Dr. Kriston István ügyvéd-EGÉSZ SZERZŐDÉS SEMMISSÉGE.JOGVÉLEMÉNY A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁHOZ

Dr. Kriston István ügyvéd, európajogi (pénzügyi) szakjogász:
DEVIZA ALAPÚ KÖLCSÖNSZERZŐDÉS TÁRGYÁNAK JOGSZABÁLYBA ÜTKÖZŐ MEGHATÁROZÁSA OKÁN AZ EGÉSZ SZERZŐDÉS SEMMISSÉGE. A JOGOSULTI FELELŐSSÉG KÉRDÉSE. JOGVÉLEMÉNY A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁHOZ INTÉZETT KÚRIAI INDÍTVÁNY 1. PONTJÁHOZ (NYÍLT LEVÉL).

Dr. Darák Péter úr, a Kúria Elnöke
Dr. Wellmann György úr, a Kúria Polgári Kollégiumának Kollégiumvezetője

Tisztelt Kúria!

Európajogi (pénzügyi) szakjogászként a Kúria Polgári Kollégiuma, mint jogegységi tanács december 16.-i ülése elé terjesztett és nyilvánosan közzétett jogegységi indítványhoz már megküldött jogvéleményemet a jogegységi indítvány 1. pontjához tartozó fent írt tárgyban ezúton kiegészítem:


JOGALAPOK [Ptk. 200.§ (2), 231.§ (2)].

ÁTSZÁMÍTÁS SEMMISSÉGE. Kölcsönszerződések  deviza nyilvántartási pontjai (forint szolgáltatás átszámítása devizakövetelésre) a Ptk. 231.§-ában szabályozott átszámítás jogába (jogszabályba) ütköznek. A teljesítés helyének pénznemétől eltérő más pénznemben meghatározott pénztartozást lehet árfolyamon átszámítani. A deviza alapú hitel esetén – mivel az forinthitel, ezért – a más pénznemben tartozás fogalmilag kizárt. A polgári jogi norma más idegen pénznemben meghatározott, tehát kifejezetten devizahitel (devizakölcsön) esetében engedi meg a deviza tartozásnak a teljesítés helyén és idején érvényben lévő árfolyamon történő átszámítását. A pénzügyi intézmény egy „pénzügyi trükkhöz” folyamodott, nevezetesen a forintot átszámította devizára (denominálta) és úgy kezelte, mintha devizában, vagyis az adós más pénznemben tartozna és így már megnyílt a lehetősége arra, hogy a „fiktív devizát”, mint más pénznemben nyilvántartott tartozást vételi/eladási deviza árfolyamon átszámítsa a teljesítés helyén érvényben lévő forint pénznemre. Ezt a jogot a pénzügyi intézmények arra használták fel, hogy a nyújtott forinthitelt úgy tüntették fel mintha devizában nyújtották volna, mintha átváltották volna devizára, holott erről szó nincsen. Az átváltás (devizakereskedési művelet) és az átszámítás (denominálás) két egymástól teljesen eltérő pénzügyi és jogi fogalom. 


 

A pénzügyi intézmények csak igazoltan és ténylegesen rendelkezésre bocsátott deviza átváltása esetén tarthatnának igényt arra, hogy az általuk beszerzett és az adós rendelkezésére bocsátott deviza árfolyamának változásához árfolyamrés költséget (árrés) és árfolyamkülönbözetet (árfolyamváltozás) követelhessenek. Ehhez képest átváltás nem, hanem csak átszámítás történt, és itt álljunk meg. Az átszámítás folytán azonban a pénzügyi intézmény ezt megtoldotta egy pénzügyi művelettel … A forinthitel átszámított deviza-ellenértéke már működhetett mint deviza pénzügyi eszközre vonatkozó deviza határidős ügylet, mert annak kifejezetten nem feltétele a deviza megléte, elég a deviza fiktív áramlása és teljesülnek a befektetési hitelnyújtáson alapuló fiktív devizára vonatkozó határidős ügylet feltételei, amelyben a hitelező is részt vesz. Összhangba kerülhetett a bankok devizaforrásra történt eladósodásának (devizabetét, deviza swap tőke- és kamatcsere) és annak hasonló paraméterekkel rendelkező forintpiaci hitelezési lábának paraméterei, vagyis a bankok beszedik forintban a fiktív deviza ellenértékét, így a bankok devizakitettségével szemben forint bevételei állnak, de deviza alapú forint bevételek és innen kezdve az államtól követelhetik a forint bevételeik devzára váltását. megjegyzem csak, hogy egy tagállam ilyen súlyos devizakitettségének megengedése a központi bankok európai rendszerében (KBER) az uniós jogszabályok alapján az Európai Központi Bank alapszerződéseken nyugvő felelőssége.

 

2007. évi CXXXVIII. tv. 4.§ (2) 7. pont – befektetési hitel: pénzügyi eszköz vásárlásához nyújtott hitel, ha a hitelt nyújtó részt vesz az ügylet lebonyolításában.

2007. évi CXXXVIII. tv. 59/D. § (1) A határidős és opciós ügyletek, valamint a swap ügyletek határidős ügyletrésze az ügylet zárásáig mérlegen kívüli tételként kerülnek nyilvántartásra a szerződés szerinti kötelezettség összegében, a kötési (határidős) árfolyamon.

 

244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (R.) a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól

6. § (2) Az intézmény a tőzsdén kívüli határidős ügyletekből származó pozícióit a Felügyelet által jóváhagyott belső szabályzata alapján köteles értékelni.
(3) Az intézmény a tőzsdei határidős ügyleteket és a tőzsdén kívüli határidős ügyleteket az alapul szolgáló eszköz és az ügylet által generált fiktív vagy valós pénzáramlás (a továbbiakban: fiktív pénzáramlás, fiktív kölcsönnyújtás vagy fiktív kölcsönfelvétel) összetételeként köteles kezelni.
(4) A fiktív pénzáramlás értéke a jövőbeli pénzáramlás jelenértékével egyenlő.
(5) Az intézmény a kereskedési szándékkal tartott repó típusú, határidős kereskedéshez kapcsolódó pozícióit akkor tarthatja nyilván a kereskedési könyvben, ha azok megfelelnek a 3. §-ban foglaltaknak és minden repó típusú, határidős kereskedéshez kapcsolódó pozíciót a kereskedési könyvben tartanak nyilván.
17. § (1) A határidős deviza ügyletet úgy kell tekinteni, mint egy fiktív kölcsönfelvételt abban a devizában, amit az intézmény határidőre eladott és egy fiktív kölcsönnyújtást abban a devizában, amit határidőre vásárolt.



KONKLÚZIÓ. A deviza alapú kölcsönszerződés a forinthitelnek a Ptk. 231.§-ába ütköző tilos átszámításával hozott létre idegen pénznemben meghatározott deviza követelést, ezért a szerződés semmis. A törlesztéskor a fiktív devizának a teljesítés helyén és idején érvényben lévő árfolyamon történő átszámítása is jogszabályba ütközik, ezért a szerződés semmis. Az átszámítás jogának gyakorlásához az idegen pénznemben meghatározott tartozás hiányzik, ezért a fiktív deviza átszámítása semmis. A fentiek okán a szerződés semmis, ezért a pénzkövetelés érvényesen nem jött létre.

A BANKOK JOGOSULTI FELELŐSSÉGE. A bankok jogosulti felelőssége az adós fiktív devizakitettségéből eredő reálteljesítés lehetetlenné válása okán az adós szabadul tartozása alól és olybá kell tekinteni, hogy a hitelező teljes egészében visszakapta a kölcsönt.

Ptk. 312.§ (3) bekezdés értelmében ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését. Hivatkozom az alábbiakban 1933. évben kiadott  Dr. Szladits Károly: Magyar Magánjog Vázlata (MMV) jogirodalmi felfogásra és az 1981. évben kiadott Ptk. Magyarázata II. kötetre (PTKM) is.

MMV 99-100. oldal: „érdekbeli, vagy betöltési lehetetlenség: t.i. lehetetlenül a szolgáltatás akkor is, ha annak teljesítését az adóstól az élet józan felfogása szerint a tisztesség és a méltányosság elvének figyelembe vételével nem lehet elvárni. A jóhiszemű kötelembetöltés elvéből következik, hogy az adós csak addig a határig köteles a teljesítés céljából erőfeszítéseket tenni, ameddig ezt tőle a méltányosság szerint el lehet várni. Ilyenkor beszélhetünk a kötelem túlnehezüléséről”.

MMV 102.oldal: „abban az esetben, ha a szolgáltatás a jogosult (hitelező) hibájából vált lehetetlenné, a dolgot olybá kell venni, mintha a jogosult megkapta volna a neki járó szolgáltatást, köteles tehát az ellenszolgáltatást teljesíteni annak ellenére, hogy a szolgáltatást, nem kapta meg”.

PTKM 1454. oldal: „A jogosultnak felróható lehetetlenülés esetén a kötelezett szabadul a kötelezettsége alól és követelheti az ellenszolgáltatást, valamint az ezt meghaladó kárának, mégpedig a teljes szerződési érdek pénzértékének a megtérítését. A kárenyhítési kötelezettség, valamint a kártérítés módja és mértéke szempontjából ebben az esetben is az általános felelősségi szabályok az irányadók, tehát a 318.§-ra figyelemmel alkalmazni kell a 340.§-t”


Tisztelettel:

dr. Kriston István ügyvéd
európajogi (pénzügyi) szakjogász

Szólj hozzá

Hozzászólás