DR. LÉHMANN: EMBEREK! ÉBRESZTŐ! AZ ÉLETETEK A TÉT!

DR. LÉHMANN: EMBEREK! ÉBRESZTŐ! AZ ÉLETETEK A TÉT!

 

Egy levél és a válasz: Kedves Ügyvéd Úr!

 

Öt éve jelentkezett rákos betegségemnek köszönhetően a lényegre koncentrálva próbálom tudatosan az életem igazgatni.
Ez alatt az időszak alatti tapasztalataim, az Universum alap törvényének, a VONZÁS TÖRVÉNYÉNEK  megismerése és alkalmazása után  a leghatározottabban ki lehet jelenteni, hogy mindenki,  csak maga tehet az adott állapotáról, hisz ahogy gondolkodik, ahogy cselekszik olyan  az élete.

Ezt azért írtam bevezetőként, mert most a leglényegesebb dologról tett említést, a cselekvésről, a saját erőfeszítésünkről.
Nagyon jól működik a sötét erők "Oszd meg és uralkodj" taktikája. 
Hipnotikus álomban tengődnek sokan, de arra nem képesek, hogy legalább felemeljék a hátsó felüket és oda álljanak azok mögé, akik értük emelnek szót.

Ez sajnos  tapasztalható volt már az országos választáskor is. Látható volt, hogy az a tiszta, abszolút jobbító szándékkal vezérelt, tényszerű "kampányolás" nem ér el az emberek tudatáig.


Még azokhoz sem, akikért Ön – időt, energiát nem kímélve – fáradozik!   

Darnell Krisztiánnak egy  kijelentése jutott eszembe, melyet az egyik előadása során az  elesett emberek megsegítése,  felsegítése kapcsán mondott: 

"képletesen szólva, az elesett emberbe bele kell rúgni, hogy az életben maradási ösztönét felpiszkálva maga akarjon fel állni". 

Első hallásra szóhoz sem jutottam a megdöbbenéstől, de később meg tapasztaltam az igazát. Mert aki próbált már felemelni olyan embert, aki elhagyja magát, az rájön, hogy hihetetlen súlyos tud lenni akár egy 40-50 kg-os emberke is, ebből adódóan vagy hagyja a földön, míg saját maga nem vesz erőt magán, és mindent megtesz, hogy ismét talpra álljon, vagy belerokkan a segítésbe.

Fentiekből ki indulva az én álláspontom, javaslatom, kérésem: ne hagyja veszni azt amit rengeteg energiával felépített, csupán egy kicsit módosítani kellene az ügyfelekkel való kapcsolaton.
Egyértelműen és világosan tudomásukra kellene hozni, ha valaki nem akar minden tőle telhetőt megtenni a helyzetének a javítsa érdekében, az ne várjon mástól se segítséget!

Pont egy hónapja megjelent levelére született meg a fenti írásom, és sokat gondolkodtam, hogy elküldjem-e? Nem tűnik-e  valami tudálékos okoskodásnak?

Végül is, a jó szándéktól vezérelt segíteni akarás késztetett arra, hogy elpostázzam a saját, 64 éves élet tapasztalatomból leszűrt tanulságot, hátha ezzel is segíteni tudok abban a nehéz döntésben, hogy meddig szabad elmenni a mások megsegítésében. 

Áldozatos munkájához szívből kívánok további nagyon jó egészséget!

Üdvözlettel:
S…………………… I……………….

A VÁLASZ:

Tisztelt S……………………… I……………….. Úr!

Természetesen minden tekintetben igaza van és véleménye különösen mostanában nagyon is aktuális. 

Amikor minden adós tapasztalhatta hosszu idő óta azt, hogy a bankok csalási magatartásával jogtalanul megszerzett pénzeknek, vagyonoknak megtartása érdekében bűnpártolói magatartást tanúsítják évek óta a Navracsics és Matolcsy féle miniszterek, illetve az egész Kormányzati hatalom, még mindig, most is készek arra gondolni, hogy ennek mostani kormányzati szélhámosságnak alapján vajon miként fognak velük a bankok elszámolni úgy, hogy ezért nekik semmit nem kell tenni.

Majd amikor ezt az alamizsnának nevezhető banki elszámolási eredményt sem fogják végül megkapni, majd akkor nézze meg, hogy ugyanezek az adósok természetesen zokszó nélkül ugy fogják ezt is tudomásul is venni, hogy ez a Kormány mindent megtett érdekükben, de a kártékony bírói hatalom és főleg az Európai Unió miatt sajnos semmit nem tud tenni. 

És ők még akkor sem fognak saját érdekükben semmit tenni.

És azon sem fogok csodálkozni, ha jobb híján az én házam ablakait fogják bezúzni mérgükben.


Ettől még ők az én bajbajutott honfitársaim, és amíg lélegzem, igyekszem nekik minden latolgatás nélkül segíteni. Illetve hátha megvalósul általam egyszer József Attila Tanítások című írásának szándéka. 

Addig pedig nekem sajnos Ady Endre „Nekünk Mohács kell” verse jár fejemben:

„Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk”

Tisztelettel: Léhmann György


Tegnapi napon volt három éve annak, hogy az alábbi címen hallhatóan a következőket is mondtam:
 „legyen tízezer per, hát abban a pillanatban a hatalom meghátrál” …

A döntő változás a tízezer per láttán mára valóban bekövetkezett, de a meghátrálás helyett a hatalom bízva erejében inkább szembefordult.Három évvel ezelőtt én úgy gondoltam, hogy a hatalom a józan ész és a tisztesség alapján fog dönteni a meghátrálás mellett.
Ők nem így gondolják.A többi megállapításom pedig a szövegben stimmel. Léhmann György

Szólj hozzá

Hozzászólás