nem Magyarországon, hanem néhány száz kilométerrel északabbra vett fel frankhitelt.

Majd folytatódik a cikk azzal, hogy bemutatja azt a diagrammot, melynek felső és alatta lévő görbe helyzete a függőleges tengelyen lévő adatok alapján bemutatja azt, hogy 2009. januártól 2014. szeptemberi időszakig háromszoros mértéke volt ugyanannak a devizában nyilvántartott kölcsön kamatának Magyarországon, mint Lengyelországban. 



Ennek megfelelően hízelgő megállapítás a zsarolási jellegű tevékenységgel követelőző magyar bankok számára az, ha csak azt állapítom meg, hogy legalább kétszer akkora törlesztő részletet fizettek a magyarok ugyanolyan mértékű kölcsön esetén több mint öt éven át, mint a lengyelek.

Ténybeli okát pedig az újságcikk ennek a több mint hat éve tartó, lengyel adósok számára kedvező 2-3-szoros különbségnek a következőkben határozza meg:

“A különbség oka elsősorban a kamatokban rejlik: míg a lengyel frankalapú lakáshitelek kamatszintje az alábbi ábrán látható módon jellemzően a CHF-Libort követte, vagyis a hitelek referencia-kamatozásúak voltak, a magyar bankok egyoldalú kamatemeléseket hajtottak végre, majd a magasabb kamatokat fent is tartották.“ A felém folyamatosan csaholók részére csöndesen megjegyzem, hogy ugye nem a deviza léte, vagy az árfolyamváltozás okozta 2009-től 2014-ig elsősorban azt, hogy törvénytelenül kifosztották a magyar adósokat, hanem az, hogy a magyar bankrendszer megszegte szószegően azt a 2008-ig tett igéretét, hogy az ügyleti kamatváltozás oka az irányadó devizának jegybanki alapkamat változása.

A lengyel bankárok pedig nem lehettek szószegők. Nyilvánvalóan az ottani bankok is szerettek volna ugyanúgy eljárni, mint a magyar bankok, csak ott ki tudja miért, a bankoknak nem ment az adósok kifosztása.

Talán ott a rám csaholók színvonalán okoskodók vannak kevesebben, talán ott az országgyűlési képviselők nem képesek egyhangúan a nálunk hozott 2014. XXXVIII. számú törvény színvonalán törvényt alkotni, talán ott a netadót kifogásolók is inkább a devizaadósok problémájával foglalkoznak. Nem tudom.

Tisztelt Olvasóink!
A Facebook egy ideje korlátozza a nem fizetős postok láthatóságát. Ami azt jelenti, hogy a Facebookon közzétett cikkek negyed annyi embert érnek el, mint korábban.
Ha értesülni szeretnének az oldalunk frissítéseiről húzzák az egeret a Facebook oldalunkon a "Tetszik/Liked" gombra és pipálják ki az értesítéseket hogy megjelenjünk a hírfolyamban. FACEBOOK: https://www.facebook.com/pages/Nemzeti-Civil-Kontroll/342783665741979

És ez mind nem volt elég a lengyel törvényhozásnak, hiszen a most elfogadott alsóházi törvény alapján nem csak a kamatszintet, hanem az árfolyamváltozással kapcsolatos terheket is törvénnyel a következők szerint rendezték a cikk szerint:

“az ügyfélnek azonban csak 10%-ot kell állnia abból a többlet-törlesztő részletből, ami abból fakadt, hogy nem zlotyban, hanem frankban adósodott el, és elszállt az árfolyam,

a maradék 90%-ot a bankszektor viseli, ami a becslések szerint közel 19 milliárd zloty veszteséget okoz neki,”

Tetszik érteni? Nem elég az, hogy 2009-től 2014-ig háromszor akkora ügyleti kamatláb után számolva követelőztek fenyegetésekkel a magyar bankok magyar adósoktól ahhoz képest, mint amennyit a lengyel bankok kértek a lengyel adósoktól, most amikor zlotyisítást is lehet választani, az árfolyamváltozásból fakadó terhek 90 %-át a bankoknak, míg 10 %-át a lengyel adósoknak kell viselni.

Ugye nem a 2014. december 6-i magyar törvény szerinti 100 %-os adósi teherviselést fogadta el a Szejm, hanem csak annak 10 %-át terheli az adósra. Egyébként természetesen ír néhány butaságot is a Porfolio cikke, így például akkor amikor azt írja, hogy

“a magyar elszámolási veszteség dupláját kell lenyelniük a lengyel bankoknak, igaz, nem egy összegben. Ez így is komoly pénzügyi stabilitási kockázat Lengyelország számára, amit jól tükröz a bankrészvények elmúlt napokban bekövetkezett árfolyamesése.”

Nem tudom elfogadni azt, hogy miért nem értik meg már végre, hogy a tolvajnak akkor, ha vissza kell adni a lopott pénzt, akkor az a tolvaj számára nem vesztesség.

Vagy azt, hogy egyetlen ország stabilitási kockázatának javítása sem járhat emberi életek tönkretételével, millió embernek jogtalan kifosztása és egy ország stabilitási problémája soha nem vethető össze.

Vegye már végre a Portfolió is azt tudomásul, hogy egyetlen ember életének is többet kell érni minden tisztességes országban, mint annak, hogy mondjuk tudjuk e teljesíteni az Európai Uniónak inflációs elvárásait.

Valamint a Portfolió cikke 6. oldalán látható táblázatai adatokkal sem értek egyet.

Hiszen a törlesztő részlet csomag jövőben mértékét úgy határozza meg a táblázat, hogy a magyar adós 100.000.-Ft. egységnyi törlesztő részlethez 59.000.-Ft., lengyel adóst terhelő törlesztő részletet rendel.

Amennyiben abból indulunk ki, hogy a magyar és lengyel bankok is a tőketörlesztést az alábbi táblázatnak megfelelően 2016. októbertől kívánja érvényesíteni az adósokkal szemben, akkor az addig fizetendő kamatösszeget Magyarországon 256.-Ft-os, törvényben megállapított árfolyamszinten történő átszámítással kell a jövőben fizetni, míg Lengyelországban a Portfolió cikke szerinti adatnak megfelelően 170 Ft-os árfolyamszinten.

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

Ilyen adatok birtokában induljunk abból, hogy Lengyelországban és Magyarországon is felvett az adós mondjuk 10 millió forintnak megfelelő kölcsönt, és Magyarországon azért, mert szószegők voltak a bankok és ezért a szerződésbe foglalt 4 %-os ügyleti kamatnak megfelelő 256 Ft-os árfolyammal számított törlesztő részletet követelnek egy évre  400.000.-Ft-összegben, akkor Lengyelországban a 2 %-os ügyleti kamattal számított összeg részben 200.000.-Ft-ra adódik, de azért, mert a 170-Ft-os és 256 Ft-os árfolyam arányában tovább csökken a ténylegesen kifizetendő összeg Lengyelországban, ezért ugyanolyan mértékű kölcsön felvétele esetén jövőre nézve a tőketörlesztés megkezdéséig

mindösszesen az egyharmad összeget kell fizetni Lengyelországban a Magyarországi törlesztő részlethez képest.

Majd kezdődik az alábbi táblázat szerint 2016. októbertől a tőketörlesztés fizetés is a bankok szándéka szerint, mely annyit jelent, hogy fenti adatok alapján emiatt a 400.000.-Ft. helyett 800.000.Ft-ot kell fizetni Magyarországon. Azért ennyit, mert a törvényben megállapított, adósra 100 %-ban áthárított árfolyamváltozás miatti 256 Ft-os árfolyamon számított tőketörlesztés megegyezik a szószegő módon megállapított 4 %-os kamatnak 256 Ft-os árfolyamon számított összegével.



Amennyiben Lengyelországban ugyanolyan mértékű tőketörlesztést követelnek 2016. októberétől, mint Magyarországon, akkor kétszer akkora lesz Lengyelországban a tőketörlesztés, mint a kamattörlesztés, ami azt jelenti, hogy pontosan a felét fizeti a lengyel adós annak, amit a magyar adósnak kell fizetni.

A magyar adósoknak konkrét kötelezettségeinek ismertetése után a cikknek legfontosabb a mondata azzal kapcsolatos, hogy a Szejm az ottani forintositási törvény alkalmazhatóságát a következő feltétellel teszi lehetővé:

“A csomag lényege: 

aki igényli, annak zlotyra váltják a hitelét, és a lengyel bankközi kamatláb felett akkora kamatfelárat kell fizetnie ezentúl, mint eddig a CHF-Libor felett,”

Ezzel az egy kikötéssel is bizonyított az a tény, hogy Lengyelország valóban Európában van, míg a Magyarországi bankmentő törvényalkotással Európa szemétdombjára kerültünk.

Amennyiben egy teljes Országgyűlés, annak egyetlen képviselője sem tudja azt, hogy Európában a fogyasztót előbb meg kell kérdezni arról, hogy a szerződésével valamit tenni szándékozik a törvényhozás, és ha nem kívánja a fogyasztó a változtatást, akkor békén kell hagyni, akkor alkalmatlanok egytől-egyik arra, hogy az ország képviseletében bármit tegyenek.

Illetve ha tudják, de szándékosan kirekesztik az országot Európából, az itteni erkölcsi normákat semmibe véve, akkor még rosszabb a helyzet.

Ezek mindent elkövetnek azért, hogy nálunk csak különb országot lássunk magunk körül.

Vége az első résznek.

Következőkben a Kúriai állásfoglalások értékelését végzem illetve a kölcsönszerződés adósi elállásának problémáit ismertetem.

Siófokon 2015. augusztus 15. napján. Léhmann György 

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás