A VISÍTÓ BANKÁR – BANKPÁNIK

  • Googleplus
  • Youtube

Póka László
Akár így is történhetett…

Lehet, hogy így zajlott le a beszélgetés valamelyik budapesti rendőrkapitányságon? 
Mert ugye a bankok az elsők.
Ezeket mentjük meg, ezeknek nem szabad tönkremenni, ezeknek az érdeke számít minden hazaáruló országvezetés döntéseiben.
Pedig ezek az egyetlenek a gazdaság szereplői közül, amik nem teremtenek értéket, nem állítanak elő semmi fogyaszthatót. Csak élősködnek a nyakunkon, és átvették az irányítást minden felett.
Nincs ez így jól. Vissza kell vennünk a hatalmat!

Nyolc óra után 12 perccel búg a hívásjelző.



–    Tessék kapitányság. Kovács főtörzs vagyok.
–    Jaj, Jaj, jaj! Segítség! GYűjjenek, gyűjjenek, gyorsan siessenek!- hallatszik egy sivalkodós hang.
–    Asszonyom, nyugodjon meg! Lassan mondja el, kivel beszélek, mi történt, hova kéri a segítséget. – szól megnyugtatóan a rendőr.
–    Neeem asszony! Úr vagyok! Innen a bankból, a sopronbankból! A Bajcsy-Zsilinszky 12-bőőőől. – folytatódik szemrehányó, és egyre követelőzőbb üvöltés.
–    Értem. Elnézést kérek, annyira sivalkodott, hogy azt hittem, hogy hölgy. – és miközben ezeket mondta az ügyeletes már nem bírta mosolygás nélkül. Kicsit zavarban is volt ez miatt, mert mi van, ha valóban nagy a baj, mondjuk, éppen kirabolják a bankot. Persze, ha nem lehetnének veszélyben emberek, akkor még tetszene is neki a dolog. Miután ezek átfutottak az agyán, azonnal hozzátette:
–    Kérem, mondja el, mi történt!
–    A becsület! A bank becsülete! Itt voltaaak! Az anarchistáááák! Teleragasztottáááák! Azonnal jöjjenek ideeee! Fényképezzék leeee! Feljelentjüüüük! Kapják el őket! Elég volt! – Üvölt tovább a hölgynek hitt bankár.
–    Rendben van, felírom. Ahogyan visszaértek a járőrök, azonnal küldök valakit. – Mondja a betanult szöveget a főtörzs. Hányszor elmondta már… De most ez tetszett neki. Nem tud kocsit küldeni. Addig is kint lesznek a feliratok a bankon. Már hallott a plakátolósokról. Voltak valamelyik Tv-ben is. Ezek igen! Nem hagyják magukat. Bárcsak ilyen lehetne Ő is. Ellenálló. Olyan, aki ki mer állni magáért. Hányszor elképzelte már, hogy megmondja a főnökének, hogy így nem lehet… Közben rádöbben, hogy most fel kellene írnia, hogy hova, milyen ügyben kell vonulniuk a kollégáknak. Ezt végig sem gondolhatta, máris üvölt a telefon:
–    Moooost azonnal jöjjenek! Nem maradhat így a kirakaaaat!
–    Sajnálom, de minden járőr bevetésen van. Többnyire életveszélyes ügyek. Azok fontosabbak, de amint…. – nem is érti maga sem, hogy miért magyarázkodik, de ez a hang elviselhetetlen, követelőző, és ráadásul befejezni sem tudja.
–    Majd megmutatom én, hogy mi a fontos! – és ezzel a le is csapta a telefont a feldúlt úr.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Kovács főtörzs megkönnyebbül. Neki teljesen mindegy, ha fel tudja írni, akkor kiküldi a szabad járőrt, ha nem, akkor leírja, hogy megszakadt. Mivel tudja az adatokat, megkérdezi a felettesét, hogy mi legyen az üggyel. Innen nem az Ő felelőssége. 
Közben a mai reggelen gondolkodik: Milyen érdekes, hogy pont tőlük kértek három járőrt egy kiemelt bevetésre. Biztosan csak gyakorlat. Arról szólt a parancs, hogy azért kell három járőrpáros, mert valakik a miniszterelnök torkát akarják éppen elvágni. Á! Ilyen úgy sincs. Legalábbis nálunk nincs. Méghogy a bankárok ilyent csinálnának… A másik az sokkal életszerűbb. Sajnos. Egy családon belüli fenyegetés. Egy gyermeket, és az anyukát terrorizálja ismét az éjszaka jól berúgott apa. Nem is gondolta volna, hogy az 5. kerületben ilyen megtörténhet. Úgy látszik ezek a puccos urak sem különbek, mint a többi család… Így mélázott talán néhány percig is, mikor a gondolatait ismét a telefon búgó hangja zavarja meg. Csakhogy az a piros lámpa ne égne! Annak nem kellene égnie. Legalábbis nem annak kellene. A másik, az is a belső vonalat jelzi, de hát most nem az ég. Ez a kapitány közvetlen hívása. Rossz előérzettel szól bele, de tudja, hogy most nagyon oda kell, hogy figyeljen.
–    Kovács István főtörzsőrmester jelentkezem!
–    …
–    Igen, Kapitány úr! Én beszéltem vele. Elmondtam, hogy később kimennek a kollégák.
–    ….
–    Értettem Kapitány úr! Hogy a belügyminiszter úr személyesen? Igen! Nem érdekli, ha a Viktor torkát el is vágják???? Hogy a bank a fontosabb???
–    …



–    Értem, hogy azokat a járőröket akkor sem hívhatjuk vissza. Hogy az nem gyakorlat… De hát a másik ügyben meg a család. Ott a szomszédok tettek bejelentést. A gyermek, és az anya…
–    ….
–    Azonnal intézkedem, természetesen. – és már nyomja is le remegő kézzel a másik gombot, és elcsukló hangon szólítja a járőröket:
–    Fiúk, a Kapitány úr által a belügyminiszter úr személyes parancsa, hogy a Bajcsy-Zsilinszky u. 12 -be kell mennetek.
–    …
–    Nem, fiúk nem számít a kisgyermek. Az anya sem. A belügyminiszter úr szerint a bank a fontos. A becsülete. A családnak majd legfeljebb küld egy sms-t. Vétel. – végig látta Kovács főtörzs, hogy a kapitány lámpája nem aludt el. Tudta mit jelent: Vonalban van. Hallott mindent. És most kérdezni fog. Tudta, hogy hozzá fog szólni, és tudta, hogy Ő újból nem fogja megmondani a magáét.
–    ….
–    Igen, kapitány úr! Igen, szipogok. Kissé megfáztam. 
–    …
–    Nem, Kapitány úr! Nem mehetek betegállományba, …mert a Belügyminiszter úr nem engedélyezné… Kérek engedélyt, egy újabb segélyhívás külső vonalról…

Mert a banknak van becsülete!???
Én nem hiszem. De egy valamit biztosan tudok:
Rajtunk múlik, hogy a bankoknak jövője van-e MAgyarországon!

HAjrá! – Póka László 

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás