“DEVIZAHITELEK” – CIVIL ÉRDEKVÉDELEM KIZÁRÁSA

"DEVIZAHITELEK" – CIVIL ÉRDEKVÉDELEM KIZÁRÁSA

Egy demokráciában elképzelhetetlen volna, hogy a civil érdekvédelmi szférát kizárják egy ország lakosságának több, mint felét érintő jogszabályi anomália változtatásának előkészítéséből. A magyar demokrácia azonban nemcsak, hogy ezt teszi, de a világon egyedülálló módon az állam törvényekkel szól bele magánjogi szerződésekbe, módosítva azokat. Mindehhez a Kúrián kívül az Alkotmánybíróság asszisztál, a Bankszövetség közvetítésével. Hiszen a törvényeink kötelezik őket erre.


 
Figyelem! Korszatíra következik, csak erős idegzetűek olvassák tovább!
 
A civil érdekvédelemnek nagyon sokat köszönhetnek az adósok, hiszen ha több éven keresztül nem verik olyan hangosan a tamtamot, hogy: hé, figyeljetek oda, itt rengeteg a törvénytelenség! – ma nem akarná ekkora hévvel megmenteni az állam az adósokat (azaz tulajdonképpen a bankokat).
 
Egy demokráciában nevetséges volna az, amit az állam művel, a bankok érdekében, mindezt az adósok érdekeként kommunikálva a külvilág felé.
 
Mert mit tesz az állam, az adósok megmentése érdekében? Nem hallgatja meg a civil szervezetek képviselőit, nem hajlandó egyeztetést folytatni velük. Nem engedi a felügyeleti szerveknek meg azt, hogy átfogó vizsgálatot indíthassanak, hogy tételesen kiderülhessen, a pénzintézetek mikor, milyen mértékben, pontosan mennyi összeggel károsították meg az adósokat. Az sem állapíthatják meg, kik ennek a folyamatnak a személyi felelősei, akik, ugye a magánvagyonukkal felelnek az irányításuk alatt törvénytelenül működő vállalkozásuk (pénzintézeteik) által okozott károkért. A kisemberek esetében ez így van, a nagyemberek esetében azonban ebbe beleszól a demokrácia, és megvédi őket. ….
 
Tehát mit tesz az állam az adósok megmentéséért? Elegánsan felfüggesztette a folyamatban lévő adóspereket, mert egyre több bíróság mondta már ki azt: nem a banknak, hanem az adósnak van igaza. … A Kúriával minden bíróságra kötelező érvényű állásfoglalást hozatott annak vonatkozásában, hogy konkrétan mit vizsgálhatnak egy szerződésben, és melyik szót hogyan kell értelmezniük a bíráknak.
 



Bár nem érthető az, hogy ez a jelenség hogyan és miként fér össze a bírák politikai függetlenségével, és a politikai kényszerítés tilalmával, egy demokráciában – nálunk összefér. Tehát ha az állam bácsi megmondja, mit szeretne elérni, azt a legfőbb bírói fórumon eléri. Ha a civilek szava emiatt egyre hangosabbá válik, hát áttolja az Alkotmánybírósághoz a feladat teljesítését. És, mint egy demokráciában lenni szokott, azonnal párthű katonát állít az Alkotmánybíróság élére, annak érdekében, hogy az adósok mindenféleképpen meg legyenek mentve. …
 
Apropó, miket beszélek! … Alkotmánybíróság? Egy olyan országban, ahol teljes mértékben, demokratikusan eltörölték az Alkotmányt (még az elnevezését is), és helyette Alaptörvény van? Akkor viszont nem lehet Alkotmánybíróságunk sem, mindössze Alaptörvénynek Való Megfelelést Elbíráló Bíróságunk lehet. …
 
Többször, több civil szervezet is Alkotmányjogii panaszt jutatott el az „Alkotmány”bírósághoz, az adósok magánbeadványairól már nem is beszélve. És hiába a nyilvános adatkezelés elve, a legeslegfőbb bírói fórum honlapján nem szerepelnek a beérkező beadványoknak még csak a darabszámai sem. Így fordulhat elő az, hogy egy mezei szemlélő (vagy netán egy külföldi újságíró) megnézve az AB honlapját, alig pár ügyről szerezhet tudomást, amely állítólag érkezett az AB-hez ezzel az „adósmentő” kormányzati ámokfutással kapcsolatban. A PITEE többször is kérte azon adatok nyilvánosságra hozatalát, hogy az „adósmentés” okán készítendő törvényhez való hozzászólásként pontosan hány beadvány érkezett az AB-hez.
 
Választ nem kaptak, ezek szerint nemzetbiztonsági szempontból rendkívüli mértékben aggályos lehet ezen adat nyilvánosságra hozatala. Természetesen esély sincs az adatok nyilvánosságra hozatalának bíróság általi kikényszerítésére, hiszen az AB-re nézve egy első-, vagy másodfokú bíróság nem hozhat AB-t kötelező végzést. Ez ugyanis olybá tűnne, mintha a munkavállaló szabályos bejelentésre akarná kényszeríteni munkáltatóját, miközben fegyelmi eljárást indítana ellene. Vagy olybá is tűnhetne, mintha a választópolgárok elszámoltatnák, 3 havonta, mintegy leltárként, az általa megválasztott kormányt azzal, melyik napon, mennyi közbeszerzést adott át melyik családtagjának. Nem egy darab Sukoró látna napvilágot, az biztos… Hiszen vannak trafikjaink, Casinoink, stadionjaink, és disznótelepeink is. Egy demokráciában megengedett a gyors gazdagodás, és a törvények magánjellegű ügyekbe való beavatkozása, lévén a közpénzek is magánzsebekbe vándorolhatnak.
 
Egy demokráciában megengedett az is, hogy egy érvénytelen szerződést érvényessé tegyenek új törvények megalkotásával, a civil érdekvédelmi szféra teljes körű kihagyásával. Ezzel együtt a már eleve hatályban lévő törvények teljes körű figyelmen kívül hagyásával. Hiszen minden banki mozzanatra van egy már hatályban lévő törvényünk, de ki figyel oda? Az ezeknek való megfelelést egyetlen bíróság sem vizsgálhatja ezentúl, kizárólag a tisztességről dönthet. Egy demokráciában ugyan kit érdekel a Hitelintézetekről-, vagy a számviteli szabályokról szóló törvény, a pénzintézetek törvénytelen működése kapcsán? Ezeknek nem kell megfelelni, természetesen az adósok megmentésének mindenek felett álló érdekében.
 
Tőlem konkrétabban, hivatalosabban és szabályosabban, jogilag megfelelőbben fogalmazza meg a civil panaszáradatot Szabó József, a személyes érintettsége folytán, a Hiteles Mozgalom, honlapján.  Kérem, nézzék el nekem, a jogi nyelvezet elhagyását, csak egy firkász vagyok, aki gondolatait és logikai eszmefuttatását veti papírra, sokak felháborodására, de bízva abban, hogy még többek örömére. Elnézést kérek azért is, hogy sajátosan értelmezem a tényeket, amik, ugye, szavakból állnak, a szóértelmezést pedig igyekszem úgy gyakorolni, mint a nagyemberek, ott a nagybíróságokon, a nagyügyészségen, és a legeslegfőbb bíróságon. Merthogy demokráciában élünk. Ha nekik lehet segítséget kérni a szóértelmezéshez, talán ezt nekem is megengedik. …
 
Tehát a Hiteles Mozgalom Alkotmányjogi Panaszában kifejti, hogy már 1991-ben előkészítették a jelen adósperek végső megoldását azzal, hogy már akkor törvényben rögzítették: „kivételes esetben az állam már megkötött szerződések tartalmát is meghatározhatja.”  (a jövőbelátás képessége ebben az esetben a csúcsún volt, hiszen a konkrét hiteltermék kihelyezések csak ezt követően, 10 év múlva indultak be, nagy erőkkel.)… Természetesen. Hiszen a Ptk (az Új Ptk. is) azt mondja, hogy egy szerződés érvényesen kizárólag akkor jön létre, ha mindkét fél egyező akaratát foglalják bele. Azt a rendelkezést még az Új Ptk.-ban sem találom sehol, hogy akkor is érvényes lehet a szerződés, ha az a két fél eleve nem egyező akaratát tartalmazza, a két félre kötelező érvényű harmadik fél akarata folytán, olyan harmadik fél akarata szerint, aki a szerződés megkötése idején még nem ismert. Sem az, hogy egyáltalán létezik, sem az, hogy annak milyen szerződést befolyásoló akarata lesz majd valamikor, az ük-ük unokáink korában. … Szóval én, a magam pici agyával fel nem foghatom azt, hogyan lehet érvényes az a szerződés, amelyik eleve érvénytelen, ezzel együtt függ a szerződés megkötésekor még nem ismert harmadik fél teljesen ismeretlen akaratától. De hát a magyar demokrácia már csak erről szól. …
 
Miközben a civilek szája be van tapasztva.
 
A Hiteles Mozgalom felhívja az AB figyelmét arra, hogy talán a szerződés érvényességén túlmenően vizsgálja már meg az árfolyamrés és a kamat fogalmát, változtatásainak jogszerűségét, valamint ezek egyoldalú és önkényes változtatásainak törvényességét, hiszen e két szónál van a legtöbb fogalmi zavar úgy az állam, mint a pénzintézetek részéről. Emlékszem, az „árfolyamrés” és a "költség" szavakat egyenesen egy éven keresztül próbálta meg a Kúria értelmezni, majd bevonta az értelmezésbe a nehéztüzérséget: a Legfőbb Ügyészt, a PSZÁF-et, és a Bankszövetséget is. … Ez olybá tűnik, mintha a legfőbb bírák nem tanultak volna szövegértést, vagy nem ismernék a Magyar Értelmező Kéziszótár fogalmát. Végül is, nekik nem a nyelvtani, hanem jogi tudásra van szükségük. … Már csak azt nem értem, ha nem ismerik a magyar nyelvtani szabályokat, hogyan képesek értelmezni a magyar demokratikus jogalkotás jogszabályi termékeit? Végül is, nem számít, mert az állam, harmadik félként ezek szerint bármikor, bármibe beavatkozhat, merthogy egy demokráciában ezt megteheti. Mondhatja azt is, harmadik félként, hogy a Kúrián nem nyelvtan tanárok ülnek, hanem jogászok, ennek okán nincs szükségük a magyar szavak jelentésének ismeretére, majd ő, harmadik félként, természetesen, kizárólag a társadalom érdekében el fogja nekik magyarázni, melyik szó hogyan értelmezendő. Mert az adósokat márpedig meg fogja menteni. Ha tetszik az adósoknak, ha nem.
 



Elnézést kérek, elkanyarodtam a lényegtől. Az Alkotmányjogi Panasz kitér arra is, hogy az AB szerint nem szabad különbséget tenni deviza alapon történő hitelezés és forint hitelezés között (az a fránya szóértelmezés – sic!). A civil szervezet logikusan felépített magyarázattal igyekszik az AB értésére adni, hogy ehhez már nem is nyelvtani ismeretek kellenek, mindössze elég volna a matematika általános iskolai szintű ismerete, hiszen akkor tanulják a gyermekek a halmazok fogalmát, és akkor kezdik el értelmezni a grafikonokat is. Akkor kezdenek tanulni az árfolyamokról is, és már egy általános iskolás is tisztában van azzal a matematikai alapszabállyal, hogy abban az esetben, ha 1 Ft az egy forint, az 1 CHF pedig 280 forint, akkor a két oldal közé nem tudunk egyenlőségjelet tenni, még egy többismeretlenes egyenlet esetében sem. Bár, a többismeretlenes egyenletben eleve szerepel a „több ismeretlen”, tehát a harmadik beavatkozó félként az állami értelmezés lehetősége is. És ha az állam azt mondja, hogy az egyenlet két oldala közé egyenlőségjel tehető, akkor bizony oda egyenlőségi jelet tesz az AB is. Nem fog a kenyéradó gazda kezébe harapni.
 
Említi a civil panasz azt a jogi tényt is, hogy egy jóerkölcsbe ütköző szerződési feltétel eleve érvénytelenné, semmissé teszi magát a szerződést. Bár ez évezredes jogi tény, a magyar demokráciában azonban ezt még értelmezni szükséges. Mert tegyük föl, most nem az „árfolyamrés”, hanem a „jóerkölcs” szó értelmezése kerül sorra, újabb egy éven keresztül. Mi is az a jóerkölcs? Hiszen jó az erkölcsöm, ha segítem a családtagjaimat, barátaimat azzal, hogy pozícióba juttatom őket, ha megtehetem. Azzal is segítem, ha az érdemtelenektől elvett javakat szintén hozzájuk juttatom el, valamilyen formában, ha megtehetem.  Bizony ám, ez az Alaptörvény egyik kőbe vésett törvénye is (hiszen az is a jóerkölcs szellemében íródott): a gyermek tartsa el a szülőjét, a szülő pedig a gyermekét. Várhatóan, ennek értelmében az AB úgy fogja értelmezni a „jóerkölcs” szó lényegét, hogy az, aki a sajátjairól gondoskodik, és a sajátjainak ad, nem végez jóerkölcsbe ütköző cselekményt. Ilyenformán úgy a politikus, mint a bankár bizony jóerkölcsű. A szerződései is. …
 
A fogyasztók védelméről szóló uniós irányelveket pedig azért nem vizsgálják, a beavatkozó harmadik fél utasítására, mert értelmezték a „fogyasztó” szó jelentését, és kiderülhetett számukra, hogy az adós nem fogyasztó, mert már fogyasztott, hiszen a terméket megvásárolta (benyalta). A vállalkozók eleve nem minősülnek fogyasztónak a törvény szerint, a magánszemély meg csak adós, nem fogyasztó. Hmm.. Most nézem: „megvásárolta”… Dehogy vásárolta meg. A nyakába sózták, mint a lefátyolozott rusnya lányt a vőlegényre, és csak a boldogító „igen” után derült ki, az ara csak lefödve csókolandó. Így volt ez a hiteltermék esetében is. Az adós nyakára sózták, mindenféle szép ígéretekkel, ő elfogadta, sőt, odáig merészkedett – a botor -, hogy még kérte is. Ki gondolta volna, hogy visszafizetni azért nem tudja majd, mert a szerződési feltételei úgy fognak változni, az ő megkérdezése nélkül, mint egy ember hasmenéses állapota… Hol csak 1-1 feltétel, hol meg zajosan, 10-20 feltétel egyszerre? Hiszen a módosított feltétel is havonta módosulhatott…. Hol meg egyáltalán nem.
 
A fogyasztók védelméről szóló uniós irányelvek egyébként már csak azért sem érvényesülhetnek a magyar demokráciában, mert az uniós zászló sem fér be a Parlamentbe. Nem azért, mert olyan széles volna, hanem azért, mert akkora arcok ülnek ott benn. Harmadik beavatkozó félként. Akik mindenképpen megmentik az adósokat – akik, ugye, nem fogyasztók. …
 
Viccet félretéve: érdemes elolvasni a Hiteles Mozgalom honlapján közzétett civil panaszt. Nemcsak elolvasni, elgondolkodni is érdemes azon, mit tehetnek meg az adósokkal, a civil érdekvédelemmel, a társadalommal, a törvényeinkkel és a bíróságokkal egy demokráciában?
 
Doody – 13. Kerületi Hírhatár

Szólj hozzá

Hozzászólás