“DEVIZA”-“HITELEZÉS” OK ÉS OKOZAT

Devizahitelezés: Ok és okozat

Egy nagyszerű írást olvasva úgy gondoltam érdemes egy rövid, közérthetőnek szánt és nem utolsó sorban az állami felelősséggel kiegészített összefoglalót írni a devizahitelekről..devizahiteleseknek.

Érdemes azzal kezdeni, hogy a bankok annyit engedhetnek meg maguknak egy adott (hm..demokratikus) állam területén, amennyit annak hatalmi ágai (politikai, államigazgatási és igazságszolgáltatási rendszer) megenged. Ha a bankokat szidjuk, ezt a tényt azért ne feledjük.. A deviza elszámolású hitel visszafizetési kötelezettséggel való vállalása a bank számára a mesterséges pénzelőállítás bevált forrása.

A pénzcsinálás alapja, hogy az adóst megtévesztésével két ügyletbe vonják be. Az egyikbe, egy  formálisan aláírt szerződéssel, ( amely  semmis, mert tisztességtelen, mert szerződéspontjai külön, külön is hamisak, megtévesztők.) a másikba egy bank által kreált de elhallgatott spekulációba, amellyel a bank az ügyfél nevén nyilvántartott forráshoz jut, és amellyel pénzügyi műveleteket végez. A pénzügyi  művelet haszna ez esetben a banké, a kockázati veszteség pedig az ügyfélé. A művelet lényege: A pénzintézet a – devizaszámlán nyilvántartott – devizaállományt, a banki műveletek piacára viszi, amivel növekvő devizaigényt generált, ezzel megdrágítva ezen tőzsdei tranzakcióknak a költségét.

Ezeket a drágulásokat, a formális szerződésben aláírt kötelezettségvállalásra hivatkozva, a törlesztő-részletek egyoldalú növelésével ellensúlyozza. A devizahiány miatt – emlékezzünk a válság elejére – fedezetlen dollárt árasztották el a piacot, majd bevonták a banki spekulációba az eurót és szinte az összes fejlettebb gazdaságú ország valutáját. A pénzügyi manipuláció természetesen fenyegette az adósok fizetőképességét, ezért az tisztességesebb kormányok betiltották a devizaalapú hiteleket, ezzel csökkentve a bankok spekulációs mozgásterét, a lakosság kiszolgáltatottságát, és nemzeti valutaadósságra váltották azokat.

A magyar kormány nem így tett. Tapasztalva a társadalmi passzivitást, nemhogy meg akadályozta a a magyar lakosság kifosztását, hanem a bankok oldalára állt, azon megfontolásból, hogy a  bankoktól befolyó állami bevétel stabilabb és nagyobb, mint a lakossági adóbevétel. Az állam elnézte, hogy a bank csak színleli azt, hogy kedvező kamatozású kölcsönt akar adni, és a forintkölcsönbe csomagolt, deviza-nyilvántartásával végzett spekuláció az igazi cél.

Persze mindez nem mehet a végtelenségig. Az  adósság egyszer eléri a kritikus szintet, és  a rendszert sem a törlesztésekkel, sem az új hitelekkel nem lehet fenntartani, mert az adósok törlesztései nem lesznek elegendőek a további devizaműveletek finanszírozására. A csőd jele, hogy a devizahiány dráguló költségeit az eladósított társadalom már nem tudja megfizetni. A jelek már évek óta erre utalnak, látjuk, a bank sorba mondja fel a becsődölt adósok formálisan aláírt szerződéseit, és csupán állami támogatással (törvények, jogszabályok, hivatali támogatás stb.) tud még lavírozni.

Ennek köszönhetően a pénzintézetek gyanús hátterű faktoring cégeken keresztül előbb megszabadulnak a veszteségtől, majd rögtön újabb nyereségre tesznek szert  a végrehajtásokkal. Még ez sem lenne elegendő a talpon maradásukhoz, további állami támogatások (hitelkiváltó hitel, árfolyamgát, stb.) beiktatásával, még egy ideig tovább folytathatják  a garázdálkodást.

De közeleg a vég, minden piramis játék véges, márpedig  a bankok és az állam – az adós becsapásával elért  kötelezettségvállalás indokával – egy piramisjátékot működtetnek. Egy biztos. Mind két oldalról el kell számolni. Adós oldalról a felvett kölcsönnel, A bankok oldaláról pedig a nem létező szerződés alapján minden adósi befizetést vissza kell fizetni az adósnak, ezen túl  minden banki műveletből származó jogalap nélküli gazdagodásukat, a bankok fizessék ki az adósaiknak, térítsék meg az adósok minden vagyoni, és nem vagyoni kárát!

Tatár J.

forrás: tatarjozsef.bloglap.hu

Szólj hozzá

Hozzászólás