DR. KRISTON – ÁLLAMPER" KERESET I/II. RÉSZ

Ptk.240. § (1) Ha jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettség-vállalásuk jogcímét.
Ptk.205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. (2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.
Ptk. 226.§ (2) Jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat.
Ptk.241. § A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
Alaptörvény II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
Ptk.198. § (1) A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság a szolgáltatás követelésére.

(2) Tényalap. Ehelyütt is hivatkozom a I.1.(2)-(3) felvett tényállásra, azt kiegészítem. A felperesi adósok és II.r. alperes tagintézményei között létrejött jelzálogkölcsön-szerződéseket a szerződésen kívül álló II.r. alperes bankszövetségi egyesület és az I.r. alperesi állam (államkincstár, fiscus) a megállapodásuk (F/1) 4. pontjával módosították. A jelzálogkölcsön-szerződések szerződéskötő jogalanyainak (adósok, bankok) szerződésmódosító egybehangzó nyilatkozata hiányzik. Az állam a polgári jogviszonyokban jogi személyként vesz részt [Ptk. 28.§ (1)], jogi személyisége azonban csupán azokra a jogviszonyokra terjed ki, amelyekből eredő jogok és kötelezettségek az államot jogosítják és kötelezik. Más szerződő felek (hitelező és adós) közötti magánjogi jogviszony tekintetében az államnak a polgári jog szabályai szerint jogalanyisága nincs. Az állam harmadik személyek magánjogi jogviszonyára kiható jognyilatkozatokat kizárólag jogszabályi felhatalmazással, törvény által megjelölt és feladatkörének megfelelően kiválasztott szervezet útján tehet (magánjogi jogviszonyban a nemzeti fejlesztési miniszter útján tehet). A megállapodás sérti az Alaptörvényben biztosított önrendelkezési alapjognak a felperesi adós felek magánjogi jogviszonyaikra is kiterjedő privát autonómiáját is azzal, hogy kötelmükkel harmadik személy alperesek rendelkeztek.




Okirati bizonyítási indítvány. Indítványozom, hogy a külzeten megjelölt és peranyagként szolgáltatott ügyleti iratokat a t. bíróság okirati bizonyítékként szíveskedjen figyelembe venni és elbírálni és mivel az érvényesíteni kívánt jogalap tényállását az ügyleti iratokkal bizonyítani lehet [Pp. 193.§], ezért az egyéb bizonyítást mellőzni szíveskedjen.

(3) Konklúzió. A szerződéseket a szerződő felek [Ptk. 205.§ (1)-(2), Atv. II. Cikk] kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítása vagy jogszabály [Ptk. 226.§ (2)] avagy bíróság [Ptk. 241.§] módosíthatja. Álláspontom szerint a szerződésen kívül álló alperesek megállapodása a felhívott jogszabályokba ütközik, ezért semmis [Ptk. 200.§ (2)].

(4) Harmadik vagylagos kereseti kérelem. Kérem a t. bíróságot, hogy a fent írt tényállás és megjelölt jogi alapok szerint alperesekkel szemben a 4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás érvénytelenségét megállapítani szíveskedjen.

IV.
NEGYEDIK VAGYLAGOS KERESET
4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás érvénytelensége

4. SEMMIS MEGÁLLAPODÁS – jóerkölcsbe (társadalom erkölcsítéletébe) ütköző 4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás érvénytelenségének megállapítása.

(1) Jogalapok [Ptk. 4.§ (1), 5.§ (1)-(2), 200.§ (2)]. A jogalapokhoz tartozó tényalapokat az alábbi tényelőadásom és bizonyítékaim tartalmazzák:

(2)
Ptk.4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.
Ptk.5. § (1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést. (2) Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
Ptk. 200.§ (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
EBH2003.956. A jóerkölcs a kialakult értelmezés szerint – polgári jogi értelemben – a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A szerződéses szabadság tehát nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. A Ptk. 4. §-a a kódex eszmei alapjaként emelte jogszabályi rangra azt az erkölcsi szabályt, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kell eljárni a polgári jogi jogviszonyokban, és ez a szabály már a szerződéskötést célzó tárgyalások során is irányadó. Mindebből az következik, hogy az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó.

(3) Tényalap. Ehelyütt is hivatkozom a megállapodás létrejöttének és körülményeinek I.1.(2)-(3) alatt felvett tényállására, azt kiegészítem. Alperesek a jelzálogkölcsön-szerződések nagyszámú adós jogalanyainak nyilatkozatának beszerzése mellőzésével, a szerződés felperesi adós jogalanyai vagy érdekvédelmi szervezetei jognyilatkozatának beszerzése nélkül kötöttek reájuk nézve árfolyam kötelezettség módosítására vonatkozó megállapodást. Az állam az adósok nyilatkozatának beszerzésére még csak nem is törekedett. Az állam is köteles a polgári jogviszonyokban a jóhiszeműség és tisztesség, kölcsönös együttműködés követelményét betartani. Az állam a legkisebb együttműködést sem tanúsította a felperesi adósok felé. Alperesek a joggal való visszaélés tilalmának sérelmével a felperesi jelzálogkölcsön-szerződések módosítására olyan megállapodást kötöttek, amely az adósok jogait és törvényes érdekeit csorbította (deviza tartozás piaci árfolyamon konvertálása) és I.r. alperesi tagintézményeket e szerződésekben illetéktelen előnyhöz segítette (árfolyamnyereség).

Okirati bizonyítási indítvány. Indítványozom, hogy a külzeten megjelölt és peranyagként szolgáltatott ügyleti iratokat a t. bíróság okirati bizonyítékként szíveskedjen figyelembe venni és elbírálni és mivel az érvényesíteni kívánt jogalap tényállását az ügyleti iratokkal bizonyítani lehet [Pp. 193.§], ezért az egyéb bizonyítást mellőzni szíveskedjen.

(4) Konklúzió. Álláspontom szerint az együttműködési kötelezettség félre tételével az adósok mellőzése, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vezető hitelezői előnyszerzés olyan magatartás, mely nyilvánvalóan a társadalom rosszallását váltja ki, ezért az ilyen magatartáson alapuló megállapodás nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

(5) Negyedik vagylagos kereseti kérelem. Kérem a t. bíróságot, hogy a fent írt tényállás és megjelölt jogi alapok szerint alperesekkel szemben a 4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás (F/1) érvénytelenségét megállapítani szíveskedjen.

V.
ÖTÖDIK VAGYLAGOS KERESET
4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás érvénytelensége

5. SEMMIS MEGÁLLAPODÁS – lehetetlen szolgáltatásra irányuló 4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás érvénytelenségének megállapítása.

(1) Jogalapok [Ptk. 227.§ (2)]. A jogalapokhoz tartozó tényalapokat az alábbi tényelőadásom és bizonyítékaim tartalmazzák:

Ptk. 227.§ (2) A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis.
Ptk.231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. (2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.
Ptk.523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. (2) Ha a hitelező pénzintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).
1996. évi CXII. tv. 2. melléklet 10.2. Pénzkölcsönnyújtás a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;
1044/B/1994. AB határozat a Magyar Nemzeti bankról szóló 1991. évi LX. törvény 10.§-ának (1) bekezdése és 16.§-a, illetve a kötelező jegybanki tartalékról szóló 1/1996.. (PK.1.) MNB rendelkezés 5.§-ának (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.
2001. évi LVIII. tv. 4.§ (2) Az MNB kizárólagosan jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által kibocsátott bankjegy és érme – ideértve az emlékbankjegyet és emlékérmét is – a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszköze. 9. § (1) Az MNB elnöke rendeletében előírhatja, hogy pénzügyi intézmények és a befektetési vállalkozások idegen forrásaik meghatározott arányában (tartalékráta) tartalékot helyezzenek el az MNB-nél.
10/2005. (VI.11.) MNB rendelet 2. § (1) A tartalékköteles hitelintézet a (2) bekezdésben meghatározott tartalékköteles források után – a (3) bekezdésben említett kivételekkel – (a továbbiakban: tartalékalap) kötelező jegybanki tartalékot (a továbbiakban: kötelező tartalék) köteles képezni. (2) Tartalékköteles források: e) a tartalékalapba tartozó és az a)–d) pontokban nem említett valamennyi egyéb forrás. 5. § (1) A tartalékköteles hitelintézet a kötelező tartalék-előírást azáltal teljesíti, hogy a 3. § (2) bekezdése szerint kiszámított kötelező tartalék összegét a következő eszközökben tartja: a) az MNB által vezetett forint pénzforgalmi számláján.
11/2005. (VI.11) MNB rendelet 1.§ (2) … az e) pontjában meghatározott forráskategóriára vonatkozó kötelező tartalékráta mértéke 5%.

(2) Tényalap. Ehelyütt is hivatkozom a megállapodás létrejöttének és körülményeinek I.1.(2)-(3) alatt felvett tényállására, azt azonban más tényalappal kiegészítem.

Okirati bizonyítási indítvány. Indítványozom, hogy a külzeten megjelölt és peranyagként szolgáltatott ügyleti iratokat a t. bíróság okirati bizonyítékként szíveskedjen figyelembe venni és elbírálni és mivel az érvényesíteni kívánt jogalap tényállását az ügyleti iratokkal bizonyítani lehet [Pp. 193.§], ezért az egyéb bizonyítást mellőzni szíveskedjen.

(2.1.) Pénzteremtés. A jogszabály (MNBtv. 4.§ (2)) értelmében az MNB teremti bankjegy és érme formájában a törvényes fizetési eszközt, ez a jegybankpénz. A jegybank és a kereskedelmi bankok hitelnyújtással és devizavásárlással teremthetnek bankszámlapénzt. Ehelyütt a továbbiakban csak a kereskedelmi bankok számlapénz (hitelpénz) teremtésével foglalkozom. A kereskedelmi bank forint hitelnyújtással teremthet forint bankszámlapénzt vagy devizavásárlással (és deviza hitelnyújtással) teremthet deviza bankszámlapénzt. 1044/B/1994. AB határozat levezeti a pénzteremtő hitel, valamint a likvidítási ráta és a tartalékráta összefüggéseit.




(2.2.) Bankszámlapénz. A kereskedelmi bank bankszámlapénz teremtése a következők szerint megy végbe (im Közgazdaságtani bevezetés, Budapest, 1997. 48-49.o.). „A kereskedelmi bank a nála elhelyezett betét egy részét kikölcsönözheti, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a betéttulajdonosok csak a betétek kis hányadát kívánják felvenni. A betétesek védelme érdekében a központi bank előírja, hogy a kereskedelmi bankok a betétállományuk hány százalékát kötelesek a követelések kielégítése érdekében tartalékolni. Ez a kötelező tartalékráta előírás. Ha pl. a kötelező tartalékráta 20% és a betétállomány 1000 Ft-al növekszik, akkor ebből 200 Ft-ot tartalékolni kell, viszont 800 Ft kölcsönözhető. A kölcsönt felvevő egy harmadik fél felé fennálló tartozásának kiegyenlítésére fordítja, s ezért befizeti abba a bankba, ahol a szállító számláját vezetik. A második bank betétállománya ezzel 800 Ft-al növekszik, amiből a kötelező tartalék levonása után 640Ft ismét kölcsönözhető. Ez az összeg egy harmadik bank betétállományát gyarapítja, amiből 128 Ft tartalékolása után 512 Ft ugyancsak kölcsönözhető. Az 512 Ft megjelenik egy negyedik bankban betétállomány növekményként, ahol a kötelező tartalék levonása után ismét kölcsönözhető a betétnövekmény 80%-a. A sor tovább folytatható. Ebből látható, hogy az új betét eredményeként a kereskedelmi bankrendszerben pénz teremtődött, amely az új betét többszörösét teszi ki. Belátható, hogy a teljes betétállomány növekedése a tartalékráta nagyságától függ: magasabb tartalékráta esetén kisebb, alacsonyabb tartalékráta mellett nagyobb. A tartalékráta recipoka (példánk esetében 1/0,2) az ún. pénzmultiplikátor, jele: m. A teljes betétnövekmény a következő képlet segítségével határozható meg: dD=m x dR, ahol dD a teljes betétállomány növekménye, dR pedig a rendszerben megjelent új betét, amelynek nyomán a pénzteremtés folyamata megindult”.

(2.3.) Kötelező tartalékráta. A felperesi kölcsönszerződések keletkezése időszakában a kereskedelmi bankok hitelnyújtását (kibocsátható hitelmennyiségét) a jegybanktörvény és MNB rendeletek szabályozták. A jegybanktörvény előírta, hogy a bankok idegen forrásaik meghatározott hányadában tartalékot kötelesek elhelyezni a jegybanknál. A kötelező tartalékráta 2005-2008 közötti mértéke pl. a deviza alapú hiteleknél jellemző devizaswap (befektetési) ügyletekkel bevont külföldi devizaforrások után 5%, melyet a jegybanknál forint devizanemben vezetett tartalékszámlán kellett elhelyezni. 1044/B/1994. AB határozat levezeti a pénzteremtő hitel, valamint a likvidítási ráta és a tartalékráta összefüggéseit.

(2.4.) Devizaforrás szintetikus előállítása.
http://www.mnb.hu/…/Kiadvany…/mnbhu_mnbtanulmanyok/MT_90.pdf – Deviza alapú kölcsönök devizaforrásának teremtése a linken elérhető MNB tanulmány [Páles Judit – Kuti Zsolt – Csávás Csaba: A devizaswapok szerepe a hazai bankrendszerben és a swappiac válság alatti működésének vizsgálata – MNB tanulmányok 90. 2010.] szerint a következő módon ment végbe: „A devizaforrás szintetikus előállítása a hazai bankrendszer szintjén jelentős részben úgy történt, hogy a lakossági és vállalati forintbetéteket a külföldiekkel kötött, rövid futamidejű devizaswap ügyletek révén devizaforrásokra konvertálták a bankok. … A devizaalapú hitelek esetében a hitel nyújtásakor a forintra váltást, törlesztéskor a devizára váltást a hitelnyújtó bank automatikusan, közvetlenül végrehajtja – vagy a saját, vagy az ügyfél nevében. Ha a kihelyezett devizaösszeget az ügyfél javára egy másik bankkal kötött spotügylet révén váltja forintra, akkor az átváltáshoz használt spotügylet az adott bank mérlegében nem jelenik meg …. Ha a bank saját maga váltja a devizaösszeget forintra az ügyfél számára (belső konverzió), akkor az FX-swap spot lábán szerzett devizát a bank az azonnali devizapiacon (saját nevében) eladja és forintot vesz érte, s ekkor a spotügylet megjelenik a bank mérlegében. Ez a spotügylet ellentétes irányú az FX-swap ügylet spot lábával (ekkor a bank tehát egy spot- és egy swapügyletet is köt). A devizaalapú hitel törlesztése során ezzel ellentétes irányú tranzakciókra kerül sor …..

A két hiteltípus (deviza, illetve devizaalapú) esetében az FX-swappal való fedezés tekintetében összességében az a különbség, hogy a hazai bankok devizahitelek nyújtása esetében a devizalikviditás előállítására és az árfolyamkockázat fedezésére együttesen, devizaalapú hitelek nyújtása esetében – ha a saját nevében váltja át a devizaösszeget forintra – pedig az árfolyamkockázat fedezésére alkalmazzák a devizaswap ügyleteket ….. A rövid futamidejű FX-swapokkal való fedezés esetén a devizaalapú hitelek nyújtásakor és törlesztésekor ugyanazokra a műveletekre kerül sor, mint abban az esetben, amikor az FX- swap és a devizaalapú hitel azonos futamidejű. A különbség abból adódik, hogy a rövidebb lejáratú FX-swap ügyleteket meg kell újítani azok lejáratakor …. Vagyis a devizaalapú hitel árfolyamkockázatának fedezése a futamidő egésze alatt biztosított: az ahhoz kapcsolódó forintlikviditási igények és többletek időben ugyan elosztva jelentkeznek (rövid FX-swapokkal való fedezés esetén), azok összege a teljes futamidő alatt azonban megközelítőleg nullára zár …. A rövid forintforrásokból hosszabb lejáratú, de változó kamatozású devizaalapú hitelek nyújtásának rövid lejáratú FX-swapokkal való fedezése tehát árfolyamkockázatot és kamatkülönbözet-kockázatot nem, de megújítási kockázatot tartalmaz”.

(2.5.) Deviza bankszámlapénz hiánya. MNB tanulmányból következik, hogy a bank a forintbetétjét devizabetétre cseréli, ezzel deviza bankszámlapénzhez jutott, majd ezt automatikusan forintra konvertálja (belső konverzió) és ezt a forintot folyósítja az ügyfélnek. Itt álljunk meg és menjünk vissza. Deviza bankszámlapénz teremtése az ügyfél javára nem történt, mivel deviza bankszámlapénzből újabb deviza bankszámlapénz teremtése csak annak hitelezésével történhet. Azonban a bank deviza bankszámlapénze felett továbbra is a banknál maradt a rendelkezési jog, az ügyfél javára deviza bankszámla-nyitás, ezzel deviza bankszámlapénz (folyószámlapénz) teremtés nem történt. A bank a saját devizaforrását konvertálta saját maga forintra, ezért a deviza bankszámlapénz felett a konvertálás során is a banknál volt a rendelkezési jog. Ezt támasztja alá az MNB tanulmány, hogy a bankok deviza alapú hitelezésnél nem egy kifolyósítandó deviza likviditás előállítására, hanem csak a deviza árfolyamkockázat fedezésére használták az fx-swap ügyleteket. Hitelpénz teremtés feltétele a banknál lévő deviza bankszámlapénznek az MNB kötelező tartalékráta betartásával történő kihitelezése és ezzel újabb deviza bankszámlapénz teremtése. Itt egy releváns kitérőt kell tenni a bankkölcsön [Ptk. 523.§ (1)] és teljesítése [Ptk. 231.§] szabályaira és erre vonatkozó jogirodalmi (Gárdos-féle tanulmány) és azt – szinte szó szerint átvevő – Kúria 6/2013 PJE határozatra, mivel utóbbi a deviza alapú kölcsönt devizakölcsönnek minősítette.

(2.6.) Bankkölcsön. A kölcsön lényeges eleme annak az adós rendelkezésére bocsátása. A devizakölcsön felett csak úgy jöhet létre az adós rendelkezései joga, ha javára deviza folyószámlát nyitnak (deviza bankszámlapénz teremtés) és felette rendelkezési jogot kap (akár korlátozásokkal is). Az így meghatározott és csak az így létrejött deviza pénztartozásra lehet alkalmazni azt a teljesítési szabályt, hogy a devizában így meghatározott pénztartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam alapulvételével kell átszámolni forintra (és ezt kifolyósítani, illetőleg törleszteni). A rendelkezési jog azért sem mellőzhető, mert nélküle bankszámlapénz teremtéséről nem is beszélhetünk.

(2.7.) Jogirodalom. Gárdos Péter, Ph.D. [A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye – in Jogtudományi Közlöny – 2014. november 504-514.o.], valamint Gárdos István – Nagy András [A devizahitel jogi alapkérdései, im in Hitelintézeti Szemle. 2013. 5. sz. 371-387., 383.] jogirodalmi koncepciója szerint a pénzkölcsön a pénz időleges használatra történő átengedése, ehhez képest a pénz feletti tulajdonátruházás (rendelkezési jog) az ügylethez tartozó, de nem jellegadó szolgáltatás. Gárdosék „kilúgozott” vegytiszta kölcsönjog tanukban egy valamiben tévednek, nevezetesen abban ami látókörükből – csakúgy mint a Kúriának – kimaradt, ez pedig a deviza bankszámlapénz, vagyis a deviza hitelpénz teremtése, melynek létesítését éppen az hozza létre, hogy a tulajdonjogában változás következik be (a bank számlapénze hitelezéssel alakul át az adós számlapénzévé, a devizának meg kell jelennie akár egy pillanatra is az adós javára nyitott deviza folyószámlán, mert önmagában a deviza nyilvántartása – deviza folyószámla nélkül – nem hozza létre a bankrendszerben a deviza bankszámlapénzt, vagyis az adós deviza hitelpénzét). A magánjog átszámítás tana bankszámlapénzt (hitelpénzt) teremteni nem képes (…).

(2.8.) Kúria 6/2013 PJE. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések jogvitájában követendő bírósági joggyakorlatra szóló iránymutatás a kirovó és lerovó „pénzelmélet” alapjaira helyezkedik. A kirovó pénznem a deviza és a lerovó pénznem a forint, eddig nincs ezzel baj.
Azonban amiről a Kúria nem rendelkezett az nem más, mint a deviza hitelpénz teremtés feltétele az, hogy az addig nem minősül hitelpénznek, amíg a bank tulajdonában lévő devizaszámláról nem kerül az ügyfél rendelkezése alá tartozó folyószámlára, tehát a deviza bankszámlapénz teremtést nem lehet elkerülni a kirovó pénzelmélettel. A kirovó pénznem felett az ügyfél amint megkapja a rendelkezési jogot, azzal egyidejűleg lehet forintra konvertálni és kifolyósítani. Kúria ezt a lényeges pénzügytani feltételt a tisztán kirovó (bank és adós is devizában tartozik) és lerovó (bank forintban folyósít és adós forintban törleszt) pénzelméletével kikerülte (iránymutatás a deviza bankszámlapénz teremtés lényege felett a deviza alapú szerződések ügyében nagyvonalúan átsiklik).

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

(2.9.) Kúria 6/2013 PJE előélete során attól konzekvens lényegesen eltérő álláspontot foglalt el a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma (F/5), így a deviza fedezés a portfólió szintjén valósult meg, vagyis a devizaforrások nem kapcsolhatók az egyes kölcsönügyletekhez, a bank és az adós között tényleges devizamozgás nem volt, a deviza alapú kölcsönök kamata lényegesen alacsonyabb volt a forintkölcsönöknél, azonban lényegesen magasabb volt a szerződésre irányadó deviza kamatánál, a kölcsön jellegadó szolgáltatása a pénz tulajdonjogának átruházása és nem a pénz időleges használata.

Kúria 6/2013 PJE utóélete során fogyasztói beadványra a Polgári Kollégiumvezető azt tudta válaszolni (F/6), hogy a MNB szakvéleménye mindössze azt közölte a Kúriával, hogy a kölcsönszerződések mögött banküzemi szinten ténylegesen van deviza (hát ennyire egyszerűen zajlottak az események), a Kúria pedig banküzemi szinten megelégedve (…) és deviza bankszámlapénz létének hiányán felülemelkedve (…) a kirovó-lerovó nemzetközi gyakorlatban ismeretlen hazai fából-vaskarika találmányra kész volt jogegységi határozatával deviza bankszámlapénzt is teremteni (…).

(3) Konklúzió – deviza árfolyam lehetetlen feltétele. Adós deviza bankszámláján kimutatott (jóváírt), tehát meghatározott személyeket illető bankkal szembeni látra szóló devizakövetelés hiányában a deviza alapú kölcsönügyletekben deviza bankszámlapénz nem jött létre. Megállapodás 4. pontja (fenti levezés) alapján a bank forint bankszámlapénze és az adós forint bankszámlapénze között fogalmilag kizárt árfolyam feltétel hiányában az árfolyamra, mint lehetetlen feltételre irányul, ezért semmis feltétel (az adósok deviza piaci árfolyamon átszámítandó árfolyam-különbözetével a bankoknak nem tartoznak.).

(4) Ötödik vagylagos kereseti kérelem. Kérem a t. bíróságot, hogy a fent írt tényállás és megjelölt jogi alapok szerint alperesekkel szemben a 4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás (F/1) érvénytelenségét megállapítani szíveskedjen.

VI.
HATODIK VAGYLAGOS KERESET
4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás érvénytelensége

6. SEMMIS MEGÁLLAPODÁS – jóerkölcsbe (társadalom erkölcsítéletébe) ütköző 4. pontban foglalt semmis magánjogi megállapodás érvénytelenségének megállapítása.

(1) Jogalapok [Ptk. 4.§ (1), 5.§ (1)-(2), 200.§ (2)]. A jogalapokhoz tartozó tényalapokat az alábbi tényelőadásom és bizonyítékaim tartalmazzák:

Ptk.4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.
Ptk.5. § (1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést. (2) Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
Ptk. 200.§ (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
EBH2003.956. A jóerkölcs a kialakult értelmezés szerint – polgári jogi értelemben – a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. A szerződéses szabadság tehát nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. A Ptk. 4. §-a a kódex eszmei alapjaként emelte jogszabályi rangra azt az erkölcsi szabályt, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kell eljárni a polgári jogi jogviszonyokban, és ez a szabály már a szerződéskötést célzó tárgyalások során is irányadó. Mindebből az következik, hogy az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó.

(1) Tényalap. Ehelyütt is hivatkozom a megállapodás létrejöttének és körülményeinek I.1.(2)-(3) alatt felvett és a deviza szintetikus előállításának V. (2.4.) alatt felvett tényállására, azt azonban más tényalappal kiegészítem.

Okirati bizonyítási indítvány. Indítványozom, hogy a külzeten megjelölt és peranyagként szolgáltatott ügyleti iratokat a t. bíróság okirati bizonyítékként szíveskedjen figyelembe venni és elbírálni és mivel az érvényesíteni kívánt jogalap tényállását az ügyleti iratokkal bizonyítani lehet [Pp. 193.§], ezért az egyéb bizonyítást mellőzni szíveskedjen.




Prof. Lentner Csaba közgazdász (F/7) szerint „Az a hitelezés, amit svájcifrank-alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt” …. „Merthogy az ügyfelek tíz, tizenöt, húsz évre vették fel a hiteleket, melyek mögött azonban csak rövid lejáratú [hiv. MNB tanulmányban 1-3 hónapos lejáratú …] swapügyletek álltak, Egyszerűbben: a hosszú lejáratú tranzakciókat rövid lejáratú tranzakciókkal fedezték. Azazhogy ezáltal nem fedezték, így a hozzáértők számára elég nyilvánvaló lehetett, hogy nem lehet megúszni a bedőlést. Ezzel a XXI. század első nagy pókerjátszmája ért véget, és vele együtt a kaszinókapitalizmus. Ezért azonban nem a hitelfölvevők felelősek, hanem azok, akik a háttér ismeretében hazardíroztak. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek, kárukat így maguknak köszönhetik. A rendszer bedőléséért elsődlegesen ők felelősek. Ebből pedig az következik, hogy a következményekért is főként nekik kell vállalni a felelősséget”.

Árfolyamkockázat fedezése. MNB tanulmány [hiv. V. (2.4.) levezeti, hogy a deviza alapú ügyletekben a bankok „csak” a devizakötelezettség árfolyamkockázatának fedezésére használták a devizaswap műveleteket, tehát ügyfél deviza bankszámlapénz likviditási szükséglet fel sem merülhet, mivel a bankok saját maguk leváltják a megszerzett devizát (forint-deviza-forint), de vele deviza bankszámlapénz likviditás (deviza számlapénz átutalása adós deviza számlájára) nem merült fel. Megjegyzem, hogy névleges devizacsere esetén csak fedezési célú kamat-swapok jöttek létre, ami bankszámlapénz teremtésére végképp alkalmatlan devizaforrás és csak fedezésre használható. Deviza csak fedezetül szolgált a forintbetét devizára cseréléséből eredő külföldi devizakövetelésre. Az fx-swap spot lábán szerzett deviza azonnali művelet kockázatmentessége mellett az fx-swap határidős termin lába biztosítja a jövőbeli árfolyamkockázat fedezését, ezért a banknak árfolyamkockázata nem keletkezik.

Kockázat pénzügyjogi telepítése a hitelezőre és díjazása.

Hpt. 2. mell. III. 7. Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék”.

A törvényi rendelkezésből belátható, hogy a kockázat nem a felek és nem is bírói mérlegelés, hanem törvényi autentikus értelmezés tárgyát képezi, amit felülmérlegelni nem lehet. Kamatban az adós megfizette a kölcsön kockázatát. A törvény semleges arra, hogy a kamat deviza vagy forint kölcsönhöz kapcsolódik és így fogalmaz: a kölcsön használatáért, kockázatáért járó pénzösszeg. A deviza alapú kölcsön Kúria 6/2013 PJE szerinti alacsonyabb kamatában az adós megfizette a kölcsön – ezek szerint alacsony kockázatúként kínált devizakölcsön alacsonyabb – kockázatárt járó pénzösszeget, ezért ezt meghaladó árfolyamkockázati díjprémium a bankot nem illeti meg.

Hpt. 2. mell. III. 10.1. Kockázat, illetőleg kockázatvállalás:
a) „a kölcsön nyújtása, ideértve az adósságra kibocsátott, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlását is”.

A fentiekből belátható, hogy a törvény a kölcsön nyújtását kockázatnak, illetőleg kockázatvállalásnak minősíti, és a rendelkezés szövegéből kivehetően ezt a kockázatot a hitelezőhöz telepíti, ezért árfolyamkockázat az adós kötelezettségei szempontjából nem releváns olyan külső körülmény, amely a bankot terheli.

Árfolyamockázat adósra telepítése. Az MNB-tanulmány [V. (2.4.) az fx-swap határidős termin lábával fedezettnek írja le a devizaforrás bevonását, ezért a fedezett devizának nincs (és így a deviza bank által történt automatikus leváltásával nyújtott forintkölcsönnek sincs) árfolyamkockázata.

Kisgergely Kornél: A carry trade [MNB-Szemle – 2010. június – 33.o.] szerint a „A befektető két forrásból szerzi a nyereségét (y–t), az előre ismert kamatkülönbözetből … és a lejáratig megvalósuló (előre nem ismert) árfolyam-elmozdulásból”. A bankok deviza alapú aktivitása mögött nem lehet kizárni, hogy carry traderek is lehettek.

Árfolyam-bevétel rejtése. A bankok az MNB megállapodás (F/4) alapján ország-világ színe előtt az fx-swap fedezeti ügyleteik lezárásához (a forint-deviza visszacseréléséhez) vásároltak a forint bevételeiken devizát, ezzel zárták az fx-swap ügyleteiket. Felvetődik a kérdés, hogy miért kellett devizát vásárolni, amikor a forint-deviza-forint művelet belső konverzója esetén a deviza a bank tulajdonában maradt. Egyetlen válasz lehetséges: az MNB tender az árfolyam elmozdulásából eredő és forintban képződött banki árfolyambevétel realizálása (devizára történő átváltása).

(2) Konklúzió. A bankok deviza fx-swap ügyletekkel fedezett és a belső konverzióval tulajdonukban maradt devizaforrásai árfolyamkockázatot nem keletkeztettek, ezért a kamatban bennefoglalt kockázati díjon felül banki többlet kockázatvállalási szolgáltatással nem ellentételezett és az adóstól szedett árfolyam-különbözet olyan árfolyam-bevétel (nyereség), amellyel szemben ellenszolgáltatás nem áll, ezért a devizatartozás forintosításának a 4. pontban foglalt piaci árfolyam megállapodása olyan illetéktelen előnyszerzést szolgál, amely jóerkölcsbe (társadalom erkölcsítéletébe) ütköző semmis megállapodásra vezet.

(3) Hatodik vagylagos kereseti kérelem. Kérem a t. bíróságot, hogy a fent írt tényállás és megjelölt jogi alapok szerint alperesekkel szemben a 4. pontban foglalt semmis megállapodás (F/1) érvénytelenségét megállapítani szíveskedjen.

VISSZA AZ I/I. RÉSZHEZ.

Szólj hozzá

Hozzászólás