“DEVIZAHITEL”- GYŐZNI FOG A GONOSZ?

"DEVIZAHITEL"- GYŐZNI FOG A GONOSZ?

 

A Patacs Rácváros Egyesület Devizahiteles Pertársaság szakértőjét Néma Józsefet kérdeztük ismét, a hamarosan a parlament elé kerülő „forintosítás” törvénytervezetről.

– Mi a véleménye a törvényhozás elé kerülő forintosítás tervezetéről?

– Úgy néz ki, hogy a vége felé közeledik egy gusztustalan színi előadás, ahol a gonosz fog győzedelmeskedni! A darabot figyelve jól látható, hogy azok a szereplők, akiknek az igazságot kellett volna szolgáltatni, olyan döntéseket hoztak, melyek a gonosz érdekeit szolgálják. A vesztesek jóhiszemű, egyszerű emberek, akiknek pénzre volt szükségük céljaik megvalósításához, ők megbíztak a hitelezőikben.

– A „devizahiteles” károsultak most megnyugtatni látszik a választás előtt megjelent óriás plakátok szövege: „Elszámoltatjuk a bankokat”

– Maradjunk a valóságnál. Véleményem szerint a deviza alapú hitelek piaci árfolyamon történő forintosításával több tízezer családot betonoznak be a deviza alapú hitelek csapdájába. Most bemesélik nekik, hogy milyen jól fognak járni, visszakapják az árfolyamrés címén megfizettetett pénzösszeget, és még az sem kizárt, hogy a kamatemelés kapcsán megfizettetett pénzt is visszakapják, azaz érvényes szerződések esetében ezekkel az összegekkel csökkentik a tartozásukat. A forintosítással kapcsolatosan bemesélik nekik, hogy kormányunk megszabadítja őket az árfolyamváltozásból adódó bizonytalanságoktól. Ez igaz. Ugyanis, ha a véletlen folytán a forint erősödne, ők akkor is azon az árfolyamon számított tartozásnak megfelelően kell, hogy fizessék a kölcsöneik törlesztő részleteit, mint amennyi a forintosításkor volt.

– Ezek szerint a bankok is megnyugodhatnak?



– De mennyire! Nyugodtan hátradőlhetnek a karosszékben, ők a forintosítás kapcsán óriási – garantált – extraprofitra tesznek szert. A kormány illetékesei nem egyszer hangoztatták, hogy megmentik a bajbajutott hitelfelvevőket, senkit nem fognak az útszélén hagyni. Ha a forintosítást valójában a piaci árfolyamon fogják véghezvinni, akkor nem vitatható, hogy igaz az állításuk, mely szerint senkit nem fognak az útszélén hagyni. Ez biztos, ugyanis ezzel a húzással belökik az amúgy is nehéz helyzetben lévő hitelfelvevőket az út szélén húzódó szakadékba, ahonnét saját erőből nemigen fognak kikászálódni!

– A hitelezőknek küldött panaszos levelekre írt válaszokból kitűnik, hogy a hitelezők előszeretettel hivatkoznak a Kúria azon állásfoglalására, mely szerint a hiteligénylő ügyfeleknek is kötelességük lett volna tájékozódni a kockázatokról.

– Én azt hiszem, nincs olyan ügyfél, aki ne kérdezett volna rá, hogy mégis mi várható az árfolyamkockázat vonatkozásában. A válasz általában az volt, hogy az árfolyamváltozás kedvezőtlen mértéke nem haladja meg a 10-15 %-os mértéket. Nem tudom, hogy ezen kívül még hol és milyen fokon kellett volna tájékozódni? El kellett volna nekik végezni a pénzügyi és számviteli főiskolát?
A pénzügyi intézményeknek úgy a Hpt., mint a Ptk. alapján, kötelességük lett volna az ügyfelek megfelelő tájékoztatása! Hol kellett volna tájékoztatást kérni az ügyfélnek, ha nem ott, ahol a kölcsönt igényelte?
Ha az ügyfeleket úgy tájékoztatták volna, hogy vigyázzanak, mert az árfolyamváltozás kedvezőtlen mértéke akár 50, illetve 80 % is lehet.
Ha kifejtették volna azt is, hogy a törlesztő részletük akár másfélszeresére, sőt akár közel a duplájára is megemelkedhet, ezen túlmenően arra is vigyázzanak, hogy a fedezetül felkínált vagyontárgy sem lesz elegendő a hitel biztosítékaként – azaz elúszhat az ingatlan, az autó stb., és még mindig jelentős tartozásuk marad – akkor kevés ember vette volna fel a deviza alapú kölcsönt.

– Ezzel szemben 2006. január 26-án a Bankszövetség kiadott egy tájékoztatót (lásd. mellékletet), megnyugtatta az embereket, hogy nyugodtan vegyék fel ezeket a kölcsönöket, mert számottevő árfolyam ingadozásra nem kell számítani!

– Nemcsak az egyszerű embereket ugrasztották be ebbe a gyilkos hitelkonstrukcióba. Sok diplomás emberke is beröpült! A Kúria eme határozatából (állásfoglalásából) kiindulva most már nem elképzelhetetlen, hogy azt is megérjük, hogy egy tömegközlekedési jármű baleseténél majd közlik az utassal, hogy nincs joga reklamálni. Az utazás előtt tájékoztatást kellett volna kérni az utazás kockázatairól, sőt el kellett volna kérni a jármű műszaki adatlapját, a karbantartási naplót, a gépkocsivezető iratait is át kellett volna nézni, továbbá az utasnak meg kellett volna győződni, hogy a vezető egészségi és pszichés állapota megfelelő-e?

– A deviza alapú hitelfelvevők végül is miért kerültek ilyen lehetetlen helyzetbe?

– Mikor ezt a „csodálatos” hitelkonstrukciót piacra dobták, akkor még „Lendületben” volt az ország, most pedig az a sláger, hogy „Magyarország jól teljesít”. Hát igen, ezért ilyen gyenge a pénzünk! A meséből nem lehet megélni! (Bár vannak ügyes politikusok, akik a huszonhét százalékból biztos kétharmadot tudtak kihozni!)
Komoly, stabil gazdaságpolitikára van szükség! Igazságos törvényt kellene alkotni a témára vonatkozóan!

– Sokszor ránk fogják, hogy nem akarjuk a kölcsönt visszafizetni, ami nem igaz!

– A kölcsönt vissza akarjuk fizetni, de csak a kölcsönt! Nem tudom, milyen esélyem lenne nekem –egyszerű emberkének – a bíróságon, ha a következő ügyben perelnék: Tegyük fel, hogy a barátomnak sürgősen pénzre volt szüksége. Nem tudott máshonnét szerezni, hát hozzám fordult. Elmondtam neki, hogy csak úgy tudok rajta segíteni, ha most eladom az egyik kocsimat, és az ebből származó vételárat kölcsönadom neki. De: a kikötésem az, hogy a futamidő során ne a ténylegesen kölcsönadott pénzösszeget tekintsük a tartozás alapjának, hanem a gépkocsi típus időközben bekövetkező áremelését vegyük figyelembe, és ezt tekintsük a követelésem alapjául.

– Bankszakmában ezt befektetésnek nevezik…

– Pontosan! Csináltam egy befektetést, eladtam a kocsimat, hogy pénzkölcsönt tudjak nyújtani – kamat ellenében – de a tartozás összegét konkrétan nem határoztuk meg, az egy kiszámíthatatlan jövőbeni eseménytől függ, a kölcsönügylet minden kockázatát a kölcsönfelvevőre hárítottam.
Erre hogy reagálna a bíróság?
Ezt csak azért írtam le, mert az illetékesek közül senki sem akarja a lényeget „megfogni”:



– Amely pedig..?

– Mi forintösszeget kaptunk kézhez. Ezt bocsátották a rendelkezésünkre!
Miért kell nekünk azzal foglalkozni, hogy a hitelező ezt milyen pénzforrásból adta? A hitelező csinált egy befektetést. Miért nekünk kell ennek minden kockázatát vállalni? Az illetékesek miért nem vizsgálják a kölcsönszerződések érvénytelenségét kiváltó okokat? Mi, adósok nem tudjuk elfogadni, hogy azon kölcsönszerződések esetében, ahol a kölcsönösszeg devizában van meghatározva, senki nem figyel a Btk. 345. §-ában leírtakra, mely szerint, ha valaki „valótlan tartalmú okiratot használ jog vagy kötelezettség létezésének bizonyítására….”
Leszögezhetjük: kölcsönösszegen csak a kölcsönadott pénzösszeget lehet érteni!
Deviza alapú hitelkonstrukció esetében viszont devizaösszeget nem bocsátottak a rendelkezésünkre, tehát valótlan azon állítás, mely szerint a kölcsön összege CHF!

– Végül, mi lenne a károsultak számára is megnyugtató, békés megoldás?

– A nagy túlerő ellenére én azt javaslom, ne adjuk fel! Helyettünk senki nem fog küzdeni! Az igazságunkért perelni kell! Addig éljünk ezzel a lehetőséggel, amíg le nem állítják az ilyen jellegű pereket! Természetesen az sem lenne rossz, ha sikerülne elérni, hogy a kormány a témával kapcsolatos törvényjavaslat összeállításánál leereszkedne annyira, hogy meghallgatná a témával foglalkozó civilszervezetek javaslatait is! Ehhez viszont először is összefogásra lenne szükség! El kellene érni, hogy a törvényhozás kimondja, megengedhetetlen, hogy a hitelezők egy, a kölcsönfelvevők által nem látott, az ügyfelek rendelkezésére nem bocsátott devizaösszeg mindenkori forint ellenértékét fizetessék meg a kölcsönfelvevőkkel! – Patacsi Pilvax

Szólj hozzá

Hozzászólás