DEVIZAHITEL-A NAGY BANKI TRÜKK

Járvás Éva – A Számviteli törvényről mindenki hallgat, mint a sír. Meg is értem, hiszen ha kihantolnák a 60 §-t akkor olyan világra szóló botrány, de azon túl egyéb következményei is lennének, amiért valakiknek felelniük kell.

 

A számviteli törvény szerint.

A deviza állományba vétele és évközi értékelése több féle lehet. A deviza állományba vételekor meghatározott forintérték attól függ, hogy a deviza milyen forrásból származik.




"forint ellenében történő deviza vásárlása esetében: a ténylegesen fizetett forintellenérték, ami gyakorlatilag a lebonyolító hitelintézet által alkalmazott, adott napon érvényes devizaeladási árfolyamon számított forintérték"

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Na most itt jön a banki trükk, hogy elhitették, hogy az anyabank blabla…, meg a swap…blaba, meg a Carry trade blabla ügyletek adták a devizaforrást a hitelekhez. Ez szemenszedett hazugság, és rossz irány ezt elhinni. Nem így volt. Ezek az ügyletek már csak a következő lépés. az első lépésről hallgat mindenki mint a sír.

Az első lépés az, hogy a bankok a forintkölcsönt folyósítva aláírattak egy devizára (is) szóló követelést. Sok esetben mind forintban, mint devizában feltüntették a kölcsön összegét. 
Ekkor ők forintért vásároltak tőlünk egy devizára szóló követelést, amit egy külön devizanyilvántartásban vezettek. 
Meg is írta a rafi, hogy a forrás a betétesek pénze. Az MNB is elmesélte 2005-ben, hogy a hitelkihelyezéshez csak forintjuk volt a bankoknak.

Tehát a kölcsön forrása forint. Majd csak második, harmadik és sokadik lépésben üzérkedtek a devizára szóló követeléssel a pénzpiacon, de az már nem a kölcsön forrásának megteremtése miatt, hanem a haszonszerzés miatt történt. Ezeken az ügyleteken nyertek veszítettek, mit tudom én és közöm sincs hozzá, nem is érdekel.

DE




Mivel a devizanyilvántartású kölcsön forrása forint, így a kölcsönhöz kapcsolt devizakövetelés forrása is magyar forint. 
A forint betétesek forintjait folyósította a bank a forintkölcsönt igénylőknek. Tehát a forrás nem külföldi deviza, nem is kell keresni azt sehol. (Az egy másik társadalmi kérdés, hogy az MNB az ország valós devizatartalékán miért vásárolt hamisított devzát.)
Tehát a forrás egyértelműen forint, ezért csak ennek megfelelően szabad a könyvekben értékelni, ahogy a számviteli törvény is megköveteli. Csak 1 azaz egy árfolyam lehetséges. Mégpedig az az árfolyam, amit akkor használt a bank amikor a forint kölcsönt átértékelte devizakövetelésre. Visszaértékelésnél is csak ugyanazt az árfolyamot használhatja. Minden egyéb árfolyammal a számviteli törvényt sérti.

Ha pedig sérti, akkor azzal számlapénzt hamisít.

2000. évi C törvény 60 § (1)
"…a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni."

Vésse mindenki az eszébe, hogy nem átváltás volt, hanem átértékelés. Nem keverendő a kettő össze, mert más a törvényes természete a két műveletnek. – Járvás Éva

Szólj hozzá

Hozzászólás