DR. KRISTON-A DEVIZA ALAPÚ KÖLCSÖNSZERZŐDÉSEK LÉTRE SEM JÖTTEK!

DR. KRISTON-A DEVIZA ALAPÚ KÖLCSÖNSZERZŐDÉSEK LÉTRE SEM JÖTTEK!


– kérem megosztani –

 

ÜGYVÉDI NYÍLT VÁLASZLEVÉL
DR. DARÁK PÉTER ELNÖK ÚRNAK 
KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSA TAGJAINAK.
KÚRIA KÖZÖSSÉGI JOGSÉRTÉSE – UNIÓS KÁRTÉRÍTÉSI PER.

Elnok@kuria.birosag.hu, SomogyiM@kuria.birosag.hu, WellmannGy@kuria.birosag.hu, OroszA@kuria.birosag.hu, Kuria@kuria.birosag.hu, kuriasajtotitkarsag@kuria.birosag.hu, kuria_polg_sajto@kuria.birosag.hu, ErossMonika@kuria.birosag.hu, SubaIldiko@kuria.birosag.hu

Dr. Darák Péter a jogegységi tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula előadó bíró, Dr. Kemenes István előadó bíró, Dr. Almásy Mária bíró, Dr. Baka András bíró Dr. Bartal Géza bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró, Dr. Csentericsné dr. Ágh-Bíró Ágnes bíró, Dr. Csiki Péter bíró, Dr. Csőke Andrea bíró ,Dr. Csűri Éva bíró, Dr. Erőss Monika bíró, Dr. Farkas Attila bíró, Dr. Harter Mária bíró, Dr. Havasi Péter bíró, Dr. Kiss Gábor bíró, Dr. Kollár Márta bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna bíró, Dr. Kőrös András bíró, Dr. Madarász Anna bíró, Dr. Makai Katalin bíró, Dr. Mészáros Mátyás bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró
Dr. Molnár Ambrus bíró, Dr. Orosz Árpád bíró, Dr. Osztovits András bíró, Dr. Pataki Árpád bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró, Dr. Puskás Péter bíró
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró, Dr. Szabó Klára bíró, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet bíró, Dr. Szűcs József bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet bíró
Dr. Török Judit bíró, Dr. Udvary Katalin bíró, Dr. Varga Edit bíró, Dr. Wellmann György bíró, Dr. Zámbó Tamás bíró
a jogegységi tanács tagjai.




Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Jogegységi Tanács!
Tisztelt Adósok!

Dr. Darák Péter elnök úrnak a a 6/2013 PJE határozat felülvizsgálata tárgyában a Jogegységi Tanácshoz intézett nyílt levelemre adott mellékelt válaszát köszönettel kézhez vettem. Álláspontom szerint nem tartható az elnök úr válaszában történt azon hivatkozás, amely szerint a 6/2013 PJE határozat a deviza alapú kölcsönszerződések jogi jellegének megítélésében az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés értelmében kötelezően irányadó.

A deviza alapú kölcsönszerződések jogi jellegének megítélésében a 6/2013 PJE és az 1/2016 PJE határozatok az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdésében felhívott Európai Unió jogában kötelezően megállapított fogyasztóvédelmi magatartási szabályokat súlyosan sértik. A deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója az Európai Unió fogyasztóvédelmi jogába ütközik, ezért a Kúria felhívott jogegységi határozatait az Európai Unió jogának elsőbbsége és az Európai Unió Bírósága értelmezési kötelezettség és a tagállami bíróságokra is kötelező záróhatás doktrínáiba ütközésük folytán a tagállam bíróságainak félre kell tenni, mivel a jogegységi határozatok alkalmazása az uniós jog és a nemzeti jog eltérő értelmezésére vezetne. Kúria jogegységi határozatai olyan mértékben ignorálták az uniós pénzügyi és fogyasztóvédelmi normákat (és a Kúria 6/2013 PJE határozata Magyarország tagállam devizatörvényei alapjául szolgált), hogy az megalapozza a Kúria kártérítési felelősségét és mivel a közösségi jogsértést mulasztás – a fogyasztóvédelmi normák hatékony érvényesítésének Kúria általi mulasztása – valósítja meg, aminek megállapítására csak az Európai Unió Bíróságának van hatásköre, így a járható út az, hogy a Közösség intézményei (Tanács, Bizottság, Európai Központi Bank) ellen a nem privilegizált keresetindításra jogosult adósok Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt indíthatnak az Unió szerződésen kívüli kártérítési felelőssége iránti keresetet (tényleges kár, elmaradt haszon, ha a kár bekövetkezett vagy nagy valószínűséggel bekövetkezik).   

87/102/EGK 2010.05.11. napjáig hatályos pénzügyi irányelv implementálása két törvényben  [2008/48/EK új fogyasztói hitel irányelvet Magyarországon átültetése 2010.06.11 napján fennálló fogyasztói hitelszerződésekre nem kellett alkalmazni], így az átültetés hitelintézetekről szóló 1996. évi CXII. (Hpt.) törvényben és szubszidiáris jelleggel a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. (Fgytv.) törvényben történt. A 93/13/EGK fogyasztóvédelmi irányelv szabályozza a fogyasztókkal kötött tisztességtelen feltételeket. Kúria Jogegységi Tanácsa a deviza alapú kölcsönszerződéseknek a Közösség belső piacának fent megjelölt fogyasztóvédelmi normáival szemben álló, ezért az uniós jog és a nemzeti jog eltérő értelmezésére vezető jogértelmezése miatt a 6/2013 PJE és 1/2016 PJE határozatait Magyarország tagállami bíróságainak félre kell tenni, nem lehet alkalmazni különösen az alábbi okok miatt:

Kúria 6/2013 PJE és 1/2016 PJE határozatainak uniós értelmezési kötelezettség és záróhatás doktrínákba ütközése. A Ptk. 523.§ (1) és Hpt. 3.§ (1) b) jogszabály megkerülésével létesített deviza alapú szerződés konstrukciója – devizaösszeg adós rendelkezésére bocsátásának hiánya és deviza-nyilvántartású forintkölcsön konstrukciója [Ptk. 200.§ (2), 523.§ (1)-(2), Hpt. 3.§ (1) b)] uniós pénzügyi és fogyasztóvédelmi irányelvekbe ütközik.

Vegyük sorra. A 87/102/EGK hitelmegállapodás (Hit.) irányelv Preambulum utolsó előtti bekezdése eltérést nem enged ezen irányelvet átültető jogszabályok [Hpt. 3.§ (1) b), 213.§ (1)] előírásaitól és erre tekintettel kétség esetén a 93/13/EGK fogyasztóvédelmi (Fv.) irányelv 5. cikkében előírt fogyasztóra nézve legkedvezőbb értelmezést kell adni. Deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója a fogyasztók hátrányára eltér a Hit. irányelvnek megfelelő nemzeti jogszabályoktól.

A Hpt. 3.§ (1) b) alapján pénzügyi szolgáltatást – ideértve a pénz- és kölcsön nyújtását – csak forint vagy deviza pénznemben lehetett nyújtani. Ptk. 523.§ (1) bekezdésében meghatározott kölcsönösszeg (pénzösszeg) is csak forint vagy deviza pénznem lehetett. Utalok itt a Legfelsőbb Bíróság EBH2006.1481. számú elvi bírósági határozatára, amely a Hpt. 3.§-ában foglalt forintra, devizára vagy valutára előírást tételesen felsorolt pénzeszközöknek minősíti.

Kúria honlapjáról "levett" 1.Pfv.21.156/2015/5. számú felülvizsgálati ítélet is forintkölcsönt és ehhez tartozó deviza-nyilvántartási viszonyt rögzít, amely szerint – idézem – "A devizában "nyilvántartás" a tartozás összegének folyamatos viszonyítását jelentette a CHF árfolyamváltozáshoz. A forintkölcsön devizában történő "nyilvántartása" nem deviza alapú kölcsönnek felel meg, hanem valójában értékállandósági kikötést magában foglaló (értsd. forintkölcsön – K.I.) megállapodásnak,  azonban az értékállandósági kikötést a szerződés megkötésekor hatályos polgári jogi szabályok nem ismerték és nem támogatták".

A Hit. 14. cikk (1) bekezdése a fogyasztó hátrányára nem engedett eltérést a Hpt. 3.§ (1) b) pontjában előírt forint vagy deviza pénznem előírástól, márpedig a deviza (CHF, EUR, JPY) és ettől eltérő forint (HUF) folyósítás-törlesztés konstrukciója – deviza alapú kölcsönszerződés – a devizajövedelemmel nem rendelkező fogyasztók tömegeit tette ki az azonnali devizapiac árfolyam-kockázatának. A Hit. 14. cikk (2) bekezdése pedig nem engedte meg a Hpt. 3.§ (1) b) és Ptk. 523.§ (1)-(2) rendelkezéseinek megkerülését a szerződések – így a szerződési szabadság Ptk. 200.§ (1) bekezdése alapján történő – alakításával. Azonban a deviza alapú kölcsönszerződés a devizaszerződés és a forintszerződés alakításával a Hit 14. cikkét megkerülő szerződési konstrukció.




Az implementált szabályokon nyugvó pénz- és kölcsön-nyújtás helyett a kölcsönviszony mellé két ügylet, egy a szerződésből fel nem ismerhető adós-hitelező-devizapartner külső devizabeszerzési ügylet [Hpt. 3.§ (1) g) sajátszámlás vagy bizományosi fx vagy cross currency devizaswap a kölcsön devizafedezete előállítására az adós ügyfél deviza-nyilvántartási számlájával] és egy másik a szerződésben látható adós-hitelező között egy belső deviza vételi/folyósítási és eladási/törlesztési ügylet [forex trade deviza/forint devizapár kereskedés az azonnali devizapiacon forex piaci megbízás nélkül] társult, ezekben mint lényeges feltételekben történő megállapodás hiányában a deviza alapú kölcsönszerződések létre sem jöttek.

Ez a deviza alapú konstrukció tényleges tartalma. A lentebb kifejtett záróhatás folytán a Hit. irányelv elsőbbséget élvez [lentebb I-II. mellékletek] a polgári joggal (Ptk. 200.§ (1), 231.§) szemben is [Genil-ítélet], ezért  a Hit 14. cikkének a Ptk. 200.§ (1) szerződési szabadságát (hitelszerződések alakítását) kizáró hatálya folytán és az Európai Unió Bírósága értelmezési kötelezettség doktrínája alapján az uniós joggal szemben álló Kúria 6/2013 PJE, 1/2016 PJE iránymutatásait a deviza alapú kölcsönszerződésekre nem lehet alkalmazni. A deviza alapú – valamennyi – kölcsönszerződés a Hit irányelv 14. cikk kötelező értelmezésével a Ptk. 523.§ (1) megkerülése miatt semmis, mivel a devizaösszeget rendelkezésre kellett volna bocsátani, ennek deviza alapú megkerülésén nyugvó semmissége áll fenn. A záróhatás folytán Magyarország tagállam lemondott a Hit. szabályozási tárgyába tartozó jogalkotási szuverenitásáról, ezért a Kúria 6/2013 PJE határozatán nyugvó devizatörvényeket nem lehet alkalmazni, valamint a záróhatás érvényesül a Kúriára és a tagállam bíróságaira is, mely szerint a nemzeti bíróság nem adhat olyan értelmezést, amely a közösségi jog és a nemzeti jog tartalmának eltérőségéhez vezetne.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

A 87/102/EGK irányelvet nem lehet alkalmazni az ingatlanvásárlási célú hitelszerződésekre, azonban a 4. és 6-12. cikkei kivételével minden más hitelszerződésre – közte a jelzálogkölcsön szerződésekre is – alkalmazni kell, így a Hit fogyasztóvédelmi 14. cikkét sem Magyarország tagállam a deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciót törvényesítő jogszabályokkal, sem a Kúria a pénzügyi-fogyasztóvédelmi normákat kiüresítő és az irányelv hatékony érvényesülését mulasztó iránymutatásaival nem kerülhette volna meg. A Kúria jogegységi határozatokban foglalt ún. "Wellmann-doktrínája" súlyos uniós fogyasztóvédelmi mulasztás és kötelességszegés (a jogegységi tanács és konzultációs testületek Alaptörvény-ellenes bírói jogalkotásáról nem is beszélve). A Magyarország uniós tagságát kihirdető 2004. évi XXX. törvény 1. számú melléklete tartalmazza a csatlakozási szerződést, amelynek 53. és 54. cikkéből következően Magyarország az uniós taggá válástól kezdve az Irányelvek címzettje lett és minden intézkedést köteles megtenni az irányelvek átültetése és hatékony érvényesülése érdekében, és mivel a Hit. 14. cikke fogyasztóvédelmi eltérést a fogyasztó hátrányára nem enged és eltérést a hitelszerződések alakításával sem engedi, ezért az irányelv hatékony érvényesülése érdekében a Ptk. 200.§ (1) kivétel szabályát ("ha jogszabály nem tiltja") kellett volna alkalmazni, tehát a "Wellmann-doktrína" uniós fundamentuma hiányzik, így a 6/2013 PJE és 1/2016 PJE határozatokhoz kötelező bírósági jogértelmezést fűzni nem lehet. Az uniós jog szupremáciája és uniós bírói gyakorlata áttöri dr. Darák Péter elnök úr alaptörvényi hivatkozását.  

Ptk.200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

87/102/EGK 14. cikk (1)-(2) bekezdések:
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelszerződések ne térjenek el a fogyasztó hátrányára az irányelvet végrehajtó, vagy annak megfelelő nemzeti jogszabályokban foglalt előírásoktól.
(2) A tagállamok biztosítják továbbá azt, hogy azok a rendelkezések, amelyeket ennek az irányelvnek a megvalósítására fogadnak el, nem kerülhetők meg a szerződések alakításával, különösen a hitelösszeg több szerződésre történő szétosztása révén.

Tájékoztatás az ügyfeleim (és más adósok) hatékony uniós jogvédelméről. Kúria közösségi jogsértése (fogyasztóvédelmi irányelvek hatékony érvényesülésének mulasztása) miatt az adósok az Európai Unió intézményei [Tanács, Bizottság, Európai Központi Bank] ellen az Unió szerződésen kívüli kártérítése iránti perindítási szándékukat elektronikus levélben az email: drkristonugyved@gmail.com címen jelezhetik, ennek felmérése és az ügyleírások mérlegelése után nyújtok elektronikus írásbeli tájékoztatást az Európai Unió Bírósága (Luxembourg) előtti pervitel szabályairól és ügymenetéről.

I. melléklet
Európai Unió jogának elsőbbsége.

A Magyarország uniós tagságát kihirdető 2004. évi XXX tv. 1. sz. melléklete tartalmazza a csatlakozási szerződést, amelynek 53. és 54. cikkéből következően Magyarország az uniós taggá válástól kezdve az Irányelvek címzettje lett és minden intézkedést köteles megtenni az irányelvek átültetése és hatékony érvényesülése érdekében. Uniós jog elsőbbsége az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 4.cikk (3) bekezdésének [korábban EGK 5. cikke] ún. lojalitási klauzuláján alapul. Lisszaboni Szerződést (2007.12.13.) elfogadó kormányközi konferenciának zárónyilatkozatához csatolt 17. sz. nyilatkozat az uniós jog elsőbbségét írja elő, utalva a 11197/07 (JUR260) dokumentum tartalmára. A Lisszaboni Szerződés és valamennyi melléklete a 2007. év december hó 22. napján vált a magyar jogrendszer részévé. (2007. évi CLXVIII. tv.). A közösségi jog szupremáciája folytán elsődleges a nemzeti joggal szemben [Case 6/64, Costa (Flamininio) v. ENEL [1964] ECR 5855., Válogatott ítéletek, I. kötet 16-23.; C-106/77., Amministratione delle Finanze dello Stato v. Simmenthal Spa [1978] ECR 629, Válogatott ítéletek, I. kötet 72-76.]. Európai Unió Bírósága a Costa Contra E.N.E.L. ügyben 1964.06.15. hozott ítéletében foglaltakra tekintettel az uniós jog elsőbbségét úgy kell érteni, hogy a nemzeti joghoz képest valamennyi kötelező erejű uniós jogi aktus elsőbbséget élvez, függetlenül attól, hogy az elsődleges jogból vagy a másodlagos jogból származik e. Ezt erősítette meg a C-279/12 sz. ítélet 42. pont, a C-26/2013 sz. ítélet 69. pont. A nemzeti jog irányelvvel összhangban álló értelmezését az Európai Bíróság a ,,Colson” ügyben mondta ki. A kizáró hatály elvét erősítette meg az Európai Bíróság a C-441/93 és a C-194/94 sz. ügyekben. A C-106/98 sz. ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy nincs jelentősége annak, hogy a hazai jogalkotásra az Irányelv elfogadása előtt vagy utána került e sor. IH 2014.22. I. pont: Az uniós irányelvek jogalkotást igénylő jogharmonizációs célból születnek, így közvetlen hatályuk nincs. Ez azonban nem jelenti, hogy ne lennének közvetlenül alkalmazhatók, ha kellően konkrét rendelkezéseket alkalmaznak, melyekből a személyi hatályuk alá tartozó körben meghatározott jogosultságok egyértelműen következnek. E feltételek fennállta esetén a hazai jogot – az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében – az uniós joggal összhangban kell értelmezni, és a vele ellentétes nemzeti jogszabályt figyelmen kívül kell hagyni (kizáró hatály). IH 2014.64. I. pont: Az uniós jog elsőbbségének elvéből következik, hogy a magyar jogszabályokat a 93/13 EGK Irányelv hazai jogba való átültetését követően is – éppen a jogharmonizációs szándékra figyelemmel – az Irányelvvel és az Európai Unió Bírósága által annak értelmezése tárgyában hozott ítéletekkel összhangban kell alkalmazni. Ezt az összhangot szükség esetén értelmezéssel vagy akár a hazai jog félre tételével a hazai bíróságoknak kell megteremteniük.
 
II. melléklet
Európai Unió Bíróságának értelmezési kötelezettség és záróhatás doktrínája.
 




Európai Unió Bírósága az általa kialakított értelmezési kötelezettség doktrínáját az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 4.cikk (3) bekezdésének [korábban EGK 5. cikke] ún. lojalitási klauzulájára alapítja, mely a nemzeti bíróságok tevékenységére is kiterjed. Európai Bíróság több ítéletében kifejezte, hogy a nemzeti bíróságok kötelesek a közösségi jog hatályosulásáról gondoskodni és ezzel összefüggésben nemzeti jogrendszerük szabályait a közösségi irányelvek szövegének és céljának fényében kell hogy értelmezzék [14/83 Von Colson v. Land Nordrhein-Westfalen (1984]. A nemzeti jog nem értelmezhető a közösségi irányelvvel szemben, tilos a nemzeti jognak a közösségi irányelvvel összhangban nem álló értelmezése [106/89 Marleasing SA v. La Commercial International de Alimentacion SA (1990)]. A Marleasing-ügy bemutatta, hogy az értelmezési kötelezettség nem csak a nemzeti jog speciális szabályaival kapcsolatban áll fenn, hanem a nemzeti jog általános – esetében a spanyol polgári törvénykönyv – szabályaival és elveivel kapcsolatban is. Záróhatás érvényesül a tekintetben, hogy a közösség jogi aktusa folytán a tagállam az adott szabályozási tárgy tekintetében lemond jogalkotási szuverenitásáról. Záróhatás érvényesül a tagállami bíróságra is, mely szerint a nemzeti bíróság nem adhat olyan értelmezést, amely a közösségi jog és a nemzeti jog tartalmának eltérőségéhez vezetne. Az értelmezési doktrína értelmében a tagállamok nemzeti bíróságainak az értelmezési kötelezettsége már attól az időponttól fennáll, amikor az értelmezés alapjául szolgáló irányelv közösségi elfogadása megtörtént [80/86 Kolpinghuis Nijmegen (1987)]. E szerint a nemzeti bíróságok értelmezési kötelezettsége szempontjából közömbös, hogy a tagállamok számára a jogharmonizációs intézkedések meghozatalára megszabott határidő lejárt-e. A fentiek alátámasztására utalok a C-26/13 számú uniós ítéletre is, mely szerint „A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket”.  


Tisztelettel:

dr. Kriston István ügyvéd európajogi (pénzügyi) szakjogász  email: drkristonugyved@gmail.com

Szólj hozzá

Hozzászólás