A MEGOLDÁS? – A DEVZÁSOK VÉGRE ÁTVÁGJÁK A GORDIUSZI CSOMÓT?

Az alábbi bejegyzést érdemes elolvasni, és gondolkodni rajta. Az – akár vitaindítónak is tekinthető.

 

A „deviza”- károsultak folyton a jogi megoldásokat keresik, valószínű, hogy a szerzőt ez késztette az alábbi gondolatai megírására.




Zsolt Petyovszky bejegyzése:

Hetek óta azon aggódom, hogy egyre mélyebbre ássátok magatokat valamibe, ami nem valós, nem racionális, nem közérthető, ami elméleti, fikció, találgatás, és eszelősen egészségtelen!

A legelemibb dolog viszont ott van a szemetek előtt, a kezetekben.

Nem kell ennél most még mélyebbre ásni!

Van egy évekkel ezelőtt készült alapszerződésetek, ami abban a formában már NEM JOGALAP!

Nem végrehajtható azokkal az adatokkal, számításokkal, feltételekkel, amiket akkor leírtak, aláírtunk, és nem végrehajtható az azokkal az adatokkal keletkeztetett közjegyzői okirat alapján!

Miért?

Az Állam tényállításban közölte, hogy ezekben a szerződésekben kivétel nélkül tisztességtelenül alkalmaztak rész-számításokat az ügyfél terhére. PONT.

A bankok beperelték ezért a kijelentésért az államot, hogy jogorvoslatban bizonyítsák a számításaik törvényességét.

A pénzintézetek kivétel nélkül elveszítették az állam elleni pereket, amikben nem tudták bizonyítani a törvényes szerződési feltételeiket. (Mindegy, hogy hányat, milyen összegben, mikor, és minek nevezzük!!)



Az Állam ténymegállapítása tehát jogerős ítéletekkel megállt, az alapszerződések nem felelnek meg a törvényi követelményeknek.

PONT.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Ha nincs szerződéses jogalap, akkor nincs törvényesen végrehajtható követelés sem.

Ezt korrigálandó, ÚJ szerződéses jogalapot kell a bankoknak teremteni, hogy jogalappal követelhető legyen bármi is velünk szemben.

Erre két instrukciót kaptak.

Beismerni ÍRÁSBAN a tisztességtelenséget és kiszámolni, hogy mennyi az annyi, valamint haladéktalanul befejezni a kettős nyilvántartású (!!!) (deviza/forint) konstrukciók gyakorlatát, és egy devizanemben új megállapodást kötni az ügyfelekkel.

Itt egy kicsit álljunk meg.

Akkor jön létre törvényesen egy szerződés, ha a szerződő felek (MINDKÉT FÉL!!!) egyező akarattal azt írásban megerősíti, és önmagára nézve kötelezően elismer!

Egy polgárjogi szerződést kikényszeríteni nem lehet!

Ha jelezted a bankod felé, hogy nem egyezik az új feltétel a te szerződéses akaratoddal, azt nem fogadod el, mert nem a te érdekeidet szolgálja, akkor az a helyzet, hogy egyenlőre NINCS élő szerződés közted és a bankod közt, így nincs semmiféle jogalapja, hivatkozása a banknak a törvényes követelésre.

Régi MÁR nincs, új meg MÉG nincs.



Jelen állás szerint jogi értelemben teljesen irreleváns, hogy mennyit nem tud jogalap nélkül követelni rajtunk a bank.

(Ez az a tény, amit a jogtudók elhallgatnak, és csak jó pénzért árulnak el nekünk.)

Ameddig ezt az állapotot fenn tudjuk tartani, addig a mi térfelünkön pattog a labda.

Nyilván a bankok mindent el fognak követni, hogy megkeletkeztessék az új jogalapot a követelésre.

Ez viszont már rajtunk is múlik!

Hogy ki milyen vérmérsékletű, fizetési kondíciójú (és hajlandóságú), hogy ki milyen módszert választ a "megállapodásra", vagy "szívatásra", az egyéni döntés kérdése.

De ez MOST még nem sürgetően aktuális.

Most nincs több feladat.

Zsolt Petyovszky – (ismeretlen számomra a szerző, de megfontolandó gondolatok)

Kinek mi a véleménye a leírtakkal kapcsolatban? Jó lenne, ha jogászok is értékelnék és véleményeznék azt.

Szólj hozzá

Hozzászólás