DR. DAMM: ÍGY LEHETNE TISZTESSÉGESEN MEGOLDANI A DEVIZAHITELESEK ÜGYÉT

Így lehetne tisztességesen megoldani a devizahitelesek ügyét

Dr. Damm Andrea számos devizahiteles felperest képvisel, elméleti felkészültsége mellett óriási tapasztalatot is szerzett a bíróságok gyakorlatából. A Kúria hétfői jogegységi döntése előtt elemzi a devizahitelesek lehetőségeit.
Hétfőre virradóan nagy reményekkel ébrednek majd a devizahitelesek, mert június 16-ára várható a Kúria jogegységi döntése az ügyükben. Az már kiderült a Kásler kontra OTP ügy révén, hogy az árfolyamrést tisztességtelenül számolták fel az ügyfeleknek, és az ebből fakadó pénzösszeg, amely visszajár a hitelt felvevőknek, nem csekély.

Hétfőn azonban várhatóan nemcsak a hitelszerződések ezen szeletében, hanem a kormány által feltett további kérdésekben is állást foglal a Kúria. Az igazi kérdésekben, amelyekben igazságot várnak a devizahitelesek, méltányosságot velük szemben, és az általuk mindenképpen – és néhány bíróság által is – tisztességtelennek ítélt szerződéseket kötő bankokkal szemben. Óriási a tét, és kérdés, hogy a devizahiteles ügy végjátékában milyen jogegység alakul ki, majd annak alapján mit tehet a kormány.

A jogegységi döntés előtt egy nappal dr. Damm Andrea ügyvéddel beszélgettünk, aki számos devizahiteles felperest képvisel, elméleti felkészültsége mellett óriási tapasztalatot is szerzett a bíróságok gyakorlatából. Kissé szkeptikus ugyan a jövőt illetően, mégis reméli, hogy végre tisztességes lehetőséget kap a több százezer devizahiteles.

– A legendássá vált Kásler-ügyben hozott ítéletnek mi a jelentősége?
– Ez az ítélet csak arról szól, hogy a kettős árfolyam alkalmazása ezekben az ügyekben tisztességtelen, hiszen semmiféle idegen devizában nem történt szolgáltatás, nem volt ténylegesen sem a kölcsön nyújtásakor, sem annak törlesztésekor konverzió, amely indokolta volna, hogy az idegen devizában meghatározott, de forintban folyósított kölcsönösszeget más-más árfolyamon számítsák ki e két esemény során. Ezen felszámított költségnek nincs ellenszolgáltatása, hiszen az ügyletekben megfelelő szolgáltatás-ellenszolgáltatás kell, hogy fennálljon, azaz az egyik fél ad valamit, a másik fél azért ellenszolgáltatást nyújt. A kettős árfolyam alkalmazása során pedig egy olyan költséget számít fel ellenszolgáltatásként folyamatosan ezzel a bank, amellyel szemben nem nyújtott szolgáltatást. Minthogy ebben a perben a kettős árfolyam, mint a szerződés tisztességtelen eleme merült fel, s annak az elemnek tisztességtelen volta eredményezett semmisséget, természetesen nem dőlt meg az egész szerződés, hiszen ezen tisztességtelen feltétel helyett alkalmazható volt más feltétel, azaz az MNB középárfolyama.


– Sajnos ahogy a híradásokban láttam, még szakemberek sem úgy interpretálták ennek az ügynek lényegét és jelentőségét, mint amiről szól. Ez az ügy nem keverendő össze azzal, mint amikor a Hpt. 213. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek hiánya okoz semmisséget. Akkor az egész szerződés semmis, mert a jogalkotó azt a jogszabályban így határozta meg. A tisztességtelen feltételek esetén nem határozza meg a jogszabály, hogy megdől az egész szerződés, hanem csak azt a tisztességtelen elemet nem lehet alkalmazni. Ha az elem alkalmazásának hiánya teljesíthetetlenné teszi a szerződést, kimondhatja ebben az esetben is a bíróság az egész szerződés semmisségét, de ez a bíróságra van bízva, s nem a jogszabály határozza meg az egész szerződés semmisségének kimondását. Nagyon sajnálatos, hogy egy-egy eleme fordul csak meg a szerződéseknek a bíróságok előtt, s így ezekkel a részeredményekkel ugyan lehet részdöntéseket hozni, de alapvetően sajnos megzavarja az adósokat, a kormányzatot, a joggyakorlókat az, hogy e döntéseket mire kell vagy lehet alkalmazni.

– Elképzelhető az, hogy ha egy szerződésben van egy vagy több tisztességtelen pont, attól még maga a szerződés tisztességes marad és csak ezeket a pontokat kell megváltoztatni?
– Természetesen igen, akkor, ha a szerződés teljesedésbe tud menni a tisztességtelen feltételek nélkül is. Minthogy az adós kölcsönt kért, a bank kölcsönt adott, az adós törlesztett, nem kétséges, hogy ha csak valaki egy-egy elemet ragad ki az ügyletből, s ezt támadja a bíróság előtt, még érvényes maradhat a szerződése a tisztességtelen feltételek alkalmazása nélkül.  Meg kell különböztetni a szerződés létrejötte során megvalósított törvénysértő magatartásokat a szerződésben foglalt tisztességtelen feltételektől. Más-más joghatása van mindkettőnek, s ez mutatkozik meg most a kúriai döntésben.

– Akadnak-e olyan perek, amelyekben a devizahitelesek nyertek, és szerződésüket semmisnek mondták ki?
– Nagyon sok olyan per van, amelyben a bíróságok jogerősen kimondták a szerződések semmisségét, de azoknak jogalapja nem a tisztességtelen szerződési elemek megállapítására irányult, hanem a szerződések megkötése során megvalósított tételes törvénysértésekre, s ennek következményeként a semmisség megállapítására.

– Ön mit vár a hétfői bejelentéstől?
– A döntést a következő kérdésekben hozza meg a jogegységi tanács:

1. A devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés mint szerződéstípus tisztességtelen-e annak következtében, hogy az árfolyamkockázatot – kedvezőbb kamat ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli?

Sajnos nem jó a kérdésfeltevés, mert sehol, még egyetlen ügyben sem mutatta meg a pénzügyi intézmény, hogy a szerződésben kikötött kamat kedvezőbb volt egy forinthitelhez képest, s azt sem, hogy ténylegesen felajánlotta volna az adósnak a forinthitelt. A magas kamatszinteket egyébként ugyanez a pénzügyi közvetítő rendszer alakította ki, nem tőlük függetlenül működő mechanizmus útján álltak fenn. Emellett a kamat csak az egyik költségtétel, különböző más jogcímeken felszámított költségek eleve megemelték a kölcsönért fizetendő költséget a kettős árfolyamok és az emelkedő árfolyam alkalmazása nélkül is. Az általam képviselt ügyekben a legolcsóbb kamat 3 százalék volt, a legmagasabb pedig 24 százalék. Ki fogja megállapítani és milyen alapon, hogy az adós kedvezőbb kamatozású hitelt kapott azért, mert idegen devizában határozták meg a kölcsönösszeget? Ráadásul, ha a kedvezőbb kamat a bankok állítása szerint az idegen deviza pénzpiaci alacsonyabb kamata miatt állt fenn, akkor a kölcsönügyletek törlesztése során miért nem kapták meg az adósok azt a lehetőséget az árfolyam-emelkedés mellett, hogy az idegen deviza pénzpiaci kamatának jelentős csökkenésével a kölcsönök kamatai is csökkenjenek? A kamatokat folyamatosan emelték arra hivatkozva, hogy az ország kockázati besorolása romlott. Ha tehát kamatemelésről van szó, akkor a hazai viszonyokra hivatkoznak, ha pedig arról, hogy érvényesíthetik-e a megemelkedő idegen deviza árfolyamát korlátlanul az adóssal szemben úgy, hogy nem volt az ügyletben idegen deviza bevonva, akkor az idegen deviza kedvezőbb kamatára hivatkoznak, hogy azért tehetik ezt meg. Az egész kialakított rendszer tisztességtelen úgy, ahogy van.

2. A pénzügyi intézmény által az árfolyamkockázattal kapcsolatban adott téves – ellentmondásos, hiányos, a valóságnak nem megfelelő – tájékoztatás eredményezheti-e az átláthatóság hiánya következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezéseinek tisztességtelenségét?

Természetesen ez tisztességtelen, hiszen senki nem kapott a luxemburgi bíróság által meghatározott feltételeknek megfelelő tájékoztatást, sőt, a bankszövetség 2006 januárjában azt az elemzést írta le, hogy 20 év távlatában folyamatosan erősödni fog a forint, így mindazok, akik ezután vettek fel ilyen hiteleket, egyértelműen félre voltak vezetve. A Kúria reményeim szerint ezt meg fogja állapítani.

3. Az egyoldalú szerződésmódosítást megengedő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének, illetve, hogy a hitel folyósításakor vételi, a törlesztésekor viszont eladási árfolyam alkalmazása tisztességtelen szerződési feltételnek tekintendő-e, és ha igen, annak mi a jogkövetkezménye?


A kettős árfolyam tisztességtelenségét kimondta a Kúria, most vélhetően ez jogegységi döntésbe lesz foglalva. Az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán a jogszabály pontosan meghatározta, hogy mikor felel meg az az átláthatóság követelményeinek. Ezekben az ügyekben még nem találkoztam a jogszabályban meghatározott módon e feltételrendszer teljesítésével. A luxemburgi bírósági ítéletben olyan elvárások vannak megfogalmazva az egyoldalú szerződésmódosítás kikötésével és alkalmazhatóságával kapcsolatban, amelyeknek egyetlen megkötött szerződés sem tud megfelelni.  Remélem, hogy a Kúria jogegységi döntésében ugyanezeket az elvárásokat fogalmazza meg, mert csak így lesz módunk megfelelni az európai uniós normáknak.

– Létezik-e mindenki számára (bank, ügyfél, állam) megfelelő jogi megoldás a devizahitelesek ügyében?
– Természetesen igen. Ezt számtalanszor leírtam már, s az eddigi döntések mindig azt igazolták, hogy azoknak megvan a jogi alapja, s a jogviszonyok sem veszítik el értékegyensúlyukat. Nagyon sok szerződésben az is kérdés, hogy egyáltalán idegen devizához köthetően kötöttek-e a felek szerződést. Azokban az ügyletekben, amelyekben csak forintösszeg szerepel, s a felek sem a ténylegesen alkalmazott árfolyamban, sem a konkrét idegen devizaösszegben nem állapodtak meg, nem mehet végbe idegen devizaösszeg alapján a törlesztés. Ezekre az ügyekre a jogalkotónak azt kell kimondania, hogy a szerződésben meghatározott költségek mellett a megkapott forintösszeg alapján jogosult az adós törleszteni, és a banknak át kell számolnia a követelését. Amennyiben idegen devizaösszeg meg van határozva, s ténylegesen annak megfelelő forintösszeget kapott az ügyfél, akkor kizárólag az MNB középárfolyamon lehessen törleszteni és olyan arányban kelljen csökkentenie a pénzügyi intézménynek a kamatot, amilyen arányban az idegen deviza pénzpiaci kamata csökkent. Ezzel gyakorlatilag senki nem fizetne többet annál, mint a 2009-es törlesztése volt, megállna a társadalom kifosztásának folyamata, s a pénzügyi intézmények pedig tisztességes áron kapnák vissza a kölcsönöket.

Nos, ahhoz, hogy mindez – vagy esetleg egy másik forgatókönyv – megvalósuljon, már csak a Kúria jogegységi döntése hiányzik. Addig pedig már csak egyet kell aludni. – Magyar Nemzet

Szólj hozzá

Hozzászólás