A magukat jobb vagy baloldalinak tartó naivaknak!

(Írásom alábbi két mottója most ellentétesnek tűnik, de ha elolvassák a teljes anyagot, akkor már nem!)

  • Googleplus
  • Youtube

„A bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújával érintett bankárokkal szembeni eredményes fellépésre akárhány feljelentés esetén is annyi esélyünk lenne, mint ahogy 2006. októberében a Deák téren vágtató rendőrlovak megállítására lett volna esélyünk a Biblia felmutatása által.” Dr. Léhmann György

 

„Az már közhely, hogy nincs baloldali vagy jobboldali beteg. Nemzeti betegségek vannak csak, s közülük a naivitásunk a legveszélyesebb!” BeneG



A magyar kormány Európa legerősebb kormánya, s így azt tehetne a hazánkon belül, amit csak akar. Európában ilyen erős felhatalmazással bíró kormány nincs ma, s ennek ellenére még sem látszanak azok az eredmények, ami pl. a politikai föld-maffia felszámolása, vagy a felső szintű korrupció lefékezése kapcsán, nagyon is szükséges lenne már látni! Bár történelmünk világosan mutatja, hogy időben meghozott földreformmal, nem tántorgott volna Amerikába másfélmillió magyar, ma mégis egy sajátos nagybirtokrendszer épülget újjá hazánkban.

S itt van pl. a deviza alapú hitel ügye, amit a kormány szerint már megoldottak, a naiv elszenvedők szerint azonban ez, koránt sem így van.

Az egész probléma alapja a pénzintézeti törvényben rejlik, amely egyrészt az elektronikus pénz kibocsátására felhatalmazza a bankokat – egyébként ellentételezés nélkül –, s nem szab kamathatárt sem a fedezetnélküli számlapénzek, sem pl. a Carry trade ügylet kapcsán. 

Magyarországon a többnyire külföldi bankok által bevezetett ún. „deviza alapú hitelek” valójában a Carry trade üzlet naiv formájának minősülnek, minden médiahazudozás, vagy elhallgatás ellenére.

A naivitás ebben az esetben azt jelenti, hogy a pénzügyi ismeretek hiányában szenvedő ügyfél azt feltételezi, hogy a két deviza kamata közötti százalék különbséget legalább 5, vagy akár 20 éven keresztül is azon a szinten tartják a pénzügyi manipulátorok, mint amikor szerződés megkötésre került.  Ez a naivitás azonban a pénzügyi ismeretekkel bőven rendelkező bankot, illetve annak alkalmazottait nem jellemzi. Sőt ha bárki a kormányban ezt feltételezi a bankárokról, úgy a kormány tagjai is e naivság gyógyíthatatlan betegei.(?)

Az ún. devizahitelt nyújtó pénzügyi szolgáltatók alapos tudással rendelkező szakemberei tudták, tudniuk kellett a carry trade fent leírt kockázatát. Sőt a kormány mellett működő pénzügyi tanácsadóknak is tudniuk kellett erről. Így a pénzügyi tudáshiányból eredő naivitás egyedül a hitelfelvevők részéről állapítható meg. Én már 2006-ban az alábbi bankfelügyeleti tanulmányt olvastam, amelyből kiderült, hogy pénzügyi szakemberek, így a bankok is tudják, hogy a menekülő valuták (pl. a svájci frank) a dollárhoz, de az euróhoz képest is erősödni fognak, azaz magyar forintban többet kell érte fizetnünk. Mindezt több alkalommal is elmondtam a Kossuth téren 2006-ban, de mivel a televíziók nem a szavainkat közvetítették csak képeket, így ennek ellenére megkötöttek naiv magyarok, mintegy félmillió ingatlanhitelt és közel kétmillió fogyasztási szerződést: vesztükre!

Nem kellene a magyar kormánynak utána nézni, hogy mikor és milyen erők – pártpolitikai vagy gazdasági lobbik – hatására születhetett olyan pénzintézeti törvénymódosítás hazánkban, amely lehetővé tette e csalást? Az állam, ill. annak bankfelügyelete ugyanis nem töltötte be feladatát, nem zárta ki a visszaélés lehetőségét, sőt amikor mindez nyilvánvalóvá vált, akkor sem teljesítette alapvető feladatát a büntetőjog területén, hisz egy felelős sem került börtönbe.

A hitelfelvevő bízott az állam felügyeleti rendszerében, s a naivságát az is okozta, hogy nem tudta elképzelni, hogy az állam nem védené meg őt a bankok csalásától. Ezért a rábeszélésekre, egy virtuális banki ügyletbe bonyolódott: svájci frank alapú kölcsönt igényelt. Szerződése alapján tartozását svájci frankban tartják nyilván, s „fiktív” átváltással folyósították,  sőt még a forintban kifizetett törlesztő részletet is svájci frankra váltják át, így az átváltásért alkalmanként jutalékot számítanak fel. A PSZÁF 2006.-ban már két kiadványban foglalkozott ezzel, s bár nem egyszerű nyelven, de a lábjegyzetben pl. meg is magyarázza a devizahitel és a deviza alapú hitel fogalmát:

„Megkülönböztethető a devizahitel és a deviza alapú hitel. Devizahitelnél a folyósítás és a törlesztés is ténylegesen devizában történik. Deviza alapú hitelnél a folyósítás és a törlesztés forintban történik, de devizában van meghatározva a hitelösszeg és a törlesztő- részlet. Kiadványunkban – a köznyelvben elfogadott szóhasználatnak megfelelően – devizahitelen ez utóbbit, tehát a devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és törlesztett hitelt értjük.”

Ám pl. a 7.-ik oldalon egy olyan mondat is szerepel, amely az ügyfél részére azt sugallja, hogy csak a forint jelentős árfolyamcsökkenése emelheti meg a törlesztő-részleteket, de az sem jelentősen.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

„A forint jelentős árfolyamgyengülésének kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a devizahitel törlesztőrészlete elérje az ugyanolyan összegű forinthitel törlesztőrészletét.”

Ez a mondat biztosan nem riasztott vissza senkit az akkor kedvezőnek érzett hitelfelvételtől, sőt inkább megerősítette abban, hogy aláírja a megállapodást. A 9.-ik oldalon is szerepel egy „finom aggódás” a bankfelügyelet részéről, ami szintén csak megerősítette az ügyfélben a (hamis) biztonságérzetet.

„Kamatkockázata minden hitelnek van, devizahitelnél ez azt jelenti, hogy ha az adott deviza irányadó kamata emelkedik, akkor emiatt nőhet a devizahitel kamata is. Ennek magyarázata az, hogy a banknak is fizetnie kell azért a devizáért, amit aztán hitelként továbbad. Hogy mennyit kell fizetnie, az elsősorban az adott deviza irányadó kamatától, például a Svájci Nemzeti Bank vagy az Európai Központi Bank alapkamatától függ. (Ebben a mondatban súlyos csúsztatások is vannak, de ezt már sokszor leírta Drábik János, Siklaky Isván, Varga István, sőt magam is megtettem.)

Lehet, hogy Ön is hallott már arról, hogy például a Svájci Nemzeti Bank többször megemelte az alapkamatát. Bár e kamatemelések mértéke a forintkamatokhoz képest nem volt számottevő, de belegondolt-e abba, hogy ez Önt közvetlenül is érintheti, ha svájci frank alapú hitelt vesz fel?”

Ha én lettem volna ennek a „szinte reklámszövegnek” szerzője, akkor ma vizsgálatot kérnék magam ellen, hogy megállapítható legyen, hogy milyen hatások és befolyások alatt született az anyag, főnököm milyen változtatást kért az első alkalommal, vagy ki javított bele a végén. Mert benne van ugyan az alapkamatra való hivatkozás, de ki az, aki ennyi „aggódó figyelem” után, nem bízik meg a bankokban? Azok azután felvértezve az „állami aggódással” alaposan átverik naiv ügyfeleiket. A PÁSZF felelőssége tehát jelentős ez esetben, de a bankok büntetőjogi felelősségre-vonása sem maradhatna el, ha a közjót szolgáló kormány nem félne, vagy nem lenne pénzpórázon a monetáris diktatúra által.  Enyhíti-e a PÁSZF felelősségét részben, hogy a szeptemberi kiadványban szerepeltette az alábbiakat is?

„ A hitelnyújtó törvényi kötelessége felhívni ügyfelei figyelmét a forint jövőbeni árfolyamváltozásának kockázataira, az úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat segítségével. Ezt a nyilatkozatot ne írja alá automatikusan, hanem még aláírás előtt figyelmesen olvassa el!”

Nos álláspontom szerint inkább növeli a felelősségét, hiszen ebből is látszik, hogy a bankfelügyelet tisztában volt azzal, hogy az emberek nagy része – alacsony pénzügyi képzettsége és naivsága okán – nem olvassa el, s ha el is olvassa, de nem érti meg pontosan a bank saját felelősségének áthárítására született: kockázatfeltáró nyilatkozatot.

A PÁSZF azonban a kiadvány megszövegezésekor tudta, hogy a bankok az ügyfelek megtévesztésére törekszenek, de nem tett érdemi lépéseket ez ellen! Ez pedig mind a bank, mint a PÁSZF vezetők részéről a büntetőjogi felelősség alapos gyanúját jeleni, s itt csak az ügyészség fellépése hiányzik!

„Jogászok hada dolgozik a minisztériumban, hogy lefordítsa az Alkotmánybíróság döntését a gyakorlat nyelvére.” – mondta ma reggel Orbán Viktor a rádióban. (Én ugyanis ott hallottam!)

Ezen a mondaton nagyon el kell gondolkodnia a magyar embereknek. A devizahiteles csalásnak ugyanis nem az a megoldása, hogy az állam egy pontos jogszabályrendszerrel szabályozza az egyéni elszámolást az általános kártérítés helyett! Ahogyan ezt az Alkotmánybíróság most előírta, hanem először is belátja, hogy az államnak büntetőjogilag felelősségre kell vonni a csaló bankok felelős vezetőit, másodsorban csak elő kell venni a régi és bevált jogszabályok közül azt, amely egy hasonló pénz-gyarmati időszakban és hasonló bűncselekmények ellen született. Én előkerestem egyet, íme:

1932. évi VI. törvénycikk

az uzsoráról

Az uzsorás szerződés meghatározása

1. § Uzsorás szerződés az oly szerződés, amelyben valaki a vele szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyengeségének, tapasztalatlanságának, függő helyzetének vagy a nála elfoglalt bizalmi állásának kihasználásával kölcsön nyújtása s általában bármily szolgáltatás előlegezése fejében, vagy annak fejében, hogy a másik felet terhelő bármilyen kötelezettség teljesítésére halasztást enged, vagy a másik fél ellen fennálló valamely követelését módosítja vagy megszünteti, olyan vagyoni előnyt köt ki vagy szerez a maga vagy harmadik személy javára, amely a saját szolgáltatásának értékét feltűnően aránytalan mértékben meghaladja (uzsorás vagyoni előny).



Annak megállapításában, hogy a szolgáltatás értékét az ellenszolgáltatásként kikötött vagy szerzett vagyoni előny feltűnően aránytalan mértékben meghaladja-e, figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, s ha az ügylet természete különös kockázatvállalást is foglal magában, ennek nagyságát is.

Ez kérem 1932-es meghatározás, de bátran lehetne ma is alkalmazni! Vagy nézzük a sokszor lenézett kiegyezés korát! Az 1883 évi uzsora és egyéb káros hitelügyletekről szóló XXV. Tv c, így fogalmaz:

21. § Az 1877:VIII. törvénycikknek a jelen törvény által nem érintett intézkedései hatályban maradnak. Ugyanezen törvénycikknek 4. §-a pedig akkép egészíttetik ki, hogy a bíró 8%-nál magasabb kamatok biztosítása vagy behajtása végett végrehajtást el nem rendelhet és nem foganatosíthat.

 Tehát senki – még a bíró sem – tehet törvényessé 8%-nál magasabb kamatot, a mai bankok azonban egyoldalúan emelték a kamatokat, s volt már 38 %-os THM is, ami nem is a teljes fizetnivalót jelentette, hiszen még egyéb költségeket is az ügyfélre terhelt a bank. Ebből világosan látható, hogy a hatalom kinek a kezében van, mert hazánkban a bankárkaszt megtehet valóban mindent, hiszen még az Alkotmánybíróság döntése sem hozta meg azt az eredményt, amit egy tisztességes államban annak meg kellett volna tennie!

„Jogászok hada dolgozik a minisztériumban, hogy lefordítsa az Alkotmánybíróság döntését a gyakorlat nyelvére.” – mondta Orbán Viktor! 

 Ám a  jogászok hada semmit sem fog érni, ha azzal a megoldással látnak neki, amit ma a „monetáris diktatúra” sugall a számukra. Mert a közjót szolgáló államot nem csak papíron kell megteremteni és nem csak beszélni kell róla a pártpolitikusoknak, hanem a valóságban kell végre létrehozni. A mai állam ugyanis csak retorikailag szolgálja a közjót, mert a mai gyakorlat inkább a hazai és pártközeli burzsoázia megteremtésére és annak további gyarapodására fókuszál. Sajnos a teljes pártpolitikai paletta ezt a hatalmi játszmát folytatja, s a bal és jobb megkülönböztetés így teljesen értelmetlen is. Igaz, jobb hallani a Fidesz retorikáját, mint a Gyurcsány-Mesterházi-Kovács, stb. sületlenségeit, de ez még nem elég. A kerítésépítés és hazánk megvédése most egybeesett, s így dicséret illeti a magyar kormányt azért, hogy határozottan cselekedett. Ám ha az első titkosszolgálati jelzések alkalmával elkezdte volna a kerítést – sőt Szlovéniához hasonló módon az aknazárat is – visszaépíteni, akkor bizony nem került volna milliárdokba ez az akció. (Bár vitatott az összeg, de a teljes költségvetési tartalékalap elfogyott, ami viszont 100 milliárd.) Ilyen esetben meg kellene vizsgálni a kormánytól teljesen független ÁSZ-nak a közpénzek milliárdos elköltésének a körülményeit, mint ahogy a devizahitelt lehetővé tevő jogszabályok meghozatalának a konkrét felelőseit, még ha azok vezetők – esetleg még pártpolitikusok is. (Ám vádemelési joga az ÁSZ-nak nincs, az ügyészség pedig a füle bojtját sem mozgatja ezen ügyekben!)

Ilyen mondatok után szoktak az elfogult Fideszesek felhördülni és az MSZP támogatásával vádolni pl. engem. Csakhogy épp a Fidesz vezetése az, aki nem hajlandó a nyilvánvalóan bűncselekményeket elkövető mai és egykori MSZP tagokat bíróság elé idézni! Miért is?

Mert a bankárkaszt hazai kiszolgálóinak védelmét, még meg lehet magyarázni az összeesküvés elmélet gyakorlati – vagyis terrorisztikus cselekményeivel – de az MSZP véreskezű kommunistáinak védelmét semmivel!

Szeged,  Bene Gábor 

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás