DEVIZAHITEL NÉVEN BEVEZETETT BEFEKTETÉSI ÜGYLET – EU BÍRÓSÁG – ALPERESEK ÍRÁSBELI ÉSZREVÉTELE

DEVIZAHITEL NÉVEN BEVEZETETT BEFEKTETÉSI ÜGYLET – EU BÍRÓSÁG – ALPERESEK ÍRÁSBELI ÉSZREVÉTELE

Árfolyamkockázat (árfolyam különbözet) uniós bírósági ügye KÉRJÜK A FACEBOOKOS MEGOSZTÁST!

Dr. Kriston István ügyvéd:
AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA – HIVATAL
C-312/14 előzetes döntéshozatali ügy 

ALPERESEK ÍRÁSBELI ÉSZREVÉTELE

Tartalomjegyzék:…
Bevezető
I. Tényállás.
II. Európai Unió joga. Indítvány az uniós jog értelmezésére.
III. Magyarország tagállam nemzeti joga.
IV. Magyarország tagállam nemzeti ítélkezési gyakorlata. 
Az uniós és nemzeti jog kapcsolata.
V. Elhatárolás: pénzpiaci és tőkepiaci kockázatkezelés pénzügyi 
doktrínája.

Tisztelt Európai Unió Bírósága!

Bevezető

(1) L.M. I.r. és L.Mné II.r. alperes magyar állampolgárok – az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező Ráckevei Járásbíróság, mint magyar tagállami nemzeti bíróság előtt 20.P.21.699/2012 számú polgári perben már igazolt – jogi képviseletében eljárva az Európai Unió Bíróságához ezúton előterjesztem az alperesek írásbeli észrevételét.

(2) Előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát képező ún. deviza alapú kölcsönügyletre vonatkozó jogvita Magyarországon mintegy 1.000.000 adóst és családjaik révén mintegy 4.000.000 polgárt, tehát a tízmilliós lakosság közel felét érinti, ezért nagy horderejű társadalompolitikai ügynek minősül.

(3) Előzetes döntéshozatali eljárásra olyan körülmények között kerül sor, amikor Magyarország tagállam polgárai félnek a törvényhozó, végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalomtól, ezért bátran ki kell jelenteni, hogy Magyarországon önkényuralom van. Ez az önkényuralom és a devizaadósok elnyomása törvényeken – a diktatúra jogi eszközein – alapul. 

(4) Magyarország jogi diktatúrája elhallgattatja a devizaadósokat, számukra kvázi felfüggesztette olyan alkotmányos jogok gyakorlását mint a bírósághoz fordulás joga, a tisztességes tárgyaláshoz való jog, a hatékony jogorvoslathoz való jog. 

(5) Deviza alapú hitelezés jogcímén az állam segédletével az Európai Unió Alapjogi Chartáját sértő adósrabszolgaság jött létre. Az FX-típusú, azonban lezárhatatlan devizaügyletek legalább egy nemzedéket egy életre adósrabszolga sorba kényszerítették.

(6) Kúria 6/2013 PJE és 2/2014 PJE jogegységi határozatai, valamint az Országgyűlés ezen határozatokra épülő devizatörvényei Magyarországról kisöpörték a fogyasztóvédelmi jogok gyakorlását, olyan ítélkezés és törvénykezés folyik, amelyben a részleges/teljes semmisségben szenvedő devizaszerződéseket a fogyasztókat védő normák félre tételével érvényessé küszöbölik ki, ezzel a fogyasztóval szerződő feleket (pénzügyi intézményeket) szerződésen kívüli támogatásban részesítik és kényszer teljesítésre szorítják.

(7) Európai Unió tagállama vagyunk, mégis úgy néz ki, hogy a metropoliszok jogharmonizációjához képest a periférián az uniós jogszolgáltatás hiányzik, ezért nagy várakozással tekintünk a jelen ügy tárgyalása és a döntéshozatal elé.

(8) Európai Unió Bírósága C-26/13 számú ügyben hozott ítélete a devizaszerződéseknek csak az egyik aspektusáról az árfolyamrés ügyében adott jogértelmezést. 

(9) Magyarország tagállam nemzeti felsőbíróságán azonban ez C-26/13 számú ítélet kényszerítette ki a Kúria 2/2014 PJE jogegységi határozatát, amely felállított egy jogi triászt. Az első triász az árfolyamrésnek törvényi semmisséget kölcsönzött és helyébe az MNB hivatalos devizaárfolyamát léptette (ezzel a szerződés érvényessé tette, vagyis konvalidálta). A második triász az egyoldalú szerződésmódosításokra – közte az egyoldalú kamat, kezelési költség, díjak emelésére – a semmisség törvényi vélelmét állította fel, melyet a bankok az állam ellen indítható perekben védhettek meg (egyelőre sikertelenül, de az aggályos perjogi megoldás alkotmánybíróságra került). A harmadik triász az árfolyamkockázat kérdése, mely a Kúria 6/2013 PJE jogegységi határozata szerint érvényes szerződési kikötés (alacsony kamat ellenében adós vállalja a teljes kockázatot) és nem minősül befektetési ügyletnek, míg a Kúria 2/2014 PJE jogegységi határozata ezen enyhített, mely szerint az árfolyamkockázat a főszolgáltatás körébe tartozik és tisztességtelensége nem vizsgálható kivéve, ha a bank nem megfelelő (nem világos, nem érthető) tájékoztatása vagy annak elmaradása vezetett a szerződéskötésre és a fogyasztó ezért azt gondolhatta, hogy a devizakockázat nem valós vagy nem teljesen neki kell viselnie (az árfolyamkockázat tisztességtelenségét az adósnak perben kell bizonyítania). Utóbbi triász által érintett árfolyamkockázat szerződési elemre vonatkozó uniós jog értelmezése a jelen előzetes döntéshozatali eljárás tárgya.

(10) Európai Unió Bírósága C-312/14 számú előzetes döntéshozatali eljárásában az eljárást kezdeményező tagállami magyar nemzeti bíróságnak az a kérdése merült fel, hogy a deviza alapú szerződések árfolyam műveleteire vonatkoznak-e a tőkepiaci uniós normák és azok értelmezését igényli, mivel a Kúria időközben hozott 6/2013 PJE jogegységi határozata nyomán az uniós jog elsődlegessége (szupremáciája) forog kockán és azzal ellentétes jogértelmezésre a nemzeti bíróság nem juthat, miközben köti őt a Kúria 6/2013 PJE jogegységi határozata. 

I. Tényállás


(11) L.M. I.r. alperes a Banif Plus Bank Zrt. (korábbi nevén Bank Plus Bank Zrt.) felperesi pénzügyi intézménnyel (a továbbiakban: bank) 2008.06.11 kelt CHF deviza alapú Fogyasztási Kölcsönszerződés elnevezésű kölcsönszerződést (a továbbiakban: szerződés) kötött gépjármű finanszírozására. Felperesi bank a Ráckevei Járásbíróságon keresetet indított kölcsön megfizetése iránt és a családjogi szabályok alapján házastársi közös vagyont terhelő közös kötelezettség jogi alapjain a házastársát L. Mné II.r. alperest is perbevonta. A perben alperesek érvénytelenségi kifogásokkal védekezünk, ennek sorában – többek között – a befektetési jogszabályt megkerülő tilos szerződés semmisségére és a deviza árfolyamkockázat viselésének egyoldalúan a fogyasztóra történt telepítésének tisztességtelenségén nyugvó semmisségre hivatkozunk. 

(12) Folyósítás során a felperesi bank 2008.06.23. nyújtotta HUF pénznemben a kölcsön összegét akként, hogy azt átutalta a gépjármű kereskedőnek. A kölcsönszerződés lsd. csatolt egyedi (EF) feltételei II. pontja szabályozta a kölcsön összegét. 

(13) Deviza alapú konstrukció lényegét a kölcsönszerződés lsd. csatolt általános (ÁF) feltételeinek 7-8. pontjai szabályozták akként, hogy a forintban kifejezett 1.250.000 HUF eredeti kölcsön összeg az OTP Bank Nyrt. deviza vételi 152.810 HUF/CHF árfolyamán (első referencia árfolyamon) 1.250.000 HUF : 152.810 = 8180 CHF devizanemben került meghatározásra. A 72 x egyhavi törlesztőrészlet – tőkeösszeg és annak kamatai – hasonlóan deviza vételi árfolyamon (első referencia árfolyamon) 27.999 HUF : 152.810 HUF/CHF = 183.23 CHF devizanemben került meghatározásra. A folyósítás deviza vételi árfolyamon történt. 

(14) CHF/HUF árfolyamváltozásoknak megfelelően a szerződés időtartama alatt a HUF tőkeösszeg, és ezért a törlesztőrészletek összege a az OTP Bank Nyrt. deviza eladási árfolyamán (új referencia árfolyamon) havonta újrakalkulálásra kerültek, ezzel a CHF/HUF árfolyamváltozásoknak kitett, ezért a ténylegesen nyújtott kölcsön összegét és törlesztőrészletek (tőke, kamat) mértékét is változtató összegű visszafizetendő HUF tőke és kamatláb került kikötésre. A kölcsönszerződés ÁF 8. pont (ii) értelmében „Egy új referencia árfolyam fenti paragrafusokban szabályozott kiszámítása esetén a megfelelő hátralevő tőkeösszeg módosításra kerül a referencia árfolyamok változásai alapján. A hátralévő tőke növekszik a forint leértékelődése esetén, és csökken a külföldi devizával szembeni felértékelődése esetén. A fenti módosítás alapján a jövőbeni esedékes részletek átkalkulálásra kerülnek egyenlő összegű új részletfizetési kötelezettségre a módosított hátralevő tőke, a szerződéses kamat és a hátralévő futamidő figyelembe vételével”. Ez azt jelenti, hogy a kölcsön folyósításakor 1.250.000 HUF kölcsönösszeggel, míg azt követően a deviza új referencia árfolyamától függő változó tőke összeggel és változó ügyleti kamattal tartozunk. Lényegében minden hónapban változott az, hogy mennyi tőkeösszeggel és mennyi törlesztőrészlettel (tőke, kamat) tartozunk. A szerződés jogcímén I.r. alperes kamat ellenében felperesi banktól hitelpénz banki terméket (a továbbiakban: termék) vásároltam. A szerződéskötés 2008.06.11. napján az 1.306.250 Ft tőketartozást követően 2008.07.15. – 2009.09.15. közötti időtartam alatt 464.983 Ft összegű törlesztést teljesítettem. A banki felperes első irányadó CHF kamatlába 2.865% volt. A szerződéskötés (2008.06.11.) után 2008. végétől a világon mindenütt estek a kamatszintek, így 2008. októberére a Svájci Nemzeti Bank londoni referencia kamata már 0,2%-ra csökkent. A felperesi bank deviza forrásköltsége elenyésző volt, ha egyáltalán beszerzett devizaforrást. A magyar jegybanki alapkamat – amely összefüggésben van az inflációval – változatlan maradt, így a deviza alapú hitelek még nagyobb extraprofitot (a carry trade extraprofitot inflációs extraprofittal is növelve) biztosítottak. A svájci frank a dollárhoz képest erősödött, ezért a svájci frankért egyre több forintot kellett fizetni. A fenti pénzügyi válság folyamat kihatott a reálgazdaságra és az életviszonyokra. A háztartások jövedelme inflálódott, ezért az adósságtörlesztési és hitelbíró képességük csökkent vagy megszűnt. Az alperesi háztartásunk 2009.09.15. napjáig tudta teljesíteni a szerződést, ezt követően elveszítette hitelbíró képességét. 

(15) A befektetési szolgáltatás természeténél fogva a hitelező engem mint alperesi fogyasztó ügyfelet egy befektetési szolgáltatása passzív alanyává tette és egy magas kockázatú befektetési terméket értékesített anélkül, hogy a befektetési ügyletből eredő jogaival és kötelezettségeivel az alperesi fogyasztó tisztában lehetettem volna. A befektetési eszköz a CHF deviza pénzeszköz. A kölcsönszerződés elnevezéshez képest a szolgáltatás természete és tartalma szerint CHF deviza befektetési eszközzel végzett deviza határidős ügylet. A határidő folyósításkori (azonnali) és törlesztéskori (határidős). A kölcsön folyósításakor a hitelező azonnali ügyletet bonyolított, úgy tett mintha deviza vételi árfolyamon megvette volna adóstól a rendelkezésére bocsátott forintot devizáért, vagyis a hitelező árfolyam emelkedésre spekulálva trade long (hosszú) pozíciót foglalt el CHF devizában és a forint leértékelődésével a forint tőkeösszeg növekedésével, következésképpen a fogyasztó devizában történő eladósodásával számolt. A forint törlesztés teljesítésekor a hitelező határidős ügyletet bonyolított, úgy tett mintha deviza eladási árfolyamon eladta volna a devizát forintért, vagyis az adós short pozíciót foglalt el CHF devizában és árfolyam esésével számolt. 

(16) A deviza kockázatviselési kikötés. Előadjuk, hogy a szerződés jogcímén a felperesi bank bevétele és egyben az adós fogyasztó által a pénz használatáért fizetett ellenérték: az egyszeri folyósítási díjon (kezelési költségen) felül a havonta esedékes kamat és kezelési költség. Előadjuk, hogy a szerződés EF II. pontja akként rendelkezik, hogy – idézem – „Ügyfél tudomásul veszi és elfogadja, hogy külföldi devizanem választása esetén az árfolyamok változásai miatt a hátralévő tőkeösszeg és a törlesztőrészletek változhatnak, és a változások kockázatát magára vállalja”. Előadjuk, hogy a szerződés ÁF 8. pont (ii) pontja a devizaárfolyam változás (árfolyam különbözet) viselésének és megfizetésének kockázatát (devizakockázat) kizárólag egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó szerződő félre telepítette (egyoldalú és indokolatlan hátrány). A hitelező szakmailag nem gondos és hiányos (elhallgatást tartalmazó) tájékoztatásának hiánya miatt én mint fogyasztó nem tehettem gondos megfontolás tárgyává az árfolyamkockázatból adódó veszteség lehetőségét és különösen annak mértékét, ezért nem mérlegelhettem a fizetőképességünknek megfelelően, ezért az árfolyamkockázatot egyoldalúan és indokolatlanul reánk telepítő devizakockázat terheinek viseléséről szóló kikötés a tisztességtelensége folytán semmis (érvénytelen). 

II. Európai Unió joga. Indítvány az uniós jog értelmezésére.

(17) Alperesi álláspontunk szerint az általunk kötött szerződés egy befektetési szolgáltatással vegyes kölcsönszerződés (vegyes kötelem), ezért arra a hitelintézeti és a tőkepiaci szabályokat egyaránt alkalmazni kell. 

(18) Kölcsön kötelemnek minősül a szolgáltatás (pénzkölcsön rendelkezésre bocsátása) és az ellenszolgáltatás (kamat, kezelési költség, díjak) meghatározása. A hitelintézeti szabályok szerint a kamat a pénz használatáért és a hitelezés kockázatáért fizetendő ellenérték. A kockázat díja tekintetében a szabályok nem különböztetnek deviza vagy forint kölcsön kockázatának díja között, a kamatban megfizetettnek kell tekinteni a pénzkölcsönzés kockázatának díját is. A hitelezési kockázat fedezete általában az előre rendelkezésre bocsátott jelzálogfedezet. 

(19) Tőkepiaci kötelemnek minősül a devizához kapcsolódó határidős ügylet (vételkor azonnali és törlesztéskor határidős árfolyam ügylet) és az árfolyamkockázat viselésének átruházása, mint előre nem rendelkezésre bocsátott fedezet ((hitelderivatíva) pénzügyi eszközre vonatkozó lentebb nevesített befektetési szolgáltatások. 

(20) Európai Unió Bizottsága és intézményei a kétvalutás kölcsönügyleteket tévesen veszik ki a 2004/39/EK Irányelv hatálya alól arra hivatkozva, hogy a jelzálogügyletek nem tartoznak annak tárgyi hatálya alá. Mindössze jelzem, hogy jelen tárgyi esetben a Bizottság törheti a fejét, mert ez egy kétvalutás autófinanszírozási ügylet, amelyben nincs jelzálog kikötés (…). Ezen túlmenő elvi álláspontunk az, hogy ahol az ügyfél pénzét a tőkepiac hatásainak teszik ki, azt kockáztatják, ott egyszerű pénzkölcsönről nem beszélhetünk. 

(21) Indítványozzuk, hogy az Európai Unió Bírósága a Ráckevei Járásbíróság előzetes döntéshozatali kérelmére és az alkalmazandó 2004/39/EK Irányelv jogértelmezése ügyében az alábbi (22)-(23)-(24)-(25) bekezdésekben írt válaszokat adja azzal, hogy a kérelmezett kérdésektől történő további kitérés a tárgyi esetben különösen indokolt. 

(22) Pénzügyi eszköznek kell tekinteni a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdés 2. pontjában (befektetési szolgáltatások és tevékenységek) és 17. pontjában (pénzügyi eszköz), valamint I. melléklet C. szakasz 4. pontjában (deviza határidős ügylet, származtatott eszközök) és 8. pontjában (hitelkockázat átruházására irányuló származtatott eszköz) foglalt meghatározások alapján, ha deviza alapú kölcsönszerződés jogcímén forint átszámításával nyilvántartott devizával végzett folyósításkori azonnali és törlesztéskori határidős (árfolyam (adásvételi) ügyletet kínálnak az ügyfélnek, mely az ügyfelet illető kölcsönt a tőkepiac hatásaitól teszik függővé, azt kockáztatja (árfolyamkockázat) és ennek kockázatát egyoldalúan az adósra a szerződésben előre átruházza (hitelderivatíva). 

(23) Befektetési szolgáltatásnak vagy tevékenységnek kell tekinteni a 2004/39/EK Irányelv 4. cikke (1) bekezdés 4. (befektetési tanácsadás), 5. (folyósításkor – deviza vételi megbízás teljesítése az ügyfél nevében), 6. (törlesztéskor – saját számlára történő deviza eladási kereskedés), 15. (multilaterális kereskedési rendszer – MTF) pontjaiban, valamint I. melléklet A szakasz 2. (folyósításkor – deviza vételi megbízás teljesítése az ügyfél nevében), 3. (törlesztéskor – sajátszámlás deviza eladási kereskedés), 5. (befektetési tanácsadás), 8. pontja (multilaterális kereskedési rendszer működtetése) meghatározás alapján, ha a fenti 1. kérdésben foglalt pénzügyi eszközökkel végeznek tanácsadási és kereskedési tevékenységet.

(24) Pénzügyi intézmény köteles elvégezni az Irányelv 19. cikk (4) és (5) bekezdésében előírt megfelelőségi vizsgálatot arra is figyelemmel, hogy a deviza határidős ügylet (származtatott eszköz) pénzügyi eszközre vonatkozó befektetési szolgáltatást más pénzügyi termék (kölcsön) részeként kínálták és a származtatott eszköz önmagában is összetett pénzügyi eszköz. Az irányelv 19. cikk (9) bekezdésének hatálya kizárható, mivel a kölcsönre és a pénzügyi eszközre vonatkozó ügyfélkockázatok alapvetően eltérnek, ezért a származtatott eszközre vonatkozó ügyleti tartalom okán a megfelelőségi értékelés nélkülözhetetlennek mutatkozik.

(25) Irányelv 19. cikk (4) és (5) bekezdések megkerülése a bank és az ügyfél között létrejött kölcsönszerződés semmisségének megállapítását vonja maga után a nemzeti jog általános vagy speciális jogszabályainak megfelelően. Amennyiben az irányelvet implementáló nemzeti jog a megkerülésének szankciójáról nem rendelkezik, úgy a nem megfelelő átültetés a nem privilegizált keresetindításra jogosultak által a tagállam ellen indítható kártérítés kereset alapjául szolgálhat. 

III. Magyarország tagállam nemzeti joga. 

(26) Törvényi tényállás alapjaként szolgáló kölcsön történeti tényállásában a kölcsönszerződés tárgya a rendelkezésre bocsátandó pénzösszeg (szolgáltatás) és a törlesztőrészlet (ellenszolgáltatás) feltételeinek meghatározása.

(27) Pénzáramlás ügyében a kölcsönszerződés a rendelkezései között deviza (nyilvántartott) fiktív pénzáramlására és forint valós pénzáramlására vonatkozó lényeges szerződési rendelkezéseket tartalmaz.

(28) Azonnali árfolyam művelet. Kölcsönnyújtáskor a bank a forintban folyósítandó kölcsönt előre meghatározott időpontban érvényes árfolyamon a magyar Polgári Törvénykönyv 231.§ alapján átszámította devizára és ezt az ügyfélre terhelt (nyilvántartott) devizát a bank a folyósításkori deviza vételi kötési árfolyamon (azonnali árfolyam művelet) megvásárolta az ügyféltől és ellenértékét forintban folyósította. 

(29) Határidős árfolyam műveletek (15-20 év futamidejű FX-műveletek). Törlesztéskor deviza eladási kötési árfolyamon (törlesztéskori határidős árfolyam művelet) a bank a nyilvántartott devizát eladta az ügyfélnek forint ellenében ahhoz, hogy az a devizában nyilvántartott törlesztési kötelezettségének devizában tudjon eleget tenni, és egyidejűleg mint a kölcsönt fedező ügylet árfolyamkockázatát az ügyfélre átruházta. 2014. évi XXXVIII. törvény (Tv.) 3.§ (2) bekezdése időközben a deviza vételi/eladási árfolyam helyébe egységesen az MNB hivatalos devizaárfolyamát helyezte, azonban a deviza vétel/eladás művelete (árfolyam adásvételi ügylet) ezen a kötési árfolyamon továbbra is fennáll.

(30) 2007. évi CXXXVIII. (befektetési) törvény ültette át a 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelvet és az 2007. december 1-jén hatályba lépett. E törvény 183.§ (1) bekezdés a) pontja tartalmazza a jogharmonizációs záradékot. E törvény 4.§ (2) bekezdés 6., 8., 9., 11., 50., 60. 65., 5.§ (1) b)-c), e), 6.§ d) pontjaiban foglalt értelmező rendelkezéseivel leírható a tőzsdén kívüli deviza határidős ügylet befektetési tevékenység. 

(31) 244/2000. (XII.24.) Korm. rendelet (R.) 2. § (1) E rendelet alkalmazásában 35. pont tőzsdén kívüli határidős és opciós ügylet, swap ügylet, fedezeti ügylet: a számvitelről szóló jogszabály szerint meghatározott fogalmak. 6. § (2) Az intézmény a tőzsdén kívüli határidős ügyletekből származó pozícióit a Felügyelet által jóváhagyott belső szabályzata alapján köteles értékelni. (3) Az intézmény a tőzsdei határidős ügyleteket és a tőzsdén kívüli határidős ügyleteket az alapul szolgáló eszköz és az ügylet által generált fiktív vagy valós pénzáramlás (a továbbiakban: fiktív pénzáramlás, fiktív kölcsönnyújtás vagy fiktív kölcsönfelvétel) összetételeként köteles kezelni. (4) A fiktív pénzáramlás értéke a jövőbeli pénzáramlás jelenértékével egyenlő. 17. § (1) A határidős deviza ügyletet úgy kell tekinteni, mint egy fiktív kölcsönfelvételt abban a devizában, amit az intézmény határidőre eladott (értsd. törlesztéskor) és egy fiktív kölcsönnyújtást abban a devizában, amit határidőre vásárolt (értsd. folyósításkor).

(32) 2000. évi C. (számviteli) törvény 3.§ (8) bekezdés 3., 5., 7. pontjai, 3.§ (9) bekezdés 1. pont a) és 11. pontjai, 59/D.§ (1) bekezdés értelmező rendelkezéseivel leírható a tőzsdén kívüli deviza határidős ügylet.

IV. Magyarország tagállam nemzeti ítélkezési gyakorlata. Az uniós és nemzeti jog kapcsolata. 

(33) Deviza alapú kölcsönszerződés, mint az alapeljárás tárgyának pénzpiaci (kölcsön) és esetleges tőkepiaci (deviza határidő ügylet, hitelderivatíva származtatott ügylet) tartalma pénzügyi eszközök és azzal végzett befektetési tevékenység értelmezési kérdéseit veti fel. 


(34) Kúria, mint tagállami legfelsőbb bíróság 6/2013 PJE polgári jogegységi határozatot bocsátott ki a nemzeti ítélkezési gyakorlat számára a deviza alapú kölcsönszerződések kötelező jogértelmezéséről. Kúria a szerződéskötéskor hatályos magyar Polgári Törvénykönyv [1959. évi IV. törvény – Ptk.] 231.§ alapján a deviza alapú kölcsönt devizakölcsönnek minősítette, ezen devizakölcsön mögött devizaforrást állapított meg, azonban a valóságos (effektivitási kikötéssel ellátott) devizakölcsönnel szemben a deviza alapú kölcsön kirovó pénznemét devizában, míg lerovó pénznemét forintban határozta meg, ezzel az ügyletben a nyilvántartott deviza fiktív és a forint valós pénzáramlását értelmezte. A jogegységi határozat szerint a deviza alapú kölcsönszerződések csak befektetési hitelnyújtás esetén esnek a befektetési jogszabályok alá, egyébként nem.

(35) Nemzeti és az uniós rendelkezések kapcsolata akként merül fel, hogy a kölcsönügylet esetleges tőkepiaci tartalmára a 2004/39/EK Irányelv szövege és célja szerint kell értelmezni az implementáló 2007. évi CXXXVIII. törvényt, és ehhez az Irányelv értelmezése szükséges különös tekintettel arra, hogy a Kúria 6/2013 jogegységi határozata az implementálással nem érintett magyar Polgári Törvénykönyv [Ptk. 231.§] alapjaira helyezi a deviza alapú kölcsön esetleges tőkepiaci tartalmát, ezért felmerülhet a közösségi jog és a nemzeti jog tartalmának eltérő értelmezése. Az Európai Unió Bíróságának értelmezési kötelezettség doktrínája értelmében a tárgyi értelmezési kérdéseket előterjesztő nemzeti bíróság nem adhat olyan értelmezést, amely a közösségi jog és a nemzeti jog tartalmának eltérőségéhez vezetne. Márpedig a Kúria a magyar Ptk. 231.§ alapjaira helyezkedve az árfolyam műveletet kivonta a közösségi jog hatálya alól és olyan záróhatással ellátott magyar befektetési jogszabályt (lex specialis) mellőzve egy implementálással nem érintett általános (lex generalis) jogszabály alá vonta a kérdéses tőkepiaci kötelmet, ezzel a nemzeti bíróságokra is kötelező záróhatás doktrínáját is megsértette.

V. Elhatárolás: pénzpiaci és tőkepiaci kockázatkezelés pénzügyi doktrínája

Végül engedjék meg Prof. Dr. Róna Péter (Oxford) hozzám intézett levelét (szakmai véleményét) idézni:

(36) „Az 1929-es válságot követően az amerikai törvényhozás létre hozta a Pecora Bizottságot, hogy annak javaslatai alapján rendbe tegyék a pénzügyi rendszert. A Pecora Bizottság két legfontosabb – akkor eredetinek minősített – megállapítása az volt, hogy (i) a pénzügyi kockázatok természete és dinamikája eltér egymástól, és (ii) kezelésük akkor lehet kielégítő, ha azokat elválasztjuk egymástól, azokat külön-külön kezeljük. A modern pénzügy, mint tantárgy erre a felismerésre épül, mint ahogy a New Deal törvényhozása is erre támaszkodott".

(37) „Amikor a magyar jog a hitelszerződés kérdését a Ptk.-ba (Polgári Törvénykönyvbe – K.I.), a Bankok jogosítványait a Hit-be (Hitelintézeti törvény – K.I.) és a devizaügyleteket a Tőkepiaci törvénybe helyezi, szerintem a német példán keresztül ezt a megállapítást követi éppen azért, hogy a kockázatok összekeverése ne vezethessen azok kezelhetetlenségéhez.”

(38) „Nos, a deviza alapú hitel pont ezzel az alapfelismeréssel és törvénybe iktatott szerkezettel megy szembe, amikor a hitelkockázatot összeboronálja az egészen más természetű és dinamikájú árfolyamkockázattal".

(39) "A hitelkockázat az adós cash flowjának kiszáradásából áll, ami bekövetkezhet az állásvesztés, a megbetegedés, családi gondok, stb. mentén. Ennek a kockázatnak a felméréséhez a hitelintézeteknek megvan a hagyományos eszköztára". 

(40) "Az árfolyam kockázat kezelésére is vannak eszközök, de ezek egészen mások, mint a hitelkockázathoz rendeltek. Itt a legfontosabb a LEZÁRÁS, vagy a KISZÁLLÁS lehetőségének prompt biztosítása". 

(41) "A deviza alapú hitel konstrukció azzal, hogy összeboronálja a két kockázatot, mindkettő kezelését ellehetetleníti. A kölcsön kockázatának felmérése lehetetlen, mert nem tudni, hogy a törlesztés az adós jövedelmének mekkora hányadát fogja igénybe venni. Az árfolyam kockázat kezelése pedig azért lehetetlen, mert a kölcsön futamideje alatt azt nem lehet lezárni, abból nem lehet kiszállni. 5, 10, vagy annál hosszabb futamidőre nincs HUF/CHF FX forward piac”.

Mellékletek:
– Kölcsönszerződés egyedi feltételei
– Kölcsönszerződés általános feltételei
– Opciós adásvételi szerződés

Magyarország-Dunaharaszti, 2014. október 9. 

L.M. I.r. és L.Mné II.r. alperesek
jogi képviseletében 
dr. Kriston István ügyvéd
európajogi (pénzügyi) szakjogász

Szólj hozzá

Hozzászólás