DEVIZÁS ÍTÉLKEZÉSI GYAKORLAT – TELJES KÁOSZ

DEVIZÁS ÍTÉLKEZÉSI GYAKORLAT – TELJES KÁOSZ


Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda – Megfogadtam, hogy nem teszek közzé semmilyen jogi publikációt, mert évek óta ezt feleslegesen csinálom, a kutyát nem érdekli, de mégis van egy olyan dolog, mely miatt erre kénytelen vagyok:




Sajnos számos bíróság és alperes fogalmaz úgy, hogy akkor a „szóbeli vagy az írásbeli szerződés” érvénytelenségét állítja a felperes, de ez az értetlenség elfogadhatatlan. A felek közötti jogvita két kérdéskört ölel fel:

a) a felek milyen módon és milyen tartalommal közöltek egymással jognyilatkozatot. Ez ajánlatnak és elfogadásnak minősül, avagy a konszenzust azonnal írásba is foglalták, pontról pontra.
b) a blanketta, a szerződéses irat, mint bizonyítási eszköz tartalmára hivatkozik az alperes állandó jelleggel, mint szerződéses akaratára. Kérdés azonban, hogy az okirat tartalma megfelel-e a felek jognyilatkozatainak, hol vannak eltérések ebben, és az okirat bizonyító ereje hogyan alakul.

Ettől azonban a szerződés nem okirat, bizonyítási eszköz, hanem egy elvont jogi fogalom. A szerződést a felek egybehangzó akaratnyilvánítása hozza létre. A szerződés fakaszthat kötelmet, amennyiben az nem szenved jogi hibában. Azaz a felek konszenzusához csak egy szerződés tartozhat, nem kettő.

A magyar polgári perrendtartás és az EU anyagi jogi normái a perbeli bizonyítás keretein belül okoznak feszültséget. Ugyanis nem vitásan a szerződés tartalmát az alperesi szolgáltatónak kell bizonyítani. Ennek érdekében hivatkozik az okirat tartalmára az alperes. Az okirattal szemben a felperest ellenbizonyítás illeti meg. Csakhogy a puszta okirat nem képes azt bizonyítani, hogy az alperes eleget tett tájékoztatási kötelezettségének abban a körben, melyet az Irányelv és a hozzá tartozó ítélkezési gyakorlat anyagi jogi jelleggel megkövetel.

2010. június 10-ig az Európai Unió jogának való megfelelés című 6. Melléklet 6. pontja tartalmazta a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről 87/102/EGK irányelvre való utalást.




6. A Tanács 87/102/EGK irányelve, a tagállamok fogyasztói hitelre vonatkozó jogszabályai és közigazgatási rendelkezései közelítéséről, illetve az ezt módosító 90/88/EGK irányelve, valamint a Tanács 98/7/EK irányelve.
Ez az irányelv kizárta hatálya alól az ingatlanfedezetű hitelszerződéseket, sőt a 2. cikk (4) szakasza azt is megengedte, hogy „a tagállamok a 6-12. cikk előírásai alól kivonhatják a közjegyző vagy bíró előtt aláírt, közokiratba foglalt hitelszerződéseket.” Utóbbival Magyarország nem élt – ellenkező esetben azt a Hpt. módosításaként törvényben kellett volna foglalni.
Ezen túl csak a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény tartalmazott uniós jogmegfelelési utalást a 87/102/EGK irányelvre [57. § (1) a) pont], azonban ezt 2010. június 11-ével szintén hatályon kívül helyezték, ahogy 2010. január 1-től a pénzügyi szolgáltatási tevékenység, így a fogyasztói kölcsönök is kikerültek a törvény hatálya alól (a PSZÁF lett az eljáró fogyasztóvédelmi hatóság).

A perbeli jogügylet, mely miatt vizsgálnom kellett a kérdést, 2008. április 29-i dátummal bír.
Mivel 2008. április 23-án a 2008/48/EK irányelv hatályon kívül helyezte a 87/102/EGK irányelvet, ezért attól kezdve a fogyasztói hitelekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettséget az ingatlanfedezet mellett szolgáltatott kölcsönök esetében, etc. más jogszabályban kell keresnünk, ez pedig a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény. Ez a törvény is kizárja a hatálya alól a jelzáloghitelt, mivel a törvény összes érdemi (nem folyószámlahitelre vagy kapcsolt hitelre vonatkozó) rendelkezése erre nem vonatkozik. Ám a gépjármű megvásárlásának finanszírozása érdekében nyújtott kölcsön esetében az irányelv alkalmazandó.
Azonban a 87/102/EGK Irányelv csak 2010. május 12-től veszítette el hatályát!

Az 1997. évi CLV. törvény 2008.04.29-én hatályos szövege az alábbi:
7. § (1) A fogyasztási kölcsönszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása és egy példányának a fogyasztó részére történő átadása szükséges. 
(2) Semmis az a fogyasztási kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza 
a) a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás meghatározását, 
b) a szerződés alapján fizetendő ellenszolgáltatás meghatározását, 
c) a tulajdonjog átszállásának időpontját és feltételeit, 
d) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét, 
e) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjat, 
f) az éves, százalékban kifejezett hiteldíj módosításának feltételeit vagy, ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást, 
g) a részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat, 
h) ha az áru ára vagy a szolgáltatás díja a szerződés időtartama alatt változhat, a változás feltételeit, illetve azt az összeget, melynek elérése esetén a fogyasztó hátrányos következmények nélkül a szerződéstől elállhat. 




(3) A (2) bekezdés e) pontja szerinti éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíj összegét a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint a teljes hiteldíj mutató számítására és közzétételére vonatkozó rendelkezések alapján kell kiszámítani. 
(4) A fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési kikötés semmis. 
(5) A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. 
(6) A hitelező köteles a fogyasztót a fogyasztási kölcsönszerződés megkötésekor minden olyan szerződési feltételről tájékoztatni, amely jogszabály alapján válik a szerződés részévé. 
(7) Fogyasztási kölcsönszerződés esetében a fogyasztó minden esetben élhet a lejárat előtti teljesítés jogával. Ebben az esetben a hitelező köteles a hiteldíjat arányosan csökkenteni.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

7/A. § (1) Fogyasztási kölcsönszerződés esetében a Ptk. 329. §-ában foglaltaktól a fogyasztó hátrányára eltérni nem lehet. 
(2) A fogyasztó nem kötelezhető arra, hogy a hitelezőnek a fogyasztási kölcsönszerződésből származó követelései ellenében váltókötelezettséget vállaljon. 
(3) A hitelező a fogyasztási kölcsönszerződésből származó követelése biztosítására csekket a fogyasztótól nem fogadhat el. 
(4) A fogyasztó bármikor követelheti a hitelezőtől az olyan váltó vagy csekk visszaadását, amelyet a (2) vagy (3) bekezdéssel ellentétben bocsátott ki. 
(5) A hitelező felel minden olyan kárért, amely a fogyasztót a (2) vagy (3) bekezdéssel ellentétes váltó- vagy csekk-kibocsátással összefüggésben érte.
8. § A tájékoztatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztó rendelkezzen 

a) az áru- és szolgáltatásválasztás megkönnyítéséhez, továbbá az áru és a szolgáltatás használatához, az áru fenntartásához szükséges megfelelő ismeretekkel az áru és a szolgáltatás alapvető tulajdonságairól, jellegzetességeiről, az áru és a szolgáltatás minőségéről, áráról, díjáról, valamint az áru használatára vonatkozó utasításokról és használatával járó veszélyekről, 

loading…


b) a jogai érvényesítéséhez szükséges alapvető ismeretekkel.
A szerződéskötés időpontjában már megszületett, de akkor még nem hatályos 2008/48/EK Irányelv II. Fejezetének 4. cikke tartalmazza a reklámokba foglalandó tájékoztatások tartalmát, de sokkal fontosabb az 5. cikk előírása, mely a szerződéskötést megelőzőt tájékoztatásra vonatkozik.

Pont ezért kell kiemelni, hogy egy írásba foglalt szerződés nem bizonyíthatja az 5. cikknek való megfelelést!
Az un. deviza alapú kölcsönök esetében adott tájékoztatásnak az 5. cikk (1) bekezdésében foglalt tájékoztatásnak kellene megfelelniük, ennek alapján a hitel típusa, a teljes hitelösszeg, a fogyasztót terhelő összes költség, teher, etc. kapcsán olyan részletességgel kell szólnia a tájékoztatásnak, hogy az összes lényeges feltételt kimerítse. E körben teljesen mindegy, hogy az adott feltétel egyedileg megtárgyalt, vagy sem.

Külön ki kell emelni a 7. cikket, mely szerint a hitelközvetítői kisegítő tevékenység keretében eljáró szállítókra nem terjed ki az 5-6. cikk. Csakhogy az alperes nem mentesül a tájékoztatási kötelezettség alól, mert hitelközvetítőt alkalmaz. Képviselet esetében pedig nem hitelközvetítőkről beszélünk.

A IV. Fejezet a konszenzus részévé váló feltételekre vonatkozó információkra vonatkoznak, melyet lényegében megismétlik a tájékoztatási kötelezettség során tárgyalt részleteket.
Azaz: a 93/13/EGK Irányelv a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről rendelkezik, ám arról nem, hogy mi és hogyan válik a szerződés részévé. A konszenzus részévé váló, nem váló lényeges szerződéses feltételek kapcsán a Ptk., a hivatkozott 1997. évi CLX. törvény és a 87/102/EGK irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni.

Jelen ügyben a felperes semmi olyan jellegű, tartalmú tájékoztatást nem kapott, mely elősegítette volna a fogyasztó azon döntési helyzetét, hogy az un. deviza alapú banki termék lényegét, előnyeit és kockázatait bemutató közlést értelmezhesse volna.
Azaz teljesen kár olvasgatni EU eseti döntéseket, ha a T. Nagyérdemű összekeveri az egyes Irányelveket.
Nem mindegy, hogy egy szerződés már létrejött, vagy sem. Az egyik irányelv a szerződéses akaratok kialakítása kapcsán játszik szerepet, míg egy másik a már létrejött szerződés tisztességtelenségével kapcsolatban rögzít normákat.

Az egész ítélkezési gyakorlat, a fogyasztókat és a bankokat képviselő ügyvédek össze-vissza fullad teljes káoszba. – Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda. 

loading…


Szólj hozzá

Hozzászólás