ELEMZÉS ÉS FELHÍVÁS – TATÁR JÓZSEF

Szükségszerűnek és jónak tartom az aktivizálódó, civilek újabb kezdeményezését, remélem nagyságrendekkel nagyobb lesz a létszám, mint amennyien eddig a facebookon jelezték a részvételt, de az eddigi facebook-os tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyvonalúan odaklikkelt "ott leszek" nem igazán mérvadó. Még nem ismert, hogy a szervezők kiket hívnak meg felszólalni, de bízom benne hogy témacentrikusak.

Mindenesetre nem lenne rossz nagyobb tömeggel jelezni a döntéshozóknak a milliónyi károsult elégedetlenséget, a de bármennyien is leszünk, érthető és megvalósítható üzenettel kell kiállni, mert demonstráció üzenet nélkül csak a feszültség levezetésére alkalmas. A helyzet elemzése is fontos, kiemelten az aktuális történések és annak hatása, de azonnali megoldási javaslatokkal kell előállni. Figyelembe kell venni a realitásokat, és abba az irányba kell mozdulni. Véleményem szerint eddig a éppen a megoldási módokon való túlgondolkodás okozta a bizonytalanságot, és a bizonytalanság következménye az hitelkárosultak köreiben érezhető passzivitás.



Először is mindenkinek tisztán kell látnia, hogy a jelenlegi politikai hatalom összefonódásra, a korrupcióra és ököljogra épül, megreformálhatatlan, a megoldás számunkra nem csupán a kormányváltás, hanem a teljes politikai elit lecserélése, és a rendszerváltás. A hitelkárosult társadalom ehhez jelen állapotában kevés, nem is igazán nem is társadalom, hanem egyéni érdekek és mikroközösségek heterogén halmaza. Ennek oka, hogy a károsultaknál vagyoni és élethelyzettől függően differenciáltan jelentkezik a probléma. Vannak akik fizetik, (nem foglalkoznak az eseményekkel) vannak akik MÉG fizetik, (leginkább érdeklődnek az általános helyzet iránt, vannak akik már nem fizetik es felmondták a szerződésüket, (jogi útkeresésben vannak) Követeléskezelőhöz került az ügyük (aktív közösségi oldal látogatók, ügyvédre egyre kevesebbeknek van pénze) Végrehajtás alatt vannak, (elfogyott a tartalék, keresik az aktív utcai megjelenést) Kilakoltatják őket (lelkileg összeomlottak, teljesen passzívak)

Jellemzően mindenki a maga problémájára keres megoldást, a rendszerszinten működő közösségi összetartás és útkeresés igénye minimális. A különböző rétegek közötti szolidaritás sem fedezhető egyenlőre fel. A hatalom ezt érzékeli, és folyamatos ígéretekkel tompítva teszteli, hogy meddig mehet el, és közben rohamtempóban fosztogat. Ha akadályba ütközik, kivár, majd idővel újrapróbálkozik, és ha résen van az ember, ott le is állnak, mert mindig oda van összpontosítva az erő, ahol kisebb az ellenállás. Legveszélyesebbek számukra a fizetni tudók voltak, ezért eltüntették őket a végtörlesztéssel. A hatalom számára leginkább értéktelenek az önmagukért kiállni nem tudó csoportok, és ezek képviseletében szerveződött fel jogászok tucatjaiból és utcai érdekvédelemből egy gát.

Hogyan lehet egységes vélemény mentén összefogni és érdekeik érvényesítésére mozgósítani a hitelkárosultakat?

880.000 adós érintett a deviza elszámolású forint kölcsön (DEFK) csalásban, amelyet a mindenkori kormányok támogatásával a pénzintézetek követtek el. A csalás következtében minden egyes adós meg lett károsítva.

A károsultaknak azonos érdeke: 
1. Legyen feltárva a csalássorozat háttere, 
2. Legyenek elszámoltatva a csalásban résztvevő intézmények és személyek 
3. Az elszámoltatást követően, a károkozók fizessék meg a károsultaknak az okozott kárt, 
4. Fizessenek kártérítést azoknak, akiknek a csalássorozat tönkretette az életét!

 Ezeket a célokat elvileg több irányból lehet megvalósítani.

Politikai út: (az elkövetkező 3,5 évre) A mai pártpolitika alapja a megosztás, bármilyen törésvonalon keresztül. Aki pártot alapít törésvonalat keres, és ha kimélyíti a törésvonalat, bejut a parlamentbe. A parlamentben már csak a pártok keresnek konszenzust, a nép véleménye sokadlagos. Az öt éve hatalmon lévő 2/3 -os kormány a nem tud, és nem akar a károsultak érdekében cselekedni, mert a gazdasági válság közös nevezőre hozta a mindenkori kormányt és a bankokat, akik kétoldalú paktumokkal irányítják a gazdaságot. Egyre jobban látszik, hogy a hatalom célja minél több bedőlt hitelű ingatlan államosítása, ezzel tehermentesítve a bankokat a bedőlő hitelek nem létező fedezetének előteremtésétől. Ez a legújabb paktum a kormány és a bankok között. A lakosságnak nincs beleszólása az ügyekbe, áldozati szerepbe kerültünk. Ha valamelyik hitelkárosult érdekképviseletnek pártpolitikai törekvései vannak, az azt jelenti, hogy választásokon kormányzati, 2/3-os többségre törekszik, amire esélye legközelebb 3,5 év múlva lesz, és ha sikerül a 2/3-ot megszerezniük, megteheti a kívánt lépéseket és orvosolhatja a problémát. Ez utópia. Maradjunk annyiban, hogy problémát csak a lakosság érdekeit jogállami keretek között képviselő, patrióta kormányzat képes megoldani. A jelenlegi döntéshozók csak akkor hoznak a lakosság számára kedvező és elfogadható döntéseket, ha tettekbe mérhetően is felfokozódnak a társadalmi indulatok, de a lakosság többsége retteg a "zavargásoktól" így minden marad a régiben, vagyis a politikai út belátható időn belül járhatatlan.



Jogi út: A jogállami keretek alárendelődtek a politikai akaratnak. Jól látható hogy a politikai érdekszféra könyörtelenül maga alá gyűrte a fő hatalmi ágakat, a bíróság úgy fütyül ahogy ő dirigál, az államigazgatás meg kezeit mosva végrehajt bármit. A pénzcsinálás trükkjeit az MNB szintén ukázra alkalmazza, de minden intézkedés terhe visszahull a lakosságra, megfosztva azokat életlehetőségeik javától, és elűzve őket az országból. A kormányzati 2/3-ad a törvényeket úgy és akkor változtatja, amikor akarja. Láthatjuk: ha a bankok érdeke azt kívánja a kormány belenyúl a szerződésekbe. Ha nemzetközi fórumra kívánjuk kivinni az ügyet jó ha tudjuk, hogy az Európai Bíróság ügyintézése átlagosan 4 év. Miután 1,2 millió DEFK szerződés van egyértelműen lehetetlen peres úton rendezni minden ügyet. A hozzáértő 100-200 ügyvéd ügyfeleinek van esélye van arra, hogy 1-2 éven belül megnyerik perüket, de ez maximum 20-25 ezer ügy a 1,2 millióból. Vagyis a jogi út is igen korlátozottan járható.

Utca: Az utcai érdekérvényesítés akkor történik, ha a nép más megoldást nem találva kénytelen szembe menni a politikai elit akaratával. A békés megoldáshoz annak az állami intézményrendszernek a támogatása kell, amelyet a megosztó hatalom finanszíroz, és amely a finanszírozóhoz lojális. Az eltorzult intézményrendszer, eltorzult hivatalnokrendszert termelt ki, amely egzisztenciálisan szemléli a világot, ezért utasításra bármit megtesz és annak ellenkezőjét is, a fizetéséért. Utcai nyomásgyakorlással békés megoldás csak akkor történhet ha a hatalom ezt hagyja. A szerény létszámú tüntetéseknek mindössze médiaüzenete van, jelezve, hogy van társadalmi elégedetlenség, de a probléma megoldását csak nagy létszámú demonstrációval lehet siettetni. Ez eddig még nem történt meg, amit úgy értékelnek a hatalmon lévők, hogy lehet sarcolni a károsultakat. Az utcai megmozdulást a depresszióba hajló károsultak eddig nem favorizálták.

És még egy…. A polgári engedetlenség erős szolidaritás mellett jelenthet hatékony megoldást, de ez csak egységes hitelkárosult fellépéssel érhet célt, megtámogatva politikai, jogi és utcai háttérrel, és átlagon felüli szervezéssel, és hiteles, állhatatos, fedhetetlen szervezőkkel. A 19-i demonstrációnak mondanivalója, üzenete ez is lehetne. – Tatár József

Szólj hozzá

Hozzászólás