“DEVIZA” ALAPÚ HITEL (VEGYES BEFEKTETÉSI ÜGYLET): MI TÖRTÉNT VALÓJÁBAN?

“DEVIZA” ALAPÚ HITEL (VEGYES BEFEKTETÉSI ÜGYLET): MI TÖRTÉNT VALÓJÁBAN?

 

A DEVIZA ALAPÚ HITELEKRŐL – Nagy Éva, Hiteltársulás

 

A devizahiteles játszma a végéhez közeledik, és ideje megtudni mindannyiunknak, hogy mi történt valójában.

Amikor a bankok szintetikus devizán keresztül folyósították a devizahitelt, akkor tulajdonképpen nyitott devizapozíciót hoztak létre, amit folyamatosan görgetettek maguk előtt, az újabb és újabb határidős ügyletekkel.

DEVIZA-ALAPÚ-HITEL-VEGYES-BEFEKTETÉSI-SZERZŐDÉS-MI-TÖRTÉNT-VALÓJÁBAN-civilkontroll-com

De ezek mögött az un. derivatívák mögött nem volt valós deviza.
A konstrukciót a Világbank fejlesztette ki a 80-as években, elterjedése folyamatos volt, hazánkba való érkezésének a devizaliberalizáció ágyazott meg

Mivel a kifosztás módszerét addigra művészi tökélyre fejlesztették, a klisék bejáratottak voltak, nem volt nehéz dolguk a magyar lakosság tudatos megtévesztésében.

A hozzá nem értő, nemzetközi pénzügyekben és banki spekulációban járatlan lakosságot a Ft-hitelnél kedvezőbb kamatozású deviza-alapú hitel ígérvényével tőrbe csalták, becserkészték.
Majd a derivatívák görgetésén keresztüli spekulációkkal mesterséges keresletet előidézve, a valóságban nem létező devizák után realizálták az árfolyam-különbözetet iszonyatos mértékű extraprofitként, a CHF-ben, és más devizákban nyilvántartott hitelek után.

Ezzel gyakorlatilag mesterséges úton leértékelték a forintot nem csak a CHF-hez, hanem az összes devizához képest.
Tehát nem a svájci frank árfolyama szökött az egekbe, hanem a Ft-árfolyama drámai mértékben, a bankközi kereskedelemben lejátszódott folyamatok következtében.

A valós deviza nélkül a nyitott deviza-pozíció sohasem záródott volna.
Az IMF-hitel efelvétele azért vált szükségessé 2008-ban, mivel a válságot követő időszakban a swapolás egyre nehezebbé vált, mert a források “kiszáradtak”, a görgetés megszakadt.

Bankpánik keletkezett, “A múlt csütörtök egy fekete csütörtök volt” mondta Király Júlia 2008. október 15-én, utalva a nagy gazdasági válság kirobbanására, ami 1929.október 24-én szintén egy csütörtöki napra esett, és fekete csütörtökként vonult be a történelembe.

Bár az anyabankok valamelyest enyhítettek a problémán, valódi megoldást akkor is az MNB jelentette oly módon, hogy a bankok segítségére sietett, és 5 MRD-os swap-tendert írt ki. Ezt a bankok teljesen lejegyezték, és ezzel valamelyest kezelhetővé vált a probléma.

De a nyitott devizapozíciót kivezetni valós deviza hiányában nem lehet.
De nem is ezért hozták létre ezt a spekulációs terméket, hogy a nyitott pozíciót valaha is zárják, akkor nem lett volna ilyen hatalmas üzlet.

A bankok a devizahitelesek sorozatos bedőlésére utaztak, hogy így szűnjön meg a nyitott pozíció azáltal, hogy ezeket a kétes ill. behajthatatlan követeléseket ki tudják vezetni a mérlegükből, megszüntetve ezáltal a határidős ügylet mérlegen kívüli deviza termin lábát.

Ennek ékes bizonyítéka, hogy a bankok a bedőlésre utaztak, hogy a devizahitelezés csúcs-időszakában már létrehozták saját faktorcégeiket.

De hogy a sorozatos bedőlés ne tűnjön föl senkinek, ezért az adósság-dominóeffektus késleltetésére különböző “adósmentő akciókat” dobtak be, mint pl. a kilakoltatási kvóta, árfolyamgát intézménye, amivel adagolhatták a mérgező terméket.

Nyilván számított a bankrendszer arra, hogy ez egyszer kiderül, hogy csaltak, és azt is tudták előre nemzetközi tapasztalatokból, hogy az állam megmenti őket.

Már csak azért is, mert bűnrészesség terhelte mind a szakmai és politikai elitet, mind az MNB-t ennek a fenntartásában, finanszírozásában, majd a haszon lefölözésében is, és főleg abban, hogy eladta a devizahiteleseket a karvalytőkének úgy, hogy előre tisztában voltak azzal, hogy több százezer család válik az uzsora áldozatául.

De az állam érdekelt volt az üzletben is, a magyar állampapírok a tranzakció részei voltak, sőt a jegybanki tartalék a devizahitelesek révén jött létre.

Most ahelyett, hogy az MNB devizahitelesek adósrabszolgaságának árán képződött devizatartalékot a probléma valódi megoldásra fordítanák, a teljes összeget bankmentésre fogják felhasználni.

Nyilvánvaló tény, hogy az elszámolási törvény tervezete szerint az adóst megillető jóváírandó tételeket a bankoknak a rendkívüli ráfordítások között, eredmény terhére kell elszámolni, és annak összege ismert, 1.000 MRD HUF körüli érték.

Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy mihez kell akkor a 11-12 MRD HUF jegybanki tartalék?
Hát ahhoz, hogy a banki mérlegekből kikerüljön a derivatíva, és megszüntessék a nyitott pozíció nagy részét.

Az MNB adja azt a devizát valóságosan, ami soha nem volt valójában a bank birtokában a devizahitelezés pillanatában, azt a “devizát”, amit a határidős ügyleteik révén a bankok mérlegen kívüli tételként úgy szerepeltetnek, mint a határidős ügylet termin lába. Nagy Éva – Hiteltársulás

Szólj hozzá

Hozzászólás