Dr. Róna Péter levele dr. Wellmann György számára

Dr Róna Péter levele dr Wellmann György számára:


Feljegyzés Dr. Wellmann György számára

Tisztelt Dr. Wellmann!

A Kúria jogegységi határozata két, nézetem szerint hibás feltételezésre épít:
(i) a szerződő feleknek egyaránt szabad szerződéskötési joguk van; és
(ii) a Ptk. felülírhatja a Hitelintézeti törvényt.

E két feltételezés alapján a Kúria a deviza alapú hitelszerződések jogszerűségét a Hitelintézeti törvény teljes mellőzésével állapítja meg. A

Hitelintézeti törvény figyelmen kívül hagyása, illetve annak felülírása a Ptk. alapján azzal a súlyos következménnyel jár, hogy a hitelintézetek ésszerű prudenciális szabályozása elveszíti az ahhoz szükséges alapot.
A felek nem rendelkeznek egyenrangú szerződéskötési szabadsággal, mert a az egyik fél a hitelintézet, mint speciális jogi személy,  csak azokkal a jogokkal rendelkezhet, amelyekkel a Hitelintézeti törvény a hitelintézetet felruházza. Ha más szabályok, és törvények bevonásával a hitelintézet jogosítványait bővíteni vagy módosítani lehet az eredmény az, hogy a hitelintézetek szabályozásának lehetősége megbomlik. Márpedig a Kúria jogegységi határozata – azzal, hogy a szerződések jogszerűségét a Hitelintézeti törvény figyelembe vétele nélkül állapította meg – ezt a helyzetet idézte elő.

A hitelintézeti törvény a bankokat csak arra jogosítja fel, hogy szerződés alapján kölcsönt nyújtsanak ügyfeleiknek. A szerződés alapján nyújtott kölcsönt a Ptk. 523§ cikke határozza meg, amitől, nézetem szerint nem lehet eltérni nem azért, mert az kogens lenne, hanem azért, mert a Hitelintézeti törvény csak a Ptk. 523§ cikkében meghatározott kölcsön nyújtást engedélyezi a bankok számára. A tartozásokról szóló Ptk. 231§ és az ahhoz kapcsolódó kiróvó/leróvó elmélet nem releváns, mert a Hitelintézeti törvény nem tartozások, hanem kölcsönszerződések létrehozatalára jogosítja a bankokat. Másképp fogalmazva, a  Ptk.  231§ cikke és a kiróvó/leróvó elmélet nem alkalmazható, ha a hitelező egy hiteintézet. Ez az eredmény egyébként teljes mértékben megfelel a pénzügyi stabilitás követelményének. Mint ahogy azt láttuk, a kiróvó/leróvó elmélet alkalmazása a kezelhetetlen instabilitáshoz, továbbá a Hitelintézeti törvény 78§ cikkének automatikus megszegéséhez vezetett.

Az Önök értelmezése alapján a bank jogszerűen létre hozhat egy olyan szerződést, amely nem csak egyedi esetekben, hanem minden esetben megszegi a Hitelintézeti törvény 78§ cikkét. Mivel az adós csak forint forrással rendelkezik, és mivel nem lehet megállapítani, hogy a szerződés teljesítésére hány forintra lesz szükség, a 78§ cikkben előírt prudenciális követelménynek a hitelintézet értelemszerűen nem tud eleget tenni. (ezért neveztem korábban a deviza alapú kölcsönöket „hibás terméknek”.)

Nézetem szerint a polgári jog általános szabályai csak akkor vonatkoztathatóak a hitelintézetekre, ha azok valamelyikére a Hitelintézeti törvény lehetőséget ad, Jelen esetben a Hitelintézeti törvény nem csak nem ad erre lehetőséget, hanem egyenesen tiltja az Önök által felépített értelmezést.  A Hitelintézeti törvény, azzal, hogy engedélyezi a kölcsön nyújtást szerződés alapján a Ptk. 523§ cikkére, és kizárólag erre a cikkre utal, hiszen csak ebben a cikkben található a szerződés alapján történt kölcsön nyújtás fogalma. Ha ezt a cikket a Ptk. 231§ segítségével átértelmezzük, mint ahogy azt Önök tették, az 523§ kiürül, elveszti tartalmát, a hitelintézet pedig jogosulttá válik bármiféle szerződés megkötésére, annak ellenére, hogy a Hitelintézeti törvény kifejezett szándéka ennek az ellenkezője.

Összességében tehát a Kúria kivette a talajt a Hitelintézeti törvény alól, csorbítva ezzel a hitelintézetek felelős szabályozásának lehetőségét.
Tisztelettel,

Róna Péter
A Magyar Nemzeti Bank
Felügyelő Bizottságának tagja


Ezt mondom immár közel hat éve. A deviza alapú hitelezés védelmezői erre azt válaszolják, hogy a kölcsön összege meghatározott, mert az svájci frankban meg van határozva. De ebben az esetben a bank nem teljesítette a hitelintézeti törvény 78§ cikkét, ami a bankot a visszafizetéshez szükséges fedezet megállapítására kötelezi, hiszen az adósnak csak forint forrása van, és ezért nem lehet tudni, hogy a svájci frank visszafizetéséhez forint forrásának mekkora hányadára lesz szükség. Márpedig, ha ezt nem lehet tudni, hogyan lehet megállapíani, hogy az elégséges lesz-e vagy sem.
A kérdéssel kapcsolatban feljegyzést küldtem Dr. Wellmann Györgynek, amit itt mellékelek. Dr. Wellmann erre azt válaszolta, hogy, mivel a Kúria a döntését egy 39 tagú bizottság véleményére alapozta, ő nincs abban a helyzetben, hogy álláspontomra érdemi választ adjon.
Üdvözlettel,
Róna Péter

Szólj hozzá

Hozzászólás