AZ “ADÓSOK” MEGSZÓLALNAK – DR. LÉHMANN

Az alábbiakban megkezdtem az általam helyesnek tartott álláspont kialakítását az adósok számára.

Igyekszem haladni a témában. Léhmann György

Bankszövetség által képviselt Bankok részére

B u d a p e s t

Tisztelt Bankszövetség által képviselt Bankok!

Tekintettel arra, hogy Önökkel ügyfeleim devizában nyilvántartott kölcsönszerződést kötöttek, de az ebből a szerződésből fakadó jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatosan ez évi törvényhozások során még véletlenül sem kérdezték meg sem ügyfeleimet, sem egyetlen adósi képviselőt sem  arról, hogy mi a véleményünk a Bankszövetség és a Magyar Kormány által közösen megtervezett bankmentő törvényekről, illetve kirekesztettek bennünket minden Önök által kitalált bírósági eljárásról, feltehetően számítottak arra, hogy előbb-utóbb az Önök által kifosztott adósok is megszólalnak.

Most jött el az ideje annak, hogy erre sor kerüljön az alábbiak szerint.

Az általunk elfogadhatatlan törvények és javaslatok a 2014. évi XXXVIII. tv, 2014. évi XL. tv., T/1997. számu törvényjavaslat a 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról, T/2055 számu törvényjavaslat az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről.



Tekintettel arra, hogy egyetlen helyen nem említik azt, hogy milyen tárgyú és tartalmú magánjogi szerződésbe akar mindenáron beavatkozni a Kormány és Bankszövetség közösen az adósokat kizárva, előbb indokoltnak tartom a Magyar Nemzeti Bank és PSZÁF által készített tájékoztatók alapján meghatározni ezt:

„Az Ön hiteltartozása és a törlesztőrészletek tehát devizában vannak nyilvántartva, Ön devizában tartozik. A devizahitelek kamata alacsonyabb a forinthiteleknél, mivel az említett devizák esetében a piaci kamatok is alacsonyabbak a forint kamatszintjénél.”

„Mivel a hitelre általában forintban van szükség, Ön a banktól devizahitel esetén is forintban kapja meg a hitelösszeget, melyet forintban is kell majd törlesztenie.”

„Ha emelkedik a külföldi deviza kamatszintje, akkor emelkedik a fizetendő havi törlesztő részlet is.”

Ebből következően tehát az adósok abban a tudatban kötötték meg a vitatott kölcsönszerződést a bankokkal, hogy az devizában nyilvántartott, irányadó deviza kamatszintjének változásától függően változó törlesztésű forint kölcsönszerződés. Ezt nevezik a szerződés tárgyának, a szolgáltatás megnevezésének.

Tartalmát illetően pedig a szerződés tartalmazott olyan adatokat, melyek alapján felelősen gondolkozó adós tudta azt, hogy amennyiben sem az árfolyam, sem az irányadó kamat nem változik, akkor havonta mennyit kell fizetni.

Példának szánva a következő adatokat, tehát akkor, ha mondjuk 12 millió forint kölcsönt vett fel az adós 20 évi futamidővel és 12 % kamattal, akkor néhány perces számolás után tudta azt, hogy a 20 év alatt összesen 27 millió 120.000.-Ft-ot kell 240 havi 113.000 Ft-os egyenlő részletben visszafizetni ugy, hogy ebből 12 millió forint lesz a tőketartozása és 15 millió 120.000-Ft lesz a kamattartozása.

Utóbbi összeg ugy jött ki az adós számára, hogy az első évben a teljes tőketartozás miatt az évi kamatösszeg 1 millió 440.000.-ft, majd mivel minden évben 600.000.-Ft- tőkét fizet a banknak, minden következő évben számítandó évi kamatösszeg 72.000.-Ft-tal kevesebb a tőke csökkenése folytán.

A szerződés adataiból ez következik, és még csak álmában sem gondolhatott arra az adós, hogy valamiféle általa ismeretlen annuitásos számítást és tisztességtelen magatartást alkalmazva egy nyilvánvaló csalás áldozata lesz. Ugyanis Önök, a bank, nem az általam logikusan, szerződésből egyértelműen így számítandó törlesztőrészletet követelték tőle, hanem az alábbi táblázat alapján:



2014. évi XL. törvény

a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről1

3. Elszámolási elvek

3. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása esetén a semmis kikötés alapján folyósított és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított kölcsön, valamint a semmis kikötésnek megfelelően teljesített és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét árfolyamrésből származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.

(2) A pénzügyi intézménynek az általa folyósított kölcsön összegét, majd pedig – a (3) bekezdés szerinti kivétellel – a törlesztőrészletek összegét az ezek teljesítésének tényleges elszámolási napján érvényes, Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell átszámítania. Ha a pénzügyi intézmény az ÁSZF-jeiben vagy a szerződéseiben konkrét napot határoz meg az átváltásra, úgy az átváltás napján érvényes Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell az átszámítást elvégezni.

(3) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetekben és időszakra vonatkozóan a pénzügyi intézmény által a törvényes rendelkezéseknek megfelelően alkalmazott és a szerződés részévé vált devizaárfolyam esetén a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazását mellőzni kell.

4. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása esetén a semmis kikötés alapján teljesített és a kamat-, kamatfelár- (a továbbiakban együtt: kamat), költség-, díjemelés figyelmen kívül hagyásával kiszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.

(2) Nem tekinthető az (1) bekezdés szerinti egyoldalú szerződésmódosításnak, ha a pénzügyi intézmény a szerződés megkötésekor előre meghatározott időszakra adott kamat-, költség-, díjkedvezményt megszüntetve a kedvezményes időszak lejártát követően a kamatot, költséget, díjat egyoldalúan a szerződésben meghatározott mértékre emelte.

(3) Az elszámolást a szerződésben meghatározott, illetve a (2) bekezdés szerinti kedvezményes időszak lejártát követően a szerződés részévé vált kamat, költség és díj mértékének alapulvételével kell elvégezni.

(4) Az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés összege nem csökkenthető a kamat, költség, díj (3) bekezdés szerint alapul vett mértékének – akár egyoldalú szerződésmódosítás eredményeként – bekövetkezett csökkenésére tekintettel. Ha a csökkentésre jogszabály kötelező előírása alapján került sor, az 5. § (5) és (6) bekezdését alkalmazni kell.

(5) Az ÁSZF olyan egyoldalú módosítása, amellyel a pénzügyi intézmény az egyoldalú szerződésmódosításra irányuló semmis kikötést változtatja meg, nem válik a módosítást megelőzően kötött fogyasztói kölcsönszerződés részévé.

(6) E § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződéses kikötés bármely más okból érvénytelen.

4. Elszámolási szabályok

5. § (1) Ha a szerződéses kikötések semmisége miatt a 3. és a 4. § szerinti elszámolást egyaránt el kell végezni, az árfolyamrésből származó és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés (a továbbiakban együtt: túlfizetés) elszámolását egyidejűleg és együttesen kell teljesíteni.

(2) A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerződés fennállásának időszakában a Magyar Nemzeti Bank elnökének e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a továbbiakban: MNB rendelet) meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-ban meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítették volna (a továbbiakban: fogyasztói követelés).

(3) A fogyasztói követelést – a (4) bekezdés kivételével – a polgári jog általános szabályainak megfelelően elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a tőketartozásra kell elszámolni. Ha a fogyasztói követelés a fogyasztó pénzügyi intézménnyel szemben esedékessé vált és lejárt tartozását meghaladja, azt az MNB rendeletében meghatározott módon és időponttal előtörlesztésként kell elszámolni.

(4) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnése a szerződésből eredő követelés teljesítésére irányuló kötelezettség fennmaradása nélkül következett be, a szerződés megszűnését követő tartozatlan fizetések elszámolására a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni, amelynek alapján azokat a jegybanki alapkamattal, devizában történt tartozatlan fizetés esetén pedig az adott devizára irányadó – az MNB rendeletében meghatározott – pénzpiaci kamattal megnövelt összegben kell megtéríteni.

(5) Az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény az elszámolás során – a szerződéskötés érdekében adott kedvezmények kivételével – a fogyasztói követelés összegéből jogosult levonni az adott időszakban nyújtott kedvezményt, a kedvezmény felmerülésének időpontját figyelembe véve.

(6) Az (5) bekezdés szerinti kedvezménynek minősül minden olyan – szerződésmódosításon, a felek által, egymás közötti viszonyukban alkalmazott gyakorlaton, kötelező jogszabályi rendelkezésen vagy bírósági határozaton alapuló – vagyoni előny, illetve juttatás, amely abból származik, hogy a pénzügyi intézmény a fogyasztó fizetési kötelezettsége fennállása alatt tőkét, kamatot, illetve díjat engedett el, vagy kedvezményes árfolyamot alkalmazott, és ennek következtében a fogyasztó fizetési kötelezettsége a szerződésben eredetileg meghatározott kötelezettséghez képest csökkent. A fogyasztói követelésből levonható kedvezmények elszámolásának módját az MNB rendelet határozza meg.

(7) Az elszámolás részét képezi az új törlesztőrészlet meghatározása.

Szólj hozzá

Hozzászólás