AZ ÁSZF/ÜZLETSZABÁLYZAT LÉTREJÖTTÉNEK KÉRDÉSE A “DEVIZAPEREKBEN”

Már több bírótól hallottam azt a közlést, hogy azért ÁSZF az ÁSZF, mert a felek nem tárgyalják át. Ezt mindig arra válaszul közlik, ha előadom az írásban is részletesen kifejtett álláspontomat, miszerint az ÁSZF/Üzletszabályzat a kölcsönkötelemben (lízingkötelemben) nem jött létre a felek között, mert azt nem tárgyalták át. A bírók ezzel mintha arra utalnának, hogy ők azt bizony létrejöttnek tekintik.

 

Ezzel a logikával azonban van egy igen jelentős baj, amit épp a napokban ecseteltem a BKKB-n folyó egyik ügyemben előkészítő iratomban. A probléma leírása, és a bírók ebbéli logikájával kapcsolatos probléma a peremre egyediesítve az alábbiak szerint fejthető ki (ahol az alperes a pénzintézet, jelesül a Raiffesien Lízing Zrt.):

 

 

A Tisztelt Bíróság az elmúlt tárgyaláson tett megjegyzésével – miszerint az ÁSZF éppen azért ÁSZF, mert a felek nem tárgyalják át – véleményem szerint éppen azt sugalmazta, hogy ezt létrejöttnek tekinti minden szín alatt. Ezzel kapcsolatban azonban nagyon fontos kiemelni és elkülöníteni két szakaszt.

 

Az első szakaszban az alperes egyedül kidolgozza az ÁSZF-et a jövőbeni nagy számú szerződéskötés megkönnyítése érdekében. Ebben a szakaszban valóban nem vesz és vehet részt az alperesen kívül senki, ezért is nevezik egyoldalúan előre kidolgozott szerződési feltételeknek az ilyen okiratot, amit az alperes nem tárgyalt át az adóssal értelemszerűen. Áttárgyalásra ebben a szakaszban lehetőség sincs.

 

A második szakaszban történik a kötelem létrehozása, amikor a szerződő feleknek (tehát itt már belép a leendő adós is) meg kell állapodniuk a lényeges, vagy bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben (Ptk. 205. §). A lényeges feltétel tartalmát jogszabály is rendezheti, rendezi, mint ahogy esetünkben is így tesz pl. a Hpt. 213. § (1) és a 210. § (2)-(3) bekezdése. Ebben a szakaszban nyílik lehetőség arra, hogy a Ptk. által megkívántáttárgyalás megtörténjen a felek között annak érdekében, hogy az általános szerződési feltétel a kötelem részévé válhasson (Ptk. 205./B. §). Az áttárgyalás magában foglalja azt is, hogy a leendő adós megismerhesse az általános szerződési feltételeket.

 

A Ptk. rendelkezését a Kúria a bírósági gyakorlat alapján pontosította, amikor egyrésztvélelmet állított fel, másrészt meghatározta az áttárgyalás forgalmát is. A Kúria 2/2011. PK.véleményének 2. pontjában felállított VÉLELEM – ahogy azt már kifejtettem a 3. számú előkészítő iratomban – az alábbiakat rögzíti: Vélelem szól amellett, hogy a fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja sikeresen megdönteni, ha kétséget kizáróan bizonyítja: a szerződéskötést megelőzően biztosította annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt.”. Az e ponthoz írt indokolás kiemeli, hogy „Nem elegendő a vélelem megdöntéséhez, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok csak azt igazolják, hogy a fogyasztó a szerződést, illetve annak részét képező feltételeket csupán azok tartalmát megismervefogadta el.”.

 

E PK. véleményhez szervesen kötődik a korábbi Legfelsőbb Bíróság egyik – és már az 1. előkészítő iratomban behivatkozott – eseti döntése is, ami azt rögzítette, hogy: annak szerepeltetése a blankettaszerződésben, hogy az ügyfél elolvasta, akaratával egyezőnek nyilvánította a szerződésben, illetve annak mellékletében foglaltakat, nem jelenti azt, hogy ezek egyedileg megtárgyalt szerződési feltételeknek tekintendők, vagyis e nyilatkozat a bizonyítási terhet nem fordítja meg, nem hárítja az ügyfélre (EBH2011. 2413.).

 

A fentiekből alapján deklarálható, hogy az ÁSZF a jogviszonyunkban nem jött létre tekintettel arra, hogy:

– az ÁSZF egyetlen rendelkezését sem tárgyalták át velem,

– az ÁSZF egyik rendelkezésének befolyásolására sem volt lehetőségem,

– az ÁSZF-et így nem ismertem meg,

– az ÁSZF így nem tanúsíthatja a szerződési akaratomat, azzal nem lehet egyező

(a létre nem jött-ség tartalmi oka).

 

Az ÁSZF létrejöttének alaki aspektusát – aminek alapját a már korábban kifejtettek szerint a Hpt. 210. § (1) bekezdés, a Ptk. 218. §-a, illetve az ezek tükrében értelmezendő Ctv. 8. §, Ptk. 222-223. § és a „nemo plus iuris”elv adja – megvizsgálva az is deklarálható, hogy az ÁSZF-et az alperes nem írta alá, így az alaki okból is létre nem jöttnek minősül. Az ÁSZF-et is szabályszerűen alá kell írni, akár a kölcsönszerződés részének tekintjük, akár nem.

 

Ha érvényesnek és hibátlannak fogadnánk el a(z) (egyedi) kölcsönszerződést, úgy az ÁSZF-et akkor sem lehet figyelembe venni a kötelem szabályainak, a kötelemből fakadó jogok és kötelezettségek megállapítására.

 

Forrás: Levente Csikász, Éva Nagy (Facebook)

Szólj hozzá

Hozzászólás