Petíció az Európai Parlamenthez

A petíció benyújtói:

Kerékgyártó Katalin,  Szilber Szilvia, Dr. Varga-Damm Andrea,  Batiz Judit, Szarka Gábor,  Pálosi Attila, Koczkáné Szűcs Zsuzsanna, Simonek Dénes Lászlóné

A petíció benyújtás jogcíme: Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 227. cikke, illetve az Alapjogi Charta 44. cikke

[cn-social-icon]

Tárgy: az Európai Unió pénzügyi fogyasztóvédelmi szabályai által védett jogok súlyos, tömeges sérelme Magyarországon a fiktív deviza alapú, tisztességtelen és ezáltal érvénytelen kikötéseket tartalmazó banki kölcsönszerződések hátrányos következményeinek törvényalkotási úton való teljes körű elhárításának elmaradása, illetve a közvetlenül több százezer, áttételesen több millió magyar állampolgárt érintő probléma uniós joggal ellentétes, fogyasztókat kiemelkedően hátrányosan érintő rendezése.

Összegzés: Magyarország Kormánya és magyarországi pénzintézetek lobbiszervezete, a Bankszövetség közötti megállapodást végrehajtó törvény (2014. évi LXXVII. törvény) sérti az Európai Unió fogyasztóvédelmi jogokat garantáló szabályait. Magyarország kormánya és az Országgyűlés elismerte, hogy a pénzintézetek nem vettek és nem adtak el devizát a deviza alapú hitel nevű szerződésekkel, forint kölcsönzése történt, a devizakölcsön állítása valótlan volt és csak banki profitérdekeket szolgált a törlesztés mértékének külföldi fizetőeszközhöz, a forint/deviza árfolyamhoz kötött megállapítása. A tisztességtelen szerződéseket korrigálni hivatott magyar törvény azonban mégis devizaadósságnak ismeri el az ilyen kölcsönök tartozásait.

Ezen tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelen, a deviza nem került be a szerződésekbe, az adósságok devizaadósságként való elismerése a tisztességtelen kikötések szerinti árfolyamváltozás miatti pénzügyi előnyök bankoknál hagyása és fogyasztókra hárítása súlyosan sérti az uniós fogyasztóvédelmi irányelveket, a magyar polgári, pénzügyi és más törvényeket az adósok kárára és a jogsértő bankok javára. A szerződéseket jogosan, kezdettől fogva forintkölcsönként kell elszámolni.

Tényállás (1) Húsz éve a magyar bankrendszer kilencven százalékát külföldiek vették át. A bankkartell diktálta a saját maga szabályozását, nagyon megemelte a forint kamatlábát, így nem lehetett lakásépítést finanszírozni. A kormány kamattámogatást adott, de Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása miatt a csatlakozási megállapodás alapján ezt meg kellett szüntetni. A bankok azt állították, nincs elég forint, de van svájci frank, azt vegyék kölcsön az emberek, mert kisebb a kamata. 2006-2008 között erőszakos üzletpolitikával közel 1,2 millió deviza alapúnak nevezett kölcsönt adtak ki a fejlődésre éhes vállalkozásoknak, otthonra vágyó háztartásoknak. A szerződések 95 százalékát svájci frankban, 4 és 1 százalékát euróban, ill. jenben kötötték. Az ország az euró övezetbe készült, mégis svájci frankban kínálták a kölcsönt, mert a bankok az árfolyamkülönbözet előnyére spekuláltak.

(2) Svájci frankban, a világ tartalékvalutájában eladósodni veszélyes, különösen a magyar jövedelemből, mert az ilyen adósság forintban fizetve egyre nő hosszútávú tapasztalat szerint. A bankok maguk képezik a pénzpiacot, ők alakítják az árfolyamot. A deviza alapú kölcsönök propagálása idején, 2005-2008 között a forintot stabilizálták, de a megelőző húsz évben a svájci frank nyolcszorosan (800 %-kal) drágult, így az adósság jobban nő, mint ahogy a törlesztéssel csökken, miközben a havi részlet és a kamat is egyre több. Belátható, a forintban adott és fizetett, de a tartalékvalutában követelt kölcsön futamideje végén nagyobb lehet az adósság az eredetileg felvett összegnél, azaz az eladósodás végtelen, soha nem fizethető vissza.

(3) A deviza alapú kölcsönt a svájci frank kisebb kamatlábával indokolták. Azt nem mutatták meg, ha az árfolyammal emelkedik a kamat vetítési alapja, akkor a fizetendő kamat is nagy lesz, még kisebb kamatlábbal is. A banki tájékoztatók nem szóltak az árfolyamváltozással bekövetkező ellehetetlenülésről, hiszen így senki sem vette volna fel az ilyen kölcsönt, csupán formálisan aláíratták az ügyféllel, hogy vállalja az árfolyamváltozás kockázatát. A Magyar Bankszövetség egyenesen a forint erősödését valószínűsítette az euróhoz képest, a svájci frankot pedig nem is említette egy tájékoztató kiadványában (1. sz. melléklet).

(4) A deviza alapú hitelezés kampánya után a forint újra gyengült, az adósságok nőttek, az emberek egyre kevésbé tudtak törleszteni. Családok százezrei kerültek kétségbeejtő helyzetbe, mert lakásépítési, gépkocsivásárlási, vállalkozási célú tíz-húsz-harmincéves kölcsöneiket hatalmas lemondással tudták csak fizetni, az adósk közel fele már úgy sem. Százezrek mentek tönkre már négy-öt év utáni törlesztésben, teljesen kilátástalanság miatt tömegek vándoroltak külföldre, tízezrek vesztették el otthonukat, sokan lettek öngyilkosok, bírói ítéletek sora marasztalta el a bankokat, az adósok hangosan tiltakoztak.

(5) A propaganda szerint a pénzintézetek devizát adnak kölcsön, csak nyomban forintra váltják és ezt a forintot folyósítják, illetve a törlesztéskor az adós forintjából devizát vásárolnak. Mindenki vélelmezte, hogy ez hamis állítás, mert maguk nem láttak devizát, de a szerződést a legmagasabb jogi fórumok is devizahitelnek minősítették, holott a deviza fiktív volt a nagyobb profitért. A bank ugyan un. swap ügylettel – devizacsere – kiiktatta a saját árfolyamkockázatát, de ezzel akár az anyabankjához tett át nagy bevételt. Tehát a bankok tudták, ők nem vállalhatnak két-három napon túli árfolyamkockázatot, ellenben ügyfeleiknek két-három évtizedre a nyakába tették minden szakmai tudásuk megtagadásával. Kelet-Közép Európa bankjainak idegen pénzben számolt kölcsönzését áttekintette az Európai Rendszerkockázati Testület, és ERKT/2011/1 számú ajánlást adott ki. A helyzetértékelés 1.2.1.3. pontja megállapítja, hogy a pénzintézetek a deviza alapú kölcsönöknél a hitelezési szabályok lazításával és a kamatkülönbözet csábításával jelentősen nagyobb profitrátát és díjakat érvényesítettek a helyi pénz kölcsönzéséhez képest, így az árfolyamkülönbözetből igen nagy többletbevételre tettek szert. Azt is megállapítják az 1.2.2.1. pontban, hogy a keresletet a kisebb kamatlábbal generálták – ám nem teszik hozzá, hogy az árolyammal növelt tőkére vetített kamat nagyobb lesz, de ezt hamis tájékoztatásként elhallgatták.

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

(6) A 2010-es országgyűlési választások alapján felállt új összetételű magyar törvényhozás rögzítette azt, amit az emberek átéltek, a deviza alapú kölcsönök tisztességtelenségét. A 2010. évi XCVI. törvény indokolása elismerte, hogy „az embereket becsalták a devizaalapú hitelezési rendszerbe, és nem figyelmezették kellő súllyal őket a komoly kockázatokra, nem nyújtottak nekik védelmet a hitelintézetekkel szemben. (…) Családok százezreinek élete mehet tönkre amiatt, hogy a rendkívüli mértékben megnőtt törlesztőrészletüket már nem képesek fizetni és ezért a hitelük fedezetét jelentő otthonaik elhagyására kényszerülnek.” A törvény a visszaélés jellegű kölcsönzést mégsem nyilvánította jogsértőnek, csak szerény beavatkozást rendelt el. A kezdettől fogva tilos gyakorlat ilyen megengedése felhatalmazás volt a tisztességtelenség folytatására, a családok további tönkretételére. Más részintézkedések is történtek a következő négy évben a „becsalás” elkövetői hasznára azért, hogy több adós maradjon még fizetőképes, bár az emberek úgy hallották, nekik kedvez a szabály.

(7) 2014-ben a kormány a pusztító hatás, az elégedetlenség és az az évi választás hatására megígérte a bankok elszámoltatását és a jogtalanul elvett pénz visszaadását. Több törvényt fogadott el az Országgyűlés. A 2014. évi XXXVIII. törvény valótlannak nyilvánította a deviza adás-vételét a kölcsönszerződésekben és elrendelte a felszámított átváltási jutalék visszatérítését, valamint a jogalap nélküli, egyoldalú kamatemelés hasznának visszaadását az adósok részére.

(8) A deviza adásvétele hiányának törvényi elismerése azt jelenti, hogy a deviza meg sem jelent a szerződésekben. Így a deviza megdrágulásából eredő árfolyamkülönbözet beszedése is tisztességtelen. A törvény a devizaárfolyamának változása miatt beszedett többlet visszatérítését nem rendelte el, csak a devizakereskedelem hiányában az átváltási jutalékot adatta vissza. A kormány a nagy propaganda mögött csendben megállapodott a Magyar Bankszövetséggel, hogy a tisztességtelenül beszedett árfolyamtöbbletet a bankok megtarthatják és a jövőre vonatkozóan is beszedhetik, csak ekkor már fix piaci árfolyammal és az adósságok egyszeri átváltásával, amit forintosításnak neveztek el. (2. sz. melléklet). Így az átlag 140-160 Ft/CHF árfolyam mellett felvett forintkölcsön eddigi törlesztéseit aktuális piaci árfolyammal elismerték, míg a hátralévő adósságot 256,54 Ft/CHF árfolyamon számolják el, ami bő hetven százalékkal megnöveli a fennálló tartozást. A múltbeli és jövőbeli többletre természetesen kamatot is kérnek, a jövőben már az időközben mérsékelt forintkamatot. Kiszámítható becsléssel is, hogy a felvett forintösszegnek még három és félszeresét kell az adósoknak megfizetni – azon túl, amit már hat-nyolc év alatt kifizettek.

Egy tipikus példa (9) Szilber Szilvia – a petíció egyik benyújtója -, mint adós 2007. 12. 21-én „deviza alapú” kölcsönt vett fel a Raiffeisen Bank Zrt-től 35 évre. A kölcsön jellemző számai a múlt év végén, 2014. 12. 31-én:

• az eredeti kölcsönvett összeg 11.560.000 Ft     (100,00 %)
• befizetve 7 év alatt: 8.500.000 Ft ( 73,53 %)
• tőketartozás még 28 évre 20.741.410 Ft (179,42 % + kamatok, díjak)
• a kezdő havi részlet: 58.900 Ft
• jelenlegi havi részlet: 144.000 Ft

Az adós havi törlesztése majd két és félszeresre nőtt, miközben a felvett kölcsön háromnegyedének megfelelő összeget már megfizetett ( kamattal, díjakkal). Ez év elején mégis majd kétszeresével tartozott a felvett kölcsönnek, amit a törlesztésre hátralévő közel 30 év alatt a kamatok és díjak többszöröznek. Látható: soha ki nem fizethető adósság. Holott a kölcsönbe adott összeg jogi fogalma szerint nem növekedhet, csak csökkenhet a törlesztésel. Az is látható, itt nem kölcsönről, hanem egy spekulációval bővített szerződési kombinációról van szó.

(10) A kormány tudta, be kell avatkozni az adósságok növekedése megállítására, de azt is, hogy a jogtalan növekedést kellene visszatérítetni. Az igazságügyi-miniszter 2014. évi LXXVII. törvény indokolásában kinyílvánítja, hogy „a pénzügyi intézmények tisztességtelen hitelezési gyakorlatának megszüntetését és az erős fogyasztóvédelmi jogi garanciák törvénybe foglalását” – célozza. A miniszter törvénysértőnek tartja az eddigi gyakorlatot: „A korábbi szerződési feltételek közül megmaradnak azok, amelyek érvényesek maradtak, mert nem minősültek tisztességtelennek.” Az igazságügyi-miniszter szavai jogi érvényüek. Jog szerint ami tisztességtelen az érvénytelen, tehát a deviza kikölcsönzésének hiányában az árfolyamváltozás előnyeinek bankok számára történő biztosítását célzó kikötés sem lehet érvényes..

(11) A tisztességtelennek nyilvánított, így jogellenes devizaváltás következtében tehát deviza nem került be a kölcsönszerződésbe. Az emiatti árfolyamtöbblet visszajár az adósoknak a szerződés kezdetére visszaható hatállyal. A 2014. évi LXXVII. törvény mégsem rendeli el az tisztességtelen árfolyamkülönbözet adósok részére történő visszaadását, hanem 2015. február 1-ig devizában lévőnek nyilvánítja a kölcsönt, kamatát, díjait, tehát az összes banki követelést, hogy ezt a devizakövetelést váltsák át a bankok forintra egy fix, piaci árfolyamon. Csakhogy ez a rendelkezés a polgári jog, az európai fogyasztóvédelem irányelvei, a pénzügyi törvények rendelkezéseivel szemben áll, és – külön ki kell emelni – az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban éppen e kérdésben meghozott ítéletével.

(12) Magyarország kormánya tudatosan vállalta a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény megsértését, mely szerint kötelező lett volna a deviza alapú hitelek rendezésének szabályait és hatásviszgálatát társadalmi egyeztetésre bocsátani. Az egyeztetés kizárólag a Bankszövetséggel történt, éppen a megkárosítottak háta mögött. A becsapott adósok millióitól elvették a lehetőséget, hogy sorsukat alapvetően befolyásoló szabályozást és hatásvizsgálatát megismerjék, véleményezzék. Csak a jogalkotási törvény megsértésével lehetett a csalárdságot elismerő, a tisztességtelen kikötésekkel szerzett zsákmány csalárd elkövetők (bankok) általi megtartását és elvitelét lehetővé tevő szabályt alkotni.

(13) Tisztességtelen szerződési feltétel helyébe másik tisztességtelen feltétel nem tehető be a kölcsönszerződésekbe a törvény erejével sem. Hamis a devizára átszámítás vélelme, mert hamis volt a rávonatkozó tájékoztatás. Senki sem vállalta volna a deviza alapú kölcsön felvételét a svájci frank múltbeli erősödése és így az adósság gyors növekedése láttán. (Ezt a hamisságot már a (6) alatt említett törvényi indokolás is kijelentette). Az Európai Unió Bírósága C-449/13 sz. ügyben hozott ítélete kimondja, hogy a hitelezőnek kell bizonyítania, hogy teljesítette a hitelfelvevő tájékoztatására és hitelképességének ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeit, és ha nem, úgy a szerződés semmis. Márpedig a megfelelő tájékoztatás megakadályozta volna a deviza alapú kölcsön kihelyezését. A tájékoztatás hiányossága, hamissága igazolt tény, emiatt a devizára átszámítás tisztességtelen, így semmis, ezért azt törvény sem emelheti be a szerződésbe.

(14) A devizához kötött kölcsön nem viselte volna el a szakszerű hitelbírálatot, ez is hiányzik, ezen okból sem emelhető be a kölcsönszerződésbe a devizában számolás. A követelés belátható növekedéséhez nincs arányosan növekvő jövedeleme a fogyasztóknak, az ingatlan értéke sem nő, a fedezete sem lesz elegendő a deviza drágulásának követésére. A hitelbírálat szabályainak betartásával nem lehetett volna devizában számolt kölcsönt nyújtani. Az egyik globális nagybank Magyarországon megtiltotta fiókjainak az ilyen kölcsönt, mert tudta, hogy az tönkre teszi az adósokat. A szakszerűtlen és tisztességtelen eljárás következménye nem hárítható az ügyfélre. Saját felróható magatartására pedig senki sem hivatkozhat előnyszerzés végett – még törvényi felhatalmazással sem.

(15) A deviza alapú magánjogi szerződésekben a deviza adás-vételéről szóló szóló rendelkezések vannak, nincs helye az átszámítás beemelésének. Illetve ki kellene mondani, nem volt adásvétel, nincs deviza így a szerződésben, de most a törvény beemeli. Csakhogy a beemelésnek meg kell felenie számos uniós irányelvnek, más törvényeknek és ez a megfelelés lehetetlen. Normális eljárással ami érvénytelen, azzal el kell számolni, majd – ha az ok és jog fennáll – csak azt követően lehet a szerződést módosítani a törvény erejével. A magyar szabályozás szerint a devizaváltás helyébe a devizára átszámítás betétele szerződésbe az uniós normáknak nem felel meg.

(16) A legfőbb magyar bírói fórum, a Kúria az Európai Bíróságtól kért előzetes döntéshozatalt a Kásler Árpád és felesége, felperesek keresete elbírálásához a C-26/13 szám alatti ügyben. A bíróság többek között arra a kérdésre kért és kapott választ, hogy ha a deviza adás-vétele nem történt meg, a deviza nem került be a szerződésbe, akkor a bíróság vajon ítéletével beteheti-e oda a devizát a saját indokaira támaszkodva és a saját feltételeivel?

Az Európai Bíróság nagyon világosan kifejtette, hogy nem. A 93/13 EGK irányelv alapján – írják – az európai fogyasztóvédelem egységes és szigorú irányelvei nemzeti hatáskörben nem enyhíthetők, meg kell őrizni a szerződések jóhiszemű, átlátható, kiegyensúlyozott jellegét. A konkrét kérdésre válaszolva az európai bírák részletesen kifejtették, hogy alapvető jelentőségű a külföldi pénznem bevonása okának, sajátosságainak és gazdasági következményének szerződés előtti feltárása, mert az ügyfél csak így tudja kiszámítani a szerződés kihatását a törlesztésre, végső soron a kölcsön árára. Mint láttuk a deviza bevonása éppen hogy megakadályozza a jövő előreszámítását, így nem felelt meg e feltételnek.

Az európai bírák ítéletükben kifejtették, hogy csak akkor tehető be bármi a magánjogi szerződésbe bírói ítélettel, ha a szerződés a tisztességtelenség miatt kieső elem nélkül a szerződés nem lenne teljesíthető. És nyomban szögezzük le, a forintban adott és forintban törlesztett kölcsön a deviza bevonása nélkül forintkölcsönként teljesíthető. Tehát nincs ok és mód a valótlan, tisztességtelen deviza adásvétel helyébe egy újabb hamis feltétel, a devizára átszámítás betételének bírói úton – azaz törvényi rendelkezéssel sem.

Az európai bírák hangsúlyozzák, hogy tisztességes feltétel az ok és jog fennállása esetén is csak akkor emelhető be a szerződésbe bírói ítélettel, ha az nem esik a fogyasztó terhére, a fogyasztó nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe, mint az új feltétel beemelése nélkül. Teljesen egyértelmű, a forintkölcsön megdrágítása devizában számolással többletteher a fogyasztó számára, tehát a devizában számolás ez okból sem emelhető be a szerződésbe.

Az Európai Unió sérült jogi normái

(17) Alább hivatkozunk néhány olyan uniós normára, amelyeket álláspontunk szerint megsért az un. forintosítási törvény, a 2014. évi LXXVII. tv. A forintosítási törvény 3. § (1) bekezdése szerint „a fogyasztói kölcsönszerződés az e törvényben meghatározottak szerinti a törvény erejénél fogva módosul.” Tehát a forintosítási törvény módosítja a magánjogi kölcsönszerződéseket. A 10. §-ában a forintosítási törvény úgy rendelkezik, hogy a deviza és a deviza alapú fogyasztói jelzálogkölcsönök tekintetében fennálló tartozásokat az ott meghatározott 2014. novemberi MNB középárfolyammal forintra kell átszámolniuk a pénzintézeteknek – máshol meghatározva – 2014. február 1-én. A kölcsönök forintra átszámításának itt meghatározott módja nyilvánítja devizatartozássá az eddigi törlesztést és a még fennáló adósságot, tehát a teljes kölcsönt.

(18) A 93/13 EGK fogyasztóvédelmi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy az egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelen, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára úgy, hogy azt a szerződő fél nem tudja befolyásolni. A törvény erejével a szerződésekbe beemelt a jelen petíció (8) pontjában részletezett feltétel egyedileg meg nem tárgyalt és azt az adósok nem tudják befolyásolni. Ezen feltétel az adósságokat megtöbbszörözi, ami jelentős egyenlőtlenség ellenszolgáltatás nélkül, ezért az ilyen feltétel tisztességtelen.

(19) Az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikke:

 „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”

 A fenti jogállamiság elvéből vezethető le a jogbiztonság elve, amelynek lényege, hogy az állampolgárok jogos elvárásai és érdekei átlátható, kiszámítható jogszabályok alapján érvényesüljenek. A jogbiztonság és a fogyasztók magas szintű védelmének elvét súlyosan sértik azok a törvények, amelyek a tisztességtelen fiktív deviza alapú szerződések előre nem látható hátrányait a fogyasztókon hagyták döntő mértékben.

 (20) Az Európai Unióról szóló Szerződés 3. cikk 1. fordulata „Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára…”

A jog nem érvényesül, továbbá a biztonság és az adósok szabadsága sérül a petícióban kifogásolt, tisztességtelen banki szerződéses kikötések miatti hátrányos követezményeket teljes körűen fel nem számoló magyar jogszabályok miatt.

(21) Az Európai Unióról szóló Szerződés 4. cikk 2. bekezdése:

 „A tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.”

(22) Az Európai Unióról szóló Szerződés 169. cikke (1) és (4) bekezdése:

„A fogyasztói érdekek érvényesülésének előmozdítása és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében az Unió hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogaik megerősítéséhez.”

„(4) A (3) bekezdés szerint elfogadott intézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel.”

(23) AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJA 38. cikk A fogyasztók védelme „Az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.”

(24) AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJA 47. cikk A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog „Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez. Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.” 11 A 2014. évi XXXVIII törvény 16.-§-a felfüggeszteni rendelte a károsult adósok által hitelintézetek ellen indított érvénytelenségi pereket külön törvény szerinti intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31-ig. A gyakorlatban a banki elszámolásokig tartják jelenleg felfüggesztve ezen pereket. Ez a rendelkezés gátolja a perek ésszerű határidőn belüli eldöntését; és megvonja a devizahitelesektől a jogorvoslat lehetőségét.

(25) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikk (1) bekezdése „Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.”

A jelen petícióban kifejtettek alapján egyértelmű, hogy a kölcsönösszeg devizához kötött meghatározása a törlesztésre kiható módon tisztességtelen, deviza nem került szolgáltatásra, csupán egy banki profitgarancia kikötés volt, amely a későbbi jelentős árfolyamváltozások miatt a bankokat hatalmas extrapofithoz juttatta, az adósok terheit pedig megtöbbszörözte, z az ilyen árfolyamtöbblet visszajár a szerződéskötéstől kezdődő hatállyal az adósnak, illetve azt be kell számítani a még fennálló tartozásokba.

(26) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. § (1) bekezdése és 7. cikk (1) bekezdése elvárja a tagállamoktól a megfelelő és hatékony jogot és eszközöket a fogyasztókkal kötött szerződések tisztességtelen feltételeinek felszámolására, hogy a tisztességtelen feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Az irányelv leszögezi, „ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltétellel továbbra is köti a feleket.” A forintosítási törvény e rendelkezéssel homlokegyenest ellenkezőleg jár el, nem számolja fel a tisztességtelenséget, hanem más intézkedéssel helyettesíti, hogy ne vesszen el a tisztességtelenség eredménye. A kölcsönszerződések pedig nyilvánvalóan teljesíthetők a tisztességtelen feltétel elhagyásával.

Mivel a fiktív deviza alapú szerződéses konstrukciók tisztességtelen feltételű szerződéseknek minősülnek, így a deviza elem kiiktatása nélkül a szerződés jogszerűen nem teljesíthető, nem köti a feleket, ezért kell olyan módon rendezni a kérdést, amely a valós helyzetnek megfelelően megkötésre visszaható hatállyal forintalapúnak minősíti a kölcsönszerződést, így szükséges felvételkori árfolyam alapú elszámolását eszközölni az eddigi teljesítése körében.

(27) A 2005/29/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint tisztességtelen, tilos az a gyakorlat, mely ellentétes a szakmai gondosság követelményével. A devizában számolt forintkölcsön előkészítése nem felelhetett meg a szakszerű hitelbírálat követelményének, különben kitünt volna az adós ellehetelenülése. A 6. cikk (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerint megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amihez hamis információt használnak a tájékoztatás tényszerű összefüggésében és mely arra készteti a fogyasztót, hogy olyan döntést hozzon, amit egyébként nem hozott volna meg. A 7. cikk (1) és (2) szerint pedig tilos jelentős információt elhallgatni, vagy homályos, érthetetlen, félreérthető módon közölni.

A forintkölcsönt kérő ügyfél pont ilyen tiltott, sőt megtévesztő tájékoztatásban részesült, és nem fogadta volna el a deviza alapú kölcsönt, ha bemutatják neki a lehetséges árfolyamok adósságra és a kamatra való hatását, az akár végtelen eladósodás lehetőségét. A tényleges kockázatok tudatosan elhallgatása volt a svájci frank múltbeli 800 százalékos erősödésének elhallgatása és a Bankszövetség megtévesztés célú tájékoztatója. Áttekintve a kölcsönszerződések megkötésének körülményeit, kijelenthető, hogy éppen azokat a lényeges információkat nem, vagy hamisan kapták meg a kölcsönt kérők, melyek oda vezettek, hogy megkössék a tönkretételüket eredményező szerződést.

Petíciós előzmény

(28) Kiegészítésül megjegyezzük, már volt befogadott petíció a fenti kölcsönök témájában, de az az itt támadott törvény meghozatala előtt nyert elbírálást. Németh Zsolt, magyar állampolgár 1115/2013. sz. petícióját 2014. 08. 29-én megválaszolta. A válasz kifejti, hogy a Bizottság tisztában van a devizahitelekkel kapcsolatban egyes országokban felmerült problémákkal és reményei szerint a 2014/17 EU irányelv hozzájárul majd ahhoz, hogy a jövőben kevesebb nem megfelelő hitelt nyújtsanak. Egyébiránt pedig – írják – az Európai Rendszerkockázati Testület 2011. szeptember 21- i ajánlásainak (ERKT/2011/1) a magyar kormány bőven eleget tett. A válasz megállapítja, hogy az Európai Bizottság nem rendelkezik végrehajtási hatáskörrel, nem vizsgálhat egyedi fogyasztói panaszokat, a tényállást sem tárhatja fel, mindez a nemzeti bíróságra tartozik. Ezen megállapítások ismeretében szertenénk közölni, hogy a 2014/17 EU irányelv a jövőben kötendő szerződésekre vonatkozik. Az általunk itt előterjesztett petíció pedig azt kifogásolja, hogy a magyar kormány nem tett megfelelő intézkedéseket a jogellenesen okozott károk és állapot felszámolására – a fentiekkel igazolva.

(29) Összegezve, a magyar deviza alapú kölcsönök súlyos problémájának egyetlen jogos és lehetséges megoldása az, hogy jogszerűen a tényleges forintkölcsönt teljesítik a felek – a deviza elhagyásával.

(30) Indítványaink.

1. Kérjük a petíció elfogadhatóvá nyilvánítását és haladéktalan napirendre tűzését. 2. Kérjük, hogy állapítsa meg az Európai Parlament, hogy a 2014. évi LXXVII. törvény az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló törvény és különösen annak 3. § (1) bekezdése és 10. §-a ellentétes az EU fogyasztók védelmét garantáló, jelen petíció (17)-(27) pontjaiban hivatkozott szabályaival.

3. Kérjük, hogy hívja fel az Európai Parlament a magyar Országgyűlést, hogy a tisztességtelennek nyilvánított devizára vonatkozó szerződési kikötésekkel érintett kölcsönszerződések ügyét az Európai Unióról szóló Szerződésben, az Alapjogi Chartában,a 93/13 EGK és a 2005/29 EK irányelvekben, valamint az Európai Bíróság C-26/13 számú ítéletében foglaltak szigorú betartásával, a fogyasztókra nézve tisztességesen rendezze, a kölcsönszerződések teljesítését a kölcsön adott forint folyósításkor alkalmazott árfolyamon számíttassa vissza forintra és ezen az alapon kötelezze a hitelintézeteket a fogyasztókkal történő elszámolásra, továbbá adjon számukra jóvátételt elszenvedett káraik miatt, módosítva ezáltal a korábban az e tárgyban hozott, jelen petícióban ismertetett és megoldását tekintve uniós joggal ellentétes, közvetlenül több százezer, áttételesen több millió magyar állampolgárt, mint fogyasztókat hátrányosan érintő jogszabályokat.. 14 4. Kérjük, hogy hívja fel az Európai Parlament a magyar Országgyűlést a petíció szerinti kölcsönszerződéseiket jelenleg teljesíteni nem képes adósokkal szembeni minden végrehajtási eljárás felfüggesztésének haladéktalan elrendelésére is, a petíció tárgya szerinti szerződések nem teljesítése miatti végrehajtások útján már elvesztett vagyontárgyak fogyasztók részére történő visszajuttatására, illetve annak lehetetlensége esetén méltányos kárpótlásra.

5. Kérjük, hogy keresse meg az Európai Parlament az Európai Bizottságot annak érdekében, hogy vizsgálja meg az e petícióban megjelölt uniós joggal ellentétes szabályok alkalmazásának kérdését és vizsgálja meg a jelen petícióban hivatkozott uniós normák megsértésének fennmaradása esetére a kötelezettségszegési eljárás indításának lehetőségét.

Kérelmünk mielőbbi kedvező elbírálását kérve tisztelettel:

Budapest – Brüsszel, 2015. március 31. [cn-social-icon]