Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van…

Talán még emlékeznek arra, hogy elmúlt év szeptember 13-án a Nemzeti Civil Kontroll internetes lapnál az alábbi levelem ismertették:

“Az alábbi hirt olvasva tudomásul veszem azt, hogy egy más világban gondolva éltem idáig, és egy egészen más világ az, ami ténylegesen körülvesz bennünket. Én az utóbbihoz nem értek, de éreztem mindenkor azt, hogy egy ilyenhez eljuthatnak azok, akik a jogállamiságot semmibe veszik.

Eljutottak.

  • Googleplus
  • Youtube

Elsősorban azoktól kérek bocsánatot, akik idáig ügyfeleimként hittek nekem, másodsorban azoktól kérek bocsánatot, akik gondolatban velem egyet értettek.Soha egyetlen percig nem értettem egyet a Kásler féle gondolkozással, de tudomásul veszem azt ezek után, hogy ők jobban értékelték a jelenlegi helyzetet.

Elég volt. Befejeztem. Én több embert nem vagyok hajlandó becsapni azzal, hogy ebben a hazában érdemes jogállamisági normákra hivatkozni.

Kifejezetten hivatkozom a július 4-i szégyenletes országgyűlési szavazásra, ahol minden parlamenti párt ezt a szégyenteljes törvényalkotási folyamatot lehetővé tette.

Elég volt. Ember még ekkorát nem csalódott a hazájának vezetőiben. Gazembereké vált hazánk, és ezen nem vitatkozhatunk ezek után.

Hála Istennek őseim életkorából kiindulva nekem ez legfeljebb 4-5 évig jelent problémát. Siófokon 2014. szeptember 13. napján. Léhmann György”  TOVÁBB A TELJES CIKKHEZ >>>

Szeptemberi levelem után néhány nap elteltével meggondoltam magam, és úgy gondoltam, hogy hazámnak tartozom annyival, hogy amikor a legnagyobb bajban vannak honfitársaim, akkor nem hagyhatom cserben a bennem bízókat.

Még akkor sem, ha a küzdelem nyilvánvalóan reménytelennek tűnt.

Azután jött a panaszkérelmemet befogadó, Európai Bizottság Elnökétől származó áprilisi értesítés, illetve az ez évi május 11-i Alkotmánybírósági határozat a 2/2014. számú Kúriai PJE. határozat alkotmányosságával kapcsolatosan, és talán két hónapig úgy gondoltam, hogy mégsem reménytelen abban bízni, hogy hazánk Európához tartozik, és hazánkban legalább az igazságszolgáltatásnál nem az önkényuralmi téboly, a korrupció a meghatározó.

Ellenben a múlt héten átvett, Pécsi Ítélőtáblának Pkf. VI.20.190/2015/2. számú jogerős hatályon kívül helyező végzése újból ráébresztett a szomorú valóságra.

Kezdem azzal, hogy ez a Pécsi Ítélőtáblai tanács korábban – 2013. szeptember 19-én – j Pf. VI.20.238/2013/9. számú jogerős ítéletében elsőfokú ítéletet megváltoztatva hozott kereseti kérelmemnek megfelelő ítéletet. úgy, hogy az ítélet indokolásának egyik bekezdése a következőket tartalmazza:

 

„Az Európai Bíróság a Banco Espanol dr Creédito SA és Joaquin Calderon Camino között folyamatban volt C-618/10 számú ügyben hozott ítélet 69. pontjában fejtette ki, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne a tisztességtelen feltételek tartalmának módosítására, e lehetőség sértené a 93/13. irányelv 7. cikke által elérni kívánt és aláírt hosszú távú célt, a tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetését.”

Majd ezt követően rátért a Pécsi Ítélőtábla említett tanácsának ez az ítélete a 93/13. Irányelv 6, cikkének tartalmára, illetve az ítélet korábbi részében ismertette a 93/13. EGK Irányelv rendelkezését.

A Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf. 21.699/2013/4. számú ítéletében leírt azoknak az elveknek megfelelően indokolt a Pécsi Ítélőtábla is, melyek mentén kell a magyar bíróságoknak eljárni akkor, ha fogyasztói szerződések tisztességtelenségének megállapítása a per tárgya:

 

A felperesek kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).

Az általam képviselt több ezer per tárgya pedig ilyen. Fogyasztói szerződésnek szerződési feltétele érvénytelenségének megállapítása iránt került előterjesztésre a kereseti kérelem minden ügyemben.

A Pécsi Ítélőtáblának e héten megküldött hatályon kívül helyező végzését megtekintve ezek után okkal merül fel bennem az a kérdés, hogy alig két év elteltével ugyanaz a bírói tanács, amelyik korábban még tudta azt, hogy a pereimben előterjesztett kereseti kérelem elbírálása az uniós jog alkalmazását igényli, miért felejtette ezt el anélkül, hogy a közben eltelt idő alatt az uniós jog jelentősége semmit nem változott.

Konkrétan a kérdés az a múlt heti végzéssel kapcsolatosan az, hogy miként volt képes a Pécsi Ítélőtábla azonos tanácsa mostani végzése a két évvel korábbi ítélete indokolásával szembefordulva szó szerint az alábbiak szerint indokolni:



 

„A felperesek fellebbezésüket lényegében arra alapították, hogy a 2014. évi XL. törvényben foglalt, a megállapítás iránti perlésre vonatkozó felhatalmazást meghatározott körben „visszavonó” rendelkezés a fogyasztó jogok sérelmét, a fogyasztói jogvédelem csorbítását eredményezi. A másodfokú bíróság azonban ezzel nem értett egyet.

Hangsúlyozni kívánja a másodfokú bíróság, hogy a 2014. évi XL. törvény 37. § (1.) és (2.) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezést nem lehetséges csupán önmagában vizsgálni és értékelni, a jogvédelem a 2014. évi XL. törvény és az annak alapjául szolgáló 2014. évi XXXVIII. törvény rendelkezéseinek összességében történő értékelésével minősíthető. Ilyen szempontú vizsgálódás alapján adódik az a nyilvánvaló következtetés, hogy a korlátozás azért történt, mert a jogalkotó a pénzügyi intézmények által indított külön perek sikertelensége által időközben megdönthetetlenné vált tisztességtelenségi vélelem alkalmazásával az érvénytelenség kérdésében állás foglalt és ebben a közben a részleges érvénytelenség következményeinek mikénti alkalmazását a gyakorlati megoldás és megvalósíthatóság szintjén szabályozta. A társadalmi léptékű igen nagyszámú ügyben megoldandó problémát a jogalkotó ekként magas fokú fogyasztó jogvédelmet biztosítva rendezte.

Ehhez képest nem eredményezi a fogyasztó jogok sérelmét sem az, hogy a jogszabály által deklarált érvénytelenség egyedi ügyben történő kimondására a fél külön nem tarthat igényt, sem az, hogy amennyiben érvénytelenséggel kapcsolatos hivatkozásai és igényeit a jogszabály által nyújtott rendezési mód nem fedi le, úgy tőle ezen igény nevesítését a jogalkotó megköveteli.

A felperesek a 2014. évi XXXVIII. és XL. törvény hatálya alá tartozó szerződéseknek éppen azon rendelkezéseit kifogásolják, melyek kapcsán a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § 1. bekezdésében meghatározott vélelem alkalmazandó. Nem támogatható az a rendeltetésszerűnek nem minősíthető joggyakorlás, mely szerint a fél a törvényben deklarált tisztességtelenség egyedi megállapítása iránt6, a perlés eredménytelenségének kockázata nélkül abból a célból indít pert, hogy a hivatalbóli fogyasztóvédelem elveire alapítottan a teljes szerződés bíróság általi átvizsgálását érje el. A fellebbező felperesek ezen hozzáállást tükröző álláspont az Európai Bíróság fogyasztóvédelmi tárgyú ítéleteinek félreértelmezésén alapul.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikkelye értelmében a tagállami bíróság akkor élhet előzetes döntéshozatal iránti előterjesztéssel, ha úgy véli, hogy ítélete meghozatalához az ott meghatározott kérdésekben való döntésre van szükség. A felperesek által előzetes döntéshozatali eljárása utalni kívánt kérdések azonban olyan körülmények tisztására irányulnak, amelyek túlmutatnak a jelen másodfokú eljárásban vizsgálandó kérdésen, így a másodfokú bíróság szükségtelennek találta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. Az erre irányuló kérelem elutasítása ellen a Pp. 155/A § 3. bekezdése alapján nincs helye külön fellebbezésnek.

Az elsőfokú bíróság a 2014. évi XL törvénybe iktatott pergátló akadályt érdemben helyesen, de anélkül vette figyelembe, hogy a felpereseket a 2014. évi XL. törvény 37. § -ában foglaltaknak megfelelően hiánypótlásra felhívta volna. A hiánypótlási felhívás nem mellőzhető.”

Mint jól látható, a Pécsi Ítélőtábla végzésének indokolása annak ellenére kerüli az uniós jog említését és alkalmazásának kötelezettségét, hogy ismeretében van a kereseti kérelmemmel kapcsolatos követelménynek:

 

  A felperesek kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).

Egyetlen okkal lehet magyarázni azt, hogy a két évvel ezelőtti ítéletet megcáfolva a végzés kerüli a fellebbezésem elbírálása során az Európai Bíróság ide kapcsolódó gyakorlatát.

Azzal. hogy határozott véleményem szerint az eljáró bírói tanács nem a jogszabályoknak és lelkiismeretüknek megfelelő határozatot hoztak, hanem utasításra hozott határozatot.

Azaz nem bírósági határozatot hoztak, hanem a bíróság fölé rendeltek utasításának megfelelően intézkedtek

Néhány gondolatot ismertetek ennek a véleményemnek bizonyítására:

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

1./ Miként lehet logikusan megmagyarázni azt, hogy a végzés első bekezdése szerinti annak a felperesi állításnak, hogy a 2014. évi XL. törvény a fogyasztói jogvédelem csorbítását jelenti, válaszul a következő bekezdésben azzal cáfolnak, hogy a törvénybe foglalt korlátozó rendelkezésnek oka volt.

2./ Miként lehet logikusan megmagyarázni azt, hogy az indokolás 2. bekezdésében írtak szerint a fogyasztók előtt eltitkolt körülmények között folyamatban volt, pénzintézmények által indított külön perek eredményére tekintettel történt jogalkotási gyakorlati megoldás és megvalósíthatóság miatti, 2014. évi XL. törvény 37. § (1.) és (2.) bekezdésben írt korlátozások nem a fogyasztói jogvédelem csorbításának tekintendőek, hanem magas fokú fogyasztói jogvédelemnek.

3./ Miként lehet logikusan megmagyarázni az indokolás 3. bekezdésében írt azt az állítást, hogy

 

„Ehhez képest nem eredményezi a fogyasztói jogok sérelmét sem az, hogy a jogszabály által deklarált érvénytelenség egyedi ügyben történő kimondására a fél külön nem tarthat igényt,”

Mióta nem sérelem az, ha az eddig gyakorolható jogait a fogyasztó bíróság előtt jövőben nem gyakorolhatja.

4./ Miként lehet logikusan megmagyarázni a korábbi Ítélőtáblai ítéletek szerinti

 

„a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor”,

 

megállapítás ismeretében azt, hogy a Pécsi Ítélőtáblai végzés még csak egy szót sem említ arról, hogy léteznének Európai fogyasztóvédelmi irányelvek, nemhogy összhangban értelmezett volna bármit is az Európai Irányelvekből a végzés meghozatalakor..

5./ Miként lehet logikusan megmagyarázni azt, hogy ha a 3. bekezdés szerint a Pécsi Ítélőtáblai végzés megállapítja azt, hogy „érvénytelenség egyedi ügyben történő kimondására a fél külön nem tarthat igényt,”,

akkor az idézet utolsó mondata szerint miért állítja azt, hogy A hiánypótlási felhívás nem mellőzhető.”

Miért nem mellőzhető? Talán azért, mert ha mégis eleget teszek a hiánypótlásnak akkor az érvénytelenségnek egyedi ügyekben történő kimondására mégis van lehetőség?

De ha mégis van lehetőség, akkor miért állapította meg a 3. bekezdésben a Pécsi Ítélőtábla azt, hogy nincs lehetőség?

Az utasítás szerinti bírói végzés logikusan nem indokolható, csak ilyen össze-vissza beszéddel.

És akkor még nem részleteztem a végzés idézett része megállapításának helytelenségét bizonyítva azt, hogy mivel a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § 1. bekezdésében írt vélelem egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ennek a szerződési feltételnek elhagyása teljesíthetetlenné teszi a változó kamatozású kölcsönnek teljesíthetőségét, talán mégsem kellett volna olyan valótlanságot megállapítani a végzésben, hogy felperesek ugyanezt kifogásolják.

Hiszen mi úgy kérjük az egyoldalú szerződésmódosítási szerződési feltétel érvénytelenségét a perben, hogy ezzel egyidejűleg a teljesíthetőség érdekében az irányadó deviza jegybanki alapkamat változását kérjük az ügyleti kamat változása okaként meghatározni. A 93/13 EGK Irányelvnek megfelelően.

Ugye a kettő nem ugyanaz?

Vagy mi szükség volt a 4. bekezdésben „rendeltetésszerűnek nem minősíthető joggyakorlásnak” nevezni a felperesi kereseti kérelem szerinti igényt akkor, amikor

ugyancsak egyetlen szerződési feltétel tisztességtelensége miatti érvénytelenséget kérelmező keresetlevelem alapján a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/4. számú végzésében 18 pontba foglalta össze az OTP-s szerződésben fellelhető tisztességtelen szerződési feltételeket. Ott, és a Pécsi Ítélőtábla előtt is két évvel ezelőtt még rendeltetésszerű volt a pereim szerinti joggyakorlás, csak most hirtelen vált nem rendeltetésszerűnek.

Úgy gondolom, hogy kellő módon bizonyítottam azt, hogy az a Pécsi Ítélőtáblai tanács, amelyik két évvel ezelőtt még ugyanilyen keresetlevél alapján példamutatóan alapos és törvényes ítéletet hozott, most két év elteltével minden tekintetben logikátlan, meglapozatlan, törvénysértő végzést hozott.

Meggyőződésem szerint utóbbi esetben utasításra, parancsra hozott ilyen tartalmú végzést.

Tudom, hogy a Pécsi Ítélőtáblai tanács most is legalább úgy tudja azt, hogy az alábbiak szerint kellett volna a kérelmemet, a fellebbezésemet értékelni, mint ahogy az Európai Bíróság főtanácsnoka tette:

 

50.„ Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 38. cikke értelmében az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét, amely kötelezettség érvényes a 93/13 irányelv végrehajtására is.(19)

A bíróság azt is megállapította, hogy az uniós jog végrehajtása során a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania a jogalanyok uniós jogból származó jogainak hatékony bírói jogvédelmére vonatkozó követelményeket is,

amint ezt a Charta 47. cikke biztosítja,(20) amely védelemnek egyaránt érvényesnek kell lennie az uniós jogra alapított keresetek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok kijelölésére és az ilyen keresetekre vonatkozó eljárási szabályok meghatározására.”

54. A Bíróság ebből több ízben is azt a következtetést  vonta le, hogy a nemzeti bíróság –  amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek – hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozva a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet,(24) mivel fennáll az a nem elhanyagolható kockázat, hogy a fogyasztó tájékozatlanságból nem hivatkozik a vele szemben alkalmazott kikötés tisztességtelen voltára.(25)

55. A Bíróság különösen azt állapította meg, hogy a nemzeti bíróságnak hivatalból kell bizonyítást folytatnia annak megállapítása érdekében, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződés részét képező feltétel az irányelv hatálya  alá tartozik ‑e, és amennyiben igen, hivatalból kell értékelnie az ilyen feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét.(26)

A Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy az  a nemzeti bíróság, amely megállapítja valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, köteles egyrészről – anélkül hogy meg kellene várnia,hogy a fogyasztó erre vonatkozó kérelmet nyújtson be – az említett megállapításból a nemzeti jog alapján eredő minden következtetést levonni – a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása mellett(27) – annak biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve, másrészről pedig főszabály szerint objektív szempontok alapján értékelni,hogy a szerződés fennmaradhat e az említett feltétel nélkül is.(28)

57. A Bíróság abban az ügyben úgy döntött, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen. A bíróság mindazonáltal azt is kimondta, hogy a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint kötelezi a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságot arra, hogy a peres feleket tájékoztassa erről, és lehetőséget biztosítson számukra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírt eljárások szerint kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat.(30)

(Pedro Curz Villalon Főtanácsnok 2015. junius 25-i Indítványa C-32/14. számú EU Bírósági ügyben)



A Pécsi Ítélőtáblai bírók mindezeket legalább úgy tudják, mint a főtanácsnok. Alkalmaznák is mindezeket álláspontom szerint, hiszen befolyástól mentesen két évvel ezelőtt még minden tekintetben tökéleteset alkottak.

De ne törjenek pálcát a bírók feje fölött azért, mert az általam ismeretlen helyről, de mindenképpen a hatalmi elittől származó utasításoknak a leírtak szerint tett eleget a bírói tanács. El tudja azt képzelni valaki, hogy mondjuk 50-60 éves korban egy magyar felsőszintű bíró milyen nehezen tudna elhelyezkedni Európának jogállamisággal rendelkező országaiban akkor, ha ezeknek az utasításoknak ellenáll?

A bankok által magyarok millióitól elcsalt, zsarolási jellegű magatartással megszerzett pénznek megtartása, illetve a banki fosztogatás továbbfolytatása érdekében bíróságok felé fentiek szerinti utasításokat adók erkölcstelenségét egyébként nagyobbnak tartom, mint az útonálló rablók erkölcstelenségét.

Hiszen az utóbbiak őszintén elmondják, hogy rabolni akarnak, míg az előbbiek hasonlóan elitélendő magatartásúak még tetejében a károsultak felé még hazudoznak is.

Ahhoz, hogy egy szinten ítéljem meg az erkölcstelenségét az útszéli rablónak a bankok károkozásainak védelmezőivel, szerintem a bíróságokat utasítgató hatalmi elitnek a következőket kellene kijelenteni:

 

1./ Tudjuk jól, hogy a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések az irányadó deviza jegybanki alapkamata változásától függően változó kamatozásúak, és a CHF-nek 2009. évi jegybanki alapkamat csökkenése folytán 2009. évtől kezdődően csupán ez okból is az adósoknak fele akkora törlesztő részletet kellett volna fizetni, mint amennyit fenyegetésekkel követeltek a bankok.

2./ Tudjuk jól, hogy a bankok az általuk egyoldalúan szerkesztett kölcsönszerződésük írásakor is jól tudták a bankok azt, hogy az irányadó deviza – többségében CHF – árfolyamváltozása korlátlan mértékű lehet, de ennek ellenére a bankok által adósoknak címzett kockázatvállalási nyilatkozatban az árfolyamváltozás mértékét a bankok bagatellizálták és legfeljebb jelentősnek mondták.

3./ Tudjuk jól, hogy a bankok az általuk egyoldalúan szerkesztett kölcsönszerződésekbe tíznél is több olyan tisztességtelen szerződési feltételt rögzítettek, mellyel saját maguk számára jelentős jogtalan előnyt biztosítottak. Tudjuk jól, hogy egyéni perindítás esetén ezek alapján kikényszerített adósi költségek is megtérítendők lennének a bankok által.

4./ Tudjuk jól, hogy Európában a fogyasztókat meg kell kérdezni arról, ha a bíróság bármely feltétel esetében semmisséget, vagy a törvényalkotó törvénnyel a fogyasztói szerződés alapján következtetést akar levonni, hogy a fogyasztó kívánja-e ezeket, vagy sem, ezért mi az Európai szabályokat semmibe véve erőltettük az adósokra az elszámolást és forintosítást törvényalkotással.

5./ Tudjuk jól, hogy fogyasztókra erőltetett, megkérdezésük nélküli forintosítás előtti „elszámolás” –nál alkalmazott árfolyammérték HUF/CHF törvényi megfogalmazása azt követően történt, hogy fél évvel korábban az Alkotmánybíróság által is alkotmányosnak mondott, Európai Bírósági ítéleten alapuló Kúriai jogegységi határozat szerint amennyiben a bank által átadott kockázatfeltáró nyilatkozat nem tartalmazza azt, hogy az árfolyam kedvezőtlen változásának nincs felső határa, akkor a tájékoztatás tisztességtelensége vizsgálandó bíróság által azért, hogy megtudjuk azt, hogy a bank, vagy az adós viselje az árfolyam változás terheit.

6./ Tudjuk jól, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat tisztességtelenségének megállapítása esetén a törvény által kikényszerített elszámolási eljárásnál törvényi előírás alapján CHF esetén alkalmazott 256,50 Ft átváltási árfolyam helyett a szerződés megkötése kori 140-160 Ft. közötti árfolyamot kellett volna alkalmazni az Európai jognak megfelelően.

7./ Tudjuk jól, hogy a Magyarország által is betartandó Uniós Alapjogi Charta 47. cikke alapján mindenkinek egyénileg joga van ahhoz, hogy akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz, de ez bennünket nem érdekel akkor amikor a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján megfosztjuk a fogyasztókat ennek az alapvető jognak gyakorlásától.

8./ Tudjuk jól, hogy az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága előtt CHAP (2015) 00555 szám alatti panaszeljárásban az Európai Bizottság Elnökének képviseletében kifejtették azt, hogy az Elnök Úr helyteleníti magyar Országgyűlés által elfogadott 2014. évi XXXVIII. törvénynek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés korlátásáról és folyamatban lévő perek felfüggesztéséről szóló rendelkezéseknek, de bennünket ez sem érdekel. Felőlünk azt közöl az Európai Bizottság Elnöke panaszeljárással kapcsolatosan amit csak akar, mi akkor is befejezzük több millió magyar ember banki kifosztását az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést ellehetetlenítve.

9./ Tudjuk jól, hogy 2010. évtől kezdődően a svájci frank jegybanki alapkamata 0 érték körül mozog és hosszú ideig ott is marad, de mivel azt is tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank jegybanki alapkamata állandóan mozog, másfél év múlva számításunk szerint 6 %-kal nőni fog, éppen az volt a célunk az adósokra történő forintosítás kényszerítésével, hogy a forintkamat növekedés folytán törlesztő részleteik összege 2016-2017 évtől 50 %-os mértékben nőjön a jelenlegi mértékhez képest csupán az alapkamat növekedés miatt.

10./ Tudjuk jól, hogy 2016. év végén valamennyi bank a tőketörlesztést is követelni fogja az adósoktól úgy, hogy ezáltal példaként az OTP-nél 80 %-kal, CIB-nél 100 %-kal fog növekedni a havi törlesztő részlet úgy, hogy közben az adósok a bankok által eddig okozott tényleges kárhoz, vagy szerződés kötéskori árfolyamon történő teljesítés lehetőségéhez  az egyedi perek akadályozása folytán soha nem juthatnak hozzá, de éppen az ilyen mértékű adósi tehernövekedés a célunk akkor, amikor meggátoljuk az egyéni perek lefolytatását az Európai jogi rendelkezések semmibevételével.

11./ Tudjuk jól, hogy a kölcsönszerződések megkötése óta egy banki ötlet alapján annuitásos módszerre hivatkozással követelhették a ténylegesnél nagyobb mértékben a bankok az adósoktól a kamatot, azt is tudjuk, hogy a mostani elszámolási szélhámossággal ezek a többletkamatok visszatérítése nem történik meg, de bennünket nem érdekel az, hogy a forintosítási szélhámosság után ugyanúgy kell majd a kamatot fizetni az adósoknak, mintha eddig nem az esedékesnél jelentősen nagyobb összegű kamatot kellett volna fizetni.

Mi, a bíróságokat utasítgatók mindezt tudjuk. De bennünket most nem érdekel semmi. Sem Ember, sem Haza.

Bennünket, a bíróságokat utasítgató hatalmi elitet most csak egy érdekel. Az, hogy nekünk az életviszonyaink bármi áron ilyen szinten maradjon. Nem vagyunk hajlandóak veszélyeztetni az általunk öröknek gondolt életviszonyainkat a népet kifosztó bankok által provokált, esetleg bennünket is sújtó problémák miatt. Ezért van minden.

Napóleoni erkölcsiséghez jutottunk. Aki azt mondta egy véres csata után, hogy egy szerelmes éjszaka Párizs Asszonyainak és a veszteség pótolva lesz. Nálunk is ennyit ér az emberek élete.

 

Ezt a nyilatkozatot várom a bíróságokat utasítgató hatalmi elittől, és kész vagyok erkölcsiségüket az útonálló rablók erkölcsi szintjére emelni.

Ami pedig bennünket, a nem hatalmi elithez tartozókat illeti, a Pécsi Ítélőtáblai végzés után is tenni kell szerintem a dolgunkat az alábbiakat szem előtt tartva:

Az embertől csak akkor lehet elvenni az önbecsülését, ha ő maga lemond róla.”

És természetesen bízni kell ezek után is az egyéni pereket kezdeményezőknek velem együtt még akkor is, ha a sikerre reményünk alig maradt. Mint ahogy ez évben május 11-én az Alkotmánybíróság egésze szembefordult határozatával a bíróságokat utasítgató hatalmi elittel, miért ne fordulhatna elő az, hogy lesz egy olyan magyar bíró, aki márpedig felteszi az Európai Bíróságnak azokat a kérdéseket előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezve, amiket fel kell tenni az elmúlt évi nemzetietlen törvények után.

Ennyi az egész. A többi pedig ilyen esetben az Európai Bíróságon múlik és ez így lesz rendjén.

Amennyiben pedig hazánkban egyetlen ilyen bíró nem lesz, akkor minden egyes egyéni perlőnek összesen 8.600 Ft. kára  lesz. Részben azáltal, hogy levelezési költséget fizetett nekem ügyvédi díj nélkül 5.000.-Ft-ot, részben a 36.000.-Ft. illetékből csak ennek 90 §-a jár vissza az érdemi tárgyalás nélkül befejeződött peres eljárás esetén. De azt elmondhatja ennek a 8.600.,-Ft-nak fejében minden pert indító adós, hogy mindent elkövetett azért, hogy a banki fosztogatás eredményességét akadályozza.

Mint ahogy nekem is alapvető kötelességem tőlem telhetően mindent megtenni minden ügyfelemért.

Ezt úgy értem, hogy amennyiben minden törvényes lehetőséget kimerítettem és be kell látnom azt, hogy a peres eljárásban nincs tovább, akkor fordulok vissza az elállás jogi intézményéhez. Hiszen bebizonyítottam ügyfeleimnek és magamnak is azt, hogy Magyarországon az igazságoltatásra gondolni ez ügyben út a reménytelenségbe, de van annyi tartásom önbecsülésem, hogy ezt az elviselhetetlen törvénytelenséget nem tűröm el.  Ezért azt fogom javasolni fogom minden ügyfelemnek erre az esetre, hogy a szerződését elállással egyoldalúan, a szerződés aláírásának időpontjára visszamenőleges hatállyal bontsa fel ajánlott levélben.

 

Nincs szükség semmiféle bíróságra ehhez, egyetlen forintot sem kell ehhez felmutatni, a bank pedig csináljon amit akar. Amennyiben kikényszerítette a bíróságok előtti törvénytelen állapotot, akkor szerintem csak ez lehet egyetlen jogos, és öntudatos emberhez méltó válasz.

Természetesen időben minden ügyfelemet értesíteni fogom az elállással kapcsolatosan felmerülhető problémákról, valamint ehhez egy darab meghatalmazást küldök részükre. Amennyiben aláírva ezt visszakapom tőlük, a szerződést annak aláírásának időpontjára felbontó levelük a bankokhoz tőlem megérkezik.

De bízzunk abban, hogy addig még sok minden történhet…

Siófokon 2015. július 29. napján. Léhmann György 

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás