Dr. Léhmann-Magyarország a Holdon van??

Úgy gondolom, hogy nincs jogom másoktól visszatartani a részemre megküldött alábbi leveleket.

Hitelesek, pontosak, időszerűek.

Ami pedig engem illet, átnéztem a mellékletben látható, legujabbKúriai jogegységi döntést, és azt minden tekintetben indokoltnak és törvényesnek tartom.

Bár csak az egyedi döntéseknél is hasonló módon jeleskednének minél hamarabb.

Siófokon 2013. december 2.

Léhmann György

Tisztelt Léhmann úr!

 

Leveleinek rendszeres és alapos elolvasása miatt kikívánkozik belőlem néhány gondolat, melyeket szeretnék Önnel megosztani.

Félig lengyel számazásom miatt, valamint mivel a világ számos országában nevelkedtem és dolgoztam, mindig értetelenül álltam a magyarság speciális problémáival szemben. Azzal, hogy olyan, mintha ez az ország mondjuk a Holdon lenne.


Magyarországra ugyanis nem érvényesek, az egyébként a történelem során bizonyított módszerek, melyekkel eredményeket lehet elérni, sem egyéni, sem szélesebb társadalmi szinten. Olyan, mintha itt minden fordítva lenne, és mintha a világ egyszerűen nem ismerne módszereket a „magyar típusú” problémák megoldására. Ezen kívül nincs mégegy olyan nemzet, ahol a nemzeti öntudat a gyűlölettel ekvivalens, ahol a honfitársak még külföldön is egymás megsegítése helyett egymást teszik tönkre. Sajnos a magyarság külföldön erről ismert.

Minden művészeti ágban, különösen az irodalomban a szerelem mellett visszatérő motívum a hazaszeretet, mint az emberi jellem, érzelmeink és tetteink egyik fundamentuma. Ezzel szemben csak a magyarok között ismerek (a saját ismeretségi körömből is) ennyi, hazájából kiábrándult, lelkileg gyökértelen embert. Ezek az emberek vagy kiégettek, és emiatt erköcsileg romlanak, vagy kellő lelkierővel megáldottak, és képesek új országban boldogan élni, hazát cserélni. Itt megjegyzem, hogy magántanárként amerikai angolt tanítok, és minden egyes tanítványom a külföldre költözés szándéka miatt tanul angolul. Ez elképesztő.

Soha sehol nem tapasztaltam a gyűlöletnek, paranoiának ilyen sokféle inkarnációját mint a magyarok között. A sokféleségen van a hangsúly – természetesen tisztában vagyok azzal, hogy milyen szélsőséges esetek voltak már az emberi történelem során. A gyűlöletnek is lehet célja ugyanis, és ebben az esetben koncentrált, esetleg gerjesztett, jól felépített és megszervezett gyűlöletre gondolok, mint például a diktatúrák esetében. Nálunk viszont ennek nincs célja, csak úgy ott van az utcán, a metrón, a fejekben, szívekben és az otthonokban. Meg nem fogható, képlékeny, ragacsos, bűzös lé.

Családom hagyományosan a művészet területén tette a dolgát, így én is erről az oldalról közelítem meg ezt a problémát is. A politikához nem értek, és nem is érdekel. Ebben a vonatkozásban csupán csak meg vagyok győződve arról, hogy itt nem dilettantizmusról, hozzá nem értésről van szó. A társadalomban végbemenő folyamatok komplex dolgok, melyekre évezeredek óta bevált, működő formulák vannak. Ezeket alkalmazza a magyar politikai elit, profin, tudatosan, és nem tudom ki, miért teszi ezt, és nem is az én asztalom.

Ami viszont az lenne, az a művészet, ami pont azt teszi, hogy kihúzza az embert a barbarizmusból, magasabb, emberi szférába emelve minket, eleve megoldást kínálva a mélyen bennünk gyökerező problémák, véleményem szerint döntő többségére. Amennyiben ugyanis a művészetet és az erkölcsöt összekapcsoljuk, csodálatos dolgot tettünk, emberré váltunk a szó magasztos értelmében. Ezt megtették például az irodalom nagyjai.

Számomra tehát az igazi tragédia az, hogy a magyarság művészeti területen sem tudott egységet létrehozni – annak ellenére, hogy minimum ugyanolyan szellemi bázissal rendelkezik, mint más országok. A jelenkori magyar művészet a levegőben lóg, mert szintén nincsenek gyökerei. Természetesen vannak a magyar kultúrának gyökerei, nem is akármilyenek, de ezek a múltban ragadtak, és mintha nem is a miénk lenne, valami mást akar a magyar. A kortárs művészet ehhez nem kapcsolódik, nem is akar, a magyar népművészet réginek számít, amit ápolni kell, de semmiképpen nem aktuális. Voltak ugyan olyan zenei próbálkozások, melyekben keverték a régit az újjal, de ezek tiszavirág életű, művészi érték szempontjából megkérdőjelezhető eredményt értek el. Mert a magyaroknak mindig a külföldi kell, de annak is egy torz, kiforgatott, kibelezett mutációja, mely funkciójában is valami egész mást tesz, és végeredményben kárt okoz.


Mindezek mellett, valamiféle illusztrációként közben magyarok ezrei hagyják el az országot folyamatosan. Ők többnyire olyanok, akik többnyire nyelvismerettel rendelkező, tanult, értékes emberek, hiszen ők képesek külföldön dolgozni és beilleszkedni, olyanok, akik más társadalmak számára hasznosak, akiket megbecsülnek.

Nem kívántam negatív lenni, nem is ilyen a természetem. Csupán az én szubjektív megközelítésemet szerettem volna Önnel megismertetni, keresve a választ. Ha túlfűtöttnek vagy kaotikusnak tűnnek soraim, kérem, bocsássa meg. Szándékosan nem fogtam vissza magam.

Határtalan tisztelettel figyelem munkáját, ami emberi alapmotívum és szakmaiság szempontjából példaértékű. Ráadásul Ön eredményeket is elér, aminek – meggyőződésem szerint – a már említett alapmotívum az oka, miszerint az Ön szándéka ember- és hazaszereteten alapszik, és semmi máson. Ez azt bizonyítja, hogy csak a szeretet által motivált problémamegoldás járhat sikerrel, mert a megoldást maga a szeretet hozza meg a gyűlölettel szemben.

Számomra a tevőlegessége mellett az eszmeisége erős annak amit Ön csinál. Az eszme amit képvisel gyömölcsöző, amire nagy szüksége van ennek a nemzetnek. Ha az ilyen eszme elkezd terjedni a társadalomban, mint amikor a kovász megkeleszti a kenyet, akkor úgy gondolom, hogy valami nagyon fontosat tett azért a magyar nemzetért, amit Ön láthatóan szeret.

Mély tisztelettel,

ifj. K………. R………

Szólj hozzá

Hozzászólás