“DEVIZA”- BEADVÁNY – EURÓPAI PARLAMENT

EURÓPAI PARLAMENT 
által 0153/2014 számon lsd. csatolva bejegyzett deviza petíció

European Parliament
The President of the European Parliament…
Committee on Petitions

Rue Wiertz
B-1047 BRUSSELS
BELGIUM

Tárgy: 
………… [HU] az Európai Unió polgárának petíciója
………… [HU] az Európai Unió polgárának petíciója
Jogalap: EUMSz 20. cikk (2) d), 227. cikk, Charta 44. cikk
Eljárás: EU Parlament Eljárási Szabályzata 201., 202., 203. cikkek 
Nyelv: EUSz 50. cikk (1) 
…………….. és ……………….. [mindkettő állampolgársága: magyar, mindkettő állandó lakcíme: H-…………………., a továbbiakban: ügyfél vagy meghatalmazó] mint az Európai Unió polgárai jogi képviseletében – a tagállami ügyvédi bejegyzésemet tanúsító mellékelt ügyvédi igazolvány okmányával (P/0) és a mellékelt ügyvédi meghatalmazással (P/1) igazoltan eljárva – az EUMSz 20. cikk (2) d), 227. cikk, Charta 44. cikk alapján petíciót nyújtok be az ügyfelemet uniós polgárként az (1) Uniós alapszerződések (Szerződések) alapján megillető jogai sérelme, az (2) Irányelv nem megfelelő implementálásával összefüggő sérelme, a (3) Szerződés megsértésével összefüggő sérelme ügyében az alábbiak szerint:

(I) TÉNYÁLLÁS.
Magyarország tagállamban működő pénzügyi intézmények (bankok, pénzügyi vállalkozások, a továbbiakban: bank) a tagállamnak az Európai Unióba lépését (2004) követően az addig nyújtott forint vagy deviza kölcsönök mellett a lakossági hitelek piacán ún. deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére tettek ajánlatot a fogyasztóknak. A deviza alapú kölcsönöket devizakövetelésként vették nyilvántartásba, azonban annak folyósítása és törlesztése is forintban történt. A devizakövetelés úgy jött létre, hogy a bank a forintban meghatározott kölcsönt átszámította devizára akként, hogy a fiktív (virtuális) devizát folyósításkori deviza vételi árfolyamon megvásárolta ügyfelemtől forintért és ezt a forintot folyósította [azonnali (spot) vételi kötési árfolyamon kötött deviza határidős ügylet], míg a 10-15-20 év futamidő alatt a bank a havi törlesztéskori deviza eladási árfolyamon eladta a fiktív (virtuális) devizát forintért [törlesztéskori eladási kötési árfolyamon kötött deviza határidős ügylet] és a kölcsön ezzel került törlesztésre. A bankok a lakossággal egy rövid ún. kockázatfeltáró nyilatkozatot írattak alá az árfolyamkockázatról és a kockázatviselésnek a fogyasztóra történő egyoldalú telepítéséről anélkül, hogy a befektetővédelemről szóló 2004/39/EK Irányelv normáinak megfelelően jártak volna el. 

Magyarország tagállamban a bankok megkerülve a tőkepiaci szabályokat kölcsön jogcímén tőzsdén kívüli deviza határidős tömeges – mintegy 1.000.000 db deviza alapú szerződési – ügyletet kötöttek a fogyasztókkal. A bankok kölcsönbe burkolva kölcsön címén összetett pénzügyi eszközt tartalmazó pénzügyi terméket értékesítettek a fogyasztóknak – közte ügyfelemnek is – anélkül, hogy annak következményeivel a fogyasztó (ügyfelem) tisztában lehetett volna. A megkötött mintegy 1.000.000 db (kb. 250.000 db lakáscélú, kb. 250.000 db szabad felhasználású jelzálog, kb. 500.000 db személyi- és fogyasztási] kölcsönszerződés alapján a bankok forint bevételekre (és árfolyamkülönbözet címén extraprofitra) tettek szert. Az „eredmény” a 10 milliós magyar lakosságból az 1 millió kölcsönszerződéssel az adósok családjai révén érintett mintegy 5 milliónyi magyar lakosság tömeges elszegényedése és társadalmi kirekesztettsége, ezzel a belső piac összeomlása mint nemzetgazdasági méretű következmény. 

Magyarország tagállam nem megfelelően implementálta és az Európai Bizottság nem felügyelte a tőkepiaci szabályok megkerülésének szerződési következményei szabályozásának hiányát, ezért a bankok szankciók nélkül tehették meg azt, hogy a pénzpiacon tőkepiaci terméket kínálhattak. Európai Unió pénzügyi eszközeinek piacára egységes normák vonatkoznak, valamint a pénzpiaci és a tőkepiaci kockázatok elhatároltak. Emlékeztetek arra, hogy (a) a pénzügyi kockázatok természete és dinamikája eltér egymástól, és (b) kezelésük akkor lehet kielégítő, ha azokat elválasztjuk egymástól, azokat külön-külön kezeljük. Az uniós pénzügyjog a bankok jogosítványait a tagállami hitelintézeti szabályok alá, míg a devizaügyleteket a tőkepiaci szabályok alá rendezi éppen azért, hogy a kockázatok összekeverése ne vezethessen azok kezelhetetlenségéhez. A deviza alapú hitel pont ezzel az alapfelismeréssel és tagállami törvényekbe is iktatott szerkezettel megy szembe, amikor a kölcsön hitelkockázatát összekeveri a tőkepiaci devizaeszköz más természetű és dinamikájú árfolyamkockázatával. A hitelkockázat az adós cash flowjának kimerüléséből (kiszáradásából) áll, aminek több oka is lehet (állásvesztés, megbetegedés, családi gondok, stb.), azonban ennek a kockázatnak a felméréséhez és kezeléséhez a hitelintézetek rendelkeznek hagyományos eszköztárral. Az árfolyamkockázat kezelésének eszközei egészen mások, mint a hitelkockázat kezelés eszközei. Utóbbinál legfontosabb a LEZÁRÁS, vagy a KISZÁLLÁS lehetőségének azonnali (prompt) biztosítása. A deviza alapú pénzügyi termék éppen azzal, hogy összekeveri (összeházasítja) a két eltérő kockázatot, mindkettő kezelését ellehetetleníti. A kölcsön kockázatának felmérése lehetetlen, mert nem tudni, hogy a törlesztés az adós jövedelmének mekkora hányadát fogja igénybe venni. Az árfolyamkockázat kezelése pedig azért lehetetlen, mert a kölcsön futamideje alatt azt nem lehet lezárni, abból nem lehet kiszállni, mert 5, 10, vagy annál hosszabb futamidőre nincs HUF/CHF FX forward piac, ezért az adósságszolgálat végtelen. [E bekezdésben nagymértékben támaszkodtam Dr. Róna Péter (Oxford) professzorral történt szakmai konzultációs levélváltásunk során a professzor véleményére]. 

(II) SÉRELMEK.
Ügyfelem a pénzügyi intézménnyel a fent írt (I) tényállásnál már levezetett tények és körülmények között a jelen petícióhoz mellékelt kölcsönszerződést (P/2) kötötte. Ügyfelemnek az unió tevékenységi körébe tartozó alábbi három sérelemben a petíciós joga gyakorlásához szükséges közvetlen érintettsége igazoltan (P/2) fennáll. Előterjesztem az ügyfelemet ért közvetlen (1)(2)(3) jogsérelem tényállását és jogi alapjait, majd azt követően meghatározom a petíciós kérelmet.

(1) Uniós alapszerződések (Szerződések) alapján megillető jog sérelme.
A bank által kínált és ügyfelem által igénybevett pénzügyi terméket nem lehet lezárni, ezért ügyfelemet végtelen adósságszolgálatra kényszeríti, amely megvalósítja az adósrabszolgaság, ezzel a Charta által tilalmazott rabszolgaság sérelmét [EUSz 6. cikk (1), Charta 5. cikk (1)]. A végtelenített pénzügyi termék értelemszerűen felemészti ügyfelem jövedelmét és ennek kimerülésével csalárd módon megfosztja az egyéb, így lakhatási körülményeit biztosító lakásától és egyéb vagyontárgyaitól is, ezért a tulajdonától megfosztás az oltalmazott tulajdonvédelem klauzulájába ütközik [EUSz 6. cikk (1), Charta 17. cikk (1)]. Ügyfelem jövedelmétől és tulajdonától megfosztása társadalmi kirekesztettségéhez és elszegényedéséhez vezet, azonban tisztes megélhetést célzó szociális támogatása és lakástámogatása nem biztosított [EUSz 6. cikk (1), Charta 34. cikk (3)]. Az ügyletben a fogyasztóvédelem előírt magas szintjéhez képest még a megfelelő szintje sem áll ügyfelem rendelkezésére [EUSz 6. cikk (1), Charta 38. cikk], mert jogalkotással még a pénzügyi szolgáltatási szerződésére vonatkozó fogyasztóvédelmi szankciós semmisségi okokat is elvették [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 213.§ (1) bekezdés hatályon kívül helyezése 2010. június 11. napjától], ezzel is lehetővé téve a kölcsönszerződések fenntartása érdekében azok érvénytelenségi okai kiküszöbölhetőségét, illetőleg a tagállami hatóságok a bankok ellen hatékony jogorvoslatot nem biztosítanak. 

(2) Irányelv nem megfelelő implementálásával összefüggő sérelem.
A bank a kölcsön pénzügyi termék részeként deviza tőkepiaci-befektetési szolgáltatás nyújtásával megkerülte a tőkepiaci-befektetési jogszabályokat és olyan ügyleti állapotot hozott létre, amellyel lehetővé tette, hogy az összetett pénzügyi termékre vonatkozó magasabb tájékoztatási követelményeknek ne kelljen eleget tennie, és ez a befektetővédelemről szóló 2004/39/EK Irányelv nem teljes körű tagállami implementálásának hiánya folytán szerződési következmények nélkül maradhatott. Az Irányelvben fennálló szabályozás hiányában Magyarország tagállamnak kellett volna az Irányelv 19. cikkének (4) és (5) bekezdését átültető nemzeti jogszabályokban (Tpt., Bszt.) meghatározni a szabályozott tájékoztatás hiánya és annak megkerülése szerződési jogkövetkezményeit, ennek hiányában Magyarország tagállam lojalitási [EUSz 4. cikk (3)] és a nem megfelelő implementálási mulasztása [EUMSz 114. cikk] okán, míg az Európai Bizottság az uniós jog alkalmazása felügyeletének mulasztása [EUSz 17. cikk (1)] és ezzel összefüggésben a tagállami jogsértéssel kapcsolatos eljárásának mulasztása [EUMSz 258. cikk] okán a devizakitettségével azonos mértékű vagyoni hátrányt okoztak ügyfelemnek. A 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: befektetővédelmi irányelv vagy Irányelv) 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontja (befektetési tanácsadás az ügyfél befektetői minőségére tekintettel), az Irányelv 19. cikkének (9) bekezdése (befektetési szolgáltatás pénzügyi termék szerves részeként) nem hagynak kétséget afelől, hogy a magyarországi bankok deviza alapú kölcsön címén tőkepiaci kockázatoknak kitett, ezért összetett pénzügyi terméket tartalmazó pénzügyi szolgáltatást értékesítettek és nem foghat helyt olyan értelmezés, amelyben a bank a folyósításkor és törlesztéskor csak és kizárólag a magyar Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 231.§-ában szabályozott egyszerű átszámítás jogára helyezkedik, ezt az értelmezést a magyar tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. (Tpt.) és befektetési szolgáltatásokról szóló 2007. évi CXXXVIII. (Bszt.) törvények, mint lex specialis lerontják, ezért a Ptk. átszámítási jogát a deviza alapú ügyletre, mint a kölcsön és devizaművelet folytán összetett pénzügyi eszközre csak az átszámítás statikus aktusára lehet alkalmazni, de a devizaművelet azonnali és határidős dinamikájára már nem. Az Irányelv 19. cikkének (4) és (5) bekezdése előírja az ügyfélkockázatok értékelését és ez alól a 19. cikk (9) bekezdésének felmentési klauzulájára nem lehet hivatkozni, mert a hitelintézetekre vonatkozó európai előírások, valamint azokat implementáló és ügyfelem szerződésére releváns magyar hitelintézeti [1996. évi CXII tv.) törvény a befektetési szolgáltatás ügyfélkockázatának értékelésére az Irányelv 19. cikk. (4) és (5) bekezdéseivel azonos értékelési követelményeket nem tartalmaz. Az ügyfél kockázatai értékelésére az Irányelv 19. cikk (4) és (5) bekezdéseiben előírt értékelési követelmények be nem tartásának szerződési jogkövetkezményeit az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásban 2013. május 30. hozott C-604/11. sz. ítélete a belső jogrendben rendeli szabályozni, ami a magyar tagállami szabályozásból kimaradt, ehhez a magyar Tpt. és Bszt. lex specialis szerződési (nem hatósági) jogkövetkezményt nem fűz, ezért az Irányelv nem teljeskörű implementálásával hozott magyar befektetési jogszabályokban [Tpt., Bszt.] a befektető védelem kötelezettségei [tájékoztatási ügyféljogok, befektetési szolgáltató transzparenciáját biztosító jogok] megkerülésének szerződési jogkövetkezményei szabályozási hiánya és ezzel ügyfelemnek okozott vagyoni hátrány Magyarország tagállam és az Európai Bizottság terhére esik arra is tekintettel, hogy a vagyoni hátrányt befektetővédelmi újkeletű jogharmonizációval (jogközelítéssel) utólag orvosolni nem lehet, mert az ügyfelemet utólag már nem lehet olyan helyzetbe hozni, mintha "érvényes ismert kockázatok" ismeretében kötötte volna a szerződést. 
(3) Uniós alapszerződés (Szerződés) megsértésével összefüggő sérelem.
A magyarországi bankok a „deviza alapú” kölcsönszerződés devizaforrására devizabetéteket felhasználva és swap ügyleteket kötve devizában adósodtak el miközben csak forint bevételekre tettek szert, következésképpen a devizabevételekkel nem rendelkező lakosság bankokkal szembeni devizakitettsége a beruházásvédelmi egyezmények és a külföldi tulajdonú bankokkal szemben a forint konvertibilitása folytán fennálló forint/deviza konvertálási kötelezettség miatt abnormális méretű államadósságot is keletkeztetett, amely a Központi Bankok Európai Rendszerében (KBER) a tagállami devizatartalékokat kezelő Európai Központi Bank (EKB) mulasztása [EUMSz 127. cikk (1)-(2)] folytán következhetett be, ezért az EKB vagyoni hátrányt okozó közrehatása is fennáll. 

(III) KÉRELEM.
Kérem az Európai Parlamentet, hogy Magyarország tagállam lakosságának mintegy felét érintő, valamint az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank felelősségét, továbbá Magyarország tagállam felelősségét is felvető nagy horderejű – közte ügyfelem – ügyében uniós parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezni, előtte a Bizottságot, az Európai Központi Bankot, és Magyarország tagállamot nyilatkoztatni, valamint az ügy kivizsgálásáról ügyfelemet – jogi képviselő személyem útján – értesíteni szíveskedjen. Ügyfelem a parlamenti kivizsgálás eredményéhez képest mérlegeli az Európai Unió Bíróságához fordulás lehetőségét.

Mellékletek:
P/0 ügyvédi igazolvány másolata
P/1/1-5 ügyvédi meghatalmazások
P/2/1-5 kölcsönszerződések

Tisztelettel:

az Európai Unió polgárai
jogi képviseletében
dr. Kriston István ügyvéd
európajogi (pénzügyi) szakjogász

Szólj hozzá

Hozzászólás