BANKROBBANTÁS – PÓKA LÁSZLÓ VÉLEMÉNYE (Nem adom a házamat mozgalom)

Tisztelt Navratil Attila!

Többen kérdezték, hogy mi a véleményem a robbantásról.


MA este fogjuk átbeszélni a Nem adom a házamat mozgalom tagjaival a Szigetszentmiklóson 18 órakor kezdődő rendezvényünkön.

Amennyiben ott más vélemények lesznek, azokat is közzé tesszük az oldalunkon.
Természetesen Önöket is szívesen látjuk a mozgalmi találkozón, amennyiben személyesen szeretnék meghallani, és vagy rögzíteni a tagok véleményét.

Saját véleményem a bankrobbantásról

…vagy ami nem kerülhetett bele a Fideszes (RTL) híradóba

Illetve mindössze egy mondat elhangzott valahogy így: „Az úti csomagomat már reggel összekészítettem”

A riporter minden áron azt akarta, hogy mondjam ki, hogy elítélem a robbantást.
Akkor legyen itt, hogy hogyan gondolom. A véleményem nem sokat változott az első kiírásom óta. Legfeljebb a jövőre nézve vontam le tanúságokat nem is a riportból, hanem az emberek viszonyulásaiból. (Az eredeti riport az RTL híradó stábjánál elérhető.)

HA rövid akarok lenni, akkor csak annyit mondok, hogy Sajnálom, hogy meg kellett történnie.

HA pedig valaki kíváncsi a magyarázatra is, akkor kicsit részletezem.

Többen kérdezték, hogy elítélem-e.

Hogyan jönnék én ahhoz egy ilyen tettet elítéljek. Vagy bármilyent. A történelmünkben oly sokszor volt már, hogy valamit bűnnek bélyegeztek, aztán hőstett lett belőle. Talán nem csak én emlékszem arra, hogy számtalanszor volt olyan is,  amikor hősként ünnepeltünk valakiket, ma pedig, már a nevüket kimondani is bűn.

Oly sokan értenek egyet (leginkább a fészbúkon) azzal, hogy gyakran azokat nevezik terroristának, akik a szabadságukért harcolnak.

Hol a határ ebben a harcban?
A kifosztást vajon kik ítélik el?
Az öngyilkosságba kergetés nem bűn?
A Magyar állam zsarolása nem terrorizmus?

Ezek ellen hogyan szabad, és kell fellépni?

Nem az van az összes szent, és történelmi írásunkban, és minden eskünkben, hogy bármilyen eszközzel kötelességünk védekezni, és másokat védeni?

Sajnálom, hogy ide jutottunk. Pedig sokan, sokszor szóltunk. „Kértük szépen és durván”

Szerintem van öt megnevezhető felelősi köre annak hogy idejutottunk.

  1. A kormány, és a parlamenti politikusok, mert nem állították meg a kifosztást annak ellenére, hogy legalább annyit biztosan tudnak, hogy valami nincs rendben a bankok követeléseivel. Ismét felszólítom a kormányt, mint az egyetlen illetékest, hogy azonnal függesszen fel minden banki követelést, és minden egyéb végrehajtást is mindaddig, amíg a követelések jogszerűségét nem tisztáztuk, és valamennyi közvetlen, és közvetett kár megtérítésre nem került.
  2. Az ügyészségek, mert nem vették komolyan a száz számra beadott feljelentéseket.
  3. A bankok, mert gátlástalanul, és felelősségérzet nélkül helyezték ki a hiteleket, és húzták csőbe a gyanútlan családokat.

  4. A Kúria, aki nem merte az igazságot kimondani, és inkább gyáva kutyaként szolgálta tovább a megrendelőit.
  5. A kifosztott, és a szolgasorsot elfogadó emberek. Mindannyian, akik nem, vagy nem kellő határozottsággal léptünk fel az elnyomás, és az igazságtalanságok ellen. Akik nem fogtuk meg egymás kezét, amikor lett volna miért együtt fellépni. Amikor ismét oldalak, színek, vallások, vagyoni helyzet, előélet, zászló, tanultság és ki tudja még mi minden adott okot arra, hogyne a közöset keressük. Mi magunk.

Igen az is, aki bank fölött lakik, és most arról beszél, hogy mi lett volna, ha elvéti a robbantó.

A riporter is, aki fröcsög, hogy néhányan miért nem ítélik el.

A pártok, és civil szervezetek is, akik most is aszerint állítják össze a nyilatkozatukat, hogy hogyan fogják a szimpatizánsaik, és a választók megítélni azt.

A devizaadósok, akik naponta hívnak, hogy most mi lesz a Kúria után, de egyszer sem voltak ott a rendezvényeken.

Azok a tömegek, akik elfogadják a szolgasort, a mutyit, a korrupciót, és azt, hogy mi nem vagyunk ugyanolyan értékes emberek, mint akik kirabolnak.

Az egyik felelőse biztosan mi magunk vagyunk annak, hogy hétfőn hajnalban ekkorát durrant.

És ezzel kapcsolatban felmerült bennem valami: Vajon jól gondolkodtunk-e amikor azon tanakodtunk, hogy érdemes-e áldozatot hozni akkor, ha 4 000 000 kifosztottból 30- 50 időnként 200 ember hajlandó határozottan kiállni a változásért?

Szerintem nem jól tettük fel a kérdést. Azt kellett volna megkérdezni, hogy szabad-e kiállnunk, és keményen fellépnünk. Szabad-e felhatalmazás nélkül az utcán kiabálni?
Mert ha több millió embernek megfelel a szolgaság, és hagyják, hogy néhány százan uralkodjanak rajtuk, akkor lehet, hogy valóban terrorista volt a robbantó.

Egy olyan országban, ahol egy ilyen esemény után tízezrek vonulnak az utcára, hogy követeljék a kormánytól, hogy függesszék fel a banki követeléseket, és addig nem mennek haza, amíg nem teljesül, ott van értelme küzdeni.




Itt nálunk mi van? Tegnapra, és mára is kértem, hogy jelentkezzenek, akik hajlandóak lennének kinyilvánítani a véleményüket. Tíz-húsz ember jelentkezett. Ugyan az a tíz- húsz ember. Mindig ugyanazok jelentkeznek. Néhány százan még szimpatizálnak, de kifogásokat keresnek, és találnak, amikor jönni kell. A többiek pedig elfogadják.

Nincs jogom Őket sem megítélni. Azokat sem, akik szerint bűnöző a robbantó. HA nekik ez így jó, akkor legyen így.

Ebben az esetben meg kell kérnünk a robbantót, az eddigi munkáját, és áldozatos kiállását tisztelettel megköszönve, hogy ne bolygassa tovább Magyarország hamis álmát.
Hamarosan meglátjuk, hogy van-e támogatottsága a szabadságvágynak.

Egy két megmozdulás lesz még tavasszal, és lesz közben egy választás.
Ezeken megmutathatjuk, hogy van-e szándékunk, és felhatalmazásunk ahhoz, hogy elzavarjuk a kifosztókat. Vállaljuk-e mindannyian az ezzel járó nehézségeket.
Fog ez látszani abból is, hogy ez az írás hova jut el. Hányan hajlandók saját véleményükkel együtt eljuttatni nem csak a fészbúkos ismerőseikhez, hanem minden kapcsolatukhoz, és nekem is megírni, hogy mit gondolnak?
Hányan vesznek majd részt az új erők oldalán a választási kampányban segítőként?
HA a következő néhány hónapban is az derül ki, hogy ez a nép elfogadja a szolgasort, a megosztottságot, az oligarchák, és politikusok korlátlan hatalmát, akkor be kell látnunk, hogy egyenlőre nem érdemes, és főleg nem szabad felkavarni az álmukat.

Magyarország! Felébredsz, vagy elveszel újabb hosszú időre?

Póka László

2014. 01. 14.

Tisztelettel: Póka László

Nem adom a házamat mozgalom

0630-931-9802

Szólj hozzá

Hozzászólás