DEVIZASZERZŐDÉSEK MÓDOSÍTÁSA JOGSZABÁLLYAL

KÚRIA 6/2013 (2013.12.16.) PJE, Kúria 2/2014 (2014.06.16.) PJE, valamint az Alkotmánybíróság jogszabállyal történő szerződésmódosítást alkotmányosan megengedettnek minősítő határozata után elvileg a jogviszonyra alkalmazandó  és a jogszabállyal szerződés tartalma megváltoztatását kivételesen lehetővé tevő régi Polgári Törvénykönyv 226.§-ának kell megfelelni, értelmező figyelemmel az új Polgári Törvénykönyv [2013. évi V. tv.] 6:60§-ának rendelkezésére is, mely szerint "Ha jogszabály a szerződés valamely tartalmi elemét kötelezően meghatározza, a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal jön létre. Ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat".


SZINDIKALISTA KÉNYSZERKÖZÖSSÉG. A kölcsönszerződések kötelező tartalma olvasatomban az lehet, ami a deviza alapú kölcsönszerződések Kúria 2/2014 PJE határozatából eredő árfolyamkockázat, hiteldíjmódosítás, árfolyamrés tisztességtelen feltételei, mint költségek (a továbbiakban: költségek) viselésének terhéről jogszabállyal történő rendelkezést jelentheti. A demokratikus jogállam játékszabályai alapján a szerződés megváltoztatott kötelező tartalma az állam, bankok, devizahitelesek – a három fél – egyeztetése alapján jogalkotással (legiszláció) jöhet létre, ha a devizahiteles mozgalom képes a politikai követeléseit artikulálni és manifesztálni. A devizahiteles mozgalom egy pártállásuktól független szindikalista (tisztán gazdasági érdekein alapuló)  kényszerközösség. A pártoknak egyébként sem volt és ma sincs devizahiteles politikája, ezért a szindikalizmus jogkezelése a társadalom (devizahiteles kényszerközösség) és az állam megegyezésén alapulhat. A költségek viselésének kormányzati kommunikációja óvatos és leginkább a "devizahitelek kivezetésének" akaratát, de nem a tartalmát tükrözi. A bankszektor a költségek, mint terhek arányos elosztása mellett a "korabeli forinthiteleknél nem lehet kedvezőbb" állásponton van, amit a kormány is osztani látszik. A devizahiteles közösség nem képes az érdekei egységes megjelenítésére, ezért megpróbálom az érdekeit mint jogvédő megfogalmazni. 

ÁRFOLYAMKOCKÁZAT, HITELDÍJMÓDOSÍTÁS, ÁRFOLYAMRÉS KÖLTSÉGEK VISELÉSÉT teljes mértékben a bankoknak kellene viselniük. A bankok a devizahitelezés kockázatát származtatott (derivatív) ügyletekkel már a szerződéskötéskor maguknak kiiktatták, ezért a költségek vagy terhek viselése megosztásának igénye egy hamis látszat, az mindössze egy "népi álbölcsesség", mivel a terhek vagy más néven költségek az adós ellenszolgáltatásaként jelentkeztek, ezért azok a bankoknak árbevételt, következésképpen jövedelmet jelentenek. Tehát a tehermegosztás nem költségviselés felek között egyenlő 1/3 – 1/3 – 1/3 megosztása, hanem a bankok jövedelmének kirovása az államra és az adósokra, vagyis a bankok megtartanának 1/3 jövedelmet és 2/3 jövedelmét az állam és adós fizesse. Ilyen megegyezés – ráadásul az állam költségviselésének a nem devizahiteles közönség adóforintjaira is kiterjedése folytán – vállalhatatlan a közjavak szempontjából. 

DEMAGÓGIÁT FELEJTENI kell és nincs, nem lehet államot és adóst terhelő költségviselés. A kölcsönszerződések szolgáltatása a pénz és az ellenszolgáltatása a kamat és költség (ez a bank bevétele és abból származó jövedelme). A nagy megegyezés tehát csak úgy jöhet létre, ha arról születik jogszabály, mely szerint a Kúria által tisztességtelennek minősíthető árfolyamkockázat, hiteldíjmódosítás, árfolyamrés költségekre a bankok nem tarthatnak igényt, azt a jogszabályban és a jövőre nézve jóvá kell írni az adósnak. Az állam ebben költségviselőként nem vehet részt, csak a bankokat terhelő jogalkotással. Az állam majd részt fog venni ebben amikor az Európai Unió Bírósága előtt ügyfeleim érdekében kártérítést érvényesítünk a magyar tagállammal szemben, mert irányelvek nem megfelelő átültetésével (implementálásával) a deviza alapú hitelezést megengedte.

JOGSZABÁLY kötelező tartalma lehet az, hogy az árfolyam pl. 140 HUF/CHF mértéken rögzül és a tisztességtelen feltételek folytán beszedett árfolyam-különbözet, hiteldíjemelés, árfolyamrés jóváírásra kerül az adósnak. Ha azonban tehermegosztásról és a bankok, állam, adós valamilyen mértékű tehermegosztásáról rendelkezne jogszabály és annak megváltozott tartalma sérti bármely – hangsúlyozom bank és adós – szerződő fél jogi érdekét, úgy az a fél bírósághoz fordulhat és a szerződés bírósági módosítását igényelheti vagy a szerződéstől elállhat. 

BÍRÓSÁGI JOGVITA RENDEZÉS keretében az adós jogszabállyal ki nem elégített követelése rendezhető, és eszerint a bírósági szerződésmódosítás célja ez esetben a tehermegosztás teljessé tétele, vagyis a definiált árfolyam-különbözet, hiteldíjemelés, árfolyamrés költségeknek teljes mértékben a bankra történő telepítése, mint jogi érdek érvényesítése, míg a szerződéstől elállás választása esetén az elállás a szerződést a megkötésének napjára visszamenőleges hatállyal felbontja és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak [régi Ptk. 319.§ (3)], tehát ez utóbbi a tőkemértékben teljesítőknek előnyös, míg a tőkét még vissza nem fizetőknek mérlegelniük kell. A bírósági út igénybevétele esetén természetesen a jogszabállyal ki nem elégített követelésre felhívott szerződésmódosítás [régi Ptk. 226.§, 241.§] mellett látszólagos (eshetőleges) keresethalmazatban a szerződés tisztességtelen feltételeinek semmissége [Ptk. 209/A.§ (2)] is érvényesíthető, vagyis a perben a Kúria 2/2014 PJE alapján önmagában "kigyomlálhatók" már ma is az árfolyamkockázat, hiteldíjemelés, árfolyamrés költségek. 


KORMÁNYPROPAGANDA látszólagos ellentétpárokat kommunikál (pl. ügyvédek helyett majd most az országgyűlés érvényesíti az adósok követeléseit). Kérem tegye (!), ebben eddig t. Rogán úr mi akadályozta (?) Ennek egyetlen korlátja van. Ha a polgári perben már ma ki lehet iktatni az árfolyamkockázat, hiteldíjemelés, árfolyamrés költségeit, akkor miről akar tárgyalni a kormány a bankokkal és az adósokkal (?) Ugyanis ennél kevesebbet nyújtó jogszabály esetén az adós perben érheti el azt, amit a jogszabály nem elégít ki. Kedves kormány a bankok 3/3 költségkövetelésének viselése ma már nem kérdés, miről akkor a nagy tárgyalási kedv (…), mert arról, hogy a tisztességtelen költségek 1/3-át bank megtartja és 2/3-át állam, adós fizesse, nos erről a kormány már lemaradt, a Kúria 2/2014 PJE után már nincs miről tárgyalni, mint olyan jogszabály alkotásáról, amely az árfolyam-különbözet, hiteldíjemelés, árfolyamrés költségek azonnali, teljes és feltétlen visszafizetéséről rendelkezik. Kedves kormányfiúk, a jogtechnikai megoldás az, ami kormányra maradt, ahhoz meg van elég fizetett szakértőjük. És végül annyit, hogy mélyen tisztelt kollégáimmal nem nagy számban voltunk azok, akik tartottuk a lelket a jogkereső közönségben, miközben a politikai elit a végtörlesztéssel már kettő éve kitornászta magát a devizahitelezésből és most veszi a fáradtságot és a devizahiteles küzdelem élére áll (…) Szánalmas és nevetséges. Egyszerűen arról van szó, hogy a devizahiteles küzdelem – annak ellenére, hogy még ma is ügynökök siserehada vezetgeti – elérte célját és a a kormány dolga mindössze az, hogy bevégezze dolgát. Ez azonban nem lehet a bankok kölségei, mint árbevétel elosztása a felek között, hanem az adósok azonnali, teljes és feltétlen állami kártalanítása. 

Dr. Kriston István – európajogi pénzügyi szakjogász, jogvédő állampolgár

Szólj hozzá

Hozzászólás