“DEVIZA”-“HITEL”. ELEMZÉS ÉS MEGOLDÁS !

Tisztelt Nemzeti Civil Kontroll!

A téma széles társadalmi réteget érint, sokan-sokféleképpen foglalkoznak vele, de az ebben a cikkben felvázolt első megközelítéssel még nem találkozhattunk… A cikk egy olyan mind jogilag, mind számvitelileg járható megoldást ismertet, amely az alkotmányosság és emberiesség szellemiségével összhangban, gyors és átlátható megoldást nyújthat minden érintett számára – az adófizetők pénzének költése nélkül, pusztán az érintett felek közötti szabályozott megoldással…

Devizahitelek: mennyi is a valós veszteség…?

Igencsak téma már egy ideje, hogy a devizahiteleket ki kellene vezetni, de komoly fejtörést okoz, hogy hát ki fizeti a veszteséget?! Pártok, szakértők, jogászok, civilek nyilatkoznak,…, és valahogy nem merül fel az alapkérdés. Hogy hát pontosan akkor kinek mi is a valós vesztesége a devizahitelek kapcsán, ha azt tegyük fel egy adott árfolyamon visszaváltanánk forintra?

Jelen cikkünkben tehát erre az alapkérdésre keressük a választ. Két megközelítést is ismertetünk, amelyek egyszerű, jogszerű és gyors megoldást jelenthetnek.

Első megközelítés

Deviza alapú hitel esetében a Bank forintot fizetett ki. Ez tény. Két lehetőség van:
a) a Bank nem is vett vagy váltott be ehhez devizát. Ebben az esetben egyértelműen Forint hitelről beszélhetünk, tehát nincs árfolyamveszteség, és a felvételkori árfolyam alkalmazható.
b) a Banknak volt az adott hitelre deviza fedezete. Erre vonatkozóan az “MNB szemle” 2009. májusi számából a lényeg (lásd: MNB-FX-SWAP-mak-pales.pdf, 1. oldal): “Az FX-swap ügylet értelmezhető az egyik devizában történő hitelfelvételként, a másik devizában történő egyidejű betételhelyezésként, ahol az egyik devizában keletkezett követelés szolgál fedezetként a másik devizában fennálló kötelezettségre. Az FX-swap ügylet keretében ugyanis a felek megállapodnak, hogy a birtokukban lévő devizát (T0 időpontban) az azonnali árfolyamon elcserélik a másik devizára, majd egy későbbi (T1) időpontban – a jelenben meghatározott, a kamatkülönbözetet is kifejező határidős árfolyamon – visszacserélik.” Magyarul a Banknak ilyen esetben NINCS piaci árfolyamvesztesége,…, illetve az a T0 időpontban megvalósult vételi árfolyammal egyezik meg, de semmiképpen sem a ma aktuális árfolyammal.


Tehát ha a Bank egyáltalán devizát is adott el a hitelre vonatkozóan, akkor azt azonnali ügylettel, árfolyamkockázat nélkül határidősen meg is veszi. A Bank “vesztesége” tehát egy esetleges felvételkori árfolyamon való visszaváltásnál NEM a mai árfolyam mínusz akkori árfolyam, hanem a felvételkori T0 időpontban határidősen visszavásárolt vételi árfolyam mínusz a felvételkori árfolyam. Ez a “veszteség” továbbá a mindenkor érvényes árfolyamtól független,…, azaz már a szerződéskötéskor realizálódott a Banknál….ha volt egyáltalán…

De tegyük fel, hogy a Bankok mégsem így működnek,…, és valóban “piaci” alapon veszik a devizát… Az alábbi modell erre is objektív megoldást ad,…, de az előző eseteket is feltárja.

A veszteségek matematikai pontossággal történő kiszámítása tehát így történhetne meg nagyon egyszerűen, a jelen jogszabályi és számviteli környezetbe illesztve:
1. A Bank számvitelileg igazolja, hogy mekkora a valós vesztesége, de nem “általánosságban”, hanem konkrét hitelszerződésekre vetített deviza eladás-vétel árfolyam különbsége. Ha nem tudja, akkor automatikusan Forint hitelnek minősül a szerződés.
2. A kimutatott veszteségeket egy független könyvvizsgáló, majd az ÁSZ is vizsgálja felül és hagyja jóvá. Ez a kulcs – ez teremt gyakorlatilag matematikai alapot arra, hogy bárki konkrét veszteségről beszélhessen….
3. A hitelszerződéseket forintosítani azon az árfolyamon, amit a fenti vizsgálat kihoz.

Ez a megoldás SENKINEK sem okoz veszteséget, hiszen a Bank pontosan annyit kap amennyiért veszi,…, csak épp az extra profitja marad el…de ez a jogügylettől független, amúgy is megkérdőjelezhető tényező…

Továbbá ez alapján az is logikus lenne, hogy a Bank visszamenőlegesen is visszafizeti azoknak a különbözetet, akiken már lezárult a végrehajtás….valamint az eddigi befizetéseket is ez alapján újra kellene kalkulálni és a különbözetet visszafizetni az érintetteknek.

Ez eddig a mai jogrendszerben értelmezhető kalkulációs megoldás. Egyszerű, objektív és gyors….

Második megközelítés

Az előző gondolatmenet folytatása immár kicsit radikálisabb,.., kicsit megbolygatja a Bankrendszer ma érvényesnek tekintett alapjait,…, de kétségtelenül igazságos…..és nem túlzóbb a bankbetétek 10%-nak elvételénél (IMF), a CHF 180 HUF-on való rögzítésénél (végtörlesztés), stb.


A hitel alapja minden esetben HUF, hisz Magyarországon ez a fizetőeszköz. Azaz ha devizája is volt, azt is HUF-on kellett hogy megvegye…

Magyarországon 2% MNB tartalékráta van, így ennyi jegybankpénzzel kell rendelkeznie a Banknak, a többi un. elektronikus számlapénz. A többit a semmiből teremti (lásd A pénzteremtés technikája.doc, 4. oldalon, a 3.3 fejezet; itt 10%-al számol, de ez most Mo-n 2%). Magyarul a 2% feletti rész csak egy számviteli, nyilvántartási kérdés, ez a pénz a Banknak sem létezett,…, csak a számviteli nyilvántartás teszi lehetővé…

Magyarul a Bank olyasmit követel, amije nem is volt. Jogilag persze igaza van, jár neki…mert ezt leírták valakik, mások meg elfogadták,…, csakhogy a gyakorlatban akkor is olyant adott ami nem volt neki….

Tételezzük fel, hogy ha lenne egy egyszeri Rendelet arról, hogy ezt a nyilvántartást aszerint módosítsák, hogy az amúgy sem létező pénzt elengedik a hitelesek felé a Bankok (a valós pénzt tehát nem), ezáltal a gyakorlatban a Bank és a lakosság SEMMIT nem veszít,…, persze csak a Bank a tervezett profitját,…, de ez nem veszteség, hanem elmaradt haszon,.., nameg szerencsejáték, hisz elvileg az árfolyam növekedés nem volt kiszámítható, amire a Bank nem építhetett.

Összefoglalás




Láthatjuk tehát, hogy a Bank “befektetése” a forintban átutalt hitelösszeg 2%-a,…, a felette levő rész pedig általa a semmiből teremtett “számlapénz”, amelyet a piaci árfolyam szerint megnövekedett összegben kér vissza… Veszteségről beszélni tehát nehéz…

Az biztos, hogy semmiképpen sem a napi aktuális árfolyammal kellene kalkulálni ha a valós veszteséget valóban ki akarjuk számolni, hiszen ha valóban történt deviza eladás-vásárlás, akkor a konkrét ügyletben alkalmazott árfolyamokkal kell számolni. Az az állítás, hogy ez nem megállapítható pedig egyenlő azzal, hogy akkor nem volt az ügyletet fedező deviza eladás/vétel – ugyanis ha a számlámon nincs deviza, akkor azt nem tudom elkölteni…

Összehasonlítva, hogy a Bank a profitjának elmaradását nevezi veszteségnek, versus a Hitelfelvevők életük munkájának eredményét, családi örökségüket veszítik el,…, jó lenne a fentiekben leírt megközelítésekhez hasonló valós megoldásokról beszélni, és véglegesen megszüntetni ezt a problémát,…, mint ahogy tették ezt a körülöttünk levő országokban is.

Forrás: publikaciok.tk

Szólj hozzá

Hozzászólás